Itthon

Esni készül. Kint a száradó ruhákat lengeti a szél. Egyik gyerek mellettem olvas, a másik valahol fent, a két kicsi kint homokozik.
Megszerettem ezt a helyet. Pedig kint még csupa gaz az udvar, bent még vannak dobozok, s leszek is, míg elkészül a lépcső alatti tároló.

Szeretek a ház előtt a lépcsőn ülve az eget, a túlsó oldalon a kertet nézni. Pihentető. Nem minden nap jut idő erre.

A gyerekek kaptak egy kis sátrat egy kedves ismerősünktől, akinek a gyerekei már kinőttek az ilyen sátorozásból. Egyelőre a teraszra tettük, majd ha a kert ki lesz egyengetve és szép füves lesz, akkor oda is kitehetjük, mert most elég hepehupás.

Közben tanulom, hogy nem mennek a dolgok olyan gyorsan, ahogy elképzeltem. Én sem tudok olyan gyorsan haladni a dolgaimmal, ahogy szeretném, s más munkák megszervezése és kivitelezése bezzeg több időbe teleik, mint szeretném. De a boldogság nem múlhat ilyen apróságokon. Hozzáállás kérdése. Addig is örülhetünk sok mindennek. Hát rajta!

Változás

Már több mint két hete elköltöztünk a városból. Szokjuk az új helyet, környezetet. Még vannak dolgok, melyeknek nem találtam meg a helyét, van pár kibontatlan doboz is. Különbözőek vagyunk, a költözést is mindenki másként élte meg, van akit jobban megviselt, van akinek nagyon jót tett. Most házban lakunk kis udvarral. Néha - nem minden nap - sikerül csak úgy leülni az ajtó elé a lépcsőre, nézni az eget, a szemben levő kertet, hallgatni a csendet, gondolkozni. Csak pár perc, s új erővel, kedvvel folytatom a munkát.

S ma újra tapasztaltam, milyen jó egy-egy találkozás, még ha nagyon rövid is, s a gyerekeink is milyen jól megtalálják a hangot egymással bár csak egyszer egy évben találkoznak. Mennyi mindent lett volna jó még megkérdezni! Remélem, lesz "máskor" is.

Elfelejtettem, hogy ma 64 éve házasok, akiket nagyon szeretek (még nem találtam meg a családi minden évfordulót jelző naptár helyét itthon, mert nincsenek még szegek a falban).  Jó volt épp ma találkozni velük is...

Várom a vasárnapot. Az istentiszteletet, a találkozást.