Ma -5

Ma végre kisütött a nap.
Itt volt édesanyám, délután és este.
Egyedül nehéz az este a gyerekekkel.
A két középsővel volt lehetőségem külön sétálni egyet, jó volt csak az egyre figyelni.
Örülünk, hogy hosszabbodnak a nappalok.

Kitartás kell a napi blogíráshoz.
Szép meséket olvastam.
Mozartot hallgattam.
Estére jól elfáradtam.
Megyek aludni.

Ma -4

Elárulom, csak 7-ig széndékozom írni ezt a sorozatot. Nem is olyan könnyű minden nap írni. Nem azért, mert nem lenne mit, hanem nem könnyű nyugodt perceket találnom az íráshoz.

Ma borús, esős napunk volt. Nem voltunk kint, mert azért kerülget valami itt bennünket, van egy kis szortyogás, rekedtség, éjszakai köhögés. Nekem már hiányzik egy kis napsütés.

Az este végre megnéztem a filmet, amit már régebb bejelöltem magamnak: Kövér, beteg és majdnem halott -a CC-re kattintva van román alulírás. És természetesen a film hatására reggel a gyümölcscentrifugával készítettem almalevet, a lányoknak a reggeli mellé, magamnak pedig reggelinek. És ebédig nem ettem semmit. Nehéz ez, mert a gyerekeknek azért kell egy kis uzsonna, és szinte mindig van valami maradék. Folytatom a tornát is, aminek nem csak a fogyásban lenne segítő szerepe, hanem erősíti az immunrendszert is.

Viszonylag csendes napunk volt. Remélem nem vihar előtti csend ez. Csak a dinók okoztak kisebb-nagyobb nézeteltérést. Soha nem gondoltam volna, hogy érdekelni fognak a dinók. De ha a fiamnak annyi kérdése van ebben a témában, kénytelen vagyok informálódni.

Ma -3

Nálunk soha nincsennek unalmas napok.

Ma szürke egű napra virradtunk. Mindenki jól van, leszámítva egy kis tanyolódást, hasfájást.
S lám-lám, kicsi lányom is megemberelte magát, mert megevett több mint fél almát reggel, délben is egy kis levest és egy kis krumplit hússal. Remélem vacsorázni is fog.

Mikor kimentünk éreztem, hogy nagyon nedves a levegő. Nem szeretem az ilyet. Az egyik piaci asztalon olvadozott a hóember. A kisebbek nagy örömmel léptek bele minden utunkba kerülő tócsába, a legnagyobbon átlábaltak. S bár mondtam volna: "kerüljétek ki a tócsákat", látva örömüket, hagytam őket, hisz ennek most kell örülni, nem majd 20 évesen titokban pocsolyábaugró versenyt rendezni.

Ma nem csak elhatároztam, hogy tornázni fogok, hanem tényleg sikerült is. Minden szülés után nehezen jutottam el idáig. Most a még nehezebb következik, amit kitartásnak neveznek.

A nap fénypontját várjuk, az estét.

Ma -2

Szerettem volna, ha az este Valaki megeteti helyettem Dórát, mert nem sikerült rávegyem a vacsorázásra.

Még jó, hogy nem lehet feladni, cserélni, odébbállni. Sokszor belefáradtam már. Emlékeim szerint egyik gyerekünk sem volt ilyen rosszul evő. Kis pufi volt lányunk, míg csak szopott. Igazán csak nyolc hónaposan kezdett el enni, addig csak kóstolgatott amikor akart (legtöbbször nem akart). S bár nem mondhatom, hogy fogyott, de elvesztette a pufiságát, mert már alig-alig nőtt súlyra. Bár, az is lehet, hogy az emlékeim csalnak, úgyanis már észrevettem párszor, hogy szelektív a memóriám. Kedves férjem, néha szól, hogy volt már hasonló helyzet...

Így nem tudva ki olvas, remélve, hogy többnyire ismeretlenek, kikkel soha nem találkoztam s nem is fogok, elmondhatom, hogy minden igyekezetem ellenére a mai finom zöldséglevessel sem arattam sikert legkisebbemnél. Még jó, hogy evett néhány falatka finom krumplipirét. Reggel sem volt jobb a helyzet, 2-3 kiskanál reszelt alma és kész. Kicsit később 2-3 pici darabka banán. Ennyi. Léteznek egyáltalán jó étvágyú éhes gyerekek ezen a földgolyón? Vagy van valami étvágygerjesztő finom csodaszer?

Azért szünt a kétségbeesésem mikor fürdés előtt megmértem és láttam, hogy három hét alatt nőtt 200 g-t. Ez már elfogadható, mert legutóbb ugyan ennyi idő alatt 20 g-t nőtt. Visszatekintve három hónap alatt fél kilót nőtt. Szóval nem fenyegeti az éhalál, mert amelyik gyereket szeretik általában nem akar meghalni, de azért örülnék, ha jobban enne, jobban nőne. Mégis nem tehetek semmit, ha egyszer becsukja  száját nincs értelme erőltetni az evést, jó nem származik belőle. Nem sokára újra el kell vigyem a negyedéves mérésre, meglátjuk mit tanácsolnak.

Van azért minek örülni. A mosolyának, annak hogy egyre többet megért, hogy vidám. A bilizés is jól megy. Egyre ritkábban van kakis pellenka és a pisilés is jól megy, ha figyelek rá.

Már sajnos eltűnt az internetről az a jó angol cikk (az internet már csak ilyen), ahonnan megtanultunk biliztetni. A pszihológia egyetemen még azt tanították, hogy két éves korig nem érdemes próbálkozni a szobatisztaságra neveléssel, ott pedig azt, hogy 5 hónaposan lehet kezdeni a biliztetést és 3 gyermekünknél remekül bevált a módszer. Említeném itt, hogy vannak pellenka nélküli babák is, csodálkozva olvastam annak idején ilyenről, de most már elhiszem. Amúgy a bilin nem ül a kislány csak nagyon rövid ideig legfeljebb pár percig.

Ma jó napunk volt. Mivel Dóra az este nem vacsorázott az éjjel többször felébredt szopizni, ezért én nem pihentem valami jól, de reggel nem keltünk korán. De a fiúnk már nem volt lázas, a torkfájós lányka sem lett rosszabbul, igaz jobban se. De eljött anyukám, mivel az este nem voltunk valami jól. Így hát egy nyugis napunk volt.

Volt örömmel tanulás, játék, olvasás, pihenés, egymás bosszantása, kibékülés, sétálás kint (nagyon jó idő volt kint).

Soha nem gondoltam volna, hogy még Nehémiás könyvét is el fogjuk olvasni együtt a gyerekekkel és tetszeni is fog nekik.

Ui.
Egy szép gondolatot olvastam ma. A család egy olyan hely kell legyen, ahol nem tökéletes emberek megtanulnak élni egy nem tökéletes világban. Ezért nem kell feadni, fel a fejjel!

Ma -1

Hajnalban ébredtem.
Nem akartam, aztán pedig már nem tudtam aludni. Hallgattam gyermekeim szuszogását és tudtam, bár nem éreztem semmi különöset, hogy boldog vagyok és nagyon jó nekem. Erre szeretnék visszaemlékezni, ha öreg leszek...
Hallottam, hogy egyikük úgy lélegzik, mint akit valami légúti betegség környékez. Többször betakargattam, miközben reméltem, nem lesz nagy baj.
Reggel egyiknek fájt a torka, a másik taknyos volt és szerintem rekedt is. Várható, a télhez tartozik a légúti betegség... Reggel mindenki megkapta a vitaminját.

A Forever Kids-et szedtük egy időben, szeretik a gyerekek. Évek óta használjuk így ősszel, télen, tavaly kivételével, mikor is úgy gondoltam, megleszünk nélküle. Meg is voltunk, le is betegedtünk jól.

Aztán a változatosság kedvéért váltottunk Béres cseppre. Ismerek valakit, aki évek óta ősszel tart egy hat hetes kúrát és évek óta nem volt télen légúti megbetegedése, akkor sem, ha lázas beteg volt is mellette. De ezt a gyerekek nem kedvelik.

S végül most épp azt a vitamint kapják a gyerekek, amit ősszel írt fel az orvos 'alultáplált' lányomnak. Az idő tájt betegedtünk le mind sorra, kívéve ő és a picike. A neve Well Kid.

Nem vagyok szakértő, nem tudom, melyik vitamin-ásványanyag készítmény ideális, ha van ilyen. Ezért kicsit variálunk. Azt tudom, hogy nem fogyasztunk elég nyerset, zöldet, főleg mióta itt a tél. S arról is vannak feljegyzések, hogy a mai gyümölcsök, zöldségek vitamin szintje szegényebb,  mint ezelőtt 30-50 évvel. Ezért kell kicsit pótolni.

Nem biztosítékot keresek arra, hogy nem betegszünk meg, de szeretném, ha nem verne le nagyon a betegség, ne kelljen antibitikumot szedni, se kórházba kerülni. Persze így sincs semmi biztosíték, csak a remény. :) S a kegyelem.

Szóval ma reggel egyik kis betegemnek ment a hasa is. Aztán délre egy kicsit be is lázasodott. Ettől eszembe jutott, hogy sok-sok keresés után végre kaptam a naturista boltban kendermagot. Láz estén is jó a kendermag 'tea', vagyis kendermagot kell vízben áztatni nem tudom hány órán át és aztán meginni a levét. Ezzel is próbálkozunk. 

 

De azért szép volt a mai nap. Kicsit más, mint a vasárnapok általában.

Neten követtem késéssel a kecskeméti istentiszteletet. Jó, hogy van ilyen lehetőség is.

Mindenki elvolt, talált magának elfoglaltságot, ha mást nem, valakit akit kicsit bosszanthatott.

S eddig nem is tudtam, hogy barkobázni is lehet a skypon. :)

más (is) így látja

Egyik szereplő szájába adta a regényíró azt, amit már nekem is mondtak hiába, de amit nem könnyű elfogadni, pedig igazán felszabadító igazság rejlik benne.

"...hibáztathatjuk a gyermekkorunkat, vádolhatjuk a végtelenségig a szüleinket minden bennünket sújtó bajért, okolhatjuk őket az élet megpróbáltatásai, a gyengeségeink, a gyávaságaink miatt, de végső soron mi magunk vagyunk felelősek a saját létünkért, azzá válunk, amivé saját döntéseink folytán leszünk." Marc Levy: Ki nem mondott szavaink

Jó volt olvasni ezt, mert igazán mi kifogásom lehet majd a végső számadáskor, hisz nem más döntéseiért, tetteiért leszek felelősségre vonva. S gyerekeim rossz döntései nem az enyémek, bár nem mondom azt, hogy környezetük, szüleik, nevelésünk nem hat rájuk.

S gondolkozom, hogyan lesz valaki "a család fekete báránya". Hogyan, mi módón lehetséges, hogy nem csak a hajunk, szemünk színét örököljük, hanem esetleg nagyapánk testvérének a jellemvonásara ismerünk magunkban, akit talán soha nem is láttunk? Miért ismerjük fel néha vagy gyakrabban gyermekeinkben saját jellembeli gyengeségeinket. Honnan tudja a gyerek..., nem, nem tudja, mégis olyan, mint én gyerekkoromban, pedig ezt biztos nem volt szándékomban átörökíteni. S én honnan hoztam magammal ezt a örökséget  és főleg miért, és miért pont én...

... nincs beleszólásunk... Jövünk, egy kicsit itt vagyunk és aztán tovább megyünk. Mindenki a maga terhét viszi.

Sikerült

nagyon elvágnom az ujjam. De a legjobbkor, péntek délután. Tehát ma kicsit lazább napom volt, bár a fájdalmat nem kívánom vissza és remélem, hogy visszaragad... Vagyis ma nem mosogattam, és nem főztem csak egy borsólevest, elmaradt a kalácssütés, de majd bepótolom egy hét múlva. S hogy még szebb legyen a nap, Dóra is elvolt a járókában. Összecsuktuk az asztalt a nappaliban, a folyosóról felszedtük a szőnyeget és ment a kislány, övé volt a világ.

Története van ennek a járókának: az "óperencia" túloldaláról küldték nekünk, még első gyermekünk születésekor. Nem sokat használtuk a három gyerekkel, mert úgy hallottam, nem tesz jót a kicsi lábaknak. Persze tudom, mint mindenben ebben a témában is megoszlanak a vélemények. De futotta időből és energiából, sétáltattuk a gyerekeket, alig vagy egyáltalán nem ültek, jártak a járókával, pedig nagyon jó darab. Az is igaz, mikor a nagyobbak járni tanultak tavasz, nyár volt, sokat voltunk kint a parkban, ott is gyakoroltuk a járást, jól kifáradtak kint. Ezért örömmel kölcsön is adtuk, ha mi nem, hát használja más. S mikor nem is olyan rég visszakaptuk, hát gond volt, hol is tároljuk, hisz úgysem használjuk. De az idők változnak és az én hátam sem huszonéves, s hogy, hogy nem, a negyedik már vígan kanyarog a járókával, mikor egy-egy rövid időre betesszük. S én is igazán nagyon örülök, hogy van, hogy kaptuk, mert igazán jól jön egy kis szünet. Sokat nem ül meg benne Dóra, mert azért csak jobb kézen fogva sétálni, de egy-egy rövid időre elfogadja.

Szóval ma úgy érzem, pihentem. Persze mosogatás helyett vasaltam. De jutott időm kicsit olvasni is. Olyasmiről, hogy érzelmeink kifejezése. Nem szeretjük, ha gyermekeink haragjukat fejezik ki, de ha akarunk örülni, amikor örülnek nem zárhatjuk ki a haragot sem.

Az érzelmek összefüggő egészet alkotnak. A harag átélésével együtt képessé válunk az öröm kifejezésére is, és a szomorúság átérzésével együtt válik lehetővé a felhőtlen boldogság megtapasztalása. -Dave Carder

Megpróbáltam számba venni

(én is) a tavaly elolvasott könyveket. Nem kevés, csak nem "mély". Az elmúlt év: terhesség, szülés, szpotatás. Ilyenkor általában több időm van olvasni, csak olvasményaim minősége nem tölt el megelégedéssel. Sok komoly, gondolkodást igénylő könyv itt van befejezetlen. Remélem jövő ilyekor az elolvasottak listáján lesznek. És mennyi van még várólistán! Mert tavaly sokat olvastam váróteremben, utazás közben, kórházban, szoptatás, altatás közben. Olyan könyveket olvastam,amiket bármikor letehettem és újra elővehettem lehet hogy fél oldal erejéig, lehet tíz oldalnyira. Sokszor nem voltam alkalmas komoly olvasmányik megemésztésére. Próbáltam a lányok olvasmányaival is kicsit lépést tartani.
Olvasni mindenképpen jó. És sok érdekeset, szépet is olvastam. Legyen itt a befejezettek listája, már ami eszembe jutott:

June Strong: Éva éneke
Chapman & Palmer: Parázsló ősz
Jane Chisholm: Világtörténelem kicsiknek és nagyoknak
Jane Chrisholm, Anne Millard: Az ókori kelet
Anthony Marks, Graham Tingay: A rómaiak
Passuth László: Esőisten siratja Mexikót
Hugh Thomson: Az inkák öröksége
Jean Sasson: A fátyol mögött
Anne Frank naplója
Bonnié Poitras Tuclcer: A csend hangjai
Tomlin, Graham : Luther és kora
Szalatnai Rezső: Kempelen, a varázsló
Mérő László: Érzelmek logikája
A. Kenderick, S. Kenderick, E. Wilson: Tűzálló
F. H. Burnett: A titkos kert
F. H. Burnett: A padlásszoba kis hercegnője
Mark Twain: Koldus és királyfi
Kristen Boie: Szerepcsere
Nógrádi Gábor: PetePite
Fabian Lenk: A Vörös Bosszúálló
Henryk Sienkiewicz: Sivatagon és vadonban
Victoria Boutenko: A nyers étel csodája
Victoria Boutenko: A nyerskonyha legjobb receptjei
Lénárt Gitta: Élő ételek könyve - Lúgosítás természetesen
Lénárt Gitta: Élő édességek könyve
Max Gerson: O terapie naturală edicientă pentru tratarea cancerului și a altor boli grave
Charlotte Gerson, Beata Bishop: Terapia Gerson
Dr. T. Colin Campbell, Thomas M. Campbell II: Studiul China
Erst Günter: Hrana vie
Bob Hartman: Esti mesélő könyv
Kerekerdő meséi
Állatkalandok a tanyán
Bartos Erika, Marék Veronika, Fésűs Éva, Thomas és még nem tudom milyen mesék.

Fotó: elpakolásra összegyűlt könyvek egy este. Kb. ennyi könyv kerül elő egy nap. Lassan belenyugszok, hogy nem maradnak "újszerűek" annyi lapozás, olvasás után a gyerek és ifjúsági könyveink. Ennek ellenére továbbra is mondom a gyerekeknek: Vigyázzatok a könyvekre!

Csere

Egyik utolsó kép:

 Az első:

Tapasztalat avagy kipróbáltam

Takarítok, törlöm a piszkozatban maradt bejegyzéseket, amit menthető, mentem. Így találtam rá most vázlatként egy 2010-ben írt bejegyzésre. Azt hiszem nincs befejezve. Mégis közzéteszem így. Jó rég volt. Lenne mit hozzátenni, kiegészíteni, de most szintén nincs időm, mert nem kis téma ez. Sok infó van a neten is. Tehát akkor legyen itt a (régi, kellene új is) történetem:

Már több mint egy éve annak, hogy kezembe került egy jó könyv a böjtről. Azóta sokszor elébem jön a téma -vagy inkább úgy kell mondjam, elém hozza Isten. Addig néha volt, hogy fél napot böjtöltem valamiért. Azóta próbálkoztam az 1 napos böjttel, vagyis hogy vízen és teán kívül mást nem fogyasztottam.
Egyszer mikor nagyon meg voltam fázva, több mint 24 órán át nem ettem semmit csak sok vizet, teát ittam és c vitamint szedtem. Meglepődtem milyen hamar helyrejöttem. Ennek a böjtölésnek a célja a gyógyulás elősegítése volt. Olvastam erről is, és tapasztaltam, hogy hatásos.
De mivel a Biblia gyakran az imádságot és a böjtöt együtt említi, inkább a saját gondjaim késztettek 1 napos imára és böjtre. Nem könnyű ez nekem. Szeretek enni. És persze a családot közben rendesen etetni, minden kis maradékot megtartani és félretenni, nekem nem volt könnyű. A hébe-hóba böjtölésnél jobb a rendszeres böjtölés (mondjuk hetente). Egy érdekes dolog - nem épp erre számítottam, de szinte mindig, míg én tudtam, hogy mi az az egy-két dolog amiért most különösen  imádkoztam, Isten valami mást hozott elő, az életemben, ami nem volt rendben. És én is azt mondhatom, érdemes az imádságot böjttel társítani. De nekem sokszor roppant nehéz belekezdeni, sokszor halasztom.
Nagyon jó volt amit a Hargitán Anikó osztott meg a hallgatókkal és örülök, hogy a neten is meg lehetett nézni, sajnos már nem tudom hol és hogy elérhető-e még. De az elmúlt évben nagyon sokszor előjött ez a téma.
Mások mondták a böjtről:

"A nagyobb fizikai és szellemi teljesítményért böjtölök" - Platón
"Az éhség nagy erővel hat az emberre és olyan eszköznek tekinthetjük, amely gyógyuláshoz vezet" - Hippokratész
"A legjobb orvosság a pihenés és a böjt" - Benjamin Franklin
"Az éhezés többet tesz az emberért mint amit a legjobb gyógyszerek vagy a legjobb orvosok tudnak tenni. Nem egy diétáról beszélek, hanem teljes táplálékmegvonásról. Tapasztalatból mondom" - Mark Twain
és
"Böjtöltünk és könyörögtünk azért Istenhez és meghallgatott minket" - Ezsdrás 8:23 , Biblia

forrás: wikipédia
Azt mondják, nem jó egyből egy hét vagy húsz napos böjtbe belekezdeni. Először hozzá kell szokjon a szervezet az 1 majd a 2-3 napos böjthöz, aztán jöhet a 4-5 napos, majd a 7 napos és így tovább.
A böjtöket többféleképpen lehet osztályozni. Egyik a cél. Mi a célja. Lehet fogyás, gyógyulás, tisztítás, imádáság, étkezési szokások megváltoztatása vagy egyéb.
Végre eldöntöttem, hogy megpróbálkozom a 3 napos böjttel, lássam bírom-e, persze úgy, hogy ha úgy érzem nem megy, abbahagyom. Most két célom volt, egyrészt kipróbálni túlélem-e, lássam, hogyan viselkedik a szervezetem. Másrészt tavasszal elkezdtem paleózni, nagyon jó volt, de aztán lassan engedtem belőle, és a könnyen bomló szénhidrát fogyasztás függőséget ad. Bár többször mondtam magamnak, hogy visszatérek a paleóhoz, nem ment, már minden nap ettem -inkább reggel- kenyeret vagy egy kis sütit. Így abbamaradt a szép lassú, éhezés nélküli fogyás, sőt az utóbbi időben visszaszedtem 1 kgt. Nem vészes a leadott 9-hez, de tudtam, nem akarom így folytatni. Csodálok mindenkit aki önuralomból jól áll. Most azt gondoltam, hogy egy kis böjtölés után könnyebb lesz újra elhagyni a gabonaféléket. És erre most volt jó alkalom, mert 3 napig csak a gyerekekkel voltam, úgyanis nagyon nehezen tudom visszafognai magam az esti evéstől, amikor férjem is itthon van.
Az első nap -már volt ilyen.
Második nap -reggel kicsit éreztem, hogy üres a gyomrom, attól is féltem kicsit nehogy szédüljek, kicsit kábának éreztem magam úgy néhány percig, de aztán helyrejöttem és jól éreztem magam. Mikor eszembe jutott egyik kedvenc ételem, szerettem volna enni, de máskülönben nem gyötört az éhség.
Harmadik nap-reggel lassúbb és kicsit kába voltam, de nem szédültem. De ez az érzés hamar elmúlt. Napközben sem volt gond, jól éreztem magam. És ezen a napon jutott eszembe mérlegre állni. Tetszett, amit mutatott. Este egyre többet gondoltam arra, hogy most már vége, nemsokára ehetek. 1 dl levessel és egy falat elszopogatott banánnal kezdtem a visszaszokást az táplálkozáshoz. Bezzeg egy kis hasmenés lett az eredmény, mint amikor 1 napos böjt után egyből rendes megszokott, nem épp könnyű ételt ettem. Reggelre viszont utána olvastam alaposan, hogyan kell megtörni a böjtöt. A böjt előtti étkezéshez való visszatérésre majdnem feleannyi időt javasolnak, mint amennyi ideig a böjt tartott és legtöbbször nyers gyümölccsel, aztán zöldséggel javasolják a kezdést.
Másnap már ehhez tartottam magam. Víz, tea egy kis mézzel, majd lassan jól-jól elrágott alma aztán egy kis maradék banán a gyerekektől. Délben egy kis jól elrágott zöldségleves.

8

hónap az Ajándékkal megváltoztatta az életünket. Örülünk neki és hálásak vagyunk érte Istennek.

Szerettem volna

ha gyermekeim megbecsülik, olvassák, szeretik a jó könyveket.
Számomra élmény, ha belelapozhatok egy-egy könyvbe, szeretem érezni a lapokat, a könyvet a kezemben.
Talán be kell érnem annyival, hogy gyermekeim szeretnek olvasni. Mert ha megvan egy mű papíron és elektronikus formátumban is, amit könyvolvasón is lehet olvasni, akkor az utóbbit részesíti előnyben a gyerek, mivel ott "nem kell lapozni és nem kell megkeresni hol maradt".

megoszthatatlan

gondolataim helyett legyen itt most pár kedves kép, legalább erre emlékezzek ha az elfelejtendőt elfelejtem majd.

A régi szó jelentése érdekesen változik. Valamikor régi volt egy használati tárgy ha már pár generáció használta. Néhány éves kedves kis fényképezőgépem néha összezavarodik és már nem tudok kiigazodni rajta s közben a technika olyan gyorsan változik, hogy teljesen elfogadható azt mondanom róla: régi. De azért van, hogy teljesen megbízható. S mert olyan jól hozzá szokott a kezem és nem tudom, egy újhoz hozzá tudnék-e szokni, addig ezt kattintgatom vígaszul magamnak.

Elmúlt

nagy-nagy örömünkre a láz és kicsi lányunk jobban van. Újra jól alszik, kezd újra enni, és nevet, áll és lépeget.
Most mintha kicsit emlékszem, milyen nehéz volt beadni a gyerekeknek kicsi korukban a gyógyszert. Bár tudom, hogy nem kell aggódni, mégis, amikor az ibuprofen sziruppal együtt  a végre nehezen szopizott tejet is fel kellett törölni, igazán féltem, hogy mi lesz, ha nem múlik el a láz, ha antibiotikumra kerül a sor -vagy talán injekcióra? Most visszanézve, látom, kár volt aggódni és félni.
Csodák ezek a gyerekek, mert betegen, mikor a láz lejebb hagyott, elkezdett lépegetni. Már vártuk ezt, hogy rájöjjön, a lábain nem csak állni lehet, hanem lépegetni is, de tudtuk, ez neki nagy munka, de egyre jobban megy neki.

ÚJÉVI BÍZTATÁS

Új éved eléd táruló határ.

Köd sejti még minden lépésedet.

De Isten rég kezében tartja már

mi ma és holnap történik veled.