szombat, január 12, 2013

Sikerült

nagyon elvágnom az ujjam. De a legjobbkor, péntek délután. Tehát ma kicsit lazább napom volt, bár a fájdalmat nem kívánom vissza és remélem, hogy visszaragad... Vagyis ma nem mosogattam, és nem főztem csak egy borsólevest, elmaradt a kalácssütés, de majd bepótolom egy hét múlva. S hogy még szebb legyen a nap, Dóra is elvolt a járókában. Összecsuktuk az asztalt a nappaliban, a folyosóról felszedtük a szőnyeget és ment a kislány, övé volt a világ.


Története van ennek a járókának: az "óperencia" túloldaláról küldték nekünk, még első gyermekünk születésekor. Nem sokat használtuk a három gyerekkel, mert úgy hallottam, nem tesz jót a kicsi lábaknak. Persze tudom, mint mindenben ebben a témában is megoszlanak a vélemények. De futotta időből és energiából, sétáltattuk a gyerekeket, alig vagy egyáltalán nem ültek, jártak a járókával, pedig nagyon jó darab. Az is igaz, mikor a nagyobbak járni tanultak tavasz, nyár volt, sokat voltunk kint a parkban, ott is gyakoroltuk a járást, jól kifáradtak kint. Ezért örömmel kölcsön is adtuk, ha mi nem, hát használja más. S mikor nem is olyan rég visszakaptuk, hát gond volt, hol is tároljuk, hisz úgysem használjuk. De az idők változnak és az én hátam sem huszonéves, s hogy, hogy nem, a negyedik már vígan kanyarog a járókával, mikor egy-egy rövid időre betesszük. S én is igazán nagyon örülök, hogy van, hogy kaptuk, mert igazán jól jön egy kis szünet. Sokat nem ül meg benne Dóra, mert azért csak jobb kézen fogva sétálni, de egy-egy rövid időre elfogadja.

Szóval ma úgy érzem, pihentem. Persze mosogatás helyett vasaltam. De jutott időm kicsit olvasni is. Olyasmiről, hogy érzelmeink kifejezése. Nem szeretjük, ha gyermekeink haragjukat fejezik ki, de ha akarunk örülni, amikor örülnek nem zárhatjuk ki a haragot sem.

Az érzelmek összefüggő egészet alkotnak. A harag átélésével együtt képessé válunk az öröm kifejezésére is, és a szomorúság átérzésével együtt válik lehetővé a felhőtlen boldogság megtapasztalása. -Dave Carder

5 megjegyzés:

  1. Mi használtunk (kölcsön)járókát mindkét gyereknél, de igazán csak pár hétig és ahogy írod, keveset maradtak benne. Amit viszont mi nem csináltunk egyikkel sem: nem sétáltattuk őket kézenfogva, mikor elindultak maguktól, akkor járkáltak, addig meg kúsztak-másztak, fogóztak. Nemrég olvastam erről Vekerdy Tamásnál, hogy jobb a gyereknek ha magától csinálja végig ezt a folyamatot...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes, hogy a gyerekek nagyon különböznek egymástól. Fiúnk már rég tudott járni, mikor megtanult négykézláb mászni, addig ha kellett valahogy furcsán a popsiján csúszott. Most Dóra se jött még rá, hogyan kell négykézláb mászni, pedig próbálkozik. A másik ok, amiért sétálunk is vele, ha kéri: nincs rácsos kiságyunk, amit kapaszkodva körbejárjon és ott egyedül gyakorolja a járást, bútoraink se olyanok, hogy azokba kapaszkodjon... Végül nem állítom, hogy helyesen teszünk mindent, ahogy sikerül az adott körülmények között.

      Törlés
  2. Aranyos :)
    Nekünk is van, de Jázmin sem szeret nagyon benne lenni. Ő is inkább vezetteti magát, ha nincs kedve mászni, akkor megfogja a kezünket és húz maga után bennünket, hogy most sétáljunk szobáról, szobára.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Derék és hátpróbáló ez az időszak, de megvan ennek is a különleges szépsége. :)

      Törlés
  3. Sajnálom hogy elvágtad az ujjad :(( viszont nagyon örültem volna ha a kislány arcát is láthattam volna, biztos aranyos :)) A mi fiaink szerettek járókába mert mindig mellettem lehettek :)) Gyorsan elindultak, 11 ill. 9 hónaposan, de minden gyermek más. Puszi nektek :))

    VálaszTörlés

Mi a te véleményed?