Ma -2

Szerettem volna, ha az este Valaki megeteti helyettem Dórát, mert nem sikerült rávegyem a vacsorázásra.

Még jó, hogy nem lehet feladni, cserélni, odébbállni. Sokszor belefáradtam már. Emlékeim szerint egyik gyerekünk sem volt ilyen rosszul evő. Kis pufi volt lányunk, míg csak szopott. Igazán csak nyolc hónaposan kezdett el enni, addig csak kóstolgatott amikor akart (legtöbbször nem akart). S bár nem mondhatom, hogy fogyott, de elvesztette a pufiságát, mert már alig-alig nőtt súlyra. Bár, az is lehet, hogy az emlékeim csalnak, úgyanis már észrevettem párszor, hogy szelektív a memóriám. Kedves férjem, néha szól, hogy volt már hasonló helyzet...

Így nem tudva ki olvas, remélve, hogy többnyire ismeretlenek, kikkel soha nem találkoztam s nem is fogok, elmondhatom, hogy minden igyekezetem ellenére a mai finom zöldséglevessel sem arattam sikert legkisebbemnél. Még jó, hogy evett néhány falatka finom krumplipirét. Reggel sem volt jobb a helyzet, 2-3 kiskanál reszelt alma és kész. Kicsit később 2-3 pici darabka banán. Ennyi. Léteznek egyáltalán jó étvágyú éhes gyerekek ezen a földgolyón? Vagy van valami étvágygerjesztő finom csodaszer?

Azért szünt a kétségbeesésem mikor fürdés előtt megmértem és láttam, hogy három hét alatt nőtt 200 g-t. Ez már elfogadható, mert legutóbb ugyan ennyi idő alatt 20 g-t nőtt. Visszatekintve három hónap alatt fél kilót nőtt. Szóval nem fenyegeti az éhalál, mert amelyik gyereket szeretik általában nem akar meghalni, de azért örülnék, ha jobban enne, jobban nőne. Mégis nem tehetek semmit, ha egyszer becsukja  száját nincs értelme erőltetni az evést, jó nem származik belőle. Nem sokára újra el kell vigyem a negyedéves mérésre, meglátjuk mit tanácsolnak.

Van azért minek örülni. A mosolyának, annak hogy egyre többet megért, hogy vidám. A bilizés is jól megy. Egyre ritkábban van kakis pellenka és a pisilés is jól megy, ha figyelek rá.

Már sajnos eltűnt az internetről az a jó angol cikk (az internet már csak ilyen), ahonnan megtanultunk biliztetni. A pszihológia egyetemen még azt tanították, hogy két éves korig nem érdemes próbálkozni a szobatisztaságra neveléssel, ott pedig azt, hogy 5 hónaposan lehet kezdeni a biliztetést és 3 gyermekünknél remekül bevált a módszer. Említeném itt, hogy vannak pellenka nélküli babák is, csodálkozva olvastam annak idején ilyenről, de most már elhiszem. Amúgy a bilin nem ül a kislány csak nagyon rövid ideig legfeljebb pár percig.

Ma jó napunk volt. Mivel Dóra az este nem vacsorázott az éjjel többször felébredt szopizni, ezért én nem pihentem valami jól, de reggel nem keltünk korán. De a fiúnk már nem volt lázas, a torkfájós lányka sem lett rosszabbul, igaz jobban se. De eljött anyukám, mivel az este nem voltunk valami jól. Így hát egy nyugis napunk volt.

Volt örömmel tanulás, játék, olvasás, pihenés, egymás bosszantása, kibékülés, sétálás kint (nagyon jó idő volt kint).

Soha nem gondoltam volna, hogy még Nehémiás könyvét is el fogjuk olvasni együtt a gyerekekkel és tetszeni is fog nekik.

Ui.
Egy szép gondolatot olvastam ma. A család egy olyan hely kell legyen, ahol nem tökéletes emberek megtanulnak élni egy nem tökéletes világban. Ezért nem kell feadni, fel a fejjel!