Ma szürke egű napra virradtunk. Mindenki jól van, leszámítva egy kis tanyolódást, hasfájást.
S lám-lám, kicsi lányom is megemberelte magát, mert megevett több mint fél almát reggel, délben is egy kis levest és egy kis krumplit hússal. Remélem vacsorázni is fog.
Mikor kimentünk éreztem, hogy nagyon nedves a levegő. Nem szeretem az ilyet. Az egyik piaci asztalon olvadozott a hóember. A kisebbek nagy örömmel léptek bele minden utunkba kerülő tócsába, a legnagyobbon átlábaltak. S bár mondtam volna: "kerüljétek ki a tócsákat", látva örömüket, hagytam őket, hisz ennek most kell örülni, nem majd 20 évesen titokban pocsolyábaugró versenyt rendezni.
Ma nem csak elhatároztam, hogy tornázni fogok, hanem tényleg sikerült is. Minden szülés után nehezen jutottam el idáig. Most a még nehezebb következik, amit kitartásnak neveznek.
A nap fénypontját várjuk, az estét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?