Kis szusszanás

Elállt az eső. Édesanyám kivitte a lányokat levegőzni. Ezen a héten háromszor jött el, hogy kimenjen a lányokkal, az elmúlt pár héten kétszer.
Úgyhogy ez az én kis időm: nyugodt zuhanyzásra, tenni-venni a házban, olvasni néhány oladalt esetleg vasalni.
Azt hiszem Balázsnak egyre szűkebb a kukckója. Nekem egyre nehezebben megy a mosogatás, a mozgás, de azért csinálom amit tudok, ahogy tudok.
Csengével ma már harmadik napja, hogy itthon fél napra pellus helyett bugyit kap. Ma már reggel kérte, hogy ne pellenkát, hanem bugyit adjak rá. Most már szól, amikor kell pisilni, de azért egy kicsi még belemegy a nadrágba. Lassan belejövünk. Sokat gondolkoztam, vajon nem kár a fáradságért, ha megjön a bébi, lehet újra pellenkát akar majd, meg nehéz lesz pl. szoptatás közben bilire ültetni... De már olyan sokat pisil egyszerre, hogy nehéz a pisis pellenkát cipelnie, s csúnyán látszik is, főleg, ha nadrág van rajta. Csak azt sajnálom, hogy nem hamarabb fogtam neki. De így is jó. Többet figyelek rá, és többször átöltöztetem. S látom egyik napról a másikra már van haladás. Az este lefekvés előtt már pellenka volt rajta, de szólt, hogy kell a bili, hát volt pisi a pellusban is, de a bilibe is ment. Jó reménységgel vagyok. Ha még egy hétig itthon lehetnék, nagyon jó lenne.

A Mansfieldi kastély

A MEK oldaláról olvastam el. De hoszzú volt! De el akartam olvasni, mert nem láttam film változatban (ha egyáltalán van). Jane Austen regény. Romantika, apró részletek, váratlan fordulatok. Végül mégis happy end.
Éedekes ezekben a regényekben, hogy ahogy a főszereplők sok viszontagság és nehézség után házasságra lépnek vége a regénynek. S hogy a boldogító igen után mi van?... Ki lehet próbálni.

Boldogító harmónia

Azt hiszem, egyszer már majdnem kiolvastam, még a suli idején. De most újra elolvastam, cseppet sem találtam unalmasnak. Sőt, nagyon tetszett, lehet azért is, mert ismerem Ágit, tényleg nem mindennapi nő. "Derék asszony", Salamon szavaival élve, nagyon szép családja van.
A könyv: Bayerné Papp Ágnes: Boldogító harmónia, BMA, 2007.
Rövid életrajz. Gyereknevelésről, családi életről, szolgálatról.

Íme egy idézet:
"Nem az számít, hogy mennyi idő alatt végeztük el a feladatunkat, még az sem fontos, hogy drága ruhákban jártunk-e, vagy szegényes körülmények között éltünk. Egy életen át fognak azonban a gyermekeink arra emlékezni, hogy higgadtak vagy hajszoltak voltunk; mosolyogtunk vagy keseregtünk; elégedettek vagy irigyek, szeretetteljesek vagy gyűlülködők, békességet sugárzók vagy haragosak voltunk."

Nagyon tetszett az is, amit arról ír, hogyan fejezi ki szeretetét férje iránt. Nem elég egy hosszú nap után azt mondani: szeretlek, nagyon hiányoztál, örülök, hogy végre van kinek elmondjam mi történt itthon ma, míg nem voltál itthon. A férjet szeretni: finom ennivalóval várni, meghallgatni, a lakást rendben tartani, engedelmeskedni, hűségenek lenni, bátorítani, elégedettnek, kedvesnek lenni... s még egyebek. Hát van mit tanuljak!
Örülök a könyvnek s még jobban, hogy van előttünk ilyen életpélda.

Örülök,

hogy elmúlt a kánikula. Éjjel már nem kell légkondizni, s tán nappal sem. Ma reggel 25,5 fok volt a lakásban, persze az ablakok éjjel nyitva voltak hajnalig, akkor a forgalom miatt be kellett csukni az ablakokat. Kint is sokkal kellemesebb. A parkban sinccsennek nagyon sokan. És esszük a szőlőt. Örülök, hogy még itthon vagyok. Teszek-veszek. Rengeteg a vasalnivalóm. Nem győzöm. Csenge egyre többet használja a "nem" szót, belső kényszer hajtja, hogy amikor csak lehet, ellenkezzen. Néha már nem tudom mit tegyek. Hagyom sírni is, pl. ma délben elalváskor. Máskor várok kicsit. De azt se mindig lehet. Akkor magam mellé veszem a virgácsot. Mint ma délben, mert hát éhes volt és jól evett, de előtte nemezni kellett. A virgácsot látva meg azt mondta: "Haragszom." A miértre nem felelt, de a kire haragszolra: "Anyára." volt a válasz. Mit tegyek? Elmúlik ez az időszak is. Ma rajzoltunk is Csengével, fiú és lány babákat kért, de amint megvolt a fejük és a szemük elkérte, hogy ő folytassa :).
Összegezve: szép az élet felénk.

Péntek estétől ma reggelig

nem volt internetünk. Így hát olvastam.

Papp Józsefné: Nyílt titok, BMA, 2007
Életrajz, tapasztalatok (80 év nem kis idő). Hit, szolgálat, család. Érdekes.
Nem mindegy, hogyan élünk gyermekeink előtt.
"...az Urat félő asszony dícséretre méltó." Példabeszédek 31-ből.

Aztán (ha már nem tudtam blogot olvasni, írni) a Magyar Elektronikus Könyvtár oldaláról oldaláról olvastam el Jane Austen: A klastrom titkát. (Köszi Márta!)

Nagyjából kész a kórházi csomagom. Csütörtökön Klári kiment a lányokkal a parkba, így nyugodtam össze tudtam csomagolni. Még hiányzott ez-az, azt pénteken, szombaton megvettem. Következik, hogy betegyem őket a csomagba. De azért még egy hétig szeretnék itthon maradni. A hasam nehéz és nagyon dagad főleg a kezem. Sokat is iszom, mert szomjas vagyok, izzadok, nekem mindig melegem van itthon. Amúgy belülről egyre erősebb a rugdalózás.

Megjelent a piacon a hazai szőlő (itt a rékási), van ami nagyon finom édes. Nagyon szeretik a lányok is.

Csenge

augusztus 20-án volt 21 hónapos.
Ma vettem észre, hogy lent kibújt mind a két szemfoga.
Sokat beszél, olvas a képekről, mesél. Olyan szépen beszél, hogy az az érzésünk sokszor, hogy nagyobb. Meg is nyúlt, olyan szép nagy baba lett belőle. Vagyis kislány, mert neki hamar meg kell nőni, Balázs lesz a bébi, a baba néhány nap múlva.
Már lehet neki olvasni is mesét, néha van türelme kivárni, míg elolvasom az írást a képek mellett, máskor meg csak röviden elmesélem a lényeget. Ha kétszer végighallgat egy mesét, már próbálja ő is elmesélni, mondja is: Most Csenge mesél.
Nagyon élvezem, ahogy figyel, lehet neki magyarázni, mindent meg akar érteni. Van, hogy eljátszik egyedül is szépen.
Csengét lazábban neveltük, mint Anitát, mert visszatekintve, úgy látom, hogy Anitával sokszor túl szigorú voltam. Most eddig leginkább az "elterelő hadmozdulatot" alkalmaztam. De eljött az ideje, hogy előszedjem a Mikulás óta a könyvespolc tetején porosodó virgácsot, mert nem akarok kiabálni, berekedésig ismételni valamit, kezemmel ütni vagy fakanállal. Nem vagyok veréspárti, szerintem az sokszor a szülő tehetetlenségének a jele, legutolsó lehetőség kell legyen. De azért egy majdnem két évesnek kell tudnia, hogy a "nem", a "nem szabad" komoly dolog, a határokat, korlátokat komolyan veszem és neki is komolyan kell venni. Egyszer vagy kétszer ütöttem rá a kezemmel, mert máshogy már nem bírtam vele, egyszer tudom, hogy a lábára ütöttem, de hát nagyon gyengéden, ő mégis megbántódott és azt mondta: ne üsd, ne verd. Egyszer kapott pellusra egy kis fenekest, de abban a pillanatban világos volt számomra, hogy ez teljesen hiábavaló. S egyszer a fakanál került elő, mert akkor még nem találtam meg a virgácsot, de az sem tetszett. A virgács most nagyon jónak tűnik. Talán egyszer kellett használnom, egy kis simogatásra, már az említése is csodát művel. Kétszer kellett még elővenni, csak úgy mutatóba.
Hát nehéz dolog ez a nevelés! De minnél előbb megtanul engedelmeskedni, annál jobb.
Salamon király mondta, hogy a kényeztetett gyermek szégyent hoz anyjára, aki fegyelmezi a gyermekét, megbízhat benne és örömét leli benne.
S miközben gyermekeimet nevelem, kérem Mennyei Atyámat, hogy Ő is neveljen engem, mert rámfér.

Kikapcsolódásként

elovastam P.G. Wodehouse: Folytassa, Jeeves! könyvét, ha már itt volt a polcon, más is elolvasta, s hát nem kell hozzá gondolkozni. Úgy itt 1-2 oldalt, később is vagy 3-4 oldalt, aztán megint 2-3 oldalt. Néha többet is, de leggyakrabban akkor olvastam, mikor kicsit letettem pihenni a nehéz hasamat néhány percre.
Nem is írok róla semmi többet, ilyesmit még nem olvastam. Kikapcsolódásra, semmit tevős percekre való olvasmány.

folytatás

A fogantatás után 10 héttel ekkorák a baba talpai. Tökéletesek.
Ma az úiszülött gondozásáról, szoptatás, fürösztés, maszírozásról, családtervezésről hallottunk. S ismételtük mikor hogyan kell lélegezni.

Aztán én maradtam egy kis tornára. Jó lett volna vagy nyolc hónappal ezelőtt tudni ezeket a gyakorlatokat, nagyon jók a hátnak, deréknak, medencének. S a Kegel gyakorlat, ezt azt hiszem intim tornának mondják magyarul. Azt mondta az orvosnő, hogy ha ez az izom jól karban van tartva, csökken a gátmetszés szükségessége, jó inkontinencia és aranyér esetében is.

Jó volt. Most a harmadik szülés előtt is volt mit tanuljak még.

http://www.pregatirenastere.ro/

Jó volt a mai nap.

Együtt ebédeltünk itthon, mert Józsi nem csak elvitt, ott volt velem, de haza is hozott, csak délután volt munkában.
Milyen volt a tanfolyam? Jó. Rajtunk kívül csak egy házaspár volt még. M. is kb. két hét múlva kell szüljön. Ezért ez olyan tömörített kurzus, amit 4xheti 1,5 órában tart az orvosnő, ma és holnap elmondja, 2x 2,5-3 óra alatt. Hasznosabb lett volna ezeket az infókat a terhesség elején hallani, gyakorolni, nem beszélve arról, milyen jó lett volna tudni az első szülés előtt. De most se túl késő.
Volt szó a terhességről, a baba fejlődéséről (film is), hasznos tornagyakorlatok, a vajúdásról (ez nagyon jó volt), (apás) szülésről (film is) csak ez nálunk sajnos nem gyakorlat még, légzési tehnika, mit kell vinni a kórházban, mit kel megbeszélni az orvossal, mit tegyünk ha az orvosunk mégse jön be, gyakorlati dolgok. Jó volt, csak ajánlani tudom.
Ultrahang vizsgálat is volt. 37-38 hetes vagyok, de nem a számítógép számolta ki, hanem a csontok szervek lemérése alapján, ez egyezik az én számításaimmal is. Mutatta, hogy a méhlepényen látszik, hogy még nincs itt a szülés ideje. A baba tényleg nagyon lent van. A szülés beindulhat akármikor egy emléstől vagy egyébtől, de még 2-3 hétig is együtt élhetünk :). Van elég vize a babának, minden szép és rendben van.
Várom holnapi folytatást.
Egy szép nagy kerek labdán ültem két és fél órát, nagyon kellemes, kényelmes volt.

Tegnap még nem tudtam

megállapítapítani, hogy lejjebb ment-e a hasam. Vasárnap valaki megjegyezte, hogy mintha máshogy állna a hasam, mint eddig. De hát ki tudja, nézi azt?
Aztán tegnap ahogy belelapoztam a Naplómba, olvastam, hogy Csenge születése előtt 15-16 nappal "leszállt" a hasam. És ma hajnalban, mikor Csenge felébredt és tejet kért (ilyen ritkán fordul elő), csak úgy, határozottan éreztem, lejjebb van a hasam. Ez biztos. Tehát Balázzsal az egybe-napjaink meg vannak számláva. A napokban gyakran fájt a hasam, Balázs is sokat fészkelődött. Valószínű ezért. Ma reggel lesz egy ultrahang vizsgálat is. És ma vagy holnap tényleg elkészítem a csomagom (egy része már elő van készítve), tányért, csészét, fogkefét, mindent bepakolok.

Gyerek vagyok!

Így iskolakezdés közeledtével úgy elfogott a vágy, hogy töltőtollal írjak. Így ma vettem tintát (azt hiszem már több mint tíz éve nem írtam tollal). A régi tollam nem tudom honnan és hogyan került a ceruzatartómba már néhány hónapja. De azért vettem egy új patronos tollat, Anitának is olyat vettem, mert csak ilyen volt itt a papírüzletben. Nem nagyon lehet már olyan régifajta tollakat kapni.
Itthon aztán jól kimostam a régi tollam, megtöltöttem és örömömre jól ír (néha volt hogy pacázott, folyt belőle a tinta, most nem). És persze az új tollat is kipróbáltam. És nem tudom melyik tetszik jobban.
És előkerült a füzetnaplóm is, amibe már rég nem írtam, mert hát valahova kell írni a tollal...

Amúgy ma rendkívüli szép Kláris napunk volt. S mert Klári kijött velünk, és mert nem volt nagy meleg, sokfele jártunk, vásároltam, jól kifáradtam. De örülök mindennek amit megtehettem. Itthon viszont már csak pihentem.
Holnap kell menjek Lamaze tanfolyamra. Hát kiváncsi vagyok. Az orvosnő mindenképp nagyon kedves.

MEGÉRKEZETT

AZ ESŐ!!!
Azt hiszem, tegnap volt itt a nyár legmelegebb napja.
Vihart mondtak, de csak esik az eső s dörög az ég, nincs vihar, legalább itt felénk.
Bent most 28 fok van, légkondival, igaz, nem megy non stop. De egész éjjel ment, s a hőmérséklet bent nem csökkent. A legutolsó szobában, ami a legmesszebb van a nappalitól, ahol a légkondi van, 27 fok volt reggel is, mint az este.
Örülök az esőnek, s remélem ezzel vége ennek a nagy kánikulának.

Elég nehezen szedtem ma össze magam. Piacoltunk s elmentünk a Realba, venni iskolás táskát Anitának, s egy táskát Csengének, mert hát ő sem maradhat le. De én úgy kifáradtam, hogy azt mondtam, szülésig már nem megyek semmilyen hipermarketbe. Kész. Elég volt. Ennek is meg kellett lennie. Tolltartó van valami, kezdésnek jó lesz, toll is van, ceruzák bőven, füzeteket nem veszünk előre, mert nem tudom milyen, mennyi kell, majd megmondja a tanító néni.
Alszik a család, megyek én is pihenek, felébresztett az eső. Örülök, hogy ez ebédet el tudtam készíteni, máshoz nincs most erőm.
Csak még egy kicsit tartsunk ki!

P.S.
Ami megint megdöbbentett: az egész Realban nem láttam semmilyen román (hazai) gyümölcsöt, minden görög, török, spanyol vagy nem tudom milyen országból való. Pedig itt is terem vagy legalább termett még néhány évvel ezelőtt barack, alma, szilva, körte, dinnye, sőt zöldség is. Hová jutottunk!

Kevés infó van

magyar nyelven a kötődő nevelésről (continuum concept). Ma újra találtam egy blogbejegyzést ebben a témában itt. Tetszik amit olvastam. És az a kép ahol a kiságy a szülők ágy mellé van állítva... Nállunk is így volt, van. Nagyon sajnálom, hogy első lányunkkal még mit sem tudtam erről, s hát lenéztem azokat akik netán így elkényeztetik a gyereket, akinek minnél előbb külön szobában kellene aludni... Kár, hogy nem lehet újrakezdeni. De tényleg, a gyerekek lelke sok mindnet kibír és hosszú az élet... (de csúnyán hangzik, de valami ilyesmit olvastam). Amúgy minden nevelési módszer jó, ha a gyerek túléli, lehetne mondani. MÉGIS...
Először ami elgondolkoztatott, az ahogy Emi viszonyult a gyerekeihez, nem esett kétségbe a nagyon anyástól sem, hanem ott volt amikor kellett, nyugodtan, mert az anya a gyerekért van, nagyon tetszett amit náluk láttam, elgondolkoztatott. S aztán olvastam. A hordozókendő kapcsán, meg a La Leche Liga oldalán a szoptatásról, aztán hordoztam. Azt hiszem ezek úgy együtt hoztak változást gondolkodásmódomban.
Most ha visszagondolok, látom, milyen butaság azt gondolni, hogy a pár napos csecsemőt arra kell "nevelni" hogy 3 óránként egyen!!! S még mennyi minden...
Milyen más volt Csengével! Kevés volt a gyereksírás, úgy nappal, mint éjjel. Nekem jó volt. Így hát most újra ezt a második módszert szeretném alkalmazni, nem mondom kötődő nevelésnek, mert nagyon keveset olvastam erről, de mindenképp közel lenni, ott lenni a babának, érzelmi biztonságot nyújtani. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki nem így nevel, az hibázik, rosszul teszi, csak nekem ez tetszik jobban, tapasztalataim alapján.
Szeretném elolvasni Az elveszett boldogság nyomában című könyvet.
Na, megyek, mert sokat ültem már. Persze ez a sok nagyon relativ, de a pocakom szerint sok.

augusztusi kánikullás apróságok

Nagyon meleg van.
Gondoltam a napokban arra, hogy milyen jó, hogy nem most kell a szülészeten legyek. Ott nincs légkondi, egy szobában 5-6 anyuka, estetleg 5-6 anyuka és ugyanannyi baba, és nappal a nem tudom hány látogató, meleg, levegőtlenség... Sokkal jobb itthon. A légkondi szinte minden éjszaka megy, és nappal is, így sikerült eddig 27,5 fok alatt tartani a hőmérsékletet bent, és éjjel is tudtunk pihenni, kevésbé én, hisz nem csak a meleg, de a hasam is nehezíti a jó pihenést néha. Télen jól jön, hogy délre néz minden ablakunk, de ilyenkor nyáron, mikor egész nap ide süt a nap...
Örülök, hogy anyum hetente kétszer eljön és kiviszi a lányokat két órára a parkba délelőtt, mert a napokban a délelőttök is nagyon melegek voltak, szél se nagyon volt, na meg így itthon is haladhatok kicsit a dolgommal.
Erre a terhességre az volt a jellemző, hogy szinte mindig melegem volt. Ha nem is volt meleg kint vagy bent. Aztán a sós ízt nem nagyon érzem, ezért gyakran elsóztam az ételeket. No és ilyekor az aranyér is gondot szokott okozni, pedig renszerint korpás kenyeret eszem és gyümölcsöt is bőven. Jó, hogy ez is csak a szülésig szokott tartani, aztán volt-nincs. De azért néha nagyon kellemetlen tud lenni, volt már, hogy ágyban tartott.
Szeretném, ha szeptemberben szülnék, s ha mire kezdődik az iskola itthon lennék. Próbálok vigyázni magunkra. Amúgy ahogy lesz úgy lesz jó. A baba elég eleven, készül focizni, és hát igyekeznie is kell minnél előbb szaladgálni Csengével. Sokszor annyira félreáll a pocakom! Jó kis ereje van. Volt hogy Csenge a hasamra tette a fejét s érezte a baba mozgását. Csodálom, mennyi hite és türelme van Csengének, s hogy várja a babát! Mondogatom neki, hogy mikor a bébi megszületik öt napig a kórházban leszek. Eleinte nagyon tiltakozott, most már nem, lehet megszokta az információt. Nem lesz könnyű se neki se Józsinak ha nem leszek itthon, mivel Csenge még mindig elég anyás, de biztos mindnyájan túléljük. Mások is voltak már hasonló helyzetben.
No most be is fejezem a semmiségekről szóló pötyögést...

Elolvastam

Vekerdy Tamás: A szülő kérdez, a pszihológus válaszol c. könyvét. (A Nők Lapjában megjelen írások válogatott, szerkesztett változata.)
Én nem olvasom a Nők Lapját,itt jó késésekkel jelenik meg itt a Libris Könyvesboltban, ami elég messze van tőlünk, ritkán esik utba.
A könyv viszont nagyon tetszett, olvasmányos, tanulságos. Bár megint azt mondanám, hogy sok újat nekem nem mondott. De jó volt újra találkozni azzal amivel egyet értek (bár nem mindenben), látni, hogy másoknak is vannak hasonló gondjaik. Szinte pihentető volt olvasni.

Szinte kötelező lett

számomra a déli pihenő. Másképp nem bírom a napot. S estére újra nagyon fáradtnak érzem magam. Épp csak a legszükségesebbeket végzem el. Sajnálom, hogy nem tudok kedvemre piacolni, bár Józsi mindent megvesz, amit kérek. Na meg elfáraszt az ülés is, nehéz a netezés is. A hétvégén megnéztem a Büszkeség és balítélet c. filmet, vagyis újranéztem, de már rég nem néztem filmet, és most is inkább olvasni szeretnék erről-arról sokat... de nem tudok már.
Jövő héten részt vehetek egy Lamaze szüléselőkészítő tanfolyamon. Várom és kiváncsi vagyok. Tehát addig nem szabad szülnöm. Ez azért is érdekel, mert az egyetemen is megemlítették, na meg ismerem az orvosnőt aki tartja majd... Több info itt: pregătirenaştere.

Aztán gondolkodom azon is vagy annak kapcsán, ami a vasárnapi istentiszteletből megmaradt bennem. Szabadság "ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek" János ev. 8:36. Szabad vagyok-e? Ha azt teszem amit akarok szabadság-e? Szabadság: szeretetben szolgálni egymásnak. Gondolkozom azon is, merre is tartok, és hogyan élek? Meg úgy általában azon, hogy család, gyereknevelés. Megint olvastam az otthonoktatásról Romániában is, és nekem nagyon tetszik a gondolat, minden tiszteletem azoknak akik ezt gyakorolják, szerintem is jobb mint a suli, csak a szülők részéről több munkát igényel, de érdemesnek tartom. Azért Anita be van íratva, és jövő hónaptól állami iskolába fog járni.

Kell egy kis csend, gondolkodás, változtatás legalább gondolati szinten, de nem csak.

Mostanában

gondolkoztam azon, hogy milyen színek is illenek hozzám. Azt is észrevettem, hogy azok a ruhák, színek, amik Anitának olyan jól álltak, és most Csenge hordja őket, nem mind áll neki jól, és van ami Anitának nem állt nagyon jól, Csengének viszont nagyon jó. Hogy is van ez?
A rendelendő hordozókendő színének a kiválasztása idézte elő ezt a keresést.
Ezen az oldalon találtam valami érdekeset, az évszakelméletet, mely segít a bőrszín, szemszín és a hajszín alapján meghatározni, hogy mely színek állnak jól nekünk. Nekem nagyon tetszik ez az elmélet. Gondolkoztam sokat, hogy ősz vagy tél, végül arra jutottam, hogy inkább a tél színkarakterei állnak jól nekem. Tehát ezentúl nem szeretném csak úgy össze-vissza vásárolni a ruháimat, hanem figyelni a színekre. Majd meglátom, mi lesz az eredmény. Amúgy Csengét kivéve, mind tél 'vagyunk', Csenge nyár vagy tavasz, talán inkább nyár, de nem tudom biztosan, fogom figyelni, mi áll neki jól.

Augusztus 9, szombat: Az Állatkertek Napja

Mivel Csenge a múlt héten szinte minden nap emlegette az állatkertet, szombat reggel megemlítettük, hogy elmehetnénk újra. Csenge azonnal indulni volna, reggeli nélkül...
Mikor az állatkerthez értünk, tudtuk meg, hogy Az Állatkertek Napja van, ennek tiszteletére volt zene, bábszinház, lufiosztás és játéksarok, ahonnan nekem muszáj volt venni egy kis fajátékot.
Jól telt. Nem volt nagy meleg. Újra körbejártuk az állatkertet.

Csigát is sokat láttunk, mert előző éjjel esett az eső.

héTfő

Olyan nehezen indult ez a hétfő. Reggel a konyhában várt a tegnapi mosatlan. Aztán míg összeszedtem magam és a gyerekeket... Na, de újra itthon van Klári és a mai nap jó részét nekünk ajándékozta :). Kijött velünk a parkba, mesét olvasott, játszott a lányokkal, közben beszélgettünk. Mikor bejöttünk, elvitte Anitát meseolvasásra. Majd feljöttek játszani. Közben Csenge aludt és nyugodtan megfőztem a tökfőzeléket. Együtt ebédeltünk. És nem én mosogattam. Legyen még sok ilyen szép napunk! Jól vagyok, csak a hasam nehéz, s a hátamat, derekamat érzem, de ez természetes, ekkora pocakkal. Megyek mindjárt kicsit lepihenek.
Ja, és találkoztam egy volt kollegámmal az egyetemről a parkban, kint sétált a hat hónapos kislányával és a feleségével, akivel én most ismerkedtem meg, olyan aranyosak, és legalább három gyereket akarnak, de lehet négy, öt is. Hát ilyet sem minden nap hall az ember! Megkérdezték, hogy mi háromnál megállunk? Lehet. De nem biztos, mert ahol három gyerek felnő, ott a negyediknek is van hely :). Mit mondjak? Most így gondolom.

Nekem meg ez jött ki:

Take the Quiz here!

Készülődés

Lassan bekerülnek a bébi ruhák a kiságy fiókjába. Még nincs minden kész, de már nincs sok.
Alig várom, hogy lássam, halljam, érezzem.

Változások

Nem tudom miért fűt-fát ígértek s földi paradicsomot ha majd mi is a sokakhoz és nagyokhoz tartozunk majd. S mi van helyette? Nem értek hozzá, de azt látom, hogy mari néni és gyula bácsi egyre ritkábban jön ki a paicra saját kerti áruval, ha egyáltalán kijön. Esetleg csak szombaton. Ugyanaz a nyolc árus árul a piacon, ugyanazt a az árut ugyanazért az árért. Alig ettem az idén finom paradicsomot, finom barackot, zamatos dinnyét... Nem is sorolom. Nyári savanyú almát csak egyszer láttam a piacon, pedig 4-5 évvel ezelőtt... Szóval nem is tudom... Csak úgy megjegyzem, hogy nem tetszik nekem ez a sok egyforma nem tudom honnét való árú, minedütt ugyanaz az ár, ugyanaz az íz. Hiányzik a saját kis kertjéből zöldséget, gyümölcsöt áruló paraszt néni, bácsi. Vannak-e még egyáltalán? Termelnek-e még? Talán nem is érdemes nekik... Mindez kinek jó? Nekem nem. S mire jó? Hogy egyre több legyen a szegény s beteg s egyre gazdagabb az akinek így is sok van már. Vagy nem tudom. Ehhez nem értek.

Ahogy telnek a napok

egyre kevesebbet ülök a gőp előtt, mert nehéz itt ülni.
Tegnap és ma sokat vasaltam, érezte is a hátam, derekam, az este alig tudtam már járni. De még mindig van vasalatlan. Vasalásra vár egy halom babaruha is, amit Anita sorba tett, a legkisebbeket felül, a nagyobbakat alul. Már vasaltam belőlük egy keveset.
Ma este feltettük a kiságy rácsát és feljebb állitottuk a matracot. Következik az ágynemű. S az én kórházi csomagom összeállítása. Sose hagytam ilyen későre ezeket a dolgokat. Remélem mindennel elkészülök időben. 
S még eltettem vagy négy szatyor kinőtt ruhát Anitától és Csengétől, a Csenge kinőtt ruháinál külön tettem a nagyon kislányosakat, ruhácskákat, fodros blúzikát. Az én szekrényemben is kicsit rendet raktam míg édesanyám kint volt a lányokkal a parkban.
Összegezve nagyon tartalmas volt a mai nap. Nem kellett főzzek ma. De már gondolkozom, hogy holnap mit lehetne hamar, jót és finomat készíteni ebedre.

Itt felénk nagyon meleg van.

Még egy kis könyv

Popper Péter: Lélek és gyógyítás, Kézikönyv pályakezdőknek, érdeklődőknel és kételkedőknek a pszihoterápia lehetőségiről és határairól. Saxum Kiadó, Az élet dolgai sorozatból. Könnyen érthető könyv a főbb pszihoterápiás módszerekről. Bár ami engem érdekel arról nem olvastam. De jó kis könyv, nem kell pszihológusnak lenni, hogy az ember megértse. Nem is olyan egyszerű dolog a pszihoterápia, nem old meg mindent, tudni kell, hogy vannak korlátai. S lehetőségei is mi mindentől függnek...

Hétfői apróságok

-Még netezni is nehéz ilyen nagy pocakkal, nem tudok sokat ülni a gép előtt.
-Nagyon szeretek kenyeret sütni és a lányok is szeretik a friss kenyér sarkát.
-A déli pihenő is nagyon jó a hátamnak, derekamnak.
-Pocaklakó neve valószínű mégsem Balázs lesz, hanem Áron. Vagy mind a kettő? Vagy valami más? Ki tudja? Kár, hogy a nevet nem lehet változtatni, illetve lehet, de elég bonyolult. Úgyanis jó lenne ha a név illene a gyerekre, a majdani felnőttre. Milyen nehéz nevet adni a gyereknek! Anitánál ez volt az egyetlen lánynév, ami mind a kettőnknek tetszett és nem volt a közeli rokonságban (ami nem kicsi) és valhogy ő olyan komoly lett, mint az Anita név hangzása. Csengénél már nem tudom, hogy volt, de úgy látjuk nagyon talál rá a név, mert ő olyan csengés, csupa életöröm, beszédes, mosolygós. No most, hogy Pocaklakó Balázs vagy Áron lesz? Honnan tudjam mi illik rá jobban? Egy anyuka mesélte, hogy neki elő volt készítve néhány név s míg a kórházban volt próbálgatta melyik is illik jobban a kisbabájára, aztán az egyik névről úgy gondolta, ez illik hozzá, úgy ahogy megmagyarázhatatlanul "ráérzünk" dolgokra és az lett a baba neve. Szóval nem kis dolog a névadás. De lesz név!

Ma délelőtt elmentünk az állatkertbe.

Nem is tudom, mi volt a fontosabb, az állatok vagy a játszás. Csenge még mindig emlékszik a múltkori látogatásunkra, a pónilóra, így reggel amikor említettük az állatkertet egész lázba jött. Most a tengeri malacok tetszettek neki a legjobban. Amúgy nem sok állat van, de jó hely sétálni és játszani. Találtam néhol egy farönköt amire leültem pihenni, mert nehéz a hasam. És amíg a lányok játszottak, (inkább Anita, Csenge túl anyafüggő ahhoz, hogy mellőlem elmenjen 1-2 percnél hosszabb időre, így hát ült mellettem , evett, ivott) addig is pihentem a padon. Nem voltak sokan, és ez jó, mert nem szeretem a zsúfoltságot. Legutóbb egy este voltunk, és sokan voltak.

Délután nagyon kába voltam itthon, aludtam is délután. Nem tudom mi van velem, néha nagyon fáradt vagyok, pedig nem vagyok vérszegény, igaz valahol a normál érték lenti határánal vagyok, de ez még normális. Na, de majd leszek pihentebb is, remélem.

Még kiolvastam

egy pihentető regényt, Louisa May Alcott: A nyolc unokatestvér, Lazi Kiadó, 2007. Tisztaság, szeretet... szinte nincs is ilyen a valós életben. Egy árván maradt kislány életéből részlet. Pihentető könyv, bár inkább gyerekeknek, kiskamasz lányoknak való. De nekem is tetszett. Kikapcsolódás volt. Néha kell egy-egy ilyen könyv is.