Ma délelőtt elmentünk az állatkertbe.

Nem is tudom, mi volt a fontosabb, az állatok vagy a játszás. Csenge még mindig emlékszik a múltkori látogatásunkra, a pónilóra, így reggel amikor említettük az állatkertet egész lázba jött. Most a tengeri malacok tetszettek neki a legjobban. Amúgy nem sok állat van, de jó hely sétálni és játszani. Találtam néhol egy farönköt amire leültem pihenni, mert nehéz a hasam. És amíg a lányok játszottak, (inkább Anita, Csenge túl anyafüggő ahhoz, hogy mellőlem elmenjen 1-2 percnél hosszabb időre, így hát ült mellettem , evett, ivott) addig is pihentem a padon. Nem voltak sokan, és ez jó, mert nem szeretem a zsúfoltságot. Legutóbb egy este voltunk, és sokan voltak.

Délután nagyon kába voltam itthon, aludtam is délután. Nem tudom mi van velem, néha nagyon fáradt vagyok, pedig nem vagyok vérszegény, igaz valahol a normál érték lenti határánal vagyok, de ez még normális. Na, de majd leszek pihentebb is, remélem.