héTfő

Olyan nehezen indult ez a hétfő. Reggel a konyhában várt a tegnapi mosatlan. Aztán míg összeszedtem magam és a gyerekeket... Na, de újra itthon van Klári és a mai nap jó részét nekünk ajándékozta :). Kijött velünk a parkba, mesét olvasott, játszott a lányokkal, közben beszélgettünk. Mikor bejöttünk, elvitte Anitát meseolvasásra. Majd feljöttek játszani. Közben Csenge aludt és nyugodtan megfőztem a tökfőzeléket. Együtt ebédeltünk. És nem én mosogattam. Legyen még sok ilyen szép napunk! Jól vagyok, csak a hasam nehéz, s a hátamat, derekamat érzem, de ez természetes, ekkora pocakkal. Megyek mindjárt kicsit lepihenek.
Ja, és találkoztam egy volt kollegámmal az egyetemről a parkban, kint sétált a hat hónapos kislányával és a feleségével, akivel én most ismerkedtem meg, olyan aranyosak, és legalább három gyereket akarnak, de lehet négy, öt is. Hát ilyet sem minden nap hall az ember! Megkérdezték, hogy mi háromnál megállunk? Lehet. De nem biztos, mert ahol három gyerek felnő, ott a negyediknek is van hely :). Mit mondjak? Most így gondolom.