A május és június
hónap olvasmányaiból mutatok meg itt hármat.
Sean Covey: A
kiemelkedően eredményes fiatalok 7 szokása. Időnként a gyerekeim ajánlása
alapján is beveszek egy-egy könyvet az olvasmányaim közé. Ez is egy ilyen könyv
volt. A gyerekek a legkisebbtől eltekintve már olvasták. Magam is tudtam, hogy
ez egy jó könyv. Jó lett volna nekem is kiskamaszként elolvasni ezt a könyvet!
Olvasás közben sokszor eszembe jutott Ibolya néni és az ifjúsági órák,
amelyeket tartott. Micsoda áldás volt az! Nem csak Bibliaismeretet adott, de
nevelt is, életre szóló kincseket osztott meg velünk. Rengeteg munka,
lelkesedés és szeretet volt az ifiórák mögött, ő maga sok munkája mellett
állandóan olvasott, jegyzetelt, tanult és nagy örömmel osztott meg velünk
minden jót. Ezt éreztük, talán azért is volt olyan nagy hatással nem csak rám.
Ma már a fiatalok is kézbe vehetnek jó könyveket, amiből tanulhatnak, ami
motiválhatja őket. Nem tudom, mit tanulnak ma a kamaszok az iskolában, de ez a
könyv nem kötelező olvasmány kellene legyen, hanem valami ennél több, együtt
olvasni és átbeszélgetni lenne jó. Gondolom itt nem olvasgatnak fiatalok, de
szülők talán igen. Megérti szeretett kamaszainkat valahogy rávenni, hogy
belelapozzanak ebbe a könyvbe.
Tim Marshall: A földrajz
fogságában. Évek óta szemeztem ezzel a könyvvel. Amikor viszont a könyvesbolt
kasszája felé igyekeztem, mindig valami más volt fontosabb, érdekesebb, s ez
volt az egyik könyv, amiről lemondtam. Aztán végül csak megvettem. (Ha egy könyvet
éveken át el akarsz olvasni, el kell olvasnod.) Nagyon érdekes volt (a kamaszaim
is elolvasták). Mennyi érdekes infó! Egy ország földrajzi helyzete adott, nem
lehet megváltoztatni. Ezért a földrajznak kényszerítő ereje van, alakítja a történelmet. Ez a könyv
segít megérteni miért alakult úgy, ahogy egyes országok, régiók történelme. Nem
is lehetett volna másként. Egy ország földrajzi adottsága meghatározó, nem
lehet nem számolni vele. Más értelmet nyer a földrajzórai sok infó, érdekessé
és értemessé válik ez a tudományág is. Örülök, hogy végre kézbe vettem és
elolvastam.
Karl May: Kajmán
kapitány. Régen, 13-14 évesen nagyon szerettem Karl May könyveit. Most
felolvastam ezt a számomra is új könyvet. Gondolom ez volt az utolsó felolvasásom, mert legkisebbünk,
akinek felolvastam s aki már nagynak tartja magát, rengeteget olvas. Nem is tudom mi volt a jobb, a történet vagy
ahogy várakozásteljesen egymás mellé ültünk és én olvastam, ő hallgatta? Azt
hiszem én ez utóbbit raktározom el magamnak drága kincsként. A történet is
csodás indiános történet, az író Winnetout elviszi a tengerre is. Régi időket
idéző kikapcsoló, pihentető olvasmány, főleg azzal a meghittséggel fűszerezve
amit a felolvasás adott.
