mindenféle

Ma borús, esős idő van, de tegnap nagyon szép, napos idő volt, tiszta kék éggel, melyen se felhő, se kondenzcsík nem látszott. Gyönyörű volt! Olyan jó volt kint a parkban. Anita fotózott. Balázs meg elindult egyedül a parkban is. Egyre jobban megy... amíg el nem esik. :D Ez már így van.

 

 

Kissé vakációs hangulatban vagyunk, mert csütörtöktől keddig nem kell menjen Anita iskolába. Jó ez. Szeretem a szabadabb programot. És jó volt délben kint sétálni a napsütésben.

Tegnap elkezdték nézni a gyerekek a Dzsungel könyvét, de nem fér bele egy egész film a napi rajzfilmnézési időbe. Csengének nem is tetszett. Így nem lesz folytatás, neki egyelőre nem. Anita meg elkezdte olvasni a könyvet, már a harmadát elolvasta, így ő is csak azután nézheti, miután kiolvassa a könyvet, hisz sokkal gazdagabb az ő képzelőereje, mint a rajzfilm adta képek, cselekmény. Én olyan 11 éves voltam, mikor ezt a könyvet olvastam. Emlékszem, nagyon tetszett. Nem gondoltam volna, hogy 8 évesen végigrágja magát rajta.

Úgy 1 éve kapta az Alice Csodaországban-t. Ekkor olvastam el én is... nem voltam elragadtatva tőle. Anita nem rég vette a kezébe egy délután. Estig ki is olvasta és azt mondta, nagyon tetszett neki. Vannak könyvek, amik gyerekeknek valók. Ilyen a Kobak könyve is, lassan megbarátkoztam vele, de a gyerekek nagyon szeretik, nem tudják megunni.

Tegnap a vámhivatal előtt mentünk el. Az épületre ki van tűzve egy zászló. Csenge mondta, hogy két féle zászló van, romániazászlója és magyariazászlója.

Ma Balázs megtanult együtt visítani a lányokkal. Eddig nem volt divat nálunk a visítás, de ma az ebédnél volt részünk egy kis koncertben. Nagyon változatos a felnőttek élete három gyerek mellett. Úgy örülök, hogy nem csak ketten vannak! Bár a visítozást tunám nélkülözni.

Amúgy Balázs egyre kevesebbet szopik. Nem is tudom, hogy nem-e inkább csak cumizik. Este már nem engedem szopizva elaludni, miután volt, hogy ez az elalvás fél órát is eltartott vagy még többet, tej pedig nem volt már. Első alkalommal óriási sírást rendezett. De másodjára már nem volt semmi tiltakozás. És mintha éjjel sem ébred meg olyan gyakran. Ez nekem is jobb, bár őszintén szólva, nagyon szeretek szoptatni is. De egyszer ennek is vége lesz. Azt viszont látom, hogy nehéz lesz az átállás más tejre, eddigi próbálkozásaim hiábavalóak voltak. Túrót se eszik és joghurtot sem. Utóbbiakat néha megkóstolja, pár falat erejéig. De remélem megleszünk. Csenge is elválasztódás után 3 hétig nem fogadta el a tejet és egyéb tejterméket sem evett.

Van egy tervem. Mivel Balázs már tud járni, csak nagyon ritkán kúszik a popsiján, és mivel a kakizást már régóta jelzi és csak elvétve, figyelmetlenségem miatt kerül kaki a pellusba, és mert van, hogy száraz pellussal ébred reggel, és napközben is többször pisil a bilibe, vécébe, megvan már az elengedési reflex, tudjuk azt is, amikor a pellenkába pisil, látszik rajta, jelzi is, ezért, ma vettem egy csomó fiúbugyit és jövő héten szeretném... szeretném használni őket, persze pellenka nélkül. Remélem pár nap alatt a lakásban már nem kell pellenkát használjunk. Kell jobban figyeljek Balázsra, időben bilire ültessem. No, meglátjuk, mi lesz ebből. De minek pellenkázódni két éves korig, ha nem muszáj? Érdekes és hasznos infók a témában a babaközelben oldalán ITT.

Tavalyig nem is hallottam

Lucy Maud Montgomeryről. Tavaly néztem meg a Váratlan utazást. Egy blogon olvastam az Anne regényekről.

Anitának nagyon tetszett az első kötet. A másodikat is szeretné elolvasni. Összesen nem is tudom, hat vagy nyolc könyv van. Nem volt nagyon nehéz rászánnom magam, hogy elolvassam én is az Anne otthonra talált-ot, már csak azért, hogy lássam mit olvasott a lányom. Mostmár egyre kevésbé tudom követni az olvasmányait.
De ez az Anne könyv nagyon tetszett. Szép. A történet és a nyelvezete is. Igaz, valószínű nem ajálanám másdikos kislánynak, hanem kicsit nagyobbnak.
Történetesen találtam videót is neten az Anne filmekből, azután, hogy elolvastam a könyv első felét. Hát... az olvasás gazdagabb élményt nyújt.

Anne otthonra talál - ismertető

Marilla és Matthew, az idős testvérpár elhatározzák, hogy örökbe fogadnak egy árvát, hogy segítsen nekik a ház körüli teendők ellátásában. A vonattal azonban a kért jókötésű fiú helyett legnagyobb megrökönyödésükre egy vézna, répavörös hajú kislány érkezik, akinek ráadásul be nem áll a szája. Első gondolatuk. hogy másnap visszaküldik a gyermeket az árvaházba, ám Anne úgy határoz, hogy maradni akar, hiszen a szigeten "oly tág tere nyílik a képzeletnek."
Kezdeti vonakodásuk dacára Marilla és bátyja hamarosan már el sem tudják képzelni az életüket a bátor, életteli, fantáziadús és zavarba ejtően őszinte kislány nélkül. Anne érkezése olyan gyökeres változásokat hoz életükben. amilyenekről még csak nem is álmodtak.
A vörös hajú árva könnyes-vidám története világszerte rabul ejtette az olvasókat. Lucy Maud Montgomery életműsorozatának feledhetetlen darabja.

Tegnapról

Vásároltam csomagolópapírt a karácsonyi ajándékok becsomagolásához. Délután egyszer csak azt látom, hogy a papír letekerve ki van terítve a szőnyegen és jól el is van szakadva.
Hogy került abba a szobába a papír? Ki bontotta ki? Ki terítette ki? ...
Csak este villanyoltás után derült fény az igazi tettesre.
-Milyen büntetést adjak neked? - kérdeztem, sóhajtva.
-Egy könyvet.-hallottam a komoly, áhítatos hangocskát.

Most hátrapillnatva látom, hogy Balázs is elsajátította a leckét: újra ki van terítve a tegnapi csomagolópapír. Megyek, mentem ami még menthető...

öröm

A hétvége kézzelfogható öröme az, hogy felkerültek a polcok a kisszoba falára. A régi könyvespolcon már nincsennek két sorban a könyvek, az íróasztalokról is eltűntek a könyvstócok. S kellemes meglepetés is ért: "nem is tudtam, hogy ez a könyv is megvan nekünk!"

Nem kézzelfogható, de értékesebb öröm, hogy együtt lehettünk, beszélgethettünk egy családdal.
Öröm: a gondolatébresztő szavak.

Isten kijelenti magát a temészetben, a történelemben és a Bibliában. A történelemben... megint az, hogy nem véletlenül alakulnak az események úgy, ahogy... miért a nyelvi, népek közötti határok...
Életünk... tetteinknek következménye van... sorsunk, családtagjaink életének alakulása... a "miért engedi meg ezt Isten"...  talán úgy is kellene kérdeni, mit akar Isten mondani nekem ezek által... s jó lenne úgy élni, hogy Isten megáldhassa elsősorben családom tagjait. Fáj a felismerés, hogy ezt már jól elrontottam. ... csak a kegyelem... Gyermekeimre nézek, drága kincseimre. Mit meg nem tennék értük!? Mért hogy nem jut eszembe: a legtöbb amit tehetek értük, hogy Istennek odaszánt életet élek? Ennek gyakorlati megélése ma és mindennap... És máris látom, hogy megengedtem magamnak ezt is azt is... Nem mintha nem lenne szabad vagy rossz lenne. ...
És még jó volt nekem ezen a hétvégén Evódia bejegyzése.

Már vártuk és látszott, hogy hamarosan bekövetkezik: Balázs elkezdett egyedül járni. Nem csak néhány lépést, hanem bejárja az egész házat, jön-megy. Még van popsin csúszkálás is, de egyre kevesebb. Mondtam is, nekünk már nincs bébink.

Ezt a rajzot kaptam

a múlt héten, névnapomra kisebbik lányomtól:

(két személyt ábrázol a rajz, anyát és Balázst)

Újraolvastam

A.J. Cronin: Réztábla a kapu alatt.
Valamikor régen, még otthon laktam, mikor először a kezembe került. Már nem emlékeztem olyan jól a cselekményre, tudtam, hogy egy orvosról szól. Most újra olvastam valahol róla, s kedvet kaptam újraolvasni. Nagyon tetszett a nem épp vidám történet.

Fülszöveg

Archibald Joseph Cronin nevét régóta ismeri a magyar olvasó. A harmincas években divatos orvosregényének legsikeresebb művelőjének kilenc könyve jelent meg nálunk 1934 után. Bizonyára sokan emlékeznek még A Kalapkirály-ra, a Három szerelem-re vagy az Egy orvos újtá-ra. Cronin maga is orvos volt - katonaorvos, hajóorvos, majd bányaorvos, utóbbi minőségében éppen Walesben, ahol a Réztábla a kapu alatt egy része is játszódik.
E kétségkívül leghíresebb regényének főszereplője, dr. Adrew Manson, friss dimpomával a zsebében érkezik Skóciából a walesi bányavidékre. Hamar ráébred, hogy elméleti képzettsége veszélyesebb, mintha teljesen tudatlan volna, ezért igyekszik minél több tapasztalatot szerezni s a gyakorlatból tanulni, hogy igazán jó és hasznos orvos váljék belőle. Segítségére van ebben áldozatos felesége és egy hányatott sorsú kollégája is.
Hét esztendővel később Londoban találjuk - ahol megszédíti az anyagi gyarapodás lehetősége. Amit eddig elkerült, holott megkönnyítette volna helyzetét: feladja az elveit. Türelmesen hallgatja a gazdag hipochondereket, és észre sem veszi, hogy a valódi betegek számára már nincs ideje. A jómód felé vezető erkölcsi züllés útján egy tragédia állítja meg. De idejében-e?
Minden idők egyik legsikeresebb bestsellerét veheti - ismét - kezébe a magyar közönség.

S miközben olvastam sok minden eszembe jutott. Amit tapasztaltam és amit 'hiteles' forrásból hallottam a néhány év alatt, egy kórház laboratóriámban. Ma is sok minden történik. Még jó, hogy vannak rendes orvosok. Bár a munkahelyemen többször es elhangzott: jaj nekünk, ezek lesznek a mi és gyermekeink orvosai!

Ma újra kisütött a nap

Ha megfő a leves, kimegyünk sétálni. Már alig várom!

De tegnap egész nap megülte a várost a sűrű köd.

Délután elmentem Csengével a bőrgyógyászhoz. Meghallgatott, nagyjából megnézte miről van szó, majd legalább negyed órát keresett-olvasott, hogy milyen kezelést is adjon. Endogén ekcéma a diagnózis. Nekem ez olyan, hogy mondott is valamit meg nem is. A kezelés szerintem elég durva, még nem tudom megcsináljuk-e vagy folytatom azzal amit eddig is csináltunk, mert nagyon jól bevált a füle köröl, ahol nincs haj, de nem akartam a fejbőrt krémezni. Kapott antibiotimu sziropot inni, antibiotikumos krémet a bőrre és Advantan krémet s egyéb gyógyszereket. S mondta az orvosnő figyeljem a gyereket, ha kiütések jönnek ki rajta vagy bedagad a szeme vigyem a sűrgőségre...

Eddig Aloe First -öt és Aloe Propolis krémet használtam. Lehet megpróbálom ezzel kenni a hajas fejbőt is.
Hogy mitől van ez? Valami allergia. Ennyi. Okosabb nem lettem.
Amúgy pár évvel ezelőtt Anitával is voltunk ennél a bőrgyógyásznál, csak ekcémával, akkor nem használt az adott kezelés és akkor is ezzel a két termékkel jött helyre. Neki is allergia az ekcéma oka, csak nem tudjuk  mire allergiás. Hiába az allergiateszt. Legutóbb az első osztályban kapott oltás után jött elő megint az ekcéma.

De azért volt öröm a tegnap. Balázs bejött egyedül a konyhából a nagyszobába a lábán. Bár tud járni egyedül, nem mer elindulni. Ki kell várjuk, míg elindul egyedül. Bátorítjuk, de nem erőltetjük, s lám-lám, minden nap van agy kis változás.

Megyek megnézem a jó illatok forrását a konyhában...

Napsütés és egyebek

Nagyon szeretem a napsütéses őszi napokat. S ma ilyen volt.

Délelőtt elmentem a kicsikkel az orvoshoz, mert Csengének szemgyulladása van és holnap a bőrgyógyászhoz is el kell menjek vele. Jó, hogy vittem magammal a hordozókendőt, mert hazafele Balázs nem akart kocsiban ülni, így őt a hátamra vettem Csengét pedig a kocsiba ültettem.

Ebéd után megint kimentem a gyerekekkel. Nagyon szép idő volt, az ég is felhőtlen, csak tele volt repülők hagyta csíkokkal. S míg kint voltunk több ilyen csíkhúzót is láttunk, legtöbbnek a csíkja nem is tűnt el, hanem megdagadt, szétterürlt s lassan már nem is volt tiszta az ég, de volt vagy két rendes repülő is, ami nem hagyott csak rövid csíkot, ami hamar láthatatlanná vált. Ebből arra következtetek, hogy nem a légköri viszonyok határozzák meg, milyen csík marad a repülő után.

Aztán a kinti séta után jót aludtak a kicsik. Most már Balázs is csak egyszer alszik nappal, és látom kibírja du 3-4 óráig is. Nagyon jó, ha van délután egy szabad órám.

Lassan készül a könyvespolc az ágy fölé. Már nagyon kellett, mert nincs hol tartsuk a könyveket.

Úgy terveztük, hogy hétvégére elmegyünk Hunyadra. De mivel a gyerekek nincsennek jól, nem megyünk. Azt hiszem szeptember eleje óta alig volt hétvége, hogy valaki ne lett volna beteg, hol egyiknek, hol másiknak csorgott az orra, fájt a torka, s mi felnőttek sem voltunk kivételek. Most nekem is nagyon kapar a torkom, de semmi egyéb tünetem nincs, nem fáj a torkom, nem csorog az orrom. Csak a köhögés kerülget. Elmúlik ez is.

Rég nem írtam rólunk- hát most pótoltam. Megyek szopogatok egy kis mézet.

Babajelek

Mikor Csenge pici volt olvastam először a babajelekről, de mivel Csenge 1 évesen már mondatkban beszélt, nem volt aktuális. Most, hogy Balázs csak néhány szót mond, kicsit utánnanéztem, mert érdekesnek találtam a témát. Olvasás közben rájöttem, hogy tanulás nélkül kialakítottunk pár jelet magunknak. De miért ne bővitenénk ezt tudatosan? Hisz nem tudom, mikor fog mondatokban beszélni. Anita miután betöltötte a 3 évet mondta ki az első egyszerű alany-állítmányos mondatot, Csenge meg már 1 évesen. Mivel a babajelezés egy játék is, érdemes megpróbálni. Persze az eredmény nem 2 nap múlva lesz látható, de akkor is megéri. Amúgy Balázsnak mondtam és mutattam újra és újra már nem tudom mióta melyik a szemünk, a orrunk, a szánk, a fülünk. Ő nézett. Aztán egyszer elkezdte mutatni a fülét. Reméltem megérti hol a szeme, orra. De a mai napig semmi. Már nem is mondogattam neki minden nap, belefáradtam. S nem tudom, hogy jött elő, egyik étkezéskor megkérdeztem, hol a füle, s mutatta, aztán mutatta a szemét, az orrát, az enyémeket is, tehát csak megjegyezte, de nem tartotta szükségesnek tudatni velem, hogy mindezt már tudja, ne fárasszam magam vele. Hát így. Mostanában nagyon szereti a könyveket együtt olvasni velem, várja, hogy meséljek, mutat a képekre, kérve, hogy nevezzem meg amit mutat. Könyvben nincs hiány, képben sem. Csak legtöbbször az a könyv kell ami a másik kezében van. De ezen már nem csodálkozok.

Elolvastuk

Gary Chapman: Nyerő páros (Harmat, 2009) c. könyvét. A könyv rövid, gyakorlatias, a konfliktuskezeléssel foglalkozik. Nekem az volt az érzésem, hogy nem mond egetrengető új dolgokat, inkább az elméletet segít gyakorlatba ültetni. Nekem hasznos volt, mert kell újra és újra emlékezni dolgokra és persze gyakorolni.
Ami tetszett:
-a párkapcsolati konfliktusból az egyik fél nyertesként kerül ki, akkor a másik vesztes s ki szeret együtt élni egy vesztessel? Olyan megoldást kell keresni, hogy együtt legyünk nyertesek.
-fontos egymást meghallgatni, megérteni, együtt keresni a megoldást, engedményt tenni, alklamazkodni.
-szeretem a társamat, tisztelem a véleményét, csapattársak vagyunk.
Jó volt elolvasni s talán jó lesz még néha belelapozni.

Szép az ősz

ha kisüt a Nap. Már vártam, úgy hiányzott a napsütés! Édes a világosság és jó szemünkkel látni a napot - írja valahol a Bibliában, ez az igevers jutott eszembe ma reggel korán, mikor még nem látszott, lesz-e napsütés.

 

 

Megmutatom nektek

hogy áll a babakocsink kereke (mai fotó)

:D
nem is csoda, sok helyen nagyon rosszak a járdák, és már a negyedik gyerek gurigázik benne. De azért megy elég jól, már több mint egy hete így használom. S ha felmondja a szolgálatot, van még egy sportkocsi, az is ki tudja hanyadik gyereknél van már, mert használtan kaptuk, de strapabíróbb, mint ez. Ez viszont jobb amikor hideg van.

Közeledik a karácsony...

saját készítésű üdvözlőlaphoz ötlet itt. Talán mi is kipróbálunk valamit ezekből. És még sok ötlet itt: http://www.kidscraftweekly.com/newsletters.html

Most újra ezt olvassuk

Csengével: Varga Katalin: Madzag és a világ (Santos, 2006)

Nem ismertem Varga Katalin gyerekkönyveit. Pár évvel ezelőtt Klári hozta fel a Gőgös Gúnár Gedeont, hogy olvasson belőle Anitának. Aztán egyszer, mikor Magyarországon voltunk egy könyvesboltban, megláttam és megvettem a lányoknak a Mosó Masa mosodájával együtt. Mind a ketten nagyon szerették, sokat olvastuk, szinte agyonolvastuk őket. És elkezdtem keresni Varga Katalin könyvek után. Így került a polcunkra a Madzag és a világ. nagyon szép történetek vannak benne két puliról, Madzagról és Pamacsról, ráadásul más állatokról is lehet tanulni, észrevétlenül, érdekes dolgokat, mit esznek, hol, hogyan élnek, hogy hívják a hímet, hogy a nőstyént. A rajzok is nagyon szépek. Szerintem ez egy jó gyerekkönyv.

Már régóta

olvasgatom, s most a végére értem Philip Yancey: Meghökkentõ kegyelem c. könyvének (Harmat, 2007).

Nagyon jó könyv! Nagyon jó volt olvasni. Olvasmányos, többnyire szoptatáskor olvastam, azért tartott több hétig a 346 oldal elolvasása. Elgondolkodtató. És valahol gondolati szinten változást hozó. És akkor remélem nem csak ott. Máshogy látni magamat, másokat, a világot.
A kegyelem, ez kellene megkülönböztesse a keresztyéneket a nem keresztyénektől.
Annyira jó volt a könyv nekem, hogy nem is írok róla, el kell olvasni. Azt hiszem időnként még bele kell lapozzak. De azért hadd legyen itt a fülszöveg:

"A minket körülvevõ világ szerint életünk attól függ, hogyan teljesítünk. Az amerikai szerzõ ezzel szemben azt állítja: a kegyelem elõfeltétele a tökéletlenség; a sebeink és a hibáink azok a repedések, amelyeken keresztül a kegyelem behatolhat az életünkbe. Philip Yancey egyik legszemélyesebb és legprovokatívabb könyvében megrendítõ õszinteséggel mutatja be a kegyelem életátformáló hatalmát."

Azt kellene írnom,

hogy nagyon szép hétvégénk volt, mert az volt.
De...

Az útra Polcz Alaine: Nem trappolok tovább c. könyvét (Jelenkor, 2008) vittem magammal. Ősz elején vettem, nem tudtam miről szól, csak tetszett a cím, zárórakor értünk a könyvesboltba. Aztán itthon belelapozva, rájöttem miről szól. És érdekelt is. És most kerül sorra, hogy elolvassam. De nem szokásom J. mellett olvasni, inkább figyelem a tájat, beszélgetünk, zenét hallgatunk. A táj -a késő ősz- gyönyörű volt a hegyekben. Nem lehet leírni. S közben halálnaplót olvastam. És ment a zene, épp a Speraţa (Remény) csoport, arról, hogy milyen öröm lesz, mikor elhagyom ezt a földet. S aztán másnap a hír, hogy temetésre kell menni...  Olyan furcsa volt. Mégis jó megállni, elgondolkozni azon ami volt, ami van és ami előttünk áll. A minden élők útja... Nem szeretem a halált.

A hétvége nagyon szép volt. Sok szeretet kaptunk. És örülök, hogy gyermekeink örülnek a nagyszülőknek és persze ők az unokáknak. Drága kincs ez is.

Nem tudom,

sírjak-e vagy nevessek? Mégis, azt hiszem egyik sem...
Itt nálunk egy iskolát bezártak egy hétig (már letelt a hét, egyébként most vakáció van), mert egy tanár és talán néhány gyerek influenzás lett. Mást meg egy heti karanténra ítéltek, nem mert beteg, csak mert abban a hotelben reggelizett, ahol többen megbetgedtek influenzában.
Sok kérdésem van. Pl. hogyan állapítják meg, hogy valaki tényleg sertésinfluenzával fertőzött, milyen analízikes alapján, hol végzik el ezeket, melyik laborba, mennyibe kerül, mennyi idő alatt jön le az eredmény, mennyire biztos ez az eredmény, hogyan lehet megállapítani, hogy valaki a közlemúltban már átesett a fertőzésen, csak olyan könnyen, hogy szinte észre sem vette? ...
Mekkora pánik! Tegnap jártam egy gyógynövényszaküzletben, beszélgettem kicsit az elárusító hölggyel, aki maga is be akarta adatni magának az oltást, de egy idős orvos ismerőse eltanácsolta. Úgy szeretnék bemenni a laborba, van nálunk pár okos fej, no meg a megszokott ismerettségek, összeköttetések, tapassztalatok, lássam mi is a helyzet, úgy élőben, nem amit a média mond.
Azt elfelejtik mondani, amit a tengeren túlon elismertek, hogy az oltás tíz beoltott személyből csak háromnak ad védelmet, tehát heten hiába kapják az oltást a mellékhatásokkal együtt. (sajnos már nem tudom a forrást, ahol ezt olvastam, de ha jól emlékszem, több helyen is olvastam).

Na de megyek is. Zsúfolt, fásztó de remélem szép hétvége előtt állunk. Nektek is szép, áldott hétvégét!

Mondókázunk Balázzsal

Eszternél találtam ezeket a mondókákat, megtetszettek, Balázssal gyakoroljuk is őket. Egyik mutatóújját a másik tenyerére teszi, ami azt jelenti: mondókázzunk anya. És mondókázunk.

Anya kezébe veszi baba mancsocskáját.

Megmásztam öt hegyet
(ujjak kinyitása)
egy dundit
(anya ujjával végigsimít a baba hüvelykujján tenyértől az ujj hegyéig)
egy keskenyet
(mutatóujj végigsimítása)
egy magasat
(közpéső)
egy ékeset
(értelemszerűen a gyűrűs jön)
meg még ezt a picikét
(kicsi)
nekem ennyi épp elég.
(erre lehet játékosan lihegni, vagy tapsolni, kinek mi tetszik :-))

És egy másik ugyanonnan:

Kerekesen
(kör rajzolása a kicsi tenyerébe)
böködősen
(belebökdösünk a tenyerébe)
simítósan
(megsimogatjuk a tenyerét)
csattanósan!
(jól belecsapunk, hogy csattanjon :-))

gyógyulunk

lassan. Már Józsi sem lázas. A gyerekek közül Csengéről mondhatom, hogy meggyógyult, neki csak a torka fájt s egy este volt kicsi láza. Anita jobban van, Balázsnak még csorog az orra és kivülről kitappintható a megnagyobbodott mandula, de hála Istennek ő nem volt lázas, viszont keveset eszik és éjszaka gyakran megébred.

A hordozás megint napi gyakorlat lett. Mikor Balázs elkezdett járni, nem még akart megülni a hordozóban pár hétig, mindig csak ment volna, amikor ébren volt. Most is menne, mindig mellettem akar lenni, igaz néha eljátszik egy kicsit a lányokkal vagy autót tologat a folyosón. Amikor halaszthatatlan dolgom van, nem marad más hátra, mint a hordozókendő használata. Ma Csengét vettem egy kicsit a hátamra, mire Balázs azonnal tilakozott, mert szerinte az csak neki jár, pedig az utóbbi időben Csenge is egyre gyakrabban kéri, hordozzam őt is. De akkor mi legyen Balázzsal? Persze tudom, lehet két gyereket is hordozni egyszerre, egyiket elől, másikat hátul, de én még nem próbáltam. Itt Csenge kendőben a hátamon (így szeretek leginkább hordozni), Balázs ölben.

A HIT MEGÍTÉLÉSE

"Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag..." (Mt 17,20).

Az az elképzelésünk, hogy Isten megjutalmaz minket hitünkért, és lehet, hogy eleinte így is van. De a hit nem nyerészkedésre való, hanem arra, hogy helyes viszonyba állítson Istennel és Isten számára új alkalom felénk. Istennek gyakran romba kell döntenie élményeidet, ha szent vagy - azért, hogy magával kapcsolatot teremtsen benned. Isten azt kívánja, hogy megértsd: ez hitből való élet, nem az Ő áldásaiban érzelmesen örvendező élet. Korábbi hitéleted alapos és erős volt ugyan, de megtapasztalásod kicsiny napsütötte pontja körül forgott, több volt benne az érzés, mint a hit, teli volt fénnyel és édességgel. Azután Isten visszavonta a tudatos áldásait annak érdekében, hogy megtanítson hitben járni. Most sokkal értékesebb vagy neki, mint akkor a tudatos élvezés és ragyogó bizonyságtétel napjaiban.

A hitet - természeténél fogva - ki kell próbálni, és a hit próbája nem az, hogy nehéznek találjuk Istenben bízni, hanem hogy Isten lénye egyre világosabban álljon gondolkozásunk előtt. A hitnek a maga gyakorlati kimunkálása közben a leírhatatlan elhagyatottság időszakain kell átmennie. Soha ne cseréld össze a hitpróbát az élet közönséges fegyelmezésével. Amit mi hitpróbának gondolunk, az sokszor kikerülhetetlen következménye annak, hogy élünk. A bibliai hit: az Istenben való hit mindazzal szemben, ami látszólag ellene mond - hű akar maradni Isten lényéhez, bármit tegyen is Ő! "Bár megöl engem, én mégis bízom benne" (Jób 13,15) - ez a hit legfenségesebb kifejezése az egész Bibliában.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből