Eső utáni napsütés

Jól lehűlt itt erre felénk. S volt eső is. Nagyon száraz volt a föld. Jót tett a növényeknek a csapadék. S olyan szép minden, így eső után.

Kegyelem.
Hála.
Öröm. -olvasom Ann Voskamp "Ezernyi ajándék" című könyvében.
Szeretnék nyitott szemmel járni.

Újra itt a nyár!

Újra, mert az évek múlásával egyre jobban érzem azt, hogy újra. Egyre rövidebbnek tűnik az év. Csak nem rég volt tavaly... S mennyi minden történt azóta!

Még egy kicsi s újra rövidülni kezdenek a napok. Már egy hete vakációzunk. Péntek van, pedig alig most volt hétfő. Emlékszem, gyerekként milyen lassan vánszorogtak néha a napok, volt hogy unatkoztam. Most örülök, ha végre elvonulhatok egy könyvvel és a gondolataimmal. Gondoltam már, hogy jó lenne számba vennem a megkezdett s be nem fejezett könyveket s azokat amiket el szeretnék olvasni... Legalább a gyerekek még igényelik, hogy felolvassak nekik. Most épp egy olyan könyvet olvasok, amit még én kaptam gyerekkoromban, de se én, se a gyerekek még nem olvastunk el. Bár nem lelkesedtek a könyvért, mikor erre esett a választásom (mert van, hogy ők válasszák meg, melyik könyvet olvassam fel nekik), s volt aki tette a nagy unatkozót, már örömmel érdeklődve várják a felolvasást, s mondják "még", mire én "már elfáradt a szám".

A kert.
Gondozni kell. A gyom egy-kettő megnő s virul. A tavaszi epernek vége. Le is vágtam a leveleket is. Az egész évben termő eper azonban újra terem s ha minden jól megy ősz végéig teszi majd ezt. Ettünk pár szem piros ribizlit, néhány szem fekete ribizlit, volt három szem málnánk, de még lesz, fejenként két szem finom áfonya. A háromból a két rövidebb sor borsó letermett (kb. 1 m), sokat nyersen ettünk meg, nem is volt ideje megérni rendesen, de került levesbe is. Gondolkozom, mit tegyek a helyére s majd a hosszú borsósor helyére. Úgy olvastam, lehet még tenni bokorbabot, retket. A paradicsom is virul. persze nem tudom milyen kellene legyen, de elégedett vagyok, mert csoda mi lett egy-egy kis magból. Van már néhány zöld paradicsom. A paprika elég gyenge. Az utolsó fűnyesedéket a töve köré szórtam, hisz a paprikának sok víz kell, gyökerei nem mélyek, nem ajánlatos kapálni, s szerintem azóta szemmel láthatóan jobban virul. Azt hiszem ezt hívják mulcsozásnak. A hagymával nem tudom mi lett. Nem figyeltem rá, felmagzott, elég gyenge is lett. Néha úgy érzem túl sok növényem van, nem tudom őket megfelelően gondozni. Van amit ritkítani kellene, de nem is tudom, hogy kezdjek hozzá. Az uborka virágzik. Kikelt a paradicsomok mellé vetett sok körömvirág. Szét kell ültessem őket. Kikelt a magról vetett levendula, remélem megmarad. Kikelt a szintén magról vetett árvácska. Virágzanak a rózsák, a margaréta, a veronika, a büdöske, körömvirág, árvácska, tátika, szegfű, lonc. Muskátlink is van az erkélyen.

Fiamnak lett egy "vénusz légycsapója", gondozza is örömmel. Láttuk már, hogy csukódik össze ha beleszáll egy légy.

Sok lepke száll a kertünkben. Szebbnél szebbek, fiam tarja szemmel őket.

Ma összefutottam egy volt kolleganőmmel. Épp körülöttem voltak a gyerekek is. A "hogyvagy?" (jól) s "mitcsinálsz?" (vásárolunk pár nyári dolgot) után kérdezte, hogy azért én mit csinálok? Semmit - mondtam mosolyogva,  illetve hát semmi különöset (amit úgy díjazni lehetne). Csak vagyok, itthon a gyerekekkel, főzök, mosok, vigyázok rájuk, itt vagyok beszélgetni, tanulni, olvasni, mesélni, játszani, meghallgatni, kérdésekre válaszolni, elpakolni, takarítani. Estére semmi se látszik abból, amit tettem, sőt marad bőven másnapra is dolog. De jó nagyon itt lenni. S bár csak jobba tudnám végezni a dolgomat... Szép az élet.