Valami történt,

mert
mert olyan kedvet kaptam... az élethez.
Persze már most mondom magamnak: vigyázz, nem (volt és nem is) lesz ez mindig így. De most örülök.
Sikerült eltűntetni a vasalatlan-halmot. Ez ritkán fordult elő az elmúlt évben. De igyekezni akarok, hogy többé gyűljön nagyon fel a vasalatlan,
mert
szeretném elővenni a varrógépemet, s a varrásra csak akkor tudok összpontosítani, ha nincs a hátam mögött a rengeteg vasalatlan
és kedvet kaptam a kötéshez
és miért ne a horgoláshoz
és gyöngyfűzéshez
és mindenféle kreativ ötletek kipróbálásához
ezért
szükségem lenne egy dobozra, amibe összegyűjtsem a mindenfélélét amire szükségem lenne (mint pl. ilyen-olyan olló, ilyen-olyan ragasztó, lyukasztó, pappírok, préselt virágok és még egyebek)
szeretnék barkácsolni főleg Anitával.
és még sok minden... most le nem írhatom...

Ez is a karácsonyfa alatt volt

Gyermekbiblia, a Harmat kiadótól.5-11 éveseknek ajálja a kiadó. Nagyon tetszik nekem és Anitának is. Olyan szépen vannak leírva a történetek. Örömmel olvasok fel belőle. Van oldal, amelyiken nincs kép, de a legtöbb oldalon van kép, kisebb vagy nagyobb. Íme egy találomra:

Lassan elmúlik az ünnep...

Jó volt együtt lenni ötösben a fa körül, ajándékot osztani, bontani.
Meglepetés:
- kaptam egy mozsarat, legyen a következő mézeskalács sütésnél mivel összetörjem a szegfüszeget.
- Anita tud olvasni. Mindent. De ha lehet ne legyen nagyon apró betűs. Panov apó történetét nem tudtam végig olvasni s mikor akartam folytatni, mutatta, honnan olvassam neki tovább, mert ő már olvasott magának tovább. Lassan megy még az olvasás és szereti, ha olvasunk neki, de már olvas ő is. Nagyon törekszik, szeret olvasni, akar olvasni.
- Találtam egy (nekem) érdekes oldalt, cristianet.fr-t, mikor román nyelvű online Bibliát kerestem. Innen kaptam karácsonyi üzenetet 23-án késő éjjel. És van még az említett oldalon sok jó olvasni és hallgatni való, most épp egy Fărăgău könyvet olvasok, de szeretnék hallgatni néhány prédikációt. Hát azt hiszem most ennek örülök a legjobban.

Csak ezt találtam, rákeresve a Hozsánna Kórus-ra. Mert ezen a karácsonyon legtöbbet őket hallgattam a lányokkal. No nem a karácsonyi albumot (bár azt is), hanem a búcsukoncertet, egyszerően azért, mert Csengének ez a kedvence (főleg a bárányos ének).
"Áldottak az örömhírt hordozók!"

Mindenkinek

aki erre jár:

Áldott, békés karácsonyi ünnepet kívánok,

sok szeretettel, Betti.

Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!

2 Kor. 9:15

Az előbb kint voltunk sétálni

és én úgy szeretem látni, amikor a lányok ilyen szépen sétálnak. Olyan anyaszívet melegítő.

egy nap

A terv:
reggeli
elpakolni a konyhában, mosogatni
bepakolni a ruhákat a mosógépbe
elkészíteni a tésztát a negyedik adag mézeskalácshoz
ebédet főzni
beszedni a ruhákat a szárítóról
közben: szoptatni és a gyerekek rendelkezésére állni míg Józsi nincs itthon
aztán: ebéd, valami habcsók készítése a megmaradt tojásfehérjéből, ajándékok elkészítése...

A megvalósítás:
reggeli
szoptatás
mail és reader ellenőrzése
szoptatás
egy órán át felolvasás Csengének
dél.
elpakolás és mosogatás
ebédkészítés és hordozás
ebédelés
altatás
szoptatás
mosogatás
a mézeskalács tésztéjénak elkészítése
habcsók recept keresés és találás
csomagolás
netezés
négy óra elmúlt

És itt van pár hordozós kép, Balázs a hátamon. Így csend van, a kezem szabad, dolgozhatok.

Vakáció...

Szeretem a vakációt, azt amikor itthon van mindenki és egész nap. Azért nem egész nap, de sokkal lazább a program és persze sokkal kevesebb a látható haladás a munkában. De talán kicsit több idő jut egymásra.
... és a véget nem érő huzavona, hogy szeretnék több időt magamnak, és tudom, hogy értem és értük, kell több idő nekik, nekünk, együtt. De idő ugyan annyi van ma, mint volt tegnap. Jó lenne megérteni, hogy a láthatatlan -pl. a kapcsolat minősége - több, mint ami látható -a meg nem sütött süti, ami úgyis láthatatlanná változott volna, vagy az el nem olvasott írás, ki nem vasalt ruhák. S hogy nem érdemes idegeskedni, türelmetlennek lenni velük, mert ezek csak olyan jelentéktelen apróságok, amelyek hozzállásomtól függően szebbé vagy borúsabbá teszik az életünk. 
Jókedv és derű ne hagy el! :D

Csak úgy gondolkozom,

hogy a mesékkel ellentétben bárhogy szeretnénk, nekünk csak egy életünk van...
nem kezdhetem újra
sok döntés nem helyesbíthető, következménye egy életen át az enyém
merni is csak most és itt lehet
a mi lett volna ha nem vigasztal...

25 hónap után

eljött az ideje vagy máshogy mondva, Csenge megérett arra, hogy anya és apa nélkül, jószántából és hívatlanul el akarjon menni a mamájához egy vasárnap délutánra. (Anita ezt 22 hónaposan tette).
Ma az istentiszteletről a szüleim hoztak haza autóval, mert Józsi maradt énekórán (volt már ilyen máskor is). Csenge nem akart feljönni, mert ő megy mamához. (Máskor volt, hogy hívták, de nem akart menni.) Végül mégis feljött, míg én váltóruhát tettem neki egy zacsiba és Anitával elmentek mamához. De az ötlet Csengéé volt.
Nem vagyok híve a gyerekek nagyszülőhöz vagy máshoz passzolásához. Igaz néha már hagytuk Csengét Anitával mamánál, míg "elszaladtunk" a Metróba amikor valami fontos, sűrgős vasárolni valónk volt, és meg is kellett beszélni mit veszünk. De még ilyen helyekre is legtöbbször magunkkal vittük őket, a Selgrosban többször is előfordult hogy élőben hallgattunk klasszikusokat, Csenge is láthatott hegedűt, kisbőgőt. Mert úgy gondolom, jó kivárni -ha lehet- míg a gyerek magától megérik arra, hogy szülők nélkül akar lenni, tapasztalni... Aztán, ha erre megérett akkor lehet hagyni mással is.
Szerintem fontos lépés ez a gyerek életében. Ahogy amikor pici kell hogy anyás legyen és anya nélkül ne legyen neki jó, és ha sír az anyja után nem azt kell mondani, jaj de anyás!, hanem örülni, hogy kötődik az anyjához, el kell jöjjön az az idő, (és jó kivárni erőltetés nélkül), hogy el akarja engedni az anyját, mert tudja biztosan, anya megvan, ha nem is ott vele, visszonlátja biztosan, szeretni is lehet úgy hogy nem látjuk állandóan. A anyáről való leválás fontos lépése ez. Anitánál is örömmel fogadtuk ezt, aki akkor még nem tudott beszélni, de értésünkre adta, hogy mehetünk haza, ő mamával akar menni. Most újra nagyon örülök, hogy Csengénél elérkezett ez az idő, amit már vártam, de mivel ő mindig anyásabb volt, gondoltam, még várni kell. És lám, csak úgy magától, készületlenül meglepett bennünket. Remélem a mama és tata se bánja.

Olyan jól esett ma

reggel a piacon bóklázsni egyedül... A gyerekek jól elvoltak itthon az apukájukkal. Szükségem van néha egy-egy ilyen sétára.
Délután pedig együtt ötösben sétáltunk. Nagyon szeretem az ilyen sétákat is. De azt is amikor a három gyerekkel sétálok.
Ma délután sikerült háton hordozni Balázst, igaz kellett segítség, hogy hátul a popsija alatt keresztezzem a kendőt, meg levenni is, még kell tanuljam, gyakoroljam. Csengét csak akkor hordoztam a hátamon, amikor már tudott ülni.
Lassan de biztosan fogy a harmadik adag mézeskalács is. Lehet lesz negyedik is.
Még 4 adventi kis csomag vár kibontásra...

Adventi harangszó

Borússzemű, gondbarázdált,
fáradtarcú emberek.
Itt is egy és ott is egy.
Vége nincs és száma sincs.
Mellettem sodródnak el
mind az utca forgatagában.
Várja őket íróasztal,
akta, gép, katedra, műhely,
munka terhe, kenyér gondja.
A nagy város ontja, ontja
őket végtelen tömegben.-
Gondbarázdált, fáradt arccal
tovatűnnek, elsietnek.
Itt is egy és ott is egy.
Vége sincs és száma sincs.

Valamikor, nem is régen. . .
csak húsz éve. . . negyven
éve. . .
mind ez a sok fáradt ember hívő,
boldog gyermekszemmel
tekintett a nagyvilágba.
Csodákat, várt! Szelíd szárnyon,
ha közelgett szent karácsony,
tekintete csodavárón,
csodahívőn csillogott.
Jaj, a hajszás nagy robot
szeme fényét kioltotta.
Sose csillog benne most a
csodavárás öröme.

Valalamikor nekik is volt
gyertyafényes fenyőfájuk.
Évről-évre kevesebb lett
rajt' a gyertya - az ágát
szelek törték, tördelgették . . . .
Most már nincsen. Minek várnák
szent karácsony közeledtét?
A mennyország csukva, zárva.
Nem -suhog az angyal szárnya.
A gyermekkor szép világa.
s vele minden -' oda rég.
Most ők vesznek karácsonyfát,
Alkudozva, olcsó pénzen,
És ők mondanak mesét.

Zúg az adventi harangszó.
Gyermekszemek lámpácskái
felragyognak - fénylenek.
Ők csak mennek fejet hajtva.
Másé már az üzenet.
Istenem, zúgó haranggá
teremtsd most a szívemet.
Istenem, harangozok:
adventet harangozok. .
Fáradtléptű embereknek
adventet harangozok.

Bim-bam! Higgyetek megint!
Legyen advent bennetek.
Csodahívő szemetek
Világítson a világba. . .
Benne várakozás lángja,
Benne adventi remény.
Mert eljő a Messiás!
Szeretete fénylő fáját
lángra gyújtja, ahol várják.
Fül nem hallott, szem nem látott
égi békét, boldogságot,
el nem múló szép karácsonyt
irgalommal osztogat.
Önmagát is, úgy megosztja,
hű szívét is - szeretettel.
Rózsásarcú kis gyerekkel,
fáradtléptű emberekkel
úgy megosztja önmagát!

Jaj, a hajszás nagy robot
annyi szemnek Krisztus-vágyó
tiszta lángját kioltotta.
Sose csillog benne most a
csodavárás öröme. . .
Istenem, harangozok.
Adventet harangozok..
Fáradtarcú embereknek
adventet harangozok.

Ma reggel készítettem

magamnak egy finom, egészséges reggelit. Sajnos nem jutott eszembe lefotózni, s már elfogyott. Nagyon jól érzem magam tőle.
Egyszerű (1 személyre): két kis répa, fél cékla, egy nagy zeller negyede, mindez lereszelve. Ennyi.
Örömömre Józsi sem találta rossznak. Csenge is megkóstolta (ő máskor is evett ilyesmit), de mivel a répa nem volt édes, a céklát sem találta elég finomnak, hát csak a nyers zellert eszegette, na nem sokat, de így is jó.
Jó lenne, hogy naponta legalább egy étkezés valami nyers saláta legyen. Azt hiszem jobban is érezném magam. No, meglátjuk.

3 hónap

röppent el, mióta Balázs megérkezett. Szépen nő, meghaladta a 7 kgt. Megint csak azt írom, hogy nagyon örülünk neki. Nyugodt gyermek. Ez persze nem azt jelenti, hogy szeret egyedül lenni. Nem, velünk együtt konyhában vagy bármelyik szobában, legalább a billegetőben, ha ölben nem lehet, a hordozókendő is jó, mert ott jól lehet aludni. A legtöbb mosolyt nem is tudom, hogy anya vagy Csenge kapja... De nem baj :). Néha már hangosan nevet. Nagyon figyel mindenre. Felismeri a megszokott helyeket, tudja, mit kell lásson a pellenkázó felett, a szekrény tetejéről lelógó szobanövényt. A napokban ezt levettem, hogy lemossam a leveleit, még nem tettem vissza, mikor pellenkát kellett cseréljek. Balázs kereste a szemével a lelógó leveleket, s hogy nem látta őket, kétségbeesett sírásra fakadt, úgyhogy gyorsan visszatattem, mire megnyugodott. Hát így. Aludni is jól alszik, általában nappal van egy hosszabb alvás, 3-4 óra. Csengével ellentétben, nem akar állandóan szopizni, ha elég volt neki, hiába kínálom, fordítja el a fejét.
Most ennyi. Úgysem lehet mindnet leírni. Ezt át kell élni. És kimondhatatlanul jó, ha az embernek van egy szopizó kisbabája.

Bent

rosszkedv réme árt...
Fáradt voltam, rosszul éreztem magam, múlt éjjel alig aludtam...
Ma úgy ébredtem, hogy nem tudtam mit fogunk ebédelni. Máskor is volt ilyen, de ma nehezebben szedtem össze magam. Talán a napfény hiányzik. Csenge is lógott rajtam, Balázs is sírt, hordozóba tettem, kedvtelen, türelmetlen voltam... Végül lett ebéd s íme egy kis szabadidő, bár dolog lenne elég... két adag mézeskalács elfogyott, készítem mindjárt a következőt...

Végre hozzánk is

eljutott a Hozsánna kórus karácsonyi albuma és a kórus és Mike József búcsúkoncertje dvd ill. 2 cd. Köszönjük! Most épp a videofelvételt nézzünk. Ezt Csenge is nézi, hallgatja, hisz ismerősőket is lát (szeretné Ábelt és Barkát gyakrabban látni :D). Nekem is nagyon tetszik. Ha élőben nem láthattuk, legalább így :).
A karácsonyi cd is tetszik.

mostanában gondolkoztam

azon, hogy mit is csináljunk a lányokkal délután? Jól elvannak ők kettecskén is, de néha főleg Anitának kell más is. Nézegetek a neten is ezt-azt, kreativ dolgokat.
Józsi hozott Anitának egy játékdobozt néhány kreativ dologgal, mint gyöngyök, nyomda, gyurma, gipsz, só-liszt gyurma, színezés, mozaik.
Már vagy tíz napja só-liszt gyurmáztunk, a formákat nem sütöttem ki, hanem hagytam megszáradni csak úgy a konyhában. És ma este kipróbáltuk a festést. Íme a végeredmény: Nagyon élvezték a lányok. Csenge ő mindegyik formát megjelölte volna, s egy idő után meg is unta, ami természetes két évesen. Anita viszont már a gyurmázás óta várta a festést. Nagyon szépen festett s amit Csenge csak összemaszatolt, azt is kifestette. Még vannak kifestetlen száraz formák, s ha elfogynak van itthon só, liszt, víz, olaj, festék s újra kezdjük. Igazán érdekes dolgokat lehet készíteni. (nézelődtem a tyukanyó.hu és gyermeksziget.hu oldalakon)

Ez lett

a képeslapkészítés eredménye. Még következik a borítékozás, bélyegbeszerzés, postázás. Remélem még az idén karácsony előtt (csak azért mert a tavaly azt hiszem elmaradt a képeslapküldés és most is elég késő van már megszervezni a dolgokat, hiszen eszembe sincs két kicsivel magam után beállni a postán bélyegért kígyózó sorba). Az ötlet Kláritól van. És a fekete és fehér lapok és két lyukasztó is. Jó szomszédom van, úgy-e?

Egyszer kerestem

valamit a neten, nem ezt, de erre bukkantam: Culevit. Ez egy étrendkiegészítő és rákellenes szer. Érdekes az elmélet amire alapszik. S itt nálunk is kapható.

Kipróbáltam tegnap

a Márta mézeskalács receptjét. És szeretném hétfőn feldíszíteni őket, valahogy így. Persze ha még lesz mit feldíszíteni, mert megtörténhet, hogy a díszítéshez újabb adagot kell készítsek.
Nem készültem fel előre a mézeskalács sütésre, így hát citrom helyett narancshéjjat reszeltem bele, nem volt szegfűszegem se itthon, aztán margarin helyett fele vajat fele zsírt tettem bele. Nem tudom miért, vagyis hát sejtem miért van bennem ez a kényszer, hogy próbáljak variálni. Örülök, hogy sikerült. Anita segített nekem, míg Józsi Csengével játszott, Balázs pedig egy jó hosszút aludt.

netes fotós találkozások

Kérem szépen a zárójelben írtakat nem elolvasni s a többit az adott helyzethez variálni.

Szia! De rég nem láttalak! (most is csak rólad készült fotót látok.)
(de megváltoztál! ha az utcán elmennél mellettem,
meg sem ismernélek.)
Jól nézel ki! (kicsit meghíztál... bocsánat, teltebb lettél, mint legutóbbi találkozásunkkor s meg is őszültél, hiába... telik az idő...)
Ez a kép nagyon jó! (itt ahol be van festve a hajad jóval fiatalabbnak názel ki)
Milyen szép nagyok a gyerekeid! Szép családod
van.

Mostanában úgy alakul

a napi programom, hogy reggel hajnali 5 után megébredek (mert este Csenge elaltatott). Felkelek, hogy csendben dolgaim után nézzek. DE Csenge is egyre korábban megébred, pl. fél hatkor. Tejet kér és fel akar kelni. Hiába, ő nem tud csendben ülni ill. feküdni az ágyban, ha már egyszer megébredt, vagy ha felébredt csendben lenni (mint a nővére) amíg más még alszik hajnalok hajnalán.
Így hát korán kezdődik nekem a nap. Ezért korán is végződik általában, de azért van szabályt erősítő kivétel is. De legtöbbször este tíz körül elnyom az álom, miközben próbálok nem elaludni várva, hogy Csenge aludjon már el :).
Anita hamar elalszik, mert ő nem alszik délután, mint Csenge.
Balázs pedig, ez a békés baba elszenved bennünket. Elalszik, felébresztik a lányok, újra álombaszopizza magát és így. Éjjel csak alszik és szopizik, sírás nincs. Kezdi figyelni a kezét, kezd nyálazódni. Nagyon szereti Csengét, valahányszor meglátja, mosolyog neki, ragyog az arca. Tegnap hallottam először hangosan nevetni. Egyre aranyosabb.
Én pedig azt hiszem egyre kevesebbet fogok itt ülni és netezni.
Mert vannak fontosabb dolgok is.

Tegnap délután

Klárival beszélgettünk. Szóba jött a kenyérsütő gép s valahogy eljutottunk az aranygaluskához. Még soha nem készítettem, csak a Nagy mamámnál ettem néha. Klári felhozta nekem a receptet, s kedvem támadt kipróbálni. Nagyon finom lett. Aranygaluska

Hozzávalók:
-a tésztába:
500 g liszt
20 g élesztő vagy 1 csomag szárított élesztő
2 tojás sárgája (de állítólag a fehérjét is bele lehet tenni)
300 ml tej
60 g zsír vagy 80 g margarin
50 g cukor
csipetnyi só
-a galuskára: kevés olaj (kb. 3-4 kanál), darált dió (kb. 8-9 kanál), cukor (kb. 2-3 kanál) ízlés szerint.

Elkészítés:
Kenyérsütő gépbe először a tejet, tojást, sót, cukrot, zsírt, majd a lisztet és élesztőt tettem be, és a kelesztő programmal elkészítettem.

Kiöntöttem egy tálba. Olajos kanállal kiszaggattam és megforgattam a galuskákat a cukros diós keverékbe. Szépen egymás mellé raktam a tepsibe, nekem két sor lett. Aztán még hagytam úgy egy negyed órát pihenni, kelni, majd forró lerben megsütöttem, közepes majd gyenge lángnál.

Olvasgatok...

Caroll Lewis: Alice csodaországban
Azt hittem hú de milyen jó gyerekkönyv. Valószínű az. Gyerekeknek íródott. Gyerekként kellett volna elolvassam. Lehet, hogy most egyéb okok miatt nem volt a hangulatom sem megfelelő. Amúgy nem bánom, hogy elolvastam... csak mást vártam. Valahogy úgy jártam ezzel a könyvel is, mint Kobak könyvével, amit a kisgyerekek nagyon szeretnek, de a felnőttek nem látják mi értelme van...

Most akadtam rá Hervay Gizella: Kobak könyve letölthető változatára itt, képekkel. Anita nagyon szerette egy időben ezt a könyvet. Csenge is kért már belőle felolvasást.

hármasban

A héten már csak hármasban vagyunk délelőttönként. Kicsit másabb, de szeretem. Dél felé kimegyünk sétálni, ha nem fúj nagyon a szél. Először úgy mentem ki a két kicsivel, hogy akkor érjünk vissza a tömbház elé, amikor Józsi érkezett Anitával az iskolából, hogy segítsen feljönni a lépcsőkön. De ma már nekivágtam a lépcsőknek felfelé is a két gyerekkel. Balázst fogtam egyik kezemmel a másik kezemmel meg Csengének fogtam a kezét és szép lassan felérkeztünk. Fog ez menni.
Ha csak egy felnőtt van itthon, akkor kevesebb a nyafogás, úgyanis Csenge nem szeret kimenni, legalábbis ezt mondja valahányszor szóba jön, hogy kimegyünk, el kell menni valahova. Persze ez csak addig tart míg el nem indulunk, de nem valami kellemes végighallgatni.
Már nem megyünk ki a parkba, hideg van hintázni, csak itt a közelben sétálunk egyet, piacozunk, számbavesszük a kóbór kutyákat, macskákat, még le nem fagyott virágokat.

Változtatások

Ezen a román nyelvű oldalon olvasgattam. Arról, hogy nem épp jó gondolat gyönyörű gyermekeink képeit kitenni nyilvános helyekre a neten, mert mások felhasználhatják egyéb célokra stb.
Azton gondolkoztam, hogy tegyem jelszóval hozzáférhetővé a blogomat, ami most nyilvános, vagy nézzem át és töröljem a képek nagy részét. Egyelőre az utóbbi mellett döntöttem, néhány bejegyzést teljesen töröltem, hisz kép nélkül nem sok értelme volt. (De előtte elmentettem a blogot, úgy magamnak, mert azért nekem tetszett a sok képpel.) Szóval ezentúl nem sok képet teszek ki rólunk vagy nem olyan sokat mint eddig. Azért még írogatok és fotozóm továbbra is. Hát csak ennyit akartam most mondani.

gondolattöredék

szeretet, béke, biztonság - amit keresünk, amire vágyunk

olyan furcsa volt régebb olvasni, amit Jézus mondott, hogy lesz idő, az Ő eljövetele előtt, amikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azok várása miatt amik elkövetkeznek - ez azt hiszem a Károli fordítás, az új fordításban ez így áll: az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár.

néha talán jobb nem tudni, hogy ne bénítson a félelem attól ami jön, a tehetetlenség érzése.

Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. -2 Tim. 1,7

Jó lenne átértékelni az életet, s józanul felmérni mit lehet s kell tenni, mi az ami igazán értékes és fontos.

Kipróbáltam

a Diós kervert receptet erről az oldalról, mert volt itthon finom, piacon vásárolt dió, volt egy kis szabadidőm, s kedvem egy gyors, egyszerű, finom sütihez.
Anita is segített, megdarálta a diót és kavarta a tésztát.
Tehát, ahogy én készítettem (mert szeretek variálni, változtatni, feszegetni a határokat):

Hozzávalók bettisen (próbálok kevesebb cukrot tenni, ha lehet):
300 g liszt
250 g cukor
12 kanál víz
4 egész tojás
100 g darált dió
1 sütőpor

Elkészítés: a tojások sárgáját habosra keverjük a cukorral és kanalanként hozzáadott vízzel, belekavarjuk a diót, hozzáadjuk a lisztet, sütőport, majd a tojásfehérjék keményre vert habját.
Az én leremben kicsi lágon tűpróbáig sütöttem.
Hamar kész lett.

Megjegyzés: Ízlett a családnak. (S ez nem semmi!)

Pomelo

Csütörtökön Adina hozott nekünk kóstolóba pomelót. Addig még nem ettem. Azt, hogy nem láttam nem merem írni, mert lehet, hogy láttam csak nem figyeltem fel rá, mert nem tudtam mi az s mert nem érdekelt. Olyan mint egy édes grapfriut. A haja nagyon vastag. Lepucoltuk a belső haját is.

Azt olvastam róla, hogy bár a citrusfélék családjába tartozik, kevés a C vitamin tartalma, de sok benne a kálcium és a kálium, vérnyomás szabályozó és immunrendszer erősítő.

Járda esőben

Temesvár, séta a központban.

Szombat. Itthon vagyunk együtt. De jó lene még valami amitől más lenne a nap, mint a többi hétköznap. A borús, esős, csepegős idő ellenére felkerekedtünk és elmentünk a központba. Nekem nagyon jót tett a kis séta, a lányoknak is tetszett. Fotózgattam, mert örültem, hogy mást is látok mint negyedünk tömbházait, parkját. Vannak szép épületek a központban. Most virgácsárusok és karácsonyi bódék sorakoztak a sétálón.

Az "Alba Iulia" (Gyulafehérvár) utcán.

A Szabadság-tér

Az autó felé. De nehéz lehet Balázs, hogy hárman kell toljuk!

Csenge, aki minden kimenés séta ellen tiltakozni szokott míg itthon van és készülünk, este pizsamában is azt mondogatta, még menjünk a központba. Lehet a kürtős kalács miatt, amit a központban vásároltunk s mire hazaértünk mind megettük?

Legkedvesebb

időtöltésem az olvasás. Nem voltam az utazásért s nem igazán értettem hogy egyesek miért szeretnek annyit utazni, hisz az fárasztó... Jó, azért a Retyezátba szeretnék újra és újra eljutni... mert az valami rendkívüli élmény. Aztán most hogy J. Rennesben volt nézelődtem én is a Google Earth-on, csak úgy. És sok szépet láttam. És arra is gondoltam, jó lenne élőben is látni, érezni, ott lenni. Hát így. Most már szeretnék utazni is...
S most karácsony közeledtével az az ének jutott eszembe, amit nagypénteken szoktak énekelni:

Már én utaztam nem egy
Szép tartomány terén
És némely bérctetőről
A völgybe néztem én,
De egy halom sem vonta
A szívem úgy oda,
Mint az a domb, amelynek a neve Golgotha,
Mint az a bomb, amelynek a neve Golgotha!

Nem díszlik hótetővel
Büszkén fehők felé,
Nem nyúlik az magasra
A csillagok elé
És mégis semmi bércen
Nem voltam én soha,
Olyan közel az éghez, mint rajtad Golgotha!
Olyan közel az éghez, mint rajtad Golgotha!

... még van 6 versszaka, magamban dúdolgatom.

legyen mikulásos jó reggeletek!

24 kis csomagocska

Advent. Csengének minden nap egy csomagocska. Anitának is, és remélem hogy ő többet megért az adventből. Eszemmel én is értem, de szeretnék a szívemmel is ráhangolódni.

Egy kis derű

Reggel. Pizsamában. Csenge észrevette, hogy Anita lábán nincs zokni (Csenge zoknival is alszik, mert éjjel inkább ki- mint betakarva alszik, Anitának ha felkel szoktam mondani, húzzon zoknit, hogy ne fázzon meg a lába). Erre elkezdi mondani:
Anitának nincs zoknija, megfázik a lába.
Anitának van zoknija, nem fázik a lába.
Az első mondat inkább megállapítás volt, de a másodikat már mint verssor mondta, azt hiszem a "a bundának nincs gallérja" vagy nem is tudom mihez hasonlóan. Mostanában sokat beszél rímben, akkor is ha nincs értelme, érezzük a ritmust és a rímet. Ma verset kért tőlem. Amiket tudtam már megtanítottam neki, most fogok keresni a neten újakat, én is megtanulom, s mondom majd neki. Néha kéri: anya, mondjunk verset.

Más: Micimackó nálunk: Csenge: Zsebibaba, Anya: Kanga, Apa: Róbert Gida, Balázs: Füles, Anita: Malacka. Ez Csenge szereposztása. S néha így beszél, mesél rólunk, így szólít bennünket.

Olvasás

Anita a múlt héten egyik nap úgy belejött az olvasásba, hogy tovább lapozott az ábécés könyvben, a betűket nagyjából ismeri, és próbált olvasni. Elég jól ment neki. Ezt látva, azt mondtam, neki, mikot mindent betűt el fog tudni olvasni, adok neki egy könyvet. Hát alig tudtuk elvenni tőle az ábécés könyvet. S másnap már oda is adtam neki az ígért könyvet, Marék Veronika: Jó éjszakát Annipanni. Két nap alatt kiolvasta, kis segítséggel. Néhány oldal, minden második oldal kép, nagy betűk, rövid szövegek.


Azóta egyre gyakrabban fordul elő, hogy ha betűket lát, összeolvassa őket. Nagy segítség az anyukám ábécéskönyve, abból sokkal könnyebb megtanulni olvasni.

S vasárnap így olvasott Csenge a könyvből amit Anita kapott:

Még azt hinné az ember, ismeri a betűket :D

Vasárnap este az istentiszteleten odament Ricsihez, akinek a blúzán valami írás volt és megkérdezte az egyik betűre mutatva: Ez milyen betű?

Anita családja

-a román füzetből (psihológusok csak nézzék, ne értelmezzék).

Hosszúúú bejegyzés

Most a lányok játszanak, Balázs alszik, ezért kicsit beszámolok az elmúlt napokról.
A múlt heti szeles, esős, hideg idő után, ma szép napos idő volt. Nagyon jó volt kint a parkban. Csenge egy óra után hazakívánkozott, de Balázzsal több mint két órát sétáltam. És fotóztam is, mert több mint egy hét után újra itthon van a fényképezőgép. S ez nem semmi, mert Józsi szombaton ért haza, a fényképezőgép pedig csak hétfőn.

Megmutatom, mit kaptam Franciaországból. Sok-sok penészes sajtot. Ha tudnátok milyen finom!!!

Szóval nagyon örülünk, hogy újra itthon van Apa, a lányoknak is hiányzott.

Aztán a hétvége azért is szép volt, mert meglátogattak bennünket Levi és Zsike.

Volt olvasás, beszélgetés, játszás. Fotózás.
Rögtönzött családi kép.mi

Anya a lányaival

Apa a fiával

Anya a fiával

Amúgy az elmúlt hét bár józsitlan volt, mivel itt volt Anyu majdnem minden délután kicsit elmentem itthonról egyedül, a gyerekek nélkül. És ez nagyon jó volt.

Vasárnap meg elmentünk szavazni csak kettesben Józsival, hát ez is jó volt, mert már hónapok óta nem voltunk sehol a lányok nélkül. Így az a röpke félóra felért egy szabadsággal.
Hát ilyen is van.

:)) he-he, ilyen se volt még,

hogy kenyeret süssek élesztő nélkül. Betettem a hozzávalókat és elfelejtettem rászórni a tetejére az élesztőt. Elindítottam a gépet s végeztem a dolgom, mert vendéget várok. Már majdnem lejárt a sütési idő, mikor bekukkantok a gép ablakán, lássam szépen felnőtt-e a kenyér. Háát... ilyet sose láttam még! Mit is hibáztam? ... Nem tettem bele élesztőt!!! Nahát! Ilyen se volt még, csak épp most, mikor vendéget várok :D.

néha vagy gyakran

azt hiszem nehezen elviselhető vagyok...
mintha több minden összejönne... pedig külsőleg minden rendben
ilyenkor elmennék s csak úgy rónám az utccákat...
és nem kérek semmi elméletet
... a bölcsesség nagy kincs... hosszú évek kellenek hogy morzsái enyémek legyenek, mert nehezen tanulok, de akkor már nem lehet az életet újraélni.
furcsa egy szerzet vagyok
talán kellene valaki, aki ilyenkor szemembe nézzen, átöleljen s azt mondja, tudom... nincs semmi baj...

... hát... fáradt vagyok

és hiányzik a párom. Olyan furcs így. Éjszaka sem tudok olyan jól pihenni, mint amikor mellettem van. Eddig csak a Balázs szoptatása volt az én gondom. Volt úgy, hogy észre se vettem, hogy éjjel Csengét biliztette. Most a szoptatás mellett, Csengét is be kell takargassam, nem tudom hányszor visszasegítsem a párnájához. Ma éjjel arra ébredtem, hogy a lábamnál készül fejjel előre leesni az ágyról. Szóval fáradt vagyok, ezt abból is érzem, hogy este kevesebb a tejem, s nem csak ma, hanem pár napja. De tudom, jövő héten ha visszazökkenünk a régi kerékvágásba, újra rendben lesz minden. Csak addig legyen türelmes Balázs is. Ma délután el is aludtam szoptatás közben egy tíz percre, nagyon jó volt. A lányok is hiányolják az apjukat. Bár Anitának tetszik a villamosozás. Várjuk a szombat délutánt. Csenge minden nap emlegeti Zsikét, és ma délben is mikor Anyu és Anita jöttek az iskolából, azt mondta Zsike jön. Azt hiszem szép hétvége áll előttünk.

Olvasni nem nagyon jut időm. De azért ma olvastam valami szépet: "az emberi kapcsoatokban dől el életünk minősége. Úgy is mondhatnám, hosszú távon ez az élet értelme" (Mohás Lívia). Nem új gondolat ez nekem, de jól esett újra találkozni vele. Ţon bácsi mondta többször is, hogy kapcsolataink minősége határozza meg életünk minőségét s hogy Isten azért teremtett, hogy ilyen igazi életet gazdagító, az életnek értelmet adó kapcsolatban éljünk vele.

A frizurám még változott, mert nem tetszett hogy állt hátul, kicsit rövidebb lett, de majd megnő. Így jó. Bár ha nem szárítom be a hajam, nekem mindig másképp áll mint a fodrásznál.
Nem írok már mindenféle semmiségeket, mert el kell készítsem az adventi naptárt a lányoknak. Nem lesz épp olyan mint képzeltem, de lesz. Aztán szeretnék egy jót aludni.

Anya, vegyél az öledbe!

-szokta kérni Csenge. Viszont a hordozóba nekem könnyebb és ő is szereti, igazából mind a ketten élvezzük. Itt épp a reggeli teámból iszik, mert ő korábban reggelizett mint mi, én a reggelim felét Csengével a hátamon fogyasztottam. Azért Csenge nem szereti ha leülök, inkább járkáljak vele, tegyek vegyek. Közben magyarázhatok, hogy mit csinálok pl. a konyhában, mert a vállam fölött mindent jól lát.

Örülök és szomorkodom

Örülök - mert Anyu újra itt van nálunk, és 1 hétig itt lesz, aztán majd meglátjuk. Ez nekem nagy segítség. Tegnap délután sütött palacsintát, fánkot. Én az utóbbinak örültem jobban. Csenge a fánkról inkább csak a porcukrot nyalogatta le.
Szomorkodom - mert egy hétig szalmaözvegy leszek. Rennes - ide szól a repölőjegye. Kértem hozzon nekem sok finom francia penészes sajtot. De inkább nem kell penészes sajt, mert nekem jobb, ha itthon van. De most el kell menni. Mikor mondtam Csengének, hogy Apa el fog utazni Francia országba, repülővel, rám nézett és azt kérdezte: "A repülő nem esik le?" Mi nem jut az eszébe?! Remélem, hogy nem. Az Ézsaiási ígéret jutott eszembe: "Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!" és előtte és utánna ott van a felszólítás: "Ne félj!". És ilyenkor nem közhely úgy elköszönni: "Az Úr legyen veled!"
Kicsit más lesz ez a hét, Anita villamossal megy majd iskolába, apátlan esték, fürdetések, mesék...
Már most visszavárlak.

U.i. Eszembe jutott, hogy úgy kilenc évvel ezelőtt, postán küldtem leveleket Nantesba, és internetklubba jártam mailt írni...

Olvasgatok

Szabó Magda "Születésnap" c. könyve meghozta a kedvem, hogy olvassak még írásaiból. S mert az Abigél film tetszett, hát elolvastam a regényt is. Tetszett, s ahogy a filmre visszemlékszem, elég könyvhű.
Aztán elolvastam "Az ajtó"-t. Emerenc. Micsoda név. Micsoda ember. Micsoda történet...
Még szeretnék pár Szabó Magda könyvbe beleolvasni. Itt lehet online. A Bárány Boldozsár-t, Tündér Lala-t, Sziget-kék-et szeretném könyv formájában is gyerekeim kezébe adni.
Amúgy a Petőfi Irodalmi Múzeum oldalán van olvasnivaló.

Ej, haj...

Pénteken nem kellett menjen Anita iskolába. A háziját megírta csütörtökön és pénteken. Most belenéztem a füzeteibe és látom, hogy románból meg kell tanulni egy 3 szakasos verset. Erről nem szólt. Na, lesz mivel foglalkozzunk ma délután és holnap egész nap.
Nehezen megy a román. Anita még mindig jár logopédiára, mert nem tud minden betűt (hangot) tisztán kiejteni. Ez csak nehezíti a román nyelv tanulását. Mert azért más hangzású a román nyelv. Gyakran előfordul benne: ia, eu, oa, most a zb egymás utáni kiejtését tanultuk.
Tanulunk.

Azon gondolkoztam,

hogy is van ezzel a gazdasági válsággal... Annyira nem értek hozzá!
Hogy mit jelent nekem a kisembernek, az a következő években fog kiderülni.
Mit kellene tegyek? Nem tudom.
Viszont szeretem elkölteni a pénzt. Megfontoltabb kell legyek.
Nagy dolog, ha valaki tudja mi az ELÉG.
Örülök, hogy nincs már bankkölcsönünk.
Hol kaphatnék egy reális, átfogó képet a világ gazdasági helyzetéről?
Most én úgy gondolom, hogy a bankok juttatták ebbe a helyzetbe a gazdaságot, mert mindig még több hasznot akartak. Adták bőkezűen a kölcsönöket. Az embereknek volt miből költekezni. A fogyasztói társadalom mindent felemészt, lehetett termelni, nőtt a gazdaság. De meddig lehet kölcsönből élni és meddig lehet növelni a növekedést? Egyszer megáll ez a felfelé ívelés. Aztán lefele... Válság esetén az állam is bankokat támogatja, a mi adónkból, s a fizetni nem tudókról a bank "még a bőrt is lehúzza". Ki nem veszít? Hát a bankos. Akárhogy alakul is, neki jó lesz. Boldoguljon ki hogy tud.

Hát én most ezt így gondolom.

Azon gondolkoztam,

hogy is van ezzel a gazdasági válsággal... Annyira nem értek hozzá!
Hogy mit jelent nekem a kisembernek, az a következő években fog kiderülni.
Mit kellene tegyek? Nem tudom.
Viszont szeretem elkölteni a pénzt. Megfontoltabb kell legyek.
Nagy dolog, ha valaki tudja mi az ELÉG.
Örülök, hogy nincs már bankkölcsönünk.
Hol kaphatnék egy reális, átfogó képet a világ gazdasági helyzetéről?
Most én úgy gondolom, hogy a bankok juttatták ebbe a helyzetbe a gazdaságot, mert mindig még több hasznot akartak. Adták bőkezűen a kölcsönöket. Az embereknek volt miből költekezni. A fogyasztói társadalom mindent felemészt, lehetett termelni, nőtt a gazdaság. De meddig lehet kölcsönből élni és meddig lehet növelni a növekedést? Egyszer megáll ez a felfelé ívelés. Aztán lefele... Válság esetén az állam is bankokat támogatja, a mi adónkból, s a fizetni nem tudókról a bank "még a bőrt is lehúzza". Ki nem veszít? Hát a bankos. Akárhogy alakul is, neki jó lesz. Boldoguljon ki hogy tud.
Hát én most ezt így gondolom.

Balázs 2 hónapos

Tegnap volt Balázs 2 hónapos. Reggel elmentünk oltásra, meg is mérték: 59 cm, 6300 g, fejkörfogat (vagy hogy mondják magyarul) 41 cm, D vitamint továbbra sem kap.
Sokat fejlődött. Mosolyog, gőgicsél, szereti amikor Józsi énekel neki, ha sapit kap, tudja kimegyünk és örül, este ha levetkeztetem, tudja fürdés következik, annak is örül, szereti a vízben. Nem nagyon szeret hason lenni. Bár fel tudja emelni a fejét amikor hason van, előfordul, hogy nem teszi ezt, csak sír ha a hasára teszem. Azért minden nap alszik kicsit hason. Nem mondanám róla, hogy sírós baba, bár ha ébren van nem szeret egyedül lenni. Figyelmesen körbenéz akárhova viszem. Amikor nem tetszik neki egyedül, akkor először akár néhány percig is csak halkan sír vagy inkább panaszkodik, nagyon aranyos olyankor is.
Nagyon szeretjük és örülünk, hogy van nekünk.

Ma orvosos napunk volt,

ezért már tegnap készítettem erre Csengét. Mondtam, hogy őt megmérik milyen hosszú és hány kiló, mert a héten két éves lesz és lehet, hogy a torkát is megnézi a doktor néni, Balázst is megvizsgálják és fog kapni oltást.
-Nekem is kell oltás, mondta Csenge.
-Nem lehet, te már nagy vagy, nem kaphatsz.
-De kell!
-Tudod milyen az oltás?
-Igen.
-Milyen?
-Hááát, olyan, mint a puzzle.
-Nem, az oltás az egy kis szuri, amit Balázs a lábába kap.
Hiába volt minden előkészület, Csenge már itthon sírt, hogy ő fél a doktor nénitől, nem akar menni. Ott meg azt sírta, hogy félek, haza akarok menni! Hangosabb volt, mint Balázs, aki csak oltáskor sírt. (Euvax és Pentaxim)

Igaza volt

Józsinak. Nagy sikere volt Csipikének. Mondta, hogy ők annak idején rongyosra olvasták. S bár el lehet olvasni a MEK oldaláról is, azt mondta, ezt érdemes megvenni a képek miatt. Hát megrendeltük a booklinetól. Anita pár nap alatt felolvastatta magának, olvastam belőle én, Józsi, Klári és még ki tudja ki. Csenge még mindig olvastat magának, s gyakran végiglapozza s elmeséli a képeket. Második gyerekként, nagyon sok könyv került a kezébe, olyan is, amit nem adnánk egy 2 éves gyereknek, nagyon gazdag a szókincse is. Nekem csak most sikerült a végére érnem Csipikének. Nekem is tetszett.
Gyerekkoromban kevés magyar könyvünk volt otthon, nem is nagyon lehetett kapni, illetve ki kellett fogni, hátsó ajtóknál állni stb. Inkább könyvtárból olvastam vagy kölcsön kaptam a barátnőmtől, akiknek nem tudom hogy, de rengeteg könyvük volt. De azért nem olvastam nagyon sokat, s ha tetszett valami, azt kétszer is elolvastam. Na de most a gyerekekkel újra olvasok gyerekirodalmat és nagyon élvezem.

Fodor Sándor: Csipike - Meseregény, Pro-Print Könyvkiadó, 2007

"...milyen szörnyű dolog az, ha valakire nem mosolyognak."

"Nagyon szomorú vagyok... Azért mert buta voltam. Látod, arra telik a hatalmamból, hogy Madárral és Nyúllal megétessem Légyölő Galócát, de arra már nem, hogy Légyölő szelídüljön meg egy kicsit erre az alkalomra. Pedig milyen jó dolog a Hatalom. De hiába próbáltam én az Erdő Réme lenni, a mérges gomba nem fél tőlem... Csak azokon van hatalmam, akiket szeretek, és ártani is csak azoknak tudok."

Az elmúlt napokban, hetekben

annyi elszomorító hírt hallottam.
A legtöbb arról, hogy ennek is annak is dagantot fedeztek fel... de más is...
Nagy tatám sincs a legjobban.
Advent közeleg... el ne felejtsem, hogy nem kisgyermeket várok... és nem csak most...

Annyi mindent szeretnék... Olvasni sokat... Elrendezni ezt is, azt is...
... mostanában több helyen is láttam milyen gyorsan jön a baj... milyen is ez az élet... minden örömbe keveredik bánat is...

Eszembe jutott: "elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik" (Zsid. 9:27). Ennek a fényében megkopik sok csábító csillogás.

Hordozni jó.

Balázs már 8 hetes. Többet van ébren. Nem szeret egyedül a kiságyban feküdni.
Eddig csak ritkán hordozókendőztem, mert aludt a kiságyban vagy a billegetőben. Viszont egyre nehezebb úgy betenni a kiságyba, hogy ne ébredjen fel. Mikor kimegyünk, általában alszik a babakocsiban, csak ne álljak egy helyben vele.
Két nehezebb napszak van, a reggel és az este. Este általában itthon van Józsi, így az egész elviselhető, Balázs anyázhat. Reggel nehezebb, mert Józsi és Anita elmennek, itt maradok Csengével. A pizsamát itthoni ruhára kell cserélni, reggelizni kell, Balázs is esetleg akar szopizni, el kell pakolni az edényeket, mosogatni kell, Csengét bilire kell ültetni, Balázs ébren van és figyelmet ígényel, de Csengének is mesét kell mondani vagy olvasni. S mindezt reggel 8 és 9 között.
Ezért előkerült a hordozókendő, a csend, békesség, jó közérzetért. Úgy látszik ez mind a hármónknak nagyon jó. Balázs elalszik benne, nagyon szeretem olyan közelről hallani a szuszogását. Közben mi reggelizünk, ágyat vetek, elpakolom az edényeket, még mosogatni is lehet.
Mivel Csengét nem akartam megkérni fotózzon le, a tükör elé álltam pár fényképet készíteni. Így teszünk-veszünk reggel. Lassabban, de jó kedvvel. A kendő jól tartja az alvó baba fejét.

Csenge: Olvasok Balázsnak