Szeretem a vakációt, azt amikor itthon van mindenki és egész nap. Azért nem egész nap, de sokkal lazább a program és persze sokkal kevesebb a látható haladás a munkában. De talán kicsit több idő jut egymásra.
... és a véget nem érő huzavona, hogy szeretnék több időt magamnak, és tudom, hogy értem és értük, kell több idő nekik, nekünk, együtt. De idő ugyan annyi van ma, mint volt tegnap. Jó lenne megérteni, hogy a láthatatlan -pl. a kapcsolat minősége - több, mint ami látható -a meg nem sütött süti, ami úgyis láthatatlanná változott volna, vagy az el nem olvasott írás, ki nem vasalt ruhák. S hogy nem érdemes idegeskedni, türelmetlennek lenni velük, mert ezek csak olyan jelentéktelen apróságok, amelyek hozzállásomtól függően szebbé vagy borúsabbá teszik az életünk.
Jókedv és derű ne hagy el! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?