péntek, december 19, 2008

Bent

rosszkedv réme árt...
Fáradt voltam, rosszul éreztem magam, múlt éjjel alig aludtam...
Ma úgy ébredtem, hogy nem tudtam mit fogunk ebédelni. Máskor is volt ilyen, de ma nehezebben szedtem össze magam. Talán a napfény hiányzik. Csenge is lógott rajtam, Balázs is sírt, hordozóba tettem, kedvtelen, türelmetlen voltam... Végül lett ebéd s íme egy kis szabadidő, bár dolog lenne elég... két adag mézeskalács elfogyott, készítem mindjárt a következőt...

3 megjegyzés:

  1. Ma délelőtt Annával megsütöttük a negyedik adagot, és ezt jól eldugtam, hogy teli dobozzal várjuk az ünnepet...De olyan jó, nem? - hogy elfogy, amit készítünk. A rosszkedv pedig az olyan, hogy jön és megy...úgy illan el, ahogy érkezik. :)

    VálaszTörlés
  2. :) Köszi, Márta.
    Nagyon finom a mézeskalács!

    VálaszTörlés
  3. Imerős érzés, amiről irsz... De nem tart sokáig, elmúlik: az Úr kegyelmesen felemel és új erőt ad. :))

    VálaszTörlés

Mi a te véleményed?