eljött az ideje vagy máshogy mondva, Csenge megérett arra, hogy anya és apa nélkül, jószántából és hívatlanul el akarjon menni a mamájához egy vasárnap délutánra. (Anita ezt 22 hónaposan tette).
Ma az istentiszteletről a szüleim hoztak haza autóval, mert Józsi maradt énekórán (volt már ilyen máskor is). Csenge nem akart feljönni, mert ő megy mamához. (Máskor volt, hogy hívták, de nem akart menni.) Végül mégis feljött, míg én váltóruhát tettem neki egy zacsiba és Anitával elmentek mamához. De az ötlet Csengéé volt.
Nem vagyok híve a gyerekek nagyszülőhöz vagy máshoz passzolásához. Igaz néha már hagytuk Csengét Anitával mamánál, míg "elszaladtunk" a Metróba amikor valami fontos, sűrgős vasárolni valónk volt, és meg is kellett beszélni mit veszünk. De még ilyen helyekre is legtöbbször magunkkal vittük őket, a Selgrosban többször is előfordult hogy élőben hallgattunk klasszikusokat, Csenge is láthatott hegedűt, kisbőgőt. Mert úgy gondolom, jó kivárni -ha lehet- míg a gyerek magától megérik arra, hogy szülők nélkül akar lenni, tapasztalni... Aztán, ha erre megérett akkor lehet hagyni mással is.
Szerintem fontos lépés ez a gyerek életében. Ahogy amikor pici kell hogy anyás legyen és anya nélkül ne legyen neki jó, és ha sír az anyja után nem azt kell mondani, jaj de anyás!, hanem örülni, hogy kötődik az anyjához, el kell jöjjön az az idő, (és jó kivárni erőltetés nélkül), hogy el akarja engedni az anyját, mert tudja biztosan, anya megvan, ha nem is ott vele, visszonlátja biztosan, szeretni is lehet úgy hogy nem látjuk állandóan. A anyáről való leválás fontos lépése ez. Anitánál is örömmel fogadtuk ezt, aki akkor még nem tudott beszélni, de értésünkre adta, hogy mehetünk haza, ő mamával akar menni. Most újra nagyon örülök, hogy Csengénél elérkezett ez az idő, amit már vártam, de mivel ő mindig anyásabb volt, gondoltam, még várni kell. És lám, csak úgy magától, készületlenül meglepett bennünket. Remélem a mama és tata se bánja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?