Olvasni pihenés

Miklya Luzsányi Mónika: Szándi, ki a te Istened? Babos Sándor missziója Kínában.

Sose hallottam még magyar misszionáriusról Kínában. Babos Márton református misszionárius Erdélyből ment Kínába. Ott élt míg a 2. világháború miatt kiutasították az országból. Szeretek bepillantani abba, hogy más időkben, a világ más részein hogyan munkálkodott Isten hatalma és kegyelme. A könyv fiataloknak íródott, olvasmányos és érdekes. Nehezebb olvasmányaim között öröm és pihenés volt ezt a könyvet elolvasni.

Április

Úgy érzem zsúfolt volt ez a hónap.

Mire felfedeztem hogy 500 méterre a házunktól repcét vetettek, már javában virított, illatozott és méhektől zsongott az egész tábla.

Itt nálunk a kertben is csodás volt a tavasz érkezése, a virágzó fák, megannyi szépség és illat. De  a gyomok gyors megjelenése és növekedése most is igazi kihívás. S a gyomlálás nem a hobbim. De szükséges, mint a legtöbb dolog az életben.

Utaztunk is eleget. S ilyenkor tavasszal olyan szép a határ! Az ég és a föld. Szeretem, amikor kitárul a látóhatár. 

S minek örülhettem még? Volt kellemes meglepetésben részem, találkozás és jó beszélgetések, és újra nagy magyar könyvesbolt. 

Nagyon hálás vagyok Istennek a gondviselésért és sok örömért amiben részem volt. A szép és jó dolgokra akarok emlékezni. Ami szomorú és nehéz volt, azt pedig jót remélve elengedni. Hisz könnyek nélkül nem tudnám értékelni a mosolyt és nevetést. Öröm és bánat összetartoznak, mint ahogy eső és napsütés is együtt élteti a természetet.

Olvasni jó!

Pécsi Katalin (szerk.): Sós kávé. Elmeséletlen női történetek.

Egy nap szembe jött velem egy könyvajánló erről a könyvről. Érdekes volt. Rákerestem és egy nagyon jó állapotú antikvár példányt sikerült megvennem.

Mitől különös ez a könyv? Nők szólalnak meg a lapjain. Olyan nők, akik valamilyen módon érintettek a holokausztban és Magyaroszágon élnek vagy éltek.

Hogyan hatott az a borzalom sok-sok családra, életre - ezt próbálja bemutatni ez a könyv. Van, aki csak titkot őriz, mert a túlékők képtelenek voltak beszélni az átéltekről. Van, akik túlélőként írnak az átélt borzalmakról. Az ő emlékeikben élnek azok, akik nem jöttek vissza, akiket lelőttek, akiket szerettek. El nem tudjuk képzelni azt, amit sokan átéltek, nem tudjuk, hogy az utódok közül sokan milyen terheket cipelnek.

Megmaradt bennem egy gondolat: Mindenki érintett. Az elhurcoltak -ez esetben zsidók- és az őket közömbösen vagy röhögve néző nem zsidók, azok, akiket elvittek és azok is, akik maradtak.

Hogyan történhetett meg ez a borzalom? -kérdezem magamtól valahányszor a holokausztról olvasok. Magukat tisztességesnek gondoló emberek társadalmában lehetséges volt ez? Sajnos nincs semmi biztosíték, hogy így vagy kicsit másként nem lesz újra hasonló szörnyűség. Egyre drágábbá válik számomra a "jöjjön el a Te országod" -imakérése. Ez az egyetlen biztos reményem egy jobb jövőt illetően.

Szívemből a dal

 

Megjöttek a gólyák!

Néha jól esik az utazás, a látóhatár kitágulása míg láthatóvá válik az föld és az ég találkozása valahol messze. Ilyen volt a mai nap is. Örömmel vettük észre, hogy visszatértek a gólyák. Gyönyörű a tavasz az országút mentén is. A városban is. S évszaktól függetlenül, olyan jó pár órát magyar könyvesboltban bóklászni.

Az idő múlásával változik az életünk. Lassan hozzá kell szokjak ahhoz is, hogy mivel a gyerekek már nem kicsik, egyre ritkábban fordul elő, hogy mind útra kelünk. Sokszor csak a család egy része megy, másik része marad s ez mindig változó, kinek mi jut vagy mit választ. Tíz évvel ezelőtt még elérhetetlen messzeségben volt ez az idő. Most már itt van.