Pécsi Katalin (szerk.): Sós kávé. Elmeséletlen női történetek.
Egy nap szembe jött velem egy könyvajánló erről a könyvről. Érdekes volt. Rákerestem és egy nagyon jó állapotú antikvár példányt sikerült megvennem.
Mitől különös ez a könyv? Nők szólalnak meg a lapjain. Olyan nők, akik valamilyen módon érintettek a holokausztban és Magyaroszágon élnek vagy éltek.
Hogyan hatott az a borzalom sok-sok családra, életre - ezt próbálja bemutatni ez a könyv. Van, aki csak titkot őriz, mert a túlékők képtelenek voltak beszélni az átéltekről. Van, akik túlélőként írnak az átélt borzalmakról. Az ő emlékeikben élnek azok, akik nem jöttek vissza, akiket lelőttek, akiket szerettek. El nem tudjuk képzelni azt, amit sokan átéltek, nem tudjuk, hogy az utódok közül sokan milyen terheket cipelnek.
Megmaradt bennem egy gondolat: Mindenki érintett. Az elhurcoltak -ez esetben zsidók- és az őket közömbösen vagy röhögve néző nem zsidók, azok, akiket elvittek és azok is, akik maradtak.
Hogyan történhetett meg ez a borzalom? -kérdezem magamtól valahányszor a holokausztról olvasok. Magukat tisztességesnek gondoló emberek társadalmában lehetséges volt ez? Sajnos nincs semmi biztosíték, hogy így vagy kicsit másként nem lesz újra hasonló szörnyűség. Egyre drágábbá válik számomra a "jöjjön el a Te országod" -imakérése. Ez az egyetlen biztos reményem egy jobb jövőt illetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?