Megosztom veletek

Újra itt a vakáció! Jöhet a pihenés, utazás, olvasás, játék. Remélem lesznek kedves találkozások, jó beszélgetések. S lesz idő gondolkozni. Bízom abban, hogy mire megjön az ősz, én magam is érettebb leszek, jó irányban változom.

Közben az elmúlt hónapokban kincset fedeztem fel a magam részére. Ezért kevesebbet olvasok (ezt néha fájlalom). Ha csak tehetem, hallgatok. Itt ülök fülhallgatóval a fejemen, és jegyzetelek.

Évek óta tudok Baruch Korman bibliatanulmányairól, amelyeket először a Credo TV-n láttam, hallgattam. Ajánlottam is másoknak. De most jött el az idő, hogy magam is lelkes hallgatója legyek, a LoveIsrael román nyelvű youtube csatornáján. Egy ideje van magyar csatornájuk, az előadások magyar alulírással itt nézhetők. Itt elég kevés anyag van még. Román nyelvre sok tanulmányt lefordítottak. Az Újszövetség minden könyve le van fordítva románra, kivéve az Apostolok Cselekedetei. A Lukács evangéliumát most töltik fel. Több ószövetségi könyv is elérhető. Szeretem román fordítással hallgatni. (Telefonos alkalmazásuk is van, ha valaki nem szereti a youtube-ot.)  Nagyon sok áldást kaptam ezen bibliaolvasások, magyarázatok által. Az eredeti nyelvből - héber, görög - olvassa, fordítja Baruch a bibliai szöveget, közben tanít is a bibliatanulmányozásra. Egyszerű, érthető, a tanítás. Aki jól tud angolul, annak még több tanulmány elérhető az angol oldalakon. Van bőven hallgatni- és olvasnivaló.

Idén szokásos bibliaolvasásom alkalmával, a Dániel könyve 11. részénél úgy éreztem, hogy ezt nagyon nem értem. Ekkor jutott eszembe, hogy nézzem meg, vajon mit is mond Baruch ennek a résznek az olvasása, fordítása kapcsán. Aztán meghallgattam a Jelenések könyvét, és más bibliai könyveket. Úgy érzem, nincs elég időm és túl kevés fér egy napba, bár ahogy gyerekeimtől tanultam, kicsit felgyorsítom a videókat. Igaz, meg-megállok jegyzetelni a Bibliám margójára és ahol csak találok helyet. Így a következő olvasásnál kéznél vagy szem előtt vannak a saját jegyzeteim.

Életünkben vannak különböző szakaszok, változik a munkakör, a lehetőségek. Úgy érzem, most különleges áldott időszakban vagyok. Nagyon sajnálom, hogy bár tudtam róla, csak most foglalkozom ezzel a tanulmánnyal komolyabban. Sajnálom, amit eddig nem jól értettem, nem tudtam, amivel eddig nem törődtem. Szeretnék tanulni: hogy az Élet nem rólam szól. Örülök, hogy a legcsodálatosabb tervnek a része lehetek. Minden nap ajándék és lehetőség. Ha időtök, kedvetek, erőtök van, adjatok magatoknak egy esélyt:

loveisrael.org

loveisrael.ro

https://www.youtube.com/@loveisraelorg

https://www.youtube.com/@LoveIsraelRomania

https://www.youtube.com/@AzenBibliaoram

Nyár eleji gondolatok

Elmúlt a május. Itt a nyár. Annyi csapadék esett az elmúlt hónapban, mint már évek óta nem. Nem kellett még locsolni a kertet. A kiterített ruhák sokszor nehezen száradtak a párás levegő miatt. Néha én is nehezen viseltem ezt a magas páratartalmat. Nekem akkor jó, mikor a férjem azt mondja, hogy száraz a levegő.

Június elseje itt gyereknap. De már nincsenek kisgyerekeink. Volt aki szabad volt, volt akinek tanulnia kellett. Nem volt nagy közös program. De ha már gyereknap volt, én elgondolkoztam azon, hogy milyennek láttam a világot, amikor gyerek voltam. Azok még a kommunizmus évei voltak. Akkor kötelező volt azt tenni, amit kértek, nem lehetett kimondani, amit gondoltunk és tűrnünk kellett az ideológiai nevelést vagy legalább úgy tenni mintha... Volt egy kettős életünk, tudtuk mi az, amire nem kell figyelni, nem kell elhinni, nem kell megbízni. Aztán álmodtunk egy szép szabad világot magunknak és a gyermekeinknek. S most mi van? Ideológiai nevelés van, kötelező félrevezetés van, szólásszabadság nincs, a közelben háború, mindenütt hazugság, a jövőkép homályos - ha csak evilági perspektívából nézem.

Egy nemrég olvasott könyv jutott újra és újra eszembe. Már az angol nyelvű megjelenésekor gondoltam arra, hogy jó lenne elolvasni. Aztán egyszer, mikor egy magyar könyvesboltban jártam, láttam, hogy lefordították magyarra is. Kézbe vettem, majd el is olvastam.  Nehéz volt elhinnem, amit olvastam, pedig nem ebben az évben íródott. Bárcsak messzi mese lenne! De sajnos nem az... Szóval, gyereknapon minduntalan ez a könyv járt a fejemben: Abigail Shrier: Visszafordíthatatlan károk. Alcíme: A transzmánia, amely elcsábítja a lányainkat. Nemrég egy anyuka mondta, hogy gyerekének az osztályában vannak ilyen gyerekek. Az egész iskola nagy megértéssel, elfogadással fordul feléjük. Akkor döbbentem rá, hogy amit ebben a könyben olvastam, az nem időben és térben tőlünk messze, hanem itt és most van. Valahol olvastam egy ajánlót ehhez a könyvhöz, ahol azt írták, hogy ajánlják minden szülőnek és pedagógusnak. Egyetértek. Múltkoriban hallgattam egy beszélgetést egy elismert pszichológussal, gyerek- és ifjúkoráról beszélt és hogy hogyan választotta ezt a szakmát. Elmondta, hogy nehéz ifjúkora volt, és csak a húszas évei elején békült meg azzal, hogy fiú. A ma világhírű, elismert szakember nem úgy tűnt, hogy bánná, hogy férfi. Mikor a beszélgetést hallgattam, arra gondoltam, milyen szerencsés, hogy nem most, ebben a korban kamasz. Hagyni kellene a gyerekeket, hogy gyerekek legyenek és segíteni nekik a kamasz éveikben egészséges felnőttekké válni. Jó lenne emlékezi arra, hogy az agy (pl. a prefrontális kéreg) fejlődése a húszas évek közepéig tart. A hormonok hatással vannak az agy fejlődésére. Jó lenne tudni, hogy a  hormonblokkolóknak milyen mellékhatásaik vannak. Ha lányok tesztonteront szednek, annak is vannak kockázatai. S míg egyesek világszerte azért harcolnak, hogy minél fiatalabban lehessen nemátalakító műtéteknek alávetni a gyermekeket, szüleik jóváhagyása nélkül, hisz mindenki szabadon dönthet a teste felől, ez a szabadság nem terjed ki azokra a fiatalokra, akiket akaratuk ellenére besoroznak és töltelékként használnak a háborúban. Ők miért nem dönthetnek a saját testük felől, arról, hogy békében akarnak élni a világon bárhol? De meg kell-e még döbbenünk a kettős mércén? Honnan is indultam? Hogy gyereknap kapcsán arra jutottam, hogy ma sem könnyű gyereknek lenni. Hosszú és sokszor nehéz utat kell megtenni, amíg valaki eléri az érett felnőttkort. Remélhetőleg előbb vagy utóbb minden túlélő felnőtt éretté is válik.