Búcsú az ősztől

Eljött újra az adventi időszak. Elhozta a fagyos reggeleket. Mi pedig előkerestük a sapkákat, kesztyűket. Meggyújtottuk az első adventi gyertyát. Meleg teát kortyolgatunk torokfájást, köhögést enyhítendő.

Ma behoztam az kertből az utolsó 3 szál rózsát, talán kinyílnak a bimbók, amelyek túlélték a reggeli fagyokat.

Még néhány oldal és befejezem Ann Voskamp: "Ezernyi ajándék" című könyvét. Újra nagy örömmel olvastam ezt a könyvet. Közben írom az saját végtelen listámat szépségről, örömről, háláról. 

Ha van karácsonyi ajándék, lehet-e adventi ajándék? Ebben az évben épp adventben jutott el hozzám Ann Voskamp adventi könyve: "A legnagyobb ajándék". Sok szépet hallottam már róla. Sőt olvastam egy szép ajánlót is. Ezért én is ezzel az könyvvel, tele várakozással, kezdem készíteni a szívem az ünnepre. Nagyon szeretem a szép történeteket. És Isten a legnagyszerűbb történetmesélő. Újra és újra olvasom a történetet, melyet Ő írt. Melynek még nics vége. Amely a legcsodálatosabb Ajándékról szól.

Gyerekkönyvek - emlékek

Nemrégiben kérdeztem a gyerekeket, akik már nagyok, mely gyerekkönyvek voltak a kedvenceik kicsi korukban? Arra már rájöttem, hogy nem biztos, hogy az a könyv, amit én jónak tartok, volt rájuk legnagyobb hatással.

Mi szülők szeretünk olvasni. Ma is, ha csak lehet, olvasunk, könyvből, kütyüről. S mert a gyermeknek az kell, amit a szülei kezében lát, és mert sok szép gyerekkönyv van (nem mint az én időmben), igyekeztünk venni nekik könyveket, hogy ne a miénket akarják lapozni. Gyermekeink legtöbbször könyvet kaptak ajándékba és örültek is neki, mert nálunk a könyv értékes. Lassan gyűltek a gyerekkönyvek a polcon. S bár egyeseket rongyosra lapoztak, mindig vigyáztak a könyvekre. Persze olvasták őket ágyban, földön, asztalnál, utazáskor, bármikor. De nem dobálóztak velük és nem tépték ki a lapokat. A leporellókból építettek babaházat, garázst, de olvastuk is őket. Legtöbb könyv a legkisebbünknek volt elérhető. Ráadásul minden egyben, egyszerre, nem mint a legnagyobbnak, akinek ahogy nőtt, úgy vettük a gyerekkönyveket, melyekről gondoltuk, hogy neki valók.

Melyek voltak nálunk a gyerekek kedvenc könyvei, amikor kicsik voltak? Hát ezek: 

Évszakos Böngészők 

Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő, Bogyó és Babóca-Évszakos könyv

Marék Veronika: Kipp-kopp meséi, Boribon meséi, A csúnya kislány

Pettson és Findusz

Berg Judit: Maszat,  Lengemesék

Vidám állattörténetek kicsiknek

Geronimo Stilton: Esti mesék a világ minden tájáról

Zágoni Balázs: Barni mesék

Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék

Rémusz bácsi meséi

Fésűs Éva: Ezüsthegedű, Palacsintás király

A felsorolást lehetne folytatni még sokáig. Egyikük azt mondta, hogy a könyvtárból hozott könyveket nagyon szerette. Érdemes ellátogatni a könyvtárak gyerekrészlegére. Sok szép, érdekes könyvet lehet találni, amit nem akarunk vagy nem tudunk megvenni. Ha valamelyik nagy kedvenc lesz, újra és újra ki lehet kölcsönözni. Régi könyvtározásainkról itt írtam - jól esett visszaidézni.

Kb. 20 évig voltam gyermekeim felolvasója. Mára már kinőttek ebből. És szinte sajnálom. Leginkább az összebújást, az együtt töltött értékes időt. Hálás vagyok a kiváltságért, hogy olvashattam nekik, kincseimnek. Örülök a sok szép képeskönyvnek, gyerekkönyvnek és regénynek, amit miattuk, nekik olvastam fel. Bár sokszor úgy éreztem, sok idő kell ehhez, most, visszatekintve egyetlen percet sem sajnálok abból, amit így együtt töltöttünk.

Olvassatok sokat!

Zsoltár margójára

A Bibliából mostanában kedvenc könyvem a Zsoltárok könyve.

Örülök, hogy most olyan bőségben élünk, hogy a Szentírás több fordítása is elérhető. Többnyire magyarul olvasok. Évekig a régi Károli fordítást használtam. Amikor elkezdtem a Szentírást olvasni, itt felénk nehezen lehetett hozzájutni egy-egy példányhoz. Titokban csempészték át a határon. Azután kitárult a világ. Én pedig évekig az Újfordítást használtam. Most a Revideált Károli fordítást olvasom. Egyik kedvenc zsoltárom a 139. Az egyik mondat újra és újra eszembe jut, mert különbözik az általam használt előző fordításoktól és mert nekem annyira szép: "Magasztallak, hogy oly megrendítően csodálatos lettem."

Távolodom a negyventől és közeledem az ötvenhez. Egyre gyakrabban meg kell álljak, elgondolkozni, számot vetni. Már nem akarok húsz évesnek látszani. El kell ismerjem, hogy bármennyit is elégedetlenkedtem, testem, melyet a zsoltár szavaival Isten formált anyám méhében, tényleg egy remekmű és csodásan szolgált, bár sokszor nem gondoztam illő módon.

... megrendítően csodálatos... - így akarom nézni a tükörben az egyre jobban látszó ősz hajszálakat, az alakuló ráncokat. S ha itt-ott fáj, eszembe jut, hogy megrendítően csodálatos lettem. Hálás vagyok, hogy eddig nem fájt, hogy egy jó pihenés után újra megfiatalodom, mert megrendítően csodálatos lettem. Hálás vagyok, hogy több vagyok, mint test. Vannak érzelmeim, gondolkodom, emlékezem, akarok, feladom és újrakezdem. Magasztallak, hogy oly megrendítően csodálatos lettem.

Könyvet kaptam ajándékba

Tegnap könyvet kaptam ajándékba.  Először arra gondoltam, hogy gyerekkönyv. (Nagyon szeretem a szép gyerekkönyveket.) Miután elolvastam, inkább családi könyvnek nevezném. Van ilyen kategória? Ahogy az ajánlóban írja, jó lenne, ha minden család könyvespolcán ott lenne. Jó lenne felolvasni gyerekeinknek, vagy ha nagyok, elolvashatják maguknak és jó lenne beszélgetni a témáról. Őszintén.

Ez a könyv - Budai Pálma: "A sárga Hold" -  nagyon szép történet szeretetről, befogadásról, gondoskodásról. Segít tudatosítani, hogy a szerető család, az otthon nem minden gyereknek természetes. Vannak árva, elhagyott gyerekek. Nem emlékszem, hogy tettem volna valamit azért, hogy szerető családba szülessek. Ahogy azok, akiknek nincs ebben részük, nem hibáztathatók ezért. Forduljunk feléjük szeretettel.

Hiánypótló ez a könyv. Olyan témát hoz elénk, amiről talán nem jut eszünkbe beszélni gyermekeinkkel, vagy nem tudjuk hogyan tegyünk. Pedig lehet, hogy óvodai, iskolai környezetükben találkoznak hasonló esettel. Esetleg ismerőseink között van olyan család, aki örökbefogadott egy vagy több gyereket. Jó, ha szóba kerül ez a téma is a családban. Ehhez hasonló volt számunkra Bartos Erika: Őrangyal című kötete, ami a sérült gyerekek másságát segít elfogadni, megérteni. Gyerekeinket elsősorban mi, szülők neveljük, tőlünk tanulhatják meg leginkább az elfogádást, szeretet mások iránt.

Nagy tisztelettel tekintek azokra a házaspárokra, akik az örökbefogadás mellett döntenek. Vannak, akiknek nem születhet saját gyerekük. Vannak, akik úgy érzik, túláradó szeretetükben van hely még másnak is. Nem mindenkinek kell ezt az utat járnia. Ismerőseim között vannak, akik örökbefogadó szülők, kis és felnőtt gyerekekkel. Szép példa az életük, hálás vagyok értük. A szép nem azt jelenti, hogy könnyű. Saját gyerekeinket se a "könnyű" miatt szeretjük és neveljük. De a szeretet soha nem jár egymagában, öröm és áldás jár a nyomában.

arvamisszio.hu

https://www.arvamisszio.hu/rolunk/

Olvasni jó!

Két nagyon szép regényt olvastam szeptemberben.

Francine Rivers "Márta öröksége" sorozat két részét: Egy anya reménye (Harmat, 2021) és Egy lány álma (Harmat, 2022). Nagyon jó a témaválasztás: anya-lánya kapcsolat alakulása több generáción át. Tagadhatatlanul fontos és meghatározó az anya-lánya kapcsolat. Talán nem is értjük ennek a kapcsolatnak messzeható  hatásait. Mindnyájan hordjuk és valamilyen formában továbbadjuk ezt az örökséget. Lehet, hogy nem tetszik, lehet hogy fáj. Felnőttként próbáljuk kikutatni, hogyan is alakult az életünk ennek a kapcsolatnak az árnyékában. Nagyon nehéz szembenézni hibáinkkal és azok következményeivel. De nagyon érdekes külső szemlélőként látni és megérteni, hogy az anyai bátorítás szárnyakat ad. Nagyon szép szavakat adott az írónő az egyik anya szájába: "Meg kell tanulnod minden helyzetet a javadra fordítani... Lásd meg a jót a dolgokban."

A második kötet kicsit szívfacsaró, de izgalmas és csodaszép. Át van szőve a történet Isten kegyelmével, ahogy a mi életünk is. "Ebben az életben nem tudunk tökéletesen szeretni". De soha nem szabad feladni. "Bírd ki az élet viszontagságait! Tanulj, amennyit csak tudsz! Adj hálát a jó dolgokért! Soha ne add fel! Mindig növekedj az Úrban!" -életre szóló tanácsok. "Néha nem tehetsz mást,... mint hogy úgy szereted az embereket ahogy vannak." Nagyon örülök, hogy elolvashattam ezt a két könyvet.

Egy másik érdekes könyv, amit mostanában olvastam: Szilvási Endre, Klenk-Sipos Rita: 90 nap a mentők közt (2013). Klenk-Sipos Rita, egy fotós hölgy 90 napot töltött a mentősökkel és légimentősökkel. Amit velük látott, átélt megosztotta ebben a könyvben. Érdekes volt bepillantani ezeknek a rendkívüli embereknek izgalmas, erőt próbáló munkájába.