Nemrégiben kérdeztem a gyerekeket, akik már nagyok, mely gyerekkönyvek voltak a kedvenceik kicsi korukban? Arra már rájöttem, hogy nem biztos, hogy az a könyv, amit én jónak tartok, volt rájuk legnagyobb hatással.
Mi szülők szeretünk olvasni. Ma is, ha csak lehet, olvasunk, könyvből, kütyüről. S mert a gyermeknek az kell, amit a szülei kezében lát, és mert sok szép gyerekkönyv van (nem mint az én időmben), igyekeztünk venni nekik könyveket, hogy ne a miénket akarják lapozni. Gyermekeink legtöbbször könyvet kaptak ajándékba és örültek is neki, mert nálunk a könyv értékes. Lassan gyűltek a gyerekkönyvek a polcon. S bár egyeseket rongyosra lapoztak, mindig vigyáztak a könyvekre. Persze olvasták őket ágyban, földön, asztalnál, utazáskor, bármikor. De nem dobálóztak velük és nem tépték ki a lapokat. A leporellókból építettek babaházat, garázst, de olvastuk is őket. Legtöbb könyv a legkisebbünknek volt elérhető. Ráadásul minden egyben, egyszerre, nem mint a legnagyobbnak, akinek ahogy nőtt, úgy vettük a gyerekkönyveket, melyekről gondoltuk, hogy neki valók.
Melyek voltak nálunk a gyerekek kedvenc könyvei, amikor kicsik voltak? Hát ezek:
Évszakos Böngészők
Bartos Erika: Anna, Peti és Gergő, Bogyó és Babóca-Évszakos könyv
Marék Veronika: Kipp-kopp meséi, Boribon meséi, A csúnya kislány
Pettson és Findusz
Berg Judit: Maszat, Lengemesék
Vidám állattörténetek kicsiknek
Geronimo Stilton: Esti mesék a világ minden tájáról
Zágoni Balázs: Barni mesék
Vlagyimir Szutyejev: Vidám mesék
Rémusz bácsi meséi
Fésűs Éva: Ezüsthegedű, Palacsintás király
A felsorolást lehetne folytatni még sokáig. Egyikük azt mondta, hogy a könyvtárból hozott könyveket nagyon szerette. Érdemes ellátogatni a könyvtárak gyerekrészlegére. Sok szép, érdekes könyvet lehet találni, amit nem akarunk vagy nem tudunk megvenni. Ha valamelyik nagy kedvenc lesz, újra és újra ki lehet kölcsönözni. Régi könyvtározásainkról itt írtam - jól esett visszaidézni.
Kb. 20 évig voltam gyermekeim felolvasója. Mára már kinőttek ebből. És szinte sajnálom. Leginkább az összebújást, az együtt töltött értékes időt. Hálás vagyok a kiváltságért, hogy olvashattam nekik, kincseimnek. Örülök a sok szép képeskönyvnek, gyerekkönyvnek és regénynek, amit miattuk, nekik olvastam fel. Bár sokszor úgy éreztem, sok idő kell ehhez, most, visszatekintve egyetlen percet sem sajnálok abból, amit így együtt töltöttünk.
Olvassatok sokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?