Örülök, hogy most olyan bőségben élünk, hogy a Szentírás több fordítása is elérhető. Többnyire magyarul olvasok. Évekig a régi Károli fordítást használtam. Amikor elkezdtem a Szentírást olvasni, itt felénk nehezen lehetett hozzájutni egy-egy példányhoz. Titokban csempészték át a határon. Azután kitárult a világ. Én pedig évekig az Újfordítást használtam. Most a Revideált Károli fordítást olvasom. Egyik kedvenc zsoltárom a 139. Az egyik mondat újra és újra eszembe jut, mert különbözik az általam használt előző fordításoktól és mert nekem annyira szép: "Magasztallak, hogy oly megrendítően csodálatos lettem."
Távolodom a negyventől és közeledem az ötvenhez. Egyre gyakrabban meg kell álljak, elgondolkozni, számot vetni. Már nem akarok húsz évesnek látszani. El kell ismerjem, hogy bármennyit is elégedetlenkedtem, testem, melyet a zsoltár szavaival Isten formált anyám méhében, tényleg egy remekmű és csodásan szolgált, bár sokszor nem gondoztam illő módon.
... megrendítően csodálatos... - így akarom nézni a tükörben az egyre jobban látszó ősz hajszálakat, az alakuló ráncokat. S ha itt-ott fáj, eszembe jut, hogy megrendítően csodálatos lettem. Hálás vagyok, hogy eddig nem fájt, hogy egy jó pihenés után újra megfiatalodom, mert megrendítően csodálatos lettem. Hálás vagyok, hogy több vagyok, mint test. Vannak érzelmeim, gondolkodom, emlékezem, akarok, feladom és újrakezdem. Magasztallak, hogy oly megrendítően csodálatos lettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?