Esik az eső, ázik a mező...

kedvtelen a Bettike, mert...

... :) nem vagyok kedvetlen, mert ma ama ritka napok egyike van, amikor a két kicsi egyszerre alszik...

A múlt héten kaptuk ajándékba ezt a könyvet, Esős napokra. Nagyon meglepett és megörvendeztetett. Úgyanis valamikor feltettem a booklineos könyvespolcomra, aztán levettem, mert nem fért rá a többi (valahogy lemondtam róla) és most itt van! :) Van benne néhány jó ötlet, amit próbálunk meg is valósítani. Legegyszerűbbek a só-liszt gyurma és az édes keksz tészta, amit épp úgy lehet formázni, mint a só-liszt gyurmát, csak aztán meg is lehet enni.

A héten a lányokkal az otthonról hozott darált keksz recepttel játszottunk, az adagot kettőbe osztottam, és mind a ketten gyúrtak, majd mivel 1 táblám van felváltva nyújtottunk, aztán együtt szaggattunk. És nagyon jó volt, Balázs a vége felé már unta. Mind elfogyott, finom volt. Következőleg egyikük adagjába kakaót is fogok tenni, így érdekesebb mintákat, figurákat lehet készíteni.

És itt a recept:

500 g fehér liszt
250 g margarin
250 g cukor
2 tojás
kevés szódabikarbóna vagy sütőpor
reszelt citromhéj
Összegyúrjuk, ledaráljuk kekszformán vagy kiszaggatjuk vagy kézzel formázzuk, mintázzuk. Közepes tűznél halvány színűre sütjük.

Szeretek variálni, citromhéj most nem volt, tettem bele 100 g teljes kiőrlésű lisztet, margarin helyett fele vaj fele zsírt. Alig várom, hogy újra "játszodjunk" ilyen sütiset s közben örüljek a lányokkal.

Nahát, elolvastam

a "Szelíd szerelem" könyv változatát románul. 24 óra alatt. (Janette Oke: Învăluiţi de iubire) Hát... jobb mint a film. És azt hiszem meg sem állok míg el nem olvasom mind a nyolc kötetet. Még jó, hogy a könyvek nem az enyémek, s gondolom (lesz annyi eszem) egyszerre csak egyet kérni kölcsön, hogy azért legyen közben főzés, mosogatás, tergetés stb. No, de a régi időkre is emlékeztető rendhagyó élmény volt ez az olvasás, helyesebben ennek a könyvnek az olvasása. És talán meg sem nézem a könyvek film változatát míg a könyveket el nem olvasom...

Nincs kedvem

blogot írni.
Olvasok és gondolkodom. Mekkora az összevisszaság! A fejemben.
Tálán elkészül a B. pulóvere is a héten. És lehet, hogy a horgolótűmet nem csak arra fogom használni, hogy a pulóver elejét és hátulját egybeillesszem (eddig mindig tűvel varrtam össze, de így horgolótűvel sokkal szebb), hanem kipróbálom még amit Mártánál láttam... (nem tennél fel valami elkészítési útmutatót, bár nem tűnik nehéznek, de a biztonság kedvéért...)
Hát így... Olvasni is szeretnék. És még sok mindent.
Sajna a napokban oltásra kell mennünk Balázzsal. Nem vagyok oda az oltásokért...

Szép volt

ez a nap. De most már nagyon fáradt álmos vagyok.
Az történt, hogy keveset adtunk és nagyon sokat kaptunk.

Olvasás - a kimeríthetetlen téma

Balázs egyre jobban, ügyesebben meg tudja fogja a játékokat: textil könyvet, zörit, plüss játékot.
Azt is eszrevettük, hogy nem mindegy neki, hogy Anya vagy Apa veszi ölbe, ha mind a ketten közelben vagyunk.

Csenge néha elfogadja, hogy Anita olvasson neki.

Ma este

egy Micimackós rajzfilmet ellenőriztem, tudjam, mit néznek a gyerekek. Csak azért, mert hát sose lehessen tudni...

Ma reggel

végre nem 6.30 -kor ébredttek a kicsik!
"Reggel van? Felébredt Balázs?"- kérdésekkel ébred mostanában Csenge.
Épp elmentek a nagyok, mikor a kicsik felébredtek. Kicsit ültünk még pizsamában, örültünk egymásnak. Csenge ölelte, puszilta Balázst: "Nagyon szeretlek. Leszel a feleségem, Balázs?" -kérdezte tőle.

Aztán mesékben van olyan, hogy "megkéri a kezét". S egyszer mondtam Csengének, hogy Apa is megkérte Anya kezét. "És te odaadtad?" -kérdezte. Ő ezt szó szerint értette, s nagyon tiltakozott a válasz ellen.
Ma mellettem volt a konyhában, mikor az ebédet készítettem. Megkérdezte: "Apa nagyon szeret téged?" Mondtam, hogy igen. "Megkérte a kezedet?" Igen, válaszoltam. "És odaadtad?"- faggatott. Igen, mondtam. "Nem, neki van más keze." Nehéz ezt megérteni. Miért kell Apának az én kezem, mikor neki is kettő van?

Az előbbi témát folytatom,

a gyerekkönyvekről.
Most sokkal több a kínálat, mint mondjuk 5-6 éve, amikor Anita volt kicsi.
Nekem kevés színes képes könyvem volt.
Szeretek könyvet venni a gyerekeknek. Szinte minden ajándékozáskor volt könyv is. De nem csak akkor.
Teszek ide 3 képet azokkal a könyvekkel amelyeket a gyerekeink szeretnek. Ha újra kezdhetném, ezeket újra megvenném. Van olyan gyerekkönyv is, amiről azt mondom, nem éri meg az árát.
Ma akkora a kínálat, hogy nehéz választani. Volt hogy én is kérdeztem Klári (ovónénit), milyen könyvet vegyek a lányoknak, melyik szerzőtől...

Hát akkor legyenek itt a kedvencek:

A "Szavakba öntött világ" nagyon szép képes könyv, sokat lapozta Anita és most Csenge.
Az Állatkalandok a tanyán" -szép történetek és nagyon szép képek, sokszor olvastuk már el.
Szepes Mária "Pöttyös Panni" könyveit már másfél évesen olvastuk Csengének, Anita is nagyon szerette. Bár mikor felfedeztem, arra gondoltam minden gyerekkönyvét megveszem, 3 után azt mondtam elég ennyi egyelőre.
A "böngésző"-ben mindig lehet valami újat találni Kobak könyvét is nagyon szeretik a gyerekek.
Az "Esti meséket" is többször kellett már felolvasni.
A "Vidám állattörténetek kicsiknek" is szép, úgy a képek, mint a történetek többször is elolvastuk.
A Minienciklopédiát Mo-n egy antikváriumban találtuk nagyon jó állapotban és olcsón. Ezt is nagyon szeretik a lányok, sok mindent tanultak belőle. Van benne kép a baba fejlődéséről, szülésről, de sok minden a természetről, állatokról.
Az állatos könyveket is szeretik lapozni. Az "Erdők-mezők lakói"-ban a szép képek mellett nem csak rövid leírások, hanem szép kis négysorosok vannak az állatokról, Csenge szereti ezeket. Az "Állatokról gyerekeknek" pedig szépen ír az állatokról. Csenge is kéri, hogy olvassunk belőle.

Klári említette Varga Katalintól a "Gőgős Gúnár Gedeon"-t és a "Mosó Masa Mosodája". Kedvencek lettek, csakúgy mint később "Morzsa és a világ".
Bartos Erika könyvei is nagyon jók. Sok kép, kevés szöveg, amit Csenge szinte fejből mond már.
Marék Veronika is kedvenc. "A csúnya kislány"-t Csenge másfél éves sem volt és fejből olvasta, a könyvet is szinte agyonolvasta, de Boribon és Annipanni is szép.
Csipikéről már írtam- nagyon szép.
Fésüs Éva nevét is Kláritól hallottam először. "Csupafül" és "Minibocs" került a polcunkra. Nagyon szép történetek, öröm olvasni, hallgatni.
Lázár Ervin meséit sem ismertem eddig. Nem rég vettünk meg egyik könyvét. Anita azt mondta, neki tetszik. Nekem nem nagyon.
Janikovszky Éváról is csak nem rég hallottam. A "Már ovodás vagyok" Klári olvasta Anitának, aki azóta mind kért vegyük meg neki a "Már iskolás vagyok" könyvet is. És van még sok könyve...
Bobó kutya -szép történetek szép képekkel.
Vackor pedig verses mese. Csenge előbb felolvastatta magának, mint Anita. Anita most olvassa magának.
Micimackó nem csak rajzfilmben érdekes, de felolvasni is jó.
Szabó Magda gyerekkönyvei közül még csak Szigetkék került a polcra, csak beleolvastunk, nem jutottunk még elolvasni. De "Bárány Boldizsár" és "Tündér Lala" is csak az alkalomra várnak, hogy előkerüljenek valami ajándékformában. Én is most fedezem fel őket. Nagyon szépek.
S az enciklopédiákat is lapozzák, aminek nagyon örülök. Csak ámulok sokszor azon, hogy miket mond Csenge: flamingó, prérikutya, nem fáj a koponyám (esés után) és még nem tudom mi...

Ezeket a könyveket is nagyon szeretik. "Az élet játéka"-t kétszer kellett elolvasni már Anitának. (Láttam kapható a booklinenál) Csenge is szereti lapozni, eléggé kopott lett már.
"A bujufa alatt" már esik szét.
A Patricia könyvek közül csak a "Nyomok a hóban"-t olvastuk még, remélem hamarosan a többi könyvét is megkedveli Anita.

Már elfáradtam a sorolásban. A képekre kattintva jobban meg lehet őket nézni.
Úgy gondolom, hogy ami a könyveket illeti, Csenge óriási előnyben van Anitával szemben, mert amit Anita 5-6 évesen olvasott, ő már most 2 évesen rég felolvastatta magának.

Anita-baba könyvei

Összeválogattam a gyerekek könyvei közül azokat amik emlékezetem szerint Anita első könyvei voltak. Van amit egészen elolvasott, például a Teora kiadó állatos lapozóit, amik szerintem nagyon szépek, a képen lent a zöld kis lapozó a vadállatokról, ezt már Csengének vettem meg, mert az Anitáé egész elkopott. De Anitának meg volt mind a négy, nagyon szépek és valósághűek.(Nem tudom, kaphatók-e még.) Könyveket vettünk és kapott is Anita. Egyik nagy kedvenc a postás bácsis könyv volt. Egyik első kedvenc meg a Tavaszi dal, arről sokat meséltem, mert nagyon szépek a rajzok, van ott virág, gomba, madár... Pici korában volt két textil könyve is.
Úgy kezdtük, hogy mi rengeteget olvastunk magunknak, nincs tévénk, nem volt net, számítógépünk sem volt eleinte. Mire 1 éves lett nagy szeretettel lapzogatta a könyveinket, ha nem volt kép benne akkor is. Nem szakította el őket.
Az ő lapozóiból kép után meséltem neki, első könyveit meg is rágta kicsit. Van olyan lapozó amiben vers van, ami iránt nem mutatott nagy érdeklődést, de meséltem, a képről, kérdeztem, pl. hol a gomba, ő mutatta, mert későre kezdett beszélni, de mindent megértett. Aztán lassan olvastam is neki. De csak úgy 2 éves kora után vettünk mesés könyveket. Kicsi korban a lapozók megfelelőbbek, mert nem szakadnak olyan könnyen.
Mikortól olvasok a gyerekeknek? Nem is tudom, de 6 hónaposan már biztos, sőt Balázsnak már 3 hónaposan mutattam képeskönyvet és mondtam hozzá, ami épp a képen volt: lufi, autó, fa, csillag. Nem számít, hogy mennyit ért belőle, azt biztos, érzi, hogy ez jó, mert vele vagyok, szeretettel beszélek hozzá, a képek szép színesek. Kezdetnek ez bőven elég.
Szerintem figyelni kell a gyerekre, nem kell minden gyerek könyvmoly legyen. Lehet sok más érdekes közös tevékenységet találni, mert az idő amit gyermekünkre fordítunk megfizethetetlen érték számára és miért ne nekünk szülőknek is.

Csak olvasunk és tanulunk

Az este újra A rút kiskacsát kellett olvasni Csengének.

Ma reggel kereste a könyvet. Nem volt a szobában ahol aludtunk. Mondtam neki, hogy mindjárt megnézem, hova vitte Apa. Mire Csenge nagy komolyan:

-Elvitte a munkába, tanuljon belőle.

... hát van mit tanulni belőle. De azért megtaláltam a másik szobában.

4 hónap

telt el Balázs születése óta.
Örülünk neki.
Nem is gondoltam eddig, hogy ilyen szép és aranyos lehet egy kisfiú.
Csak szopizik. Se víz, se tea, se cumi. Sose számolom viszont hogy hanyadjára szopik ma vagy mennyi idő telt el az utolsó szopás óta. Amikor kéri, kap.
Múlt hétfőn 7700 g volt, most gondolom 7800 -7900 körül van. Majd este megmérjük, ha nem felejtjük el.
Már nem jön fel neki olyan gyakran a tej, de azért néha még át kell öltöztessem emiatt. De ki fogja nőni.
Szeret hintázni a hordozóban, mint a képen is látszik. Mi mellé ülünk és olvasunk, énekelünk, beszélgetünk. Ő néha elalszik, de amint elmegyünk a szobából, felébred.
Kezdi megfogni a játékokat.
Ölbesírja magát.
Egyszer véletlenül átfordult a hasáról a hátára.
Egyre jobban viseli Csenge szeretgetéseit.

... mit is írjak még? Nagyon szeretjük.

Ezt is megnéztem

A kőszívű ember fiai.

Tetszett. Bár először azt gondoltam, nem fogom megnézni, mivel a '48-as forradalomról is szó van, s az olyan jelenetket pedig ahol harcolnak nem szeretem. De mégis megnéztem. Nem bánom. A könyv elolvasása mégis nagyobb élmény. Ez inkább egy olyan gyors felidézés volt.

Mível azt hiszem bepótoltam az elmúlt hónapok múlasztását, már ami a filmnézést illeti, ritkitani fogom a filmes estéket. Bár Klárinál még van két dvd amit meg szeretnék nézni, szintén Jókai.

Nehezen

megy most az olvasás a netezés miatt is, pedig elég sok könyvbe belekezdtem. Aztán újra kikapcsolódást találok a kötésben s dolog is van elég.

Ma befejeztem ezt a könyvet:

Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták, Európa Könyvkiadó BP, 2007

Második nekifutásra sikerült elolvasni. Nem mert nem volt érdekes, csak közbejött a tanulás, vizsgák...

Kikapcsolódásként, pihenésként olvastam. Tehát sok megszakítással, néhány oldal most, aztán megint és így. Érdekes volt, nem egyszer nevetősre görbítette a szám. Egy család, ahol zajlik az élet. És rengeteg az állat. És a változás.

Kipihentem magam.

Két éjjel is eleget aludtam, jobban érzem magam :).
És kisütött a nap is. Ez mindig jó hatással van télen a hangulatomra.
Persze ez nem mentség arra, hogy tegnap (borus volt) délben az ebéd mellé a mérgemből is osztogattam szeretteimnek. Kicsi semmiségből, vagy talán sok kicsi semmiségből gyűlt föl bennem az indulat. S ilyenkor nehéz az elméletet a gyakorlatba megélni. Csenge segített rajtam. Egyik este villany oltás után énekeltünk mindenfélét, többek között azt is, hogy "Mondj nemet a rosszra, Jézus arra int, amit mások tesznek, nem kell tenned mind..." S ő evés közben ezt énekelte, csak úgy, de én tudtam, hogy ez nekem szól. Megértettem. Döntöttem. És akkor ott, bocsánatot kértem. És mindenki megbocsátott. Pedig féltem, hogy nem így lesz. És akkor kisütött a nap. Nem kint, hanem nálunk itt bent.

Egyszerűen

az történt, hogy jó néhány napja nem aludtam eleget. Csak azért, mert filmet néztem vagy olvastam, neteztem. Nem is ez a baj, hanem az, hogy olyan nehezen hagytam abba. Néha akarok időt csak úgy magamnak, de a napok továbbra is csak 24 órából állnak.
Így hát most rém álmos vagyok. Már második napja reggel kávét iszom. Pedig tudom,hogy egy jó alvás egészségesebb és hasznosabb. S türelmem, kedvem, derűm is kevesebb. Nem éri meg így folytatni. Örülni akarok szeretteimnek. Azt hiszem ma este a gyerekekkel együtt fogok lefeküdni. Azért is, mert nem szeretném, hogy Balázs éhes maradjon vagy valami vírus levegyen a lábamról.

Ez egy jó mese

Vackor az első bében. A lányoknak nagyon tetszik. Jó nyugis, nem lesznek izgatottak, s nem álmodnak rosszat tőle. Szép. Kisgyerekeknek való.

A "Mese Vackorról egy pisze kölyökmackóról"-t, amely az ovodás Vackorról szól, könyv formájában olvastuk. A Vackoros könyvek a neten is megvannak, itt, a DIA oldalán, de kézben tartani, lapozni, nézni a képeket sokkal érdekesebb. A "Vackor világot lát"-ot lehet, hogy a netről olvassuk majd el.

(kép innen)

Mostanában

megnéztem pár filmet, de azért azt hiszem, a mi életünk is néha filmbe való vagy túl tesz a filmen is :D
Ilyen volt egy szombati étkezés. Balázs lent a billegetőben míg mi ettünk alapzajként autóbugást utánozott, ez egyik kedvenc hangjátéka. Mi többiek az asztalnál ültünk, a felnőttek ettünk volna, Anita szeretett volna mondani is valami fontosat, amire elég nehéz volt odafigyelni, mert Csenge valami apróságért keserves sírásba kezdett. Már elég jól hozzászoktam, így hát nem akartam világgá menni, hanem elnevettem magam és jóízűen ettem. Jól is tettem, mert két perc múlva Csenge már ragyogó szemmel evett és nevetett, nem is hittem volna hogy az előbb úgy sírt, mint egy sziréna (a hasonlat a Józsié), ha saját fülemmel nem hallottam volna. Azt hiszem Balázs szerint is ezek a sírások hozzátartoznak a normális hátköznapokhoz. Úgyanúgy, mint az, hogy alvásából Csenge simgatva felébreszti, mert Csenge épp akkor, mikor Balázs csendben van és alszik érzi halaszthatatlan szükségét annak, hogy Balázst babusgassa. Ma is így volt. Álmos, nagy komoly szemekkel nézett Balázs Csengére, de nem sírt. Valami különos kapcsolat van köztük, mert sok mindent elvisel Csengétől. De kicsit később Balázs fáradt volt, nyűgös. Mondtam is Csengének, hogy nem volt szép amit tett, hogy felébresztette Balázst, nézze meg, hogy milyen fáradt Balázs, mert nem hagyta, hogy kialudja magát. És elmentem a másik szobába lefeküdni és szoptatni Balázst. Pár perc múlva -mikor Balázs már szunyókált- odajött Csenge és nagy komolyan azt mondta: "Bocsánat, Balázs."

... arra gondoltam, amit Jézus mondott: ha olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek...

magyar film

Néhány héttel ezelőtt még az mondtam, hogy "az elmúlt hónapokban nem néztem filmet" mert nem volt időm, kedvem, először a nagy pocakom miatt, aztán meg fáradt voltam, idő kellett átállni arra, hogy öten vagyunk, iskolásunk is van. Meg nem is volt mit nézzek.
Na de lett!
Az elmúlt napokban néztem meg a Fekete gyémántokat. A regényre már nem emlékszem jól, mert rég olvastam. De a film tetszett, talán még a könyvbe is beleolvasok a MEK oldalán...

Olvasmányaimból

Zsibrák és Erika kért meg, szálljak be én is a játékba: tavalyi olvasmányaimból említsek meg 5 kedvencet.

2008 első olvasmánya: Elizabeth Gaskell: Észak és Dél, nagyon tetszett, szívesen újraolvasnám.

Egy másik jó könyv: George Kohlrieser: TÚSZOK A TÁRGYALÓASZTALNÁL Konfliktuskezelés mesterfokon. Azt hiszem ebbe is jó lesz még belelapoznom.

Bolyki László: Milyen zenét szeret Isten? -változást hozott a gondolkodásmódomban.

Aztán tavaly olvastam először Szabó Magdától. Születésnap c. regényével kezdtem. Ez csak a kezdet volt.

Jobb későn, mint soha. Családi kedvenc lett Fodor Sándor: Csipike - Meseregénye, én tavaly olvastam először.

Örömmel olvasnék arról mit szépet s jót olvasott tavaly Kisvirág, Csillag, Encóka, Tücike és Hilda.

Úgy-e írtam már,

hogy szeretem a hétvégéket, a vakációt, a nyugis reggeleket?
A lányok reggel felkelnek s olvasnak. Tegnap Klári hozott Buci Maci újságot, ma reggel azt olvasták. Anita szépen olvas, Csenge a képről olvas szép mesét.

Szombat reggel fél hétkor ágyba kellett parancsoljam Anitát, aki felébredt valamikor hajnalban és addig már 3 oldalt írt- piros pontért. Még aludt másfél órát. Ki tudja mikor kelt fel? De az olvasás érdekesebb, mint az írás, így ma reggel olvastak.

Itt is olvasás. Balázs nem unatkozik. Jézus születésének történetét olvassák, Csenge egy angol nyelvű képes könyvből meséli, Anita egy színező füzetből olvassa.

Azt hiszem B. Ági mondta tapasztalatból, hogy a harmadik gyerekkel már nem olyan nehéz azért is, mert leköti az, hogy elnézi a nagyobbak mit csinálnak.

Csenge-száj

Esti bibliai történet olvasás. Téma - Gedeon. Seregével Haród forrásánál ütött tábort. Csenge figyel és nem szívbajos megkérdezni, amit nem ért :
- Mi az a Háród ?
- Egy bácsi, aki kutat ásott. Ez volt a neve, így hívták.
- És a kutyáját ?

apróságok

Pár napja búzaszemeket tettem csírázni egy üvegbe. Gyerekkoromban otthon is csíráztattunk néha búzát, mert egészséges.
Azt olvastam, a csíráztatott magvak nagyon táplálóak, sok bennük a vitamin és ásványi anyag és egyebek. Tudom üzletben is kaphatók csíráztatott szárított magvak nem tudom milyen formában, most nincs lehetőségem bóklászni utánuk. Csengével tegnap megkóstoltuk, azt mondta, finom.

Aztán eszembe jutott, hogy szintén gyerekkoromban csíráztattunk babot, hogy lássuk, hogyan bújik elő levele, azt hiszem mikor növénytant tanultunk. Gondoltam, ezt is kipróbálom, biztos érdekes lesz a lányoknak.

Hát igen, mostanában gondolkozom és keresek érdekes dolgokat, amiket itthon kipróbálhatunk, együtt csinálhatunk. Nagyon jó a lányokkal együtt lenni. Annyira nyitottak arra amit mondok.

Az este, miután már lefeküdtünk Csenge nem tudom hányszor énekelte a kisbárányos éneket, amit Ábel és Barka énekelnek. Anita rá is szólt, hogy hallgasson, mert "álmos vagyok, már ásítottam is". Szóval, valahogy így énekelte Csenge újra meg újra: "Egy, két, há' és: Gyapjas kicsi bárány vidáman sután...." az első versszakot, a többit még nem tudjuk fejből. Amúgy a többi énekbe és beleénekel(nek) amikor nézzük a felvételt.
Ezek a dalok jól belevésődnek az emlékezetükbe. És ez nagyon jó, szükségük lehet ezekre az üzenetekre.

Széchenyi István

életéről szól "A Hídember" c. film. Szép, tetszett.
Keveset mond nekem a Széchenyi név, hogy egyike a nagy magyaroknak, hogy írt, politikus volt, tébolydában halt meg.
A film kapcsán a wikipédián is utánna olvastam.
Van amit illik vagy jó tudni. Tanulni sose késő.

Előkerestem

a réges régen vásárolt "fürge ujjak"-at. Mert kötögetek. Igaz, hogy a neten is sok minden található a témában, főleg ha az ember lánya regisztrál a raverly.com oldalon. De azért jól esik lapozgatni is. Na nem azért, hogy egy mintát egy az egyben átvegyek, csak ötletet keresni, esetleg útbaigazítást egy nyakkivágás vagy karöltő elkészítéséhez. Meg jól esik tudni, hogy kéznél vannak ezek a lapok.

Vége a vakációnak,

a laza programnak, pihenésnak, későn kelésnek, későn fekvésnek... Pedig nagyon szeretem a vakációt.
Újra korán kelni, délelőtt csak a két kicsivel lenni...
Kevesebb szabadidő. Jobban beosztani a 24 órát, jusson mindenkinek egy kicsi. Tervezni, valóra váltani... Az ebédet sem olyan könnyű elkészíteni, mert a hozzávalókat nem lehet "most" beszerezni, aztán délelőtt a két kicsitől nehéz főzni, de kell, de még jobb lenne ha nem kellene, ha esetleg máskor készíteném el az ennivalót. De mikor? Hisz mindig van valami...
Nem panaszkodni akarok, csak számbavenni a helyzetet, feladatokat. Azt hiszem tetszik ez a kihívás... csak néha úgy érzem, kicsúszott a talaj a lábam alól. És jobban kell vigyázzak magamra, mivel töltöm az időmet, s legyen elég idő pihenésre is (tehát kevesebb netezés, olvasás, kézimunkázás), mert ez nem csak nekem és a szopizó Balázsnak fontos, hanem mindnekinek jó egy pihent, jókedvű Betti. Így szép az élet.

Kölcsön kaptam

megnézni a "Szelíd szerelem" filmet.
Hát ez úton is köszönöm. Nagyon szép. Mondhatom ritka szép.
Hm... Nem beleszeretek és hozzámegyek, hanem fordítva. Szükség hozta állapot, sok nehézséggel, de a szeretet csodákra képes s végül szépen végződik.

Csak, hogy el ne felejtsem,

megjegyzem, hogy megnéztem a "Kisasszonyok" ("Little Woman") filmet. (Itt olvastam, hogy jó.)
Hááát... nagyon tetszett! Szép.

Úgy elröppent ez a nap is!

Egy jó séta a központban, kürtős kalács.
Egy szép délután-este a szomszédékkal :).
És mi, családunk. Olyan szép este volt. Olyan jó, míg kicsik a gyermekek, itt vannak körülöttünk, szeretik egymást, együtt vagyunk...

Ma olyan szépen

hullt a hó! Ritka ez erre felénk. Kimentünk a gyerekekkel sétálni, örülni a hónak.
Lassan vége lett a vakációnak, pedig én nagyon szeretem, amikor mind itthon vagyunk.

Annyit de annyit szeretnék olvasni. És kézimunkázni. És időt magamnak... De nem nagyon lehet. Mert most az a feladatom és kiváltságom, hogy anya legyek, örömmel vállaljam a felelőséget gyermekeimért s igyekezzek tartalmassá tenni a hétköznapokat, mert olyan hamar kinőnek a kezünk alól...
Gondolkozom, keresek, tervezek.

Mai üzenet

-egy refrén:

Mert Jézus él, Vele szép a jövő,
Ha jő a vész, nem hagy el Ő.
Hatalma véd a próbák éjén,
Így vándorutamat vidáman járom én.

-és amin elgondolkoztam abból amit magamnak olvastam a Példabeszédek könyve 14. részből:

Az asszonyi bölcsesség építi a házat, a bolondság pedig a maga kezével rombolja le.

A szív ismeri a maga keserűségét, és örömébe sem avatkozhat idegen.

Nevetés közben is fájhat a szív, és az öröm vége is lehet bánat.

A bölcs fél a rossztól, és elkerüli, az ostoba féktelen és elbizakodott.

Aki az Urat féli, annak erős oltalma van, fiainak is menedéke lesz az.

A türelmes ember nagyon értelmes, a türelmetlen pedig nagy bolondságot követ el.
A szelíd szív élteti a testet, az indulat viszont rothasztja a csontokat.

-és van bejegyezve itt egy füzetbe egy-két dolog, mert kell a változás.

Ennek ellenére nem vagyok valami újávi hangulatban. S a jövővel kapcsolatosan sem valami derűlátó. Mégis szeretnék minden nap örülni valaminek. (nem is lenne rossz feljegyezni, már csak a tollal való írás kedvéért)

Magamról: jól meg vagyok fázva, szedem a C vitamint.

Gyerekkorom egyik kedves olvasmánya Erich Kästner: A két Lotti. Olyan pöttyös kiadásban olvastam, először egyik osztálytársnőmtől kaptam kölcsön, aztán meg az iskola könyvtárából kölcsönöztem.
A napokban megnéztem a film változatot is. Nagyon tetszett.

"én nem"

Kedd este fürdésre készültünk vacsora után. A lányok néha a babáikat is beviszik magukkal fürdeni, de ezt előre megbeszéljük vagy legalább szólnak előre. Mert úgy szokott lenni, hogy először beteszem Balázst s mellé jön Csenge, aztán kiveszem Balázst beszáll Anita, mert két gyerek elég egyszerre a kádban, főleg, hogy Balázs még nem ül. S nem szeretem ha a babát is beteszik míg Balázs a kádban van.
Anita szólt nekem, hogy Csenge bepottyantotta Máriát (baba neve) a vízbe. De nem volt energiám erre is reagálni. Aztán mikor már vittem Balázst a kádban, kérdezte Józsi a lányoktól, hogy "ki dobta a babát a vízbe?", úgyanis a lányoknak két egyforma babájuk van.
A: Én nem.
Cs: Én nem.
Összedugtuk a fejünket a kedvessel, hogy akkor hát a lányok hazudnak, átvernek bennünket...
Végül kiderült:
Cs: Én dobtam a babát a vízbe. Hazudtam. Többet nem hazudok.
Érdekes, pedig nem emlékszem, hogy leckét adtam volna Csengének a hazugságról. De úgy látszik tudja mi az. És nem könnyű kideríteni az igazságot, ha mind a két gyerek tagad s én a szülő a fáradságtól alig állok a lábamon...

Szinte észre se vettem, s már 2009-et írunk.

Boldog Új Évet Kívánok!
illetve:
Bízd Újra Életedet Krisztusra!

Egyszer fent egyszer lent... A hétfői nap után, kedden roszzul éreztem magam (azt hiszem a megfázás is környékez), nagyon fájt a fejem, fáradt voltam, mert nem adtam meg a testnek azt ami neki kijár, most szoptatásos időszakban 7 és fél, 8 óra alvás éjjelente (szoptatásokkal együtt). Két rövidebbre szabott éjszaka visszaütője volt ez, azt hiszem.
Szilveszter napja olyan volt, mint bármely más vakációs nap. Este elmentünk az istentiszteletre. Aztán itthon megvacsoráztunk. Kicsit beszélgettünk a lányokkal, visszaemlékeztünk arra ami szép volt az elmúlt évben, aztán imádkoztunk, lefektettük a gyerekeket s én is belealudtam az altatásba, pedig mostanában ritkábban fordult elő ilyesmi..., no, de az éjfélre felkeltem.

Az elmúlt napokban nem nagyon találtam időt blogírásra. Volt, hogy napközben eszembe jutott, hogy "ezt majd leírom", de valahogy nem sikerült. Talán majd szép lassan előjönnek a gondolatok, s akkor leírom.

most csak ennyi