Igaza volt

Józsinak. Nagy sikere volt Csipikének. Mondta, hogy ők annak idején rongyosra olvasták. S bár el lehet olvasni a MEK oldaláról is, azt mondta, ezt érdemes megvenni a képek miatt. Hát megrendeltük a booklinetól. Anita pár nap alatt felolvastatta magának, olvastam belőle én, Józsi, Klári és még ki tudja ki. Csenge még mindig olvastat magának, s gyakran végiglapozza s elmeséli a képeket. Második gyerekként, nagyon sok könyv került a kezébe, olyan is, amit nem adnánk egy 2 éves gyereknek, nagyon gazdag a szókincse is. Nekem csak most sikerült a végére érnem Csipikének. Nekem is tetszett.
Gyerekkoromban kevés magyar könyvünk volt otthon, nem is nagyon lehetett kapni, illetve ki kellett fogni, hátsó ajtóknál állni stb. Inkább könyvtárból olvastam vagy kölcsön kaptam a barátnőmtől, akiknek nem tudom hogy, de rengeteg könyvük volt. De azért nem olvastam nagyon sokat, s ha tetszett valami, azt kétszer is elolvastam. Na de most a gyerekekkel újra olvasok gyerekirodalmat és nagyon élvezem.

Fodor Sándor: Csipike - Meseregény, Pro-Print Könyvkiadó, 2007

"...milyen szörnyű dolog az, ha valakire nem mosolyognak."

"Nagyon szomorú vagyok... Azért mert buta voltam. Látod, arra telik a hatalmamból, hogy Madárral és Nyúllal megétessem Légyölő Galócát, de arra már nem, hogy Légyölő szelídüljön meg egy kicsit erre az alkalomra. Pedig milyen jó dolog a Hatalom. De hiába próbáltam én az Erdő Réme lenni, a mérges gomba nem fél tőlem... Csak azokon van hatalmam, akiket szeretek, és ártani is csak azoknak tudok."