Csenge

Míg kicsi volt szopizva aludt el. Aztán simogatni kellett. Azt hittem ennek az időszaknak sose lesz vége. Aztán, volt, hogy kevesebb simogatás is elég volt, vagy nem is kellett, helyette éneklés, mesemondás volt.
Ma este villanyoltás előtt Móra Ferenc: Csilicsali Csalavári Csalavérből olvastunk Anitának. Villanyoltás után Csenge kérdezte: Mit csinál Csalavér? Mondtam: Alszik. Ez ellen erőssen tiltakozott. Történetet kért. Hát mondtam egyet. Kért még egyet. Mondtam még egyet. Úgy éreztem nekem elég. De ő még kért, sírva, mint aki mese nélkül nem találja a helyét, nyolcat! És végül nyolc lett. Ma este bibliai történetek voltak. Mert a már hallott mesék, amiket én találtam ki már nem jók. Ezentúl minden nap fel kell készüljek a mesélésre, úgy, hogy meséket, történetek olvasok. Mert a parkban is mellém ül és kér mesét vagy történetet. Szóval ma elhangzott: az elveszett bárány, az elveszett drahma, Zákeus, Bartimeus, az száraz kezű ember, a görnyedt hátú asszony, és Nóé története kétszer. Harmadszor is kérte, de már elfáradt a szám. A Nóé történetével úgy jártam, hogy elkezdtem sorolni milyen állatokat vitt Nóé a bárákába, persze a teljesség igénye nélkül. Igen ám, de másodjára bővítettem a listát, remélve, hogy a felsorolás alatt elalszik, helyette néhányszor rámszólt, hogy "nem kecske" vagy "nem ...", mert nem volt benne az első felsorolásnál. Sőt a hermelinnél megszakított, hogy "Mit eszik a hermelin?" Hát nem tudtem, gondoltam, fűvet, vagy legalább attól nem hal meg. Így hát azt mondtam: "Füvet." Most aztán utánnanéztem, hát a hermelin ragadozó. Hol voltam én állattanórán? Mi lesz velem? Holnap ki kell javítsam a hibám. S következőleg inkább mondjam, nem tudom, megnézem s holnap megmondom. De sokat kell még tanuljak!
No, hát ma este így volt. Élő enciklopádia is kell legyek. Meg nyelvtanár, meg biológus, zoológus, meg mit tudom én még mi.

S Nóéminek köszönhetően nem estem pánikba a déli hasmenésen, igaz nem volt láz, de nem is álltunk diétára, volt kajszin is, banán is, és minden rendesen, csak szörp nem, meg karamella és egyéb édesség nem.

Megembereltem magam

és újra sütöttem kenyeret, miután az elmúlt héten pár napig nem volt itthoni kenyér. Az üzleti kenyér nem olyan finom. Más az állaga.
Itt a két kenyér, a sarkát még meleg le kellett vágni. Most már nem volt itthon teljes kiőrlésű liszt, csak egy nagyon kevés korpa, így majdnem fehér kenyér lett. Kovász most nem volt, de beletettem a péntekről maradt tojást, amivel akkor a kifliket kentem be. Rendkívül finom lett, puha, nem esik szét, ropogós a haja.

Ezek a gyerekek!

Ma reggelre elfogyott a kenyér, mert szombaton már nem volt kedvem sütni és ma reggel se sikerült korán felkelni és kenyeret sütni (azt hiszem hamarosan lesz a konyhában egy kenyérsütőgép). Ezért reggelire tejbegrízt főztem. Nem szoktam, de Anita mondta, hogy az oviban szoktak adni reggelire. Anita evett egy keveset, majd azt mondta, jóllakott. Modtam, nem mehet el az asztaltól, míg meg nem eszem az én tányoromból és aztán az övéből is; csak amikor üres lesz a tányérja mehet el. Hát lassan bekanalazta mind. Csenge meg... hát pár falat után azt mondt, nem finom, "leszállsz", de nem engedtem, kicsit sírt, de aztán még evett egy keveset, majd újra próbált leszállni, újra evett pár falatot. Miért szeretek az gyerekek a szülők idegeit próbálni? Mert úgy nem könnyű -nekem- nyugodt maradni, ha Csenge nyöszizik, nem erőltetni a dolgokat nagyon, de azért határozottnak lenni. Amúgy Csengénél legjobban az "elterelő hadművelet" működik, gondolom a szülők mind tudjátok mit jelent.

Ma alaposan kifáradtam,

pedig semmi különöset nem csináltunk, csak jártunk és jártunk a városban, persze nem gyalog, hanem autóval: Újszentes, Aradi út, Kappa, Galéria 1, Mall, majd megint Kappa.
Az eredmény: megrendeltük az emeletes ágyat a lányoknak, kb. hat hét múlva kapjuk meg.
Natúr faszín. Lent ágyneműtartóval. Az alsó ágyra ülve, nem verjük be a fejünket a felső ágyba, fent is lehet benne ülni. Matracokat is rendeltünk hozzájuk. Matrac méret: 190x80 cm, remélem elférnek benne.
Azért maradtunk az emeletes ágy mellett, mert kevés a helyünk. Remélem beválik.

Ma felhős reggelre ébredtünk

A kánikulla után nem is rossz.
Kimentünk a lányokkal a parkba, de épp csak hintázásra futotta és arra, hogy 5 percet üljünk egy padon, mert dörgött az ég, s mire a tömbházhoz értünk már esett is az eső.
Itthon aztán volt veszekedés is, játék is. Azt kérdeztem magamban, hogy fogom ezt (mármint a veszekedést) bírni egész nyáron át és a következő években?
Újból lekváros kiflit sütöttem, addig a lányok a nagyszobában játszottak. Hogy mit, nem tudom, de behordtak oda párnákat, takarókat, babákat. Volt éneklés, nevetés. Egyszer mikor benéztem rájuk, azt láttam, hogy Csenge és Anita átölelték egymást és Csenge ezt mondta: "Csenge szereti Anitát."
Aztán alig 2-3 perce megint sírás volt, most meg hallom megint szépen játszanak a gyerekszobában kiflizés közben.
Na de le kell feküdnünk...

Vakációs napirend

Elég volt pár vakációs nap, hogy megváltozzon a napi programunk. Persze a beköszöntő nagy meleg is hozzájárult.

Reggel felkelés -úgy 8-ig, egy kis Micimackó, reggeli, készülés a parkba.
Séta, játszás a parkban 11 utánig.
A parkból hazajövet megvesszük a napi tej és gyümölcs adagot.

Itthon délben gyümölcsevés. Majd elkészítem az ebédet, valamit mindig kell még főzni. Igyekszem hogy minnél egyszerübb legyen, de változatos és finom. Viszont nem lesz mindig 2 fogás, esetleg lesz több süti a vakációban, meg gyümölcs és gyümölcs.
Du. 2 óra körül ebédelünk. Ma Csenge csak krumplit evett hússal, hiába volt a leves, (maradék tagnapról), de krumplit evett jól, biztos nem maradt éhes. Már tegnap kérte a krumplit, de akkor nem volt és hát nem fogtam neki 2 órakkor elkészíteni, bár nem kell hozzá sok idő. Ő akkor megértette, hogy nincs, ma én, hogy levest nem kíván. Azt hiszem rugalmasnak kell lenni, bár azt hiszem ezelőtt 5 évvel nem voltam ilyen rugalmas. Azért még lehet estére főzök valami kis "hamar" levest, mert szerintem jó levest is enni. Főleg, hogy Csenge nem saláta rajongó, pl. a paradicsomot se eszi, paprikát csak nagy ritkán, nyers uborkasalátát se, káposztasalátát csak keveset. Pedig kell a növényi rost.

3 óra körül lefektetem Csengét, Anita is le kell feküdjön, nem muszáj aludni, de pihenni kell. Ha elalszik, nagyon jó, ha nem felkelhet csendben játszani, néha olvasok neki ilyenkor. Csenge általában 2 órát alszik -soha nem aludt ennyit napközben, hát ezt is megértem, a reményt nem szabad feladni.

Felkelés után játszás, evés. Nem mindig sikerül kimenni délután is, pedig tudom jó lenne.
Valamikor 8 után: vacsora, zuhanyozás, tejivás, mese, a legszebb percek, amikor együtt vagyunk.
A villanyoltás kinyúlt este 10-ig, így is nehéz elaludni a meleg miatt.

Ma délután

kedvem kerekedett lekváros kiflit sütni, a meleg ellenére, mert az elmúlt hónapokban felgyűlt a hűtőben 3-4 üveg kemény lekvár, 2-4 éve voltak eltéve. Palacsintsütéskor vagy egy-egy "lekváros kenyér" időszakban kerültek elő a kamrából, de mivel nem lehetett őket kenni, hát félretettem.
A "sós kiflik" receptjét használtam, kevesebb sóval több cukorral.

Recept:
Hozzávalók: 500 g liszt, 1 tojás. 1 kiskanál só, 1 kiskanál cukor, 100 g zsír vagy 125 g margarin, 1 deci tejben felfuttatott dió nagyságú élesztő.
A lisztet, sót, tojást, margarint, majd a cukros tejben felfuttatott élesztőt jól összegyúrjuk és 8 cipót formálunk belőle. Fél órát piheni hagyjuk.A cipókat kinyújtjuk kör alakúra, 8 fele vágjuk és feltekerjük. A kiflik tetejét megkenjük tojással, meghintjük sóval és köménymaggal majd zsíros tepsibe (vagy sütőpapíron), forró sütőben megsütjük.
A kiflikbe tehetünk tölteléket (pl. lekvárt), csak akkor kevesbb sót és több cukrot kell bele tenni.

Most vajat tettem, és a hétfőről maradt tojássárgáját is ráadásnak. Nagyon finom volt a tészta nyersen is, Csenge és én ettünk is belőle, így 8 cipó helyett csak 6 lett. És miután betettem az egyik tepsibe a kifliket és pár másodpercre elfordultam, hogy vegyem a tojásfehérjét megkenni a kifliket, visszafordulva láttam, hogy mintha még férne egy kifli a tepsibe. Hát tettem is bele még egyet. Pár perc múlva hallottam, hogy Józsi kérdezi Csengétől, hogy mit eszik. Na, vajon mit? Egy lekvárral töltött nyers kiflit. S közben többször mondta: "finom". És én ezt el is hiszem. A múltkor is sikerült neki kivenni egy nyers kiflit a tepsiből.

Mindenféle

Meleg van. Most a leghátulsó szobában 27,5 fok van, de volt 28 is. Megy a légkondi. Míg megy, addig kicsit jobb itt ebben a szobában, de ha a lányok itt vannak kikapcsolom.
Mára nem is főztem két fogást, csak egy jó sűrű paszulylevest, főzeléknek kicsit híg, hozzá finom disznóhúst. Nekem nagyon finom volt. Inkább eszünk gyümölcsből többet.

Klárival életem legfinobb almássütijét sütöttük hétfőn. 24 órát se bírta ki, olyan finom volt. Fényképre se futotta, talán majd legközelebb.

Olvasok, amikor tudok. De rengeteg a vasalnivalóm. Rendet kellene rakjak a szekrényekben. Varrni is kellene ezt-azt.

Gondolkozunk:
-milyen ágyat vegyünk a lányoknak
-hová menjünk egy miniszabadságra

És nagyon hamar eltelik egy nap. Én pedig hamar elfáradok. Azt hiszem öregszek, mert az előző két terhességet könnyebben viseltem, legalább így emlékszem... Nem tudom, hogy bírom ki szeptemberig...

Szép az Élet!

Ott maradtam el, hogy újra vizsgázni készültem. És egy nappal a vizsga előtt már-már megbántam, hogy befizettem a vizsgára, mert nem nagyon haladtam a tanulással.

Csütörtök este együtt voltunk itt nálunk néhányan beszélgetni, imádkozni. Nagyon jó volt. Anita kapott egy kisszéket, így mind a két lánynak van kisszéke, fából. Használják is :)

Péntek reggel elmentem vizsgázni. Hát nem remekeltem, de átmentem. Köszönöm mindenkinek aki imádkozott értem. Így nincs elmaradt vizsgám, csak a licenszdolgozat megírása.

Klári finom almássütivel lepett meg pénteken. Mostanában egyre többször tapasztalom, hogy engem nagyon szeretnek.

Néha éjszaka összehúzza a görcs a lábamat. Azt hiszem azt mondják, azért mert a baba elvonja a kálciumot az anya szervezetéből. Nem baj, jó tudni, hogy egyszer, belátható időn belül ennek is vége lesz.

Szombaton üzleteztünk. Többek között emeletes ágyat kerestünk a lányoknak. Vagy nics jó korlátja, vagy rém drága, vagy egyáltalán nincs. Ezt még kell keressünk. Szeretném, hogy minnél hamarabb tudjunk venni, hogy Csenge kiságyról való leszoktatása ne essen egybe a bébi születésével.

A napok kezdenek nehezülni vagy inkább én kezdek egyre jobban nehezedni. Napközben legalább egyszer jól esik lepihenni, ha sokat járok, állok elfáradok. Mindig melegem van. Óriási a hasam. Bár azt nem állíthatom, hogy rossz kismamának lenni.

Szép a vasárnap!

egy vakációs délelőtt

Mivel Csenge az utóbbi időben Micimackó függő, gondolkozom mit is csinálhatnánk együtt, ami érdekesebb mint a rajzfilm.
Ma az újjfestéket próbáltuk ki, mind a két lány élvezteCsenge remekműve:
Kedves anyukák, szívesen veszem az ötleteket vagy ha tudtok egy jó weboldalt, ahonnan ötleteket meríthetnék, esetleg ami nektek bejött. Elhatároztam, hogy én is keresni fogok, de csak péntek után.

"Mennyből az angyal"

Előkerült egy könyv a karácsonyi történetről, sok színes képpel. Csengének nagyon tetszett. Az utolsó oldalon gyerekek énekelnek kottás lapokról betlehem körül. Mivel minden képnél mesélni kellett, gondoltam, itt azt mondom és mondtam is, hogy a gyerekek énekelnek: Mennyből az angyal... és elénekeltem 3 versszakot is az énekből. Csengének nagyon tetszett, többször is el kellett énekelni. Este Józsival is énekelte, aztán énekeltük együtt, s még villanyoltás után is párszor, már Csenge is bele-bele kapcsolódik, teljes szívvel énekli, nem tehető az én hangom az övéhez, de ez nem számít.
S hogy június közepén ne csak karácsonyi ének legyen, ma kaptuk meg a csomagot Kanadából. A lányok fel is próbálták amit ők kaptak. Köszönjük nagyon szépen!
Józsi azt mondta: ez menyegzői ruha. Hát remélem lesz. De szerintem más alkalomkor is felvehetik.
Csengének amúgy a bébiruhák tetszettek. Mi lesz ha előszedem nemsokára a bébiruhákat? Csenge boldog lesz, ide-oda hurcolássza majd őket. Annak idején Anita is szerette hajtogatni, segíteni nekem.

Most kaptam a hírt,

hogy péntek reggel 8-tól még egyszer vizsgázhatok "psihologie manageriala"-ból, persze ha fizetek holnap délig érte.
No, még egy nekirugaszkodás!
Itt se vagyok. Tanulok. Gondoljatok rám!

Nem véletlen

Jegyezd meg jól, nem te döntöttél, hogy megszüless vagy sem,
Az élet titka Isten szent joga.
Jegyezd meg jól, Isten döntött úgy, hogy megszüless és élj,
Az élet titka Ő csak Ő maga.

Nem véletlen, hogy megszülettél, nem véletlen szeszélye.
Teljesen mindegy az, hogy, milyen a hajad, szemed színe,
Te az Istennek egy csodálatos alkotása vagy.
Egyetlen vagy, az aki vagy és ahogy vagy.
Az Övé vagy.

Jegyezd meg jól, nincsen senki más ki úgy gondolkodik
és úgy is érez, mint ahogyan te.
Jegyezd meg jól, senki más nem látja pont úgy az eget,
olyan szép kéknek, ahogy látod te.

Nem véletlen, hogy megszülettél...

Jegyezd meg jól, nincsen másnak olyan arca és szeme
e nagy világon, mint a tied.
Jegyezd meg jól, lehetsz dúsgazdag vagy éppen semmid sincs,
az élet mit kaptál sokkal, nagyobb kincs.

Nem véletlen, hogy megszülettél...

Ez a dal lett a kedvencem tegnap óta. A "Kicsi vagyok" sorozat általam eddig nem hallott kazettájáról. Nem tudom hányszor újrahallgattam.
Ezt mindegyik gyerekemnek tudnia kell!
Anita kérdezte régen, hogy ő hol volt amikor az esküvőnk volt. Mit mondhattam? Isten tervében. S megelégedett ezzel a válasszal :). Kell ennél több?

Ma reggel vége

pihenten ébredtem. Nem is csoda, Csenge az este olyan nehezen aludt el, hogy én belealudtam.
Ma egy jó nagyot jártunk a lányokkal és Klárival, de jó volt, a pihenés is jól esett utánna.

Úgy érzem sikerült kiheverni nagyjából a szesszió fáradalmait.
Józsi hazajött a hegyekből az este.
Nekem fáj a torkom, Csengének kezd csorogni az orra. C vitamint, multivitamint kapnak a lányok, Csengének csepegtettem "ser fiziologic"-ot az orrába. A torkomra Aloe First-öt fogok fújni és Svéd cseppel gargarizálni, útóbbiakban ezeket használtam torokfájás ellen és úgy tapasztaltam, segítenek.

Az idén lemaradtam az eperlekváról. Pedig az itthon főzött lekvár sokkal finomabb a palacsintába, mint az üzleti. De hát nem lehet mindent.

Holnap kiderül, leadhatom az elmaradt vizsgámat még egyszer.
El szeretnék menni a titkárságra is, lássam a jegyeim rendben vannak, ne érjenek kellemetlen meglepetések később.

Szeretnék lassan ezt-azt elvegezni az itthoni felgyűlt munkából. És persze rendszeresen kimegyünk a parkba. A lányok meg rendszeresen naponta kétszer megnézik micimackót. Hogy nem unják már?

Csenge szépen énekli egyedül a "Bújj bújj zöld ág"-ot és a "Fáradt vagyok, lenyugszom"-ot. És verset is tanul. Tehát új verseket kell tanuljak és énekeket és meséket kell olvassak. Nem is baj.

Amúgy a napokban sokat olvastam a neten ezt-azt, a tények-tévhitek oldalról,f őleg a depresszióról, na meg vagy két könyvbe is belelapoztam.

Végeeee!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

a szessziónak. Azért lehet még lesz jövő hét végén egy extra szesszió, nekem meg lesz egy vizsgám, de az már nem számít.

Fáradt vagyok. De örülök is. Pihenni szeretnék. Olvasni azt ami éredkel. S itt a lakás, mindenütt takarítani kell, de jó alaposan. S készülni a baba fogadására.

Ma este a lányokkal alszom. Ritkán van ilyen. De ha Józsi a Retyezátban van... telefonon kívántunk neki jó éjt. S még alszunk egyet nélküle... nem szeretem az ilyet, de ilyen is van, s lehet jót is tesz.

Rém fáradt vagyok.

A tegnapi vizsgán átmentem, a tegnapelőttin nem.
Még van egy holnap délután.
Lehet még lesz egy extra szesszió jövő hét végén, de ez még nem biztos. Ha lesz, jó lenne leadni az elmaradt vizsgát, ha nem, akkor januárban.

Pihenni szeretnék, lazítani, kikapcsolódni...

Gáz van az egyetemen

Már nem is tudom... az utóbbi időben többször hallottam, hogy nincs itt minden rendben.

A diákok fele nem licenszezhet, mert van legalább egy lemaradt vizsgája.

Van az egyetemnek egy szabálya, mely szerint nem lehet egyik évből átmenni a másikba, ha nincs meg a kredit pontok két harmada. Az egyetem rektora beleegyezett az elmúlt években, hogy ezt ne tartsák be, engedjék át a diákokat, nem betartva a szabályzatot. Ezért most volt akiknek 13 nap alatt 11-12 vizsgát kell leadnia, egy nap 2-3 vizsgán is megjelenni. Az eredmény káosz, felháborodás, vádaskodás. Most a diákok még egy fizetéses szessziót kérnek. Már a prodékán is reagált a fennálló helyzetre, vállalva a tanári kar felelősségét a fennálló helyzetért. Nincs kizárva, hogy kapunk még egy esélyt. Engem a mai vizsga aggaszt, nincs gond elmaradt kreditekkel, mert sikerült minden évben megszerezni a szükségeseket. Meg mostmár akárhogy fizetni kell. Meg nem csak lehetőség vizsgázni, hanem idő is kell a tanuláshoz. És egy kis pihenés.
Azért kiváncsi vagyok mi lesz. Most már más rektorunk van, a tanári kar is okult a mostani tapasztalatokból, azt hiszem máskor jobban betartják a belső szabályzatot. Az elmaradt vizsgákat le lehet adni ősszel, télen, jövő nyáron, persze fizetve értük, de most az a gond, hogy a fél évfolyam nem licenszezhet. Amúgy ez sok mindenről árulkodik, többek között arról, mennyit ér egy egyetemi diploma ma.

Na, hogy mik vannak! És én még azt hittem, hogy a Nyugati Egyetem egy komoly egyetem...

Szóval

ma hiába jelentem meg a vizsgán, inkább aludtam volna vagy a holnapi vizsgára tanultam volna... Az egyik tételnél egész másról írtam mint kellett volna, s ezt csak itthon vettem észre.

Ami szép volt, az a reggeli hűvös és a hársillat.

Most olyan fáradt vagyok, hogy majdnem elaludtam Csenge altatása közben. De tanulnom kell holnapra. Nem lesz az tanulás, csak egy kis olvasás, de mit tehetnék? Ma főznöm is kell, mert minden kaja elfogyott. És vásárolni. És talán mosni is. És nem tudom még mit. Este mesét olvasni és mondani - talán ez a legszebb az egész napban.

Micsoda diák vagyok! :D

Ma estig azt hittem, hogy szerdán és csütörtökön lesz vizsgám, hogy ma este jobban a naptárra nézve, rájöjjek, hogy kedden hajnali 8-tól és szerdán reggel 10-től. A harmadik még nem tudom mikor lesz. Tehát, 24 órával kevesebb időm van tanulni, ami a valóságban max. 2-3 órát jelent. Néha egy fél óra is életet vagyis átmenő jegyet jelenthet.

Egy Vasárnap

Délelőtt itthon maradtam Csengével. Már tegnap fájt az egyik hónom alja, a nyirokcsomók, de az éjjel nem aludtam jól miattuk, s ma reggel minden kézmozdulás fájdalmas volt. Most kicsit jobban vagyok, de még nem jól. Azért remélem elmúlik...

Szóval itthon voltunk. Nedves borús idő volt. Nehezen telt a délelőtt. Még ebéd előtt lefektettem Csengét, mert fáradt, nyűgös volt.

Ebéd után a lányok elvoltak többé-kevésbé. Persze Micimackót is néztek. De volt civakodás vagy veszekedés vagy minek nevezzem, hol egyik kiabált vagy sírt, hol a másik bántódott meg. Lényeg, hogy azért mi szülők felváltva kicsit pihentünk. Anita meg azt mondta, hogy azért csak jobb Csengével, mint egyedül.

Mikor a délutáni istentiszteletre készültünk, javában dörgött az ég, s mire indulni kellett zuhogott az eső. Gondolkoztam is magamban, hogy menjek-e a lányokkal, de azért csak elkészültünk és elindultunk.

Nagyon örülök, hogy mégis elmentünk. Csenge nagyon élvezte, hogy kapucnis kabátot vehetett, nem akarta levenni. Nekem meg az istentisztelet volt nagyon jó.

-A böjtről és imádkozásról, rövid tömör gondolatok.

-Jézus kérdése a 38 éve beteg emberhez: akarsz-e meggyógyulni? és a "nincs emberem" - kapcsolatok

-tanítványság: odaszánás, egy életen át.

Aztán a végén egy pár szó ezzel, egy pár szó azzal - igazán frissítő. Míg én beszélgettem Anita kint szaladgált, Csenge a szokásos esti magán énekórán volt Katinál, majd' minden vasárnap tanul Katitól egy-egy gyerekdalt, én nem is tudom mindet. Kapuzáráskor jöttünk haza, amin nem is csodálkozom már.
Itthon senki se volt nagyon éhes, így kilencig mindenki lefoglalta magát. Akkor kaptam észbe, hogy holnap hétfő, le kell mindjárt feküdni. Gyorsan vacsorára! Józsi nem volt éhes. Anita pirított kenyeret kért, Csengét inkább nem kérdeztem, mert tudtam, a pirított kenyeret elfogadja, Józsi is éhes lett a pirított kenyér gondolatától, így örömömre hamar asztalhoz ültünk. Mondanom sem kell, hogy nincs finomabb vacsora meleg vajas pirított kenyérnél és kakaóstejnél. Békességel fűszerezve.
Aztán végre pizsamában voltak a lányok. Gondoltam, lévén majdnem tíz óra, nem lesz meseolvasás, de imádkozás közben, Csenge átölelte a nyakamat és olyan ellenállhatatlanul mondta, kérte: "edényezünk, anya", hogy odaadtam neki az edényes dobozt, s főztünk, ettünk míg Józsi olvasott egy fejezetet Csupafül meséiből, amiről én sem mondtam volna le csak úgy. Jó éjt puszik után Csenge még sírásos zsarorással próbálta megszerezni a Pöttyös Panni az ovodában-t, de nem sikerült neki, hisz az is jó nagy keménykötésés könyv, épp nem kiságyba való. Hogy lehet véget vetni a sírásnak? Egy jó mesével. Csak háromszor kellett elmondjam lerövidítve a Józsi olvasta mesét. Ez nagyon jó, mert a múlt este, miután négyszer meséltem el ugyanazt a történetet, Csenge még mindig azt mondta "még egyszer", s kérdésemre, hogy "már négyszer elmeséltem, hányszor meséljem még?" azt válaszolta "tízszer".

Száz szónak is egy a vége:
1. Éljen a vajas pirított kenyeres vacsora!

2. Éljen az esti mesefelolvasás! Milyen jó, ha egy családban van(nak) gyerek(ek).

Ma

a lányok itthon vannak. Játszanak együtt is. Nem tudom, más gyerek is ilyen-e, de Csenge alig kel fel, máris kéri a Micimackó mesét, képes sírni is. Reggeli előtt mégse kéne mesét nézni szerintem, meg amúgy is kicsi, hogy a képernyőt bámulja, hát hagytam sírni. Reggeli utánra elfelejtette. De ha megint látja majd a számítógépet bekapcsolva, azonnal eszébe jut mit szeretne nézni.
Próbálok olvasni a következő vizsgákra.
Nedves meleg van, esős idő.
Néha már nem tudom mit főzzek.
Anita is szereti a Józsi féle hideg lecsót, Csenge sajnos nem akar enni se paprikát, se paradicsomot, se uborkát. Még jó, hogy cseresznyét és epret (de csak cukrozva) eszik.
Zsúfolt hétvégénk lesz.
Ha vége lesz a vizsgáknak, rendet rakok az íróasztalomon.

Ballagásról röviden

mert már nagyon álmos vagyok.
az Aula Magnaban, Emese mellett, akivel az idén egy csoportban is voltam.

Adinával.

Vele. Köszönöm Neked, hogy tanulhattam pszihológiát.

Elöször is örülök, hogy el tudtam menni, mert amilyen rosszul voltam vasárnap és hétfőn, nem is gondoltam, hogy el tudok menni. Még tegnap is úgy gondoltam a ma délutánra, hogy vajon el tudok-e menni, hogy fogom érezni magam. Nem is hívtam csak természetesen Józsit, na meg Adinát és Klárit, akiknek akár az utolsó percben is szólhatok, ha nem megyek. Édesanyám meg kint sétált a lányokkal míg mi bent voltunk, nagyon sokan voltak, nem is volt mindenkinek hely leülni az Aula Magnaban.

Így hát nagyon kellemes meglepetésben volt részem. Köszönöm nektek!
A kellemetlen csak az volt, hogy Anita nem nagyon akart gép elé állni, így pl. nincs képem csak vele. Amúgy még lesznek képek (nem biztos, hogy fogom mutogatni) Adinától, Janitól, Édesapámtól.

Köszönöm!

Gyönyörűek!Illatosak!
Liliomok.
Köszönöm!

Már írtam arról,

hogy Csenge nem ritkán könyvvel alszik el. Igyekszem, hogy ha lehet kis méretű legyen a könyv, de ma este sehogy nem sikerült lebeszélnem arról, hogy más könyvvel aludjon el. Épp ezt olvasta, amikor villanyoltásra került a sor. Elég nehezen találta meg a helyét, de végre elaludt. Olyan is volt már, hogy könyvet, a képen is látható Tábi (2) macit (azért 2, mert az elsőt elvesztette a parkban, annak barna volt a nadrágja és barna kockás inge volt), a kis nyuszit vagy a kis elefántot is szorongatta míg el nem aludt, s éjjel is kereste őket.
Ma este is mondtam, neki, hogy tegyük le a könyvet, mert nehéz tartani, mire ő állította, hogy a könyvet könnyű tartani, miközben hol magára, hol maga mellé tette a könyvet, de kipróbálta milyen lenne rajta aludni is.

Felébredtem,

mert az este, Csenge szavával élve, olyan "kába" voltam, hogy Csenge altatásakor nem is gondoltam arra, hogy felkeljek. Hogy nehéz volt a nap, azt inkább este éreztem. Végül csak két vizsgára mentem el, mert a harmadikra még egyszer elmehetek ingyen a jövő héten. Az első vizsgán átmentem, aztán beültem a könytárba olvasni a második vizsgára. Vasárnap és hétfőn nagyon rosszul éreztem magam, alig tudtam tanulni valamit.
Még van 3 vizsgám s másik kettőnek utánna kell járjak, hogy elismerjék, mert az első két évben ledtam őket, de a papírmunka nagyon lassan megy.

A lányok virulnak. Anitának ma bicikliversenye lesz az oviban, tehát kell vinni biciklit. Délután szeretnénk Csengével elmenni az oviba baba-mama klubba, magyar anyukák és kisbabák találkozunk a városból, mi még csak egyszer voltunk, de jó volt.

Egy vers Anitának

Gazdag Erzsi: Mesebolt

Volt egyszer egy mesebolt,

abban minden mese volt:

fiókjában törpék ültek,

vizilányok hegedűltek.

Öreg anyók szőttek-fontak,

apró manók táncot roptak.

Lidérc ugrált az udvarban,

kaszás pók varrt az ablakban.

A lámpában ecet égett,

az egylábú kettőt lépett,

cégére egy tündér volt:

ilyen volt a mesebolt.

Jelentem

hogy csütörtökön, június 5-én 17 órakkor ballagok...
...furcsa... még vannak vizsgáim... licensz elhalasztva... de azért ballagok, már csak, hogy legyen tógás fotóm...

Ez az ének jutott eszembe

"Mélységből kiáltok, ó, Uram,
Halld meg hangomat, jajszavaimat!
Megtört szívvel várok rád, Uram,
Gyógyíts meg és bégességet adj!..."