hétfő, június 30, 2008
Ezek a gyerekek!
Ma reggelre elfogyott a kenyér, mert szombaton már nem volt kedvem sütni és ma reggel se sikerült korán felkelni és kenyeret sütni (azt hiszem hamarosan lesz a konyhában egy kenyérsütőgép). Ezért reggelire tejbegrízt főztem. Nem szoktam, de Anita mondta, hogy az oviban szoktak adni reggelire. Anita evett egy keveset, majd azt mondta, jóllakott. Modtam, nem mehet el az asztaltól, míg meg nem eszem az én tányoromból és aztán az övéből is; csak amikor üres lesz a tányérja mehet el. Hát lassan bekanalazta mind. Csenge meg... hát pár falat után azt mondt, nem finom, "leszállsz", de nem engedtem, kicsit sírt, de aztán még evett egy keveset, majd újra próbált leszállni, újra evett pár falatot. Miért szeretek az gyerekek a szülők idegeit próbálni? Mert úgy nem könnyű -nekem- nyugodt maradni, ha Csenge nyöszizik, nem erőltetni a dolgokat nagyon, de azért határozottnak lenni. Amúgy Csengénél legjobban az "elterelő hadművelet" működik, gondolom a szülők mind tudjátok mit jelent.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Az eleterelő hadművelet igazi haditechnika nálam is a lázadó korban levő gyerekeimnél, mármint dackorszakra gondolok. Nem tudom a nagyfiamnál mennyire fog bevállni most újra, mert úgy látom tíz év múlva ismét ebbe a gödörbe esnek a gyerekek. Tippet szívesen fogadok, mert most már nem olyan egyszerű...jobb a memóriájuk pl.
VálaszTörlésAranyosak a gyerekek nagyon. Köszi a képeket róluk.
Jo a kep ugy egyutt a hintaba
VálaszTörlésUgyanez a mese nálunk is, ha valami nem úgy történik ahogy a kisasszony elképzelte, akkor kezdődik a nyafogás és a kényszersírás. És persze olyan könnyű lenne utánaengedni, de akkor meg azt fogja hinni, hogy nyafival mindent el lehet érni, szóval próbálom én is fegyelmezni, csak néha olyan gondolatok gyötörnek, hogy rossz vagyok és kegyetlen.
VálaszTörlés