Míg kicsi volt szopizva aludt el. Aztán simogatni kellett. Azt hittem ennek az időszaknak sose lesz vége. Aztán, volt, hogy kevesebb simogatás is elég volt, vagy nem is kellett, helyette éneklés, mesemondás volt.
Ma este villanyoltás előtt Móra Ferenc: Csilicsali Csalavári Csalavérből olvastunk Anitának. Villanyoltás után Csenge kérdezte: Mit csinál Csalavér? Mondtam: Alszik. Ez ellen erőssen tiltakozott. Történetet kért. Hát mondtam egyet. Kért még egyet. Mondtam még egyet. Úgy éreztem nekem elég. De ő még kért, sírva, mint aki mese nélkül nem találja a helyét, nyolcat! És végül nyolc lett. Ma este bibliai történetek voltak. Mert a már hallott mesék, amiket én találtam ki már nem jók. Ezentúl minden nap fel kell készüljek a mesélésre, úgy, hogy meséket, történetek olvasok. Mert a parkban is mellém ül és kér mesét vagy történetet. Szóval ma elhangzott: az elveszett bárány, az elveszett drahma, Zákeus, Bartimeus, az száraz kezű ember, a görnyedt hátú asszony, és Nóé története kétszer. Harmadszor is kérte, de már elfáradt a szám. A Nóé történetével úgy jártam, hogy elkezdtem sorolni milyen állatokat vitt Nóé a bárákába, persze a teljesség igénye nélkül. Igen ám, de másodjára bővítettem a listát, remélve, hogy a felsorolás alatt elalszik, helyette néhányszor rámszólt, hogy "nem kecske" vagy "nem ...", mert nem volt benne az első felsorolásnál. Sőt a hermelinnél megszakított, hogy "Mit eszik a hermelin?" Hát nem tudtem, gondoltam, fűvet, vagy legalább attól nem hal meg. Így hát azt mondtam: "Füvet." Most aztán utánnanéztem, hát a hermelin ragadozó. Hol voltam én állattanórán? Mi lesz velem? Holnap ki kell javítsam a hibám. S következőleg inkább mondjam, nem tudom, megnézem s holnap megmondom. De sokat kell még tanuljak!
No, hát ma este így volt. Élő enciklopádia is kell legyek. Meg nyelvtanár, meg biológus, zoológus, meg mit tudom én még mi.
S Nóéminek köszönhetően nem estem pánikba a déli hasmenésen, igaz nem volt láz, de nem is álltunk diétára, volt kajszin is, banán is, és minden rendesen, csak szörp nem, meg karamella és egyéb édesség nem.
hat, sok otletet a mesekhez :) es turelmet a 8-10 mesehez :)
VálaszTörlésValahogy nálunk kimaradt a szopi is a simogatás is meg a ének-mese is. Én is szoktam mesélni, énekelni, de ezek szerint nem elég gyakran ha még nem lett függő a lányom :) Ő is szokta kérni, hogy olvassak, meg meséljek, de ha épp nincs időm, akkor belenyugszik - most még, aztán később ki tudja, biztos nálunk is előkerül a lexikon.
VálaszTörlésMinden gyermek más, Anitának se kellett ilyen sok mese, de volt egy húsz gódarabos fapuzzle, azt ki kellett rakni legalább tízszer egy nap, és sokat építőkockáztunk. Más volt az érdeklődésiköre.
VálaszTörlés