Ma délután

kedvem kerekedett lekváros kiflit sütni, a meleg ellenére, mert az elmúlt hónapokban felgyűlt a hűtőben 3-4 üveg kemény lekvár, 2-4 éve voltak eltéve. Palacsintsütéskor vagy egy-egy "lekváros kenyér" időszakban kerültek elő a kamrából, de mivel nem lehetett őket kenni, hát félretettem.
A "sós kiflik" receptjét használtam, kevesebb sóval több cukorral.

Recept:
Hozzávalók: 500 g liszt, 1 tojás. 1 kiskanál só, 1 kiskanál cukor, 100 g zsír vagy 125 g margarin, 1 deci tejben felfuttatott dió nagyságú élesztő.
A lisztet, sót, tojást, margarint, majd a cukros tejben felfuttatott élesztőt jól összegyúrjuk és 8 cipót formálunk belőle. Fél órát piheni hagyjuk.A cipókat kinyújtjuk kör alakúra, 8 fele vágjuk és feltekerjük. A kiflik tetejét megkenjük tojással, meghintjük sóval és köménymaggal majd zsíros tepsibe (vagy sütőpapíron), forró sütőben megsütjük.
A kiflikbe tehetünk tölteléket (pl. lekvárt), csak akkor kevesbb sót és több cukrot kell bele tenni.

Most vajat tettem, és a hétfőről maradt tojássárgáját is ráadásnak. Nagyon finom volt a tészta nyersen is, Csenge és én ettünk is belőle, így 8 cipó helyett csak 6 lett. És miután betettem az egyik tepsibe a kifliket és pár másodpercre elfordultam, hogy vegyem a tojásfehérjét megkenni a kifliket, visszafordulva láttam, hogy mintha még férne egy kifli a tepsibe. Hát tettem is bele még egyet. Pár perc múlva hallottam, hogy Józsi kérdezi Csengétől, hogy mit eszik. Na, vajon mit? Egy lekvárral töltött nyers kiflit. S közben többször mondta: "finom". És én ezt el is hiszem. A múltkor is sikerült neki kivenni egy nyers kiflit a tepsiből.