Úgy kezdődött...

hogy letört egy darab az egyik fogamból.
Nagyon örültem, hogy nem két hónappal ezelőtt történt, amikor a fogorvosi rendelők zárva voltak és csak a sűrgőségin lehetett segítséget kérni, kapni.
Nagyon örültem, hogy a kedves fogorvosnő, akihez az utóbbi években néha elmentem, már másnap reggel tudott fogadni.

Már majdnem egy év eltelt, mióta utoljára fogorvosi székben ültem, így épp ideje volt, újra elmenni. Szépen rendbe tette a fogaimat. Ez a szúvasodás egy elég alattomos dolog. Újra elhatároztam, hogy fél év elteltével elmegyek egy ellenőrzésre. Csak néha nehéz elindulni.

Ha már elmentem, időpontot kéretem mindenkinek a családból, hisz volt aki évek óta nem ült fogorvosi székbe. Sorba vittem a gyerekeket, hogy ne kelljen egymásra várniuk a melegben a váróban maszkkal. Nem szívesen mennek olyan helyre, ahol maszkot kell viselni, mert elég kellemetlen. Pedig minden zárt helyiségben kell. Inkább nem mennek zárt helysiégbe. Ha cipőt, ruhát kell nekik venni akkor is nagyon nehezen tudom rávenni őket, hogy eljöjjenek velem. Nélkülük nem szeretek vásárolni nekik. Ők pedig inkább lemondanak a vásárlásról.

A fogorvosnál mindekinek jutott valami, egy kis tömés vagy foghúzás, ez-az, de semmi igazán komoly beavatkozás. S mindenki jól viselkedett. Legkisebbem bátorsága engem is meglepett. Úgy látszik mégse hiába mondtam, hogy jobb az elején eszrevenni ha egy fog szúvasodik, kevésbé fáj a beavatkozás. Én ezt saját bőrömön tapasztaltam kiskamaszként s azóta az elmúlt néhány évtől eltekintve rendszeresen egy évben kétszer elmentem ellenőrzésre. Nem bánom.

Örülök, hogy eddig nem volt gondunk a gyerekek fogaival, nem nagyon voltak lyukas fogaik.

Remélem erre az évre befejeztük ezt a témát.

Egyszercsak

két rendőr lépett be halkan  az imaterembe.
Megálltak hátul.
Imaóra volt épp.
A rendőrök két-három imányi időn át figyelték a teremben ülőket.
A hívek csak minden második padban ültek, ketten-hárman egy-egy hosszú padban, egymástól távol, kivéve a családtagokat. (Mi is egymás mellett ülve megtöltünk egy padot.) És látszott, hogy maszk van az arcokon.
Aztán megfordultak, és lassan távoztak.
Valaki, aki az utolsó padból végre észrevette őket felállt, utánnuk ment és megkérdezte, keresnek-e valakit?
Végül a lelkipásztorral váltottak pár szót. Olyasmiről, hogy mindent a legnagyobb rendben találtak, távolság betartva, maszk viselése rendben.

Hogy meglepődtem-e? Nem. Esetleg azon, hogy eddig nem jöttek. Az esetszámok növedekedése miatt városszerte sokat ellenőriznek. Hogy kerülhetik el a figyelmüket az istentiszteleti termek? Hallottam, hogy az országban zártak már be imatermeket a járvány kapcsán.
Nem félni kell, csak vigyázni. A másikra és persze magunkra is.

Ez a nyár más mint a többi...

vagy mégsem?

Rajtunk múlik, az elvárásainkon, azon, hogyan éljük meg lehetősegeink korlátozását. Boldogságunk forrása külső körülményeinkben vagy belső értékeinkben van? Tudunk-e örülni minden nap annak a sok szépnek ami körülvesz, azoknak, akiket szerethetünk?

Emlékszem mennyire hihetetlen volt számomra, amikor Jules Verne életrajzában olvastam, hogy rövidebb hajóúttól eltekintve nem hagyta el Franciaországot. Könyvei alapján azt hittem, hogy beutazta a fél, ha nem az egész világot.

Ezen a nyáron mi is kevesebbet utazunk.
Furcsán alakul ez a járvány. Sokkal több megbetegdést jelentenek itt nálunk, mint amikor mindent bezártak, de az élet megy tovább, nem lehet mindnet újra bezárni. Aki akar és tud vigyázzon magára. Nem tudjuk mit hoz a nyár vége, még kevésbé majd az ősz.

Addig is, most itt a nyár, gyerekeknek a vakáció.
Nagy örömömre az itt dolgozó munkások ma összeszedték a szerszámaikat és elmentek. Most már újra kiülhetünk az udvarra a reggeli müzlivel, a fák árnyékába olvasni, a napra napozni, az árnyékos teraszra rajzolni, színezni, játszani, kertet ápolni, pihenni, akár aludni is, amikor akarunk. Van még itt földkupac, hulladék, festésre váró kerítések, falak, kerti munka. Lassan a végére járunk majd. Hálásak vagyunk azért, hogy találtunk megbízható munkásokat, akik elvégezték azt, amit mi nem tudtunk.

Úgy néz ki, sokat leszünk itthon. Valahogy nem is bánom. Úgy vagyok már vele, hogy itthon tudok a legjobban pihenni. Itt nem kell maszk és öt percenként kezet sem mosok. Van virág, érő gyümölcs. Reggel csendes hűvös, este szúnyogos naplemente.
Más tájakat bejárhatok videón vagy inkább egy-egy jó könyvet olvasva vagy felolvasva. Csak a képzeletem szab határt. Így voltam már ezen a nyáron: hajóúton, kutattam kincs után, menekültem kalózok elől. Másztam hegyeket, jártam veszélyes sziklaperemen, aludtam sátorban szigeten, korcsolyáztam befagyott tavon hóviharban. Jártam párizsi kávéházban, budapesti szerkesztőségben, a Balaton partján, kastélyban és kunyhóban. Ha olvashatok, úgy érzem enyém a világ. S ha kedveseim is megosztják velem olvasmányélményüket, akkor még gazdagabb leszek.

Számomra csodás ez a nyár is, akár a többi mind.

Olvasni jó!

Újra eltelt egy negyedév, ezért próbálok kicsit megállni, s megemlíteni pár emlékezetes olvasmányt. Nemrég olvastam vagy hallottam, hogy csak olyan könyveket érdemes olvasni, amit kétszer is elolvasnál. Van benne valami. Nemrég tettem le egy könyvet 60-70 oldal után, mert úgy éreztem nincs időm ilyesmit olvasni. Viszont sokszor véletlenül akadok drága kincsre.
Legyen akkor itt az elmúlt hónapokról egy-egy szívemnek kedves könyv.  Plusz még egy.

 Három-négy éve láttam először egy könyvesboltban és azóta a "szeretném elolvasni" listámon volt Henry Marsh: "Kezemben az életed. Egy idegsebész vallomásai" (Park kiadó) című könyv. Nagy örömmel olvastam. Sokkal komolyabb hangvételű könyv, mint Adam Kay: Ez fájni fog amit tavaly év vége felé olvastam. De hát belenézni az emberek agyába nem semmi! Milyen érzés idegsebészként dolgozni? Sikeres műtétek, hibák, jó és rossz hír közlése. Agysebész, aki maga is csak ember, aki sok bosszantó dologgal kell szembenézzen, aggódik kisfia életéért, őt magát is műteni kell, tudja mit jelent páciensnek lenni. Ijesztő és csodálatos. Azt hiszem ezt a könyvet újra el tudnám olvasni. Érdekes és izgalmas könyv.

 Zs. Klesics Tünde: Családi (hu)morzsák (Harmat kiadó) olvasása szívmelengető, nevettető, kikapcsolódást adó volt. ...és felszabadító. Egy anyuka egy férjjel és három fiúval. Egy négy ellen. Aki nincs benne nem tudhatja, milyen ez. Nálunk más a felállás, de jó volt olvasni, hisz sokszor nehéz túlélni azt, amin évek múlva csak jót nevetünk. Jó derűsen hozzáállni az Élethez, bár nekem inkább utólag jutnak eszembe ilyen bölcs gondolatok. Ajánlom minden anyának.

 Francine Rivers: Mikor a sófár zeng (Harmat kiadó) Azt hittem ez csak egy jó regény. Ha engedem, szívfájdítóan több. Fentebb említettem, hogy az orvos is csak ember. Hát a lelkipásztor is csak ember. Mindennel ami ezzel jár. És előfordul, hogy nagy károkat okoz a közösségben, amelyet építenie kell. Isten kegyelme által túl lehet élni ilyen időszakot is, hisz mindenkinek magának kell megharcolnia minden nap a maga harcát, viszonyulását az adott helyzethez.  Kitartóan imádkozni, hinni akkor is, ha nincs semmi biztató jele a változásnak.  A bűnbánat és bűnbocsánat nem jelenti azt, hogy a múlt következményei eltöröltetnek. Ma kibírni, helyt állni, ellen állni a kísértésnek. Nem minden jó, ami növekszik. Nem a látványos szolgálat a minden. Az emberk tetszése nem feltétlen jelenti azt, hogy jó úton haladunk. Milyen könnyű elvéteni a célt! És Isten ideje végtelen, akkor is ha mi kifutnk az időből. Érdekes, izgalmas, elgondolkodtató, több szálon futó ez a regény. Örülök, hogy elovastam.

+1

 Prodán Márta: Egy asztalnál a világ (Luther kiadó). Újraolvasós. Elgondolkodtató és gondolatébresztő.  Nem tudok ajánlót írni hozzá, mert nem találom a megfelelő szavakat.  Ha tehed, vedd kezedbe, olvasd bele. Szívhez szóló, sok szeretettel megírt sorok, megélt gondolatok.