Egyszercsak

két rendőr lépett be halkan  az imaterembe.
Megálltak hátul.
Imaóra volt épp.
A rendőrök két-három imányi időn át figyelték a teremben ülőket.
A hívek csak minden második padban ültek, ketten-hárman egy-egy hosszú padban, egymástól távol, kivéve a családtagokat. (Mi is egymás mellett ülve megtöltünk egy padot.) És látszott, hogy maszk van az arcokon.
Aztán megfordultak, és lassan távoztak.
Valaki, aki az utolsó padból végre észrevette őket felállt, utánnuk ment és megkérdezte, keresnek-e valakit?
Végül a lelkipásztorral váltottak pár szót. Olyasmiről, hogy mindent a legnagyobb rendben találtak, távolság betartva, maszk viselése rendben.

Hogy meglepődtem-e? Nem. Esetleg azon, hogy eddig nem jöttek. Az esetszámok növedekedése miatt városszerte sokat ellenőriznek. Hogy kerülhetik el a figyelmüket az istentiszteleti termek? Hallottam, hogy az országban zártak már be imatermeket a járvány kapcsán.
Nem félni kell, csak vigyázni. A másikra és persze magunkra is.