Számomra hihetetlenül gyorsan telnek a napok. Már két hónap eltelt ebből a évből. Hálás vagyok a sok szép emlékért, lehetőségért. Őrizni kell a szépet és jót, a hitet, a reményt.

Szomorú vagyok a háború közelsége miatt. Mennyi fájdalom, veszteség, felforgatott életek! S mindez ilyen közel! Ázsia, Afrika, messzi vidékek katasztrófái nem fájnak annyira, nem annyira félelmetesek, mint ez, ami itt van közel. Itt a háborúnak arca van. Valaki, akivel jót beszélgettem, valaki, aki finom ukrán csokival kínált, valaki, akivel egy nyelvet beszélünk...

Szeretném remélni, hogy a tavasz nem csak a természet megújjúlását jelenti majd, hanem békét is hoz és erőt elhordozni az élettel járó nehézségeket.

Társasozni jó!

Kellékek: játékos kedvű társak és társasjáték.

Utóbbiból nincs hiány. Játszótársat nehezebb találni. Sok minden fontosabb, mint a társasozás. S ha mégis találok valakit, aki játszana, meg kell egyezni. Amivel én szeretnék játszani, azzal "a másik" most épp nem akar, talán valami mással, ami rövidebb, könnyebb, vagy másmilyen.

Ha tehát megvan a  társ (jobb esetben társak) és a társasjáték, leülünk társasozni. Ahogy jó beállós rendes családi fotót se lehet készíteni rólunk, éppen úgy nagyon nehéz olyan játékot találni, amit ugyanabban az időben az egész család szívesen játszik. De ezzel már megbékéltem. Örülök a kis rövid, gyors játékoknak, akár csak kettesben is. Különleges viszont, mikor a kedvenceimmel játszhatok, akkor is ha csak egyszer-kétszer egy évben. Mert van olyan kedvencem, ami tavaly nem is került asztalra. Persze a remény hal meg utoljára.

A tavalyi kedvenceim, amelyekhez ritkán találtam társat, mégis nagyon kellemes időt töltöttünk együtt:

Concordia. Ez egy békés stratégiai játék. Azért kerül ritkábban az asztalra, mert akár másfél óra is kell egy játékhoz. Persze ha az ember fáradt vagy épp valami izgalmas, érdekes könyvet olvas, amit alig lehet letenni, akkor nincs ideje erre.

Five Tribes. Hangulatos játék. Bár 13 éves éves kortól ajálják, a 8-9 évesünk is jól elboldogul vele. Ez is bő 1 órás játék. Nagyon érdekes, hogy minden alkalommal mi rakjuk ki a játéktáblát, ezért az mindig más és más.

Century - Fűszerút. Számomra ez egy pihentető pakliépítős játék. 30-45 perc a játékidő. Nagyon-nagyon szépek a kártyák. No és a fémpénzek! Bár megvan a Century második "kötete", amit lehet külön és az elsővel együtt is játszani, nekem mégis ez, az első a kedvencem. 

Colt Express. Ha csak szórakozni akarok, akkor erre a játékra gondolok. Négy-hat játékossal adja a legjobb élményt. Próbáltuk ketten, amikor mindenki két szereplővel játszik -nem tetszett. Számomra nincs nagy tétje annak, hogy ki nyer ebben a játékban, hisz szinte lehetetlen alkalmazni a kigondolt stratégiát. Annyi váratlan fordulat van benne! Bármikor áthúzhatja egy másik játékos a terveimet vagy én magam vesztem el a fonalat és rosszul lépek. Minden alkalommal más-más izgalmas és mókás történetet írunk és játszunk el ebben a hangulatos társasjátékban. Csak tudni kell magunkon is nevetni. A játékidő elfogadható, kb. 40 perc.

Alhambra. Ez egy nyugis, régi, már-már őskövület társasjáték. Azért annak idején év játéka is volt.  Legtöbbször ketten játszunk, ezért használnunk kell a képzeletbeli harmadik játékost, akinek szintén lapokat kell osztani a játék elején és pontszámoláskor. Ettől eltekintve számomra külön hangulata van annak, ahogy a saját alhambrám épül. Nem is igazán pontra játszok. Ha nem nyerek, akkor is építettem valami szépet. S ez elég. Ehhez is kell egy drága óra. S van akinek ez a játék rém unalmas. De nekem néha kell a nyugalom. :)

Ha ritkábban is, szívesen játszom hosszabb időt kérő, hangulatos, akár kicsit nehezebb játékokkal is. Jó kikapcsolódást adnak és érdekes, látni hogy különböző helyzetekben hogyan reagálunk.

Befejezésül pedig: eszembe jutott, hogy lefotózzam a játékot, amivel a leggyakrabban játszottam az elmúlt hónapokban. Bár nincs a nagy kedvenceim között, de ehhez könnyebben találtam játszóttársat. Szép játék. A játék hevében általában elfelejtek fotózni.

Ticket to Ride

Valahol messze már elindult

a tavasz. Érzem a levegőben, amikor ebéd után sétálok a napsütésben. Itt-ott duzzadnak a rügyek. A rendes Egyes szomszédok már megmetszették a fáikat. A nappalok érezhetően hosszabbak, mint karácsonykor. A decemberben végén kibújt hóvirágokról elolvadt a hó. 

Jó lenne megnézni közelebbről a veteményesnek elkerített kis részt, de még nagyon puha, vizes a föld. Még gondolkozok, hogy azt a pár szál paradicsom palántát amit szeretnék a kertben látni megvegyem vagy neveljem... Eldöntöttem, hogy egy nap majd én is megmetszem a fákat. Ősszel pedig hóvirághagymákat veszek, hogy még több legyen ebből a korai virágból a kertben. Meg jó hírt hoznak és megunhatatlanok.