Számomra hihetetlenül gyorsan telnek a napok. Már két hónap eltelt ebből a évből. Hálás vagyok a sok szép emlékért, lehetőségért. Őrizni kell a szépet és jót, a hitet, a reményt.

Szomorú vagyok a háború közelsége miatt. Mennyi fájdalom, veszteség, felforgatott életek! S mindez ilyen közel! Ázsia, Afrika, messzi vidékek katasztrófái nem fájnak annyira, nem annyira félelmetesek, mint ez, ami itt van közel. Itt a háborúnak arca van. Valaki, akivel jót beszélgettem, valaki, aki finom ukrán csokival kínált, valaki, akivel egy nyelvet beszélünk...

Szeretném remélni, hogy a tavasz nem csak a természet megújjúlását jelenti majd, hanem békét is hoz és erőt elhordozni az élettel járó nehézségeket.