Kellékek: játékos kedvű társak és társasjáték.
Utóbbiból nincs hiány. Játszótársat nehezebb találni. Sok minden fontosabb, mint a társasozás. S ha mégis találok valakit, aki játszana, meg kell egyezni. Amivel én szeretnék játszani, azzal "a másik" most épp nem akar, talán valami mással, ami rövidebb, könnyebb, vagy másmilyen.
Ha tehát megvan a társ (jobb esetben társak) és a társasjáték, leülünk társasozni. Ahogy jó beállós rendes családi fotót se lehet készíteni rólunk, éppen úgy nagyon nehéz olyan játékot találni, amit ugyanabban az időben az egész család szívesen játszik. De ezzel már megbékéltem. Örülök a kis rövid, gyors játékoknak, akár csak kettesben is. Különleges viszont, mikor a kedvenceimmel játszhatok, akkor is ha csak egyszer-kétszer egy évben. Mert van olyan kedvencem, ami tavaly nem is került asztalra. Persze a remény hal meg utoljára.
A tavalyi kedvenceim, amelyekhez ritkán találtam társat, mégis nagyon kellemes időt töltöttünk együtt:
Concordia. Ez egy békés stratégiai játék. Azért kerül ritkábban az asztalra, mert akár másfél óra is kell egy játékhoz. Persze ha az ember fáradt vagy épp valami izgalmas, érdekes könyvet olvas, amit alig lehet letenni, akkor nincs ideje erre.
Ha ritkábban is, szívesen játszom hosszabb időt kérő, hangulatos, akár kicsit nehezebb játékokkal is. Jó kikapcsolódást adnak és érdekes, látni hogy különböző helyzetekben hogyan reagálunk.
Befejezésül pedig: eszembe jutott, hogy lefotózzam a játékot, amivel a leggyakrabban játszottam az elmúlt hónapokban. Bár nincs a nagy kedvenceim között, de ehhez könnyebben találtam játszóttársat. Szép játék. A játék hevében általában elfelejtek fotózni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?