Szeged

Újra Szegeden jártunk, orvosnál.
Előtte még bementünk pár percre egy könyvesboltba.
Amikor kiszálltunk az autóból egy toronyból zene szólt, nagyon szép volt. Először azt hittem az egy templom. Most ahogy a neten keresek, úgy látom, az a polgármesteri hivatal épületének a teteje. De lehet, hogy nem. Hátha egyszer eljutok az épület elé, hogy közlebbről is megnézzem, így csak a tornyát láttam.

És újra láttam a mozdonyt a könyvesbolt közelében.

Míg kikeverték a gyógyszertárban a krémet, addig egy órát sétáltunk az Oskola utcán, megnéztük a Dómot.

 

Épp mise volt, amikor odaérkeztünk. 

Nagyon szép a Dóm belülről is. Örülök, hogy láttam. Mennyire más és más minden templom, a stílusuk, a hangulatuk!

Nekem nagyon tetszik a város központi része. Igaz, most röpke egy órát sétáltunk, inkább csak az Oskola utcán. Azt hiszem tudom is, miért tetszik annyira! Az épületek stílusa nagyon hasonlít az itteni Dóm téren levő épültekhez, és úgy általában az itteni régi épületekhez. Olvastam valamikor, sok itteni épületet ugyanaz az építész (vagy építészek?) tervezett régen, mint Szegeden és Bécsben. Hát ennek is utánna kell olvassak, keresek majd egy jó könyvet szülővárosomról.

És Szegeden ettem idén az első fagyit is. :)
Sok biciklist láttam, jó széles biciklisávokat, amiket használnak is.

Bármennyire is tetszik Szeged, tudom, ott sem színig tejfel az élet. A Dóm mellett láttuk, amint ételt osztottak a szegényeknek.

Szeretnék még eljutni egy jó városnézésre és újra tervbe van az állatkert is, a gyerekekkel.

Rég nem írtam arról,

milyen filmeket is néztem Egyrészt, mert nagyon ritkán nézek filmet, nincs időm és sokszor türelmem se hozzá, másrészt meg valahogy elmaradt a lejegyzése. Néztem pár filmet a netről nicelife meg hasonló oldalakon, de az már rég volt.
Mostanában kerölt ide hozzám két dvd, magyarul, olyan általam pihentetőnek nevezett film.

Az egyik tetszett, a "Talpig zűrben". Egy kisfiút akit mindegyre kitesznek, végül egy gyermektelen házaspár magához veszi, de minduntalan bajt okoz, már-már vissza akarják vinni, végül mégis maradhat, mert a férfit szereti, ő az, ki hatni tud a gyerekre. Vígjáték. Kikapcsolódásra.

Áldott ünnepet!

Hajnali szó

Tegnap még zokogott a kert,

A sírbolt a mindennek végét jelentő

Hír volt. De a sír üres!

Kő nem zárja már,

Örökre legyőzetett a halál.

S ámulva hall a hajnal

Új beszélőt:

„Ne keressétek holtak között az Élőt!”

apróságok

-Anya, mondjuk, hogy ezután csak ünnepnapokon legyen deszert.
-Nagyon jó lesz! Ma nincs ünnepnap.
-De!
-Milyen ünnep?
-Hát azt ünnepeljük, hogy jön a húsvét.
És kerítenem kellett valamit deszertnek. Miért ne lehetne az egész élet ünnep?

Múlóban a blogozási láz. Látszik, úgy-e?

Voltunk Szegeden bőrgyógyásznál. Hogy haszonnal? Talán. Még elválik, hosszú lesz a kezelés, mondták.

Közben néha olvasok.

 Inkább kikapcsolódásként, amolyan pihentő olvasmányokat. Ilyen volt Lomb Kató: "Egy tolmács a világ körül" (Gondolat, 1979). Aztán Kulik Andrea: "A senki gyermeke" (Novum, 2008), szomorú történet. És Petre Luscalov: " A hegyek fia" (Ion Creanga, 1987), gyerekkönyvtárból van, egy egynapos izgalmas olvasmány, nem is tudtam, hogy ilyen érdekes könyvek is voltak, mikor én gyerek voltam. Biztos, mert nem jártam a megyei gyerekkönyvtárba.

 Aztán került a házba pár néhány könyv a Kálvin kiadótól, csak hogy ne panaszkodjak, nincs mit olvassak. Tóth-Máthé Miklós: "Pecúrok" (RPI, 2009) lett az első elolvasott. Ez is inkább gyerekeknek való könyv. Szép történet, tanulságos. Csak két sort ídézek:

-Nem vagyok gyáva!
-De az vagy, fiam! Aki az első kudarc után csak a szökést látja a legcélravezetőbb megoldásnak, az gyáva.

Ezen kívül felolvasok még sok szép gyerekkönyvből. Sok szép mesét, történetet. Hát nem jó dolgom van nekem itt a gyerekekkel?

És szép a központ tavasszal, sok a virág.

 

Különleges hétvégénk volt

Gyerekek nélkül, hegyekben, házas hétvége. Régi ismerősökkel is találkoztunk, és lehetőségünk volt más családokkal beszélgetni. Házasság és gyereknevelés témában hallgattunk előadásokat, egy házaspár megosztotta velünk nem mindennapi történetét (úgyan melyik mindennapi?), arról, hogy van remény és lehetőség a helyreállásra Isten segítségével. Jó volt már ismert dolgokat újra hallani olyanoktól akik számára mindez nem csak elmélet. Szükségünk van arra, hogy emlékezzünk, hogy emlékeztessen valaki arra, amit már hallottunk, tanultunk, helyesnek tartunk, elfogadtunk. Jól fogalmazott egyik résztvevő, hogy egy évben kétszer is ránkférne egy-egy ilyen hétvége, hogy emlékeztessen mit hibáztunk és mit kellene tennünk.

Valami más is

Nagy kedvencek lettek nálunk az AnnaPetiésGergő könyvek. Egy család életéről, gyerekek életéről szóló hétköznapi történetek. A szülő örül, ha gyereke megkedveli a könyveket.
Ma olvastam ezekről a könyvekről mást, mint dícséretet, a hunra.hu oldalán.

A lassan félszáz kötetnél járó (kötetenként pedig számos történetet tartalmazó) sorozatok mind képi, mind nyelvi szempontból az egyéves gyermekek lapozóinak világát idézik a lapozók minden külső (kemény tábla, akár leporelló) jegyeit mellőzve. Míg ennek a korosztálynak élvezhető és hasznos könyvei lehetnének ezek, addig a nagyobbak (2-3 évesek, sőt óvodások) ízlését kifejezetten rombolják.

Ez is egy vélemény s nekem, akinek gyerekei AnnaPetiésGergő rajongók, megért egy elolvasást. Még jó, hogy más könyvek is vannak a polcon, s nem csak ott.

Eljött a bolondos április

de én nem vagyok bolondos kedvemben...

Ahogy az évek telnek, más szemmel látom a tavaszt, a változást a természetben. Öregszem :)
A sok szomorúság ellenére szép a tavasz. Virágzik a magnólia, olyan jó illata van! És úgy örülök, amikor a gyerekek megcsodálják a sövényen előbújó leveleket.

Ma egy idősebb hölgy úgy szólított meg, "domnisoara" (kisasszony). Más szerint meg fáradtank látszom. Ez utóbbit elhiszem. No nem az éjjeli műszak miatt, nem is a tavasz miatt. Inkább a le nem tett gond miatt. Pedig az élet szép. Süt a nap és itt a tavasz, akkor is ha ózonlyuk van a fejünk felett (állítólag már elment) vagy jelentéktelen a japánból ideérkezett rádióaktivitás. Közben a médiában olvastam, hogy itt jól körül vagyunk vége atomerőművekkel (de tényleg), ezért jó reménykedni abban, hogy nem a mi életünk során fognak meghibásodni. Vagy inkább Másban.

És írjak ide valami szépet is. Néha olvasgatok. És örülök családomnak.
És életemben először vettem és ettem medvehagymát, finom, spenótba meg zsíroskenyérrel. Mert újra eszek kenyeret, zsírral és vajas-mézesen. S közben tervezem, hogy holnaputántól már nem eszem kenyeret, mert sokkal jobban érzem úgy magam. De a holnapután még jött el.