Még mindig

minden nap az elmúlt szombatra gondolok.

Nem tudtam eddig

hogy milyen is az, ha az ember lányának a hugicája (végre) férjhez megy. Azt hiszem még nem tudom, milyen sok minden változott meg számunkra is. Már úgy beleszoktunk sok jó szokásba. Remélem újak, jobbak következnek.

A menyegző szép volt és örülök, hogy ott lehettünk, bár kisbabásan kicsit fárasztó volt, de ma már vissza lehet nézni az istentiszteletet a neten - nekem most ez jut. Jó volt találkozni rokonokkal, ismerősökkel. Szépek az ilyen alkalmak. (Ebben a hónapban nagymánám még egy unokája fog férjhez menni.)

Mindig történik valami...

-amiért aggódhatok -akartam írni. De okom van a hálára is. És aggodalomra nincsen ok, ha arra gondolok, hogy Isten mindent uralma alatt tart.

Mégis aggódtam, mert egyik lányunk olyan soványka, pedig nem ilyen volt. De fáradékony, alig eszik. Elég volt ránéznem és mindenfélére gondoltam. Ez persze az én hibám és szakmai ártalom. Végül eljutottunk a laborba is (micsoda hercehurca a kijáró ingyenes analízisekért!). Még nem láttam, csak hallottam az eredmények egy részét, persze értük kell menni és elmenni a családi orvoshoz egy kis (meg)beszélgetésre, de úgy néz ki nem vészes a dolog. Hát van hálára ok.

Mégis aggódhatok, mert a picike (aki nem is olyan kicsike, mert sikerült megdupláznia születési súlyát, pont), a mérleg szerint fogyott. Az elmúlt hetekben egyre lassúbb tempóban nőtt. De most egy kicsit fogyott. De minek is méregetem ilyen sűrűn? Számít majd ez évek távlatából? Mostanában jöttünk-mentünk, zajlik felénk az élet. Túl kell élni.

Tegnap meglepett Dóra azzal, hogy átfordult a hátáról a hasára. Már nem tudom, mikor is kell ezt a bravúros mutatványt bemutatniuk a babáknak, de nem is érdekel. Nálunk most történt. Szép volt.

Szép és nehéz hétvége előtt állunk. Egy nadrágot szűkítenem kell, verseket ismételni a kicsikkel, cipőt vásárolnom (erről szívesen lemondanék) és mindenféle tennivaló között sokat mosolyogni.

Akár hiszed, akár nem...

nyakunkon a végre elérkezett a várva várt SZEPTEMBER, ami ha nem lenne sulikezdés, az ősz legszebb hónapja.

Nagyon szép augusztus van mögöttünk, volt benne öröm és betegség, félelem is.
Utaztunk, s a hátam még nem heverte ki Dóra cipelését, aki az idegen helyeken csak nálam (vagy még ott sem) nyugodott meg. Kijutott esti sírásokból, meg szép találkozásokból. Vendégek voltunk és nekünk is voltak vendégeink egy kicsit. Családunkban gyönyörű szépek a gyerekek, gyerekeink második unokatestvérei mind nagyon szépek.

Sok tennivalóm van, sok mindenen gondolkozok.
Egyelőre úgy néz ki, hogy ez a hónap lesz az év legmozgalmasabb hónapja számunkra.
Próbálom csak a mai nap terhét hordozni, mert másképp nem tudok megbírkózni a félelemmel. Művész vagyok abban, hogyan lehet kis semmiségek miatt 'halálra' aggódni magam. Jó, hogy körülöttem vannak olyanok akinek több esze és hite van.

Közben pedig emlékezetembe idézem a mindennapi gondviselést, amit tapasztaltunk az elmúlt időben.