Hétvége

Fárasztó volt ez a hétvége. Tegnap 6 órát ültem a suliban. És ma reggel 8-tól újra suli. Fáradt vagyok. Délben Csenge aludt egy keveset ebéd előtt, mert a korai keléstől nagyon álmos volt, ebéd után, mikor én is pihentem volna már nem akart aludni.
Este fele úgy éreztem kidőlök. Mindjárt megyek és lefekszem 1-2 órára. Aztán szeretnék még felkelni.

Újra tavasz van. Jó meleg, napos idő. Nagyon tetszik.
És nayon örülök, hogy vásárolhattam magamnak cipőt, mert ez nagyon nehezen megy nálam. Egyrészt, mert széles a lábam, másrészt meg kell tetszedjen, kényelmes kell legyen, bőrből, elfogadható árban, mert pl. az első cipő, amin megakadt a szemem 259 Ron volt, na de amint megláttam az árát, le is tettem.

Anita jobban van. Csengének most kezd csorogni az orra. Kezdem megszokni, hogy először lebegszik Anita, mikor aztán kicsit jobban lesz, kezdi Csenge. Hála Istennek, ő nem szokott annyira belázasodni, lebetegedni, az étvágya se hagyja el, és általában nem kerül sor antibiotikumra se. Na, de holnap valószínű itthon ülünk, legalább délelőtt, mert Anita még csúnyán köhög.

Na, megyek, mert ez az éjszaka nagyon rövöd lesz. Nem értem, miért kell az óramutatókat ide-oda tologatni, de főleg előrevinni?!

Tegnapelőtt reggel

ha nem láttam volna a virágzó fákat, bokrokat, a fűben az ilbolyát, pitypangot, százszorszépet, azt hittem volna, hogy tél van. Most is hodeg van, de nem épp annyira és kicsit előbújt a nap is. Ha telünk nem igazán volt, tavaszunk van. Nem tudom, de az utúbbi években, minden februar 2-án meglátta a medve az árnyékát, és olyan csalókás tavaszunk volt.

Anita még tegnap is lázas volt. Ma eddig még nem. Keveset eszik, a sok gyógyszer miatt.

Megnéztem a napokban a Hiúság vásárát és a Kockán nyert szerelmet. Egyelőre vége a filmezésnek. Itt vár pár könyv átolvasásra, dolgoztokat megírásra. Szombaton is kell menni suliba, aztán jönnek a vizsgák. Remélem a tavasz is megjön, úgy igazából.

Elmúlt

az ünnep.
Na, nem egész nyomtalanul. De azért nem olyan volt, mint vártam.
Itt maradt a színes tojás. Azt hiszem nagyobb élmény elkészíteni őket, mint megenni. Itthon voltunk, így nem volt locsolkodás. Hogy őszinte legyek, én nem is szeretem. De ez is egy szokás. Én jól megvagyok nélüle.

Megvan a pénteki vérvétel eredménye. Magas a koleszterinszintem. Mikor Csengével voltam terhes, akkor is nagy volt. Akkor azt mondták, ez nem gond terhesség alatt. Szülés után viszont nem vettem a fáradságot megszúratni magam. Most újra nagy vagy még mindig nagy. Na, ki kell várnom a terhesség végét, persze addig sem árt kicsit jobban figyelni, mit és mennyit eszek. Azért is, mert szépen növögetek.

Anita még mindig be-belázasodik. Imádkozunk, hogy Csengi ne betegjen le.

Olvastam egy cikket az írás gyógyító hatásáról. Igaz a blog nem lehet olyan mint egy füzetnapló, de akkor is jó dolog.

Este

itthon a lányokkal a http://www.kbgy.hu/ oldalról halgattam Mike Sámuel délelőtti húsvéti prédikációját. Jó, hogy van net.
Anitának épp hogy kitart a lázhúzó 6 órát, vagyis 6 óra elteltével újra lázas.

Végül

úgy döntöttünk, hogy itthon ebédelünk az ünnep alkalmából. És már péntek délután, Anita kérésére elhatároztam, hogy tojást is fogunk festeni, de most nem hagymahéjjal, hanem festékkel. Torta is maradt abból amit tegnapra készítettem. És nagyon jó volt itthon együtt, kicsit pihentünk is.
Délelőtt az imaházban Anita belázasodott. Már vagy öt napja köhög. Így ma este megkezdjük az antibiotikumot szedni. Pedig reméltem elkerülhető lesz. Az immunerősítők ellenére, mégis könnyen megbetegszik. Az orvosnő azt mondta van most egy vírus, amitől öt napig is lázas lehet... De remélem nem lesz így nálunk. Miután beadtam neki a lázhúzót, délben és délután jól evett.
Így ma délután itthon maradtunk, és lehet holnap is itthon leszünk.

kiírom a szomorúságom

nem szeretem, ha valaki a jóindulat köntösébe burkolózva manipulálni akar, s ha nem sikerül, mintha mi sem törént volna, a legjobbakat kívánja, bizonyítandó, felette áll a helyzetnek.
nem szeretem, ha még mindig az a gyerek kell legyek, aki nem gondolhat, nem akarhat mást, mint amit tévedhetelenül jónak gondolnak számára, mert már elmúlt az az idő s mert más elgondolás is lehet épp oly jó, s helyénvaló.
nem szeretem, mikor valaki ide-oda hajlik, ahogy szél fúj, megbízhatatlan és fél az emberektől.
nem szeretm, mikor valaki mások gyengeségére hivatkozik, csakhogy a saját elképzelését, akaratát megvalósítsa.
nehéz tisztelni azt, aki csak akkor bátor, ha mindenki helyesli.
nehéz tisztelni azt, aki mások nevében hozz döntést, de a munka nehezét másra bízza.
fájdalmas, ha az emberi veszteség semmit sem ér a saját akarat megvalósulása mellett.

szeretném megváltoztatni a múltat, ahogy gyerekként néha szülőket cseréltem volna... de nem lehet. S ha lehetne is, ki tudja, lehetne-e jobb?
az erő nem abban van, hogy el tudunk menekülni a fájdalom elől, hanem, hogy el tudjuk hordozni, mégis örülni, szeretet adni.

mások hibája talán azért fáj annyira, mert részben magamra ismerek. s lehetne-e máshogy?
de talán marad a máshogytenni lehetőség reménye.

Húsvét

Egy énektöredék jutott eszembe ma reggel:
"...és élni érdemes nekem, mível Ő él!"
Valahogy most ilyen a hangulatom, a húsvétom. Öröm és szomorúság. Csalódás, úgyanakkor hála az Emberért aki mellettem áll. Bárcsak tanulnék ebből a helyzetből valamit!

Elmentünk

a gyülibe, de mivel elfelejtették a fűtést bekapcsolni és hideg volt, a lányokkal hazajöttünk, Anita csúnyán köhög, Csenge is harisnya nélkül volt, mert melegre számítottam a teremben. A teremnek elég sok idő kell, hogy felmelegedjen, mert most kint is hideg van. Pedig nekem is jó lett volna felmelegedni. De egész ki vagyok borulva, tudom, alszok rá egyet és elmúlik. De nem tudom megérteni, hogy miért olyan fontos az, hogy mit gondolhatnak egyesek, fontosabb, mint a tisztesség és a becsület?! Általában meg vagyok elégedve, sőt, örülök, hogy magyar vagyok. Egyetlen hátránya itt, az, hogy nincs más magyar gyüli, ahová mehetnék... mert néha nagyon mehetnékem van, de nagyon!
Szép nagypéntek! Nem hiszem, hogy megéri így felhúznom magam, de most ez van.
Keresek a neten valami jó hallgatnivalót.

Rohanás

volt eddig ez a nap.
Reggel vérvétel. Egy gyors kör a Billában, főként friss húsért.
Aztán rohantam a könyvtárba, a dolgozathoz kell még olvasnom ezt-azt. Útközben vettem néhány doboz teát a "Plafar"-ból.
Itthon gyorsan ebédet főztem, mert néhány napja Csenge 12 órakkor már levest akar enni.
Ebéd után kidőltem. Csak 15 percre feküdtem le, de 1 óra lett belőle.
1 óra óta Anita és Csenge együtt játszanak. De arról nem írok, hogy néz ki a nappali, alig van talpalatnyi hely.
Kenyeret sütöttem, de most fehér lisztből és korpából, mert elfogyott a teljeskiőrlésű liszetem. És készítettem holnapra egy "tortát", mert Anita panaszkodott, hogy már rég nem volt torta. S nekem nehéz vasárnapra sütizni, mindig annyi minden összejön szombatra, ez az egyetlen nap a hétből, amikor általában együtt a család. Holnap is cipőt kell venni a lányoknak stb.
Tojásfestés azt hiszem az idén nem lesz, vasárnap szüleimnél ebédelünk, lesz ott festett tojás is. Nem sok főtt tojást eszünk.

... jó lenne kicsit most már megállni, elcsendesedni...

Nem tudom, miért olyan nehéz azt tennem, amit kell.

Például elhatároztam, hogy most míg Csenge alszik, nekifogok a licenszdolgozatnak. Persze már egy olyan minimális vázlat van, hogy elméleti rész, gyakorlai rész, konklúziók, bibliográfia. De gondotam, ideje lenne írni pár sort. főleg, hogy az egyik ipotézist megfogalmazta és leírta a tanár, még kellene írni mellé egy párat. S hát mi lett a nagy nekifutásból? Egy két múlva esedékes bemutatáshoz egy egyoldalas jegyzet. :)
Csenge felébredt, már a levest is megettük. Mentem.

Nehéz szavak

Csengének nem okoznak gondot az olyan szavak kiejtése, mint: kapucni, káposzta, harkály, flamingó, karfiol. Már a "szekrényes"-sel is próbálkozik.
Néhány ruhát kellett kiterítsek a balkonon. A lányok a szobában színeztek, rajzoltak. Mikor jöttem be, Csenge ott ácsorgott a konyhában, Anita a szobában sírt. Miért? Mert "Csenge megcsípett, pedig nem csináltam semmit". Persze el tudom, képzelni, hogy néha ez a "nem csináltam semmit" is nyomós ok lehet egy csípésre, harapásra. Na, de Csengével, aki derűs arccal elismerte, hogy csípett, meg kellene értetni, hogy ez a probléma megoldási módszer nem a legjobb. Így hát, miután elmondtam neki, hogy a csípés Anitának nagyon fáj, kértem, kérjen bocsánatot Anitától, vagyis menjen, puszilja meg és mondja "bocsánat". Anita kapott ölelést, puszit, simogatást. De azt, hogy "bocsánat", nem tudta kimondani Csenge. Pedig már volt hogy mondta, "bocsánat" és úgy is, hogy "bocsika". Kezdem azt hinni, hogy szép magyar nyelvünk legnehezebben kiejthető szava, a "bocsánat", főként, ha gyermeki őszinteséggel párosul.
A kérem vagy a kérem szépen se könnyű. A Csenge féle váltzat erre: "tessék köszönöm".

Még meg kell jegyezzem,

hogy ami nekem most finom, az másnak lehet nem az. Mióta babát várok, kicsit máshogy érzékelem az ízeket. Pl. gyakran elsózom az ételt, de ezt én nem veszem észre, vagy nagyon savanyú lesz a leves. És még ki tudja? Ezért levest mindenki magának savanyít nálunk, alamaecettel, ha csak nem teszek a levesbe paradicsomlét. Csengének viszont legtöbbször én "ízesítem" a levest, általában megeszi.

Ma olyan kedvem lett

finom zöldséglevest főzni, hogy csak na! És finom is lett. Szeretek zöldséglevest főzni úgy, hogy menet közben még eszembe jut, hogy tegyek bele egy kis ezt, egy kis azt. Ilyenkor nagyon jól érzem magam. És bár kísértett a gondolat, hogy tegyek bele egy kis vegetát, sikerült ellenállnom, így minden műíz nélküli finom levesem lett. Van benne: hagyma, fokhagyma, krumpli, répa, petrezselyem gyökér és levél, zeller, borsó, brokoli, friss sóska, fagyasztóból gogsár, levestészta. Kicsit sűrübb lett, mint szoktam, de nagyon finom, estére veszek hozzá tejfölt is. Örülök, hogy itt a tavasz, mert annyi variációt lehet kitalálni a zöldséglevesre.
Kenyeret is sütök. Megint két kg lisztből, de két tálban gyúrtam meg, 1-1 kgt, mert a múltkor nehéznek találtam a két kgt egyszerre gyúrni. Tehát gyenge a kezem, nem sokat dolgozok.
Nem volt könnyű Csengét a konyhában tartanom, úgyanis egyedül nem marad el a szobában. Adtam neki először egy kis pufarint, majd evett egy kis nyers kenyértésztát, úgyanis nagyon szereti a nyers tésztát (akárcsak én), aztán kapott reszelt répát (Anita csak reszelve eszi meg a répát a levesben), aztán egy kis konzervborsót. A végén már nem kellett neki semmi, csak a kezem, azért, hogy behúzzon a szobába. Már fáradt volt. Most alszik.
...és még sikerült ma 3 kukászacskó lim-lomot összeszedni, amit leviszek majd a kukába. Csak attól tartok nem érek a takarítás végére húsvétig...

Bővült a Csenge repertóarja

Süssünk, süssünk valamit,
azt is megmondom, hogy mit:
lisztből legyen kerekes,
töltelékes, jó édes.

Sodorva, tekerve,
túróval bélelve,
csigabiga rétes,
kerekes és édes.

Csak az első sorát tudja még, de ha elkezdi, nekem folytatni kell. S ha a végére érek, Csenge azt mondja: még. És akkor előről enekeljük.

Az Akinek a szeme kék- nek is meglett a másik két szakasza is, Csenge örömére.

Akinek a szeme kék,
Takarója a nagy ég.

Akinek barna,
Eledele alma.

Akinek a szeme zöld,
Puha ágyat vet a föld.

Akinek fekete,
Liliom a tenyere.

Tegnap

nem jutottam oda, hogy írjak, most próbálom bepótolni.
Reggel kimentem a lányokkal a piacra. Láttunk a járdán egy katicabogarat. Felvettem, hogy Csenge jobban megnézhesse, tetszett neki, és amikor leesett, már-már elkezdett sírni érte.
Vettünk nárciszt is. Csenge fogta a virágot a kocsiban. Mondta: virág lába. Anita kérdezte: akkor hol van a keze? Mondtam Csengének, hogy az nem lába, hanem szára. Erre ő mondogatta: lába, szára, lába, szára. Aztán maradt csak a szára. S ma már csak szárát mondott.
Tanulgatja a színeket. Néha eltalálja. Számol: egy, kettő, három, de nem hiszem, hogy érti is mi van a számokkal. De annyi-annyi mindent hall itt Anitától, hogy sok minden a fejében ragad.

Ma az imaházban játszott a babájával, és hangosan elénelekte az Áll a baba állt, aztán a Tente babát, próbálkozott a bú-bú-bú boci szomorúval, és a gá-gá-gá mehet világgával is. Egyesek szerint elég érthető volt. Nehezen érti, hogy csendben kell lenni. Igaz, hogy az utóbbi vasárnapokon többször nem voltunk istentiszteleten. Úgyhogy nem valami lelkesen fogok menni ma délután a gyülibe, mert ki tudja mi fog eszébe jutni?

Ma voltam

a kórházban vérvételen, hát jól megcsapoltak, mint tán még soha. Igazán nem értem miért kellett annyi vért venni, milyen tehnikával dolgoznak, mert eddig mindig kevesebb vérből is el lehetett végezni ezeket az analíziseket, igaz a múltkor egy részét nálunk a laborban végeztem el, amit mi nem csinálunk, azt meg a kolleganőm a másik labroban. Na, de túléltem. S mivel már esedékes volt, a doki ecot is csinált, csak mivel a kórházban voltunk, nincsennek kinyomtatott adataim, de minden oké, láttam a babát, kicsi édes. Amúgy ma is rém fáradtnak éreztem magam. Voltam a tavaszi kiállításon, vásroltam is, többek között magamnak blúzt, amibe kettecskén is beleférünk majd. Holnap sajnos suli is lesz, 12-től 4-ig. J. se lesz itthon. Na, de jó éjt, én már aludtam egy sort ma este.

Olyan egyszerűnek tűnt,

amikor a tanár elmondta, hogy miből is kell álljon a licenszdolgozat. Huszon- oldal elmélet, aztán a gyakorlati rész, legalább annyi oldal mint az elmélet, a következtetések, bibliográfia. Itt a vége fuss el véle.
Kicsit más a kép, mikor itthon leülök, megpróbálom megfogalmazni amit gondolok és amit másoktól olvastam. Illetve keresek és keresek információt... Még jó, hogy egyszer vége kell legyen.

tanulunk :)

Csenge már legalább egy hónapja tanult Katitól egy kis éneket:

Akinek a szeme kék
takarója a nagy ég.
Akinek barna
eledele alma.

Aztán Anita is tanult egy verset az oviban, amit hallottam megzenésítve is, így Csengének énekelni szoktam, nagyon tetszik neki, már van olyan szakasz aminek az első két sorát egyedül is mondja.

Szabó Lőrinc: Hangverseny

Háp! Háp! Háp!
Jönnek a Kacsák!
Hej, de szomjas, hej, de éhes
ez a társaság!

Bú! Bú! Bú!
Boci szomorú!
De hogy feszít tyúkjai közt
a Kukurikú!

Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
sonka-lábán Kucu néni
fürödni döcög.

Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá
Liba mama, ha a Szamár
rábőg, hogy "I-á"!

Rút! Rút! Rút!
Föl is, le is út:
mérges Pulyka, te szereted
csak a háborút!

Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
víg zenével így köszönt e
díszes társaság.

Babákat, macikat felállít, sőt a könyvet is, ha baba van benne, s mondja:
Áll a baba, áll,mint a gyertyaszál.

mikor így, mikor úgy

Csenge már jobban van, már ami a hasmenést illeti, úgy néz ki, elmúlt. Eszik mindent, étvággyal nincs gond. De az éjjel nem tudom mi történt, vagy másfél órát nem aludt! És persze én sem. És sírt is! És fel kellett keljek elaltatni. És ma is nyűgös volt, de azért is didi nélkül hagytam elaludni, persze nem ment könnyen. De most alszik, mert nagyon fáradt volt már.

Az este végre kaptam

egy ilyen kis mütyürt, nem tudom mi a becsületes neve, nekem usb elosztó. Már nagyon kellett, mert a leptopnak csak két usb bemenetele van, az egyikben az egér a másikban a nyomtató. S ha pl. a fényképező gépet tettem be a nyomtató helyére, s majd akartam valamit nyomtatni, legtöbbször újra kellett instalálni a nyomtatót. Tudom, nem nagy dolog ez az elosztó, de nekem megkönnyíti az életem. Így hát örülök. S talán gyakrabban teszek fel képet, csak jusson eszembe fotózni :).

Sül a kenyér.

Ma 2 kg lisztből sütök kenyeret, 4 db. lesz belőle, kettő már kész van. Mert ha 1 kg-ből sütök, hamar elfogy, 3 nap múlva süthetek újra vagy 2 után. És hát míg dagasztottam, éreztem, hogy 1 kg lisztből sokkal-sokkal könnyebb meggyúrni a tésztát. És azt kérdeztem magamban, nagyanyáink hogyan süthettek egyszerre 10-15 sőt 20 kg lisztből? Derék asszonyok voltak!

Nem nagy kedvem van írni,

mert Csenge szerintem nincs egészen jól, de lehet hogy én gondolom rosszul.
Szóval hallottam a héten arról, hogy van totyogósok hasmenése, ami nem egy betegség. Kerestem a neten, találtam olyat, hogy totyogósok hasmarsa, amiről eddig nem tudtam. Most még csak azt kérdezem magamtól, vajon Csengének is ez van, mert ha diétázik csak egyszer, ha nem 3-4 szer puhát termel a bilibe, az állag ugyanaz, nem lázas, étvágy van... Megpróbálok tejet is adni neki, úgyan meddig diétázzon? Hát ilyesmik járnak a fejemben.
Tegnap többet jártam a városban. Az emberek komolyak-komorak, sietnek. Alig látni egy derűs arcot, ragyogó szempárt.

Kissé nem a legszebben alakult ez a nap,

mert mi felnőttek nem voltunk a legjobb kedvünkben. J. a számítógép miatt, én meg, mert hiába diétáztatom Csengét már három napja. Nem megy a hasa, de azt sem mondhatom, jól van. Lehet csak a foga, de lehet, hogy nem. A Smecta port nem találta finomnak, a teát se kérte. Én már rég meguntam volna a banánt, de ő még eszi. De azért mégse olyan ez az evés mint amikor jól van, így hajnalban félálomban ilyesmit mondott szegénykém: kanál, krumpli. Úgy adnék neki mindent enni, de nem lehet. Ettől eltekintve a lányok meg rajtunk lógtak ezen az esős, hideg márciusi napon. Csenge nagyon nyűgös volt, persze nincs jól a gyerek. De azt hiszem én is nyügös voltam. Jó, hogy este lett és csend. Ma megkérdeztem magamtól, hogy fogom én bírni három gyerekkel? Persze a választ is tudom, hogy túl fogjuk élni, és nem csak. Csak most egyáltalán nem így éreztem. Igaz, sokszor nem az érzések a legfontosabbak. Várom már a diétázás végét. Lesem mi kerül a bilibe, és persze hányszor. Tegnap és ma csak egyszer, javulás az azelőtti háromhoz képest, de ez még nem elég. Pedig már meguntam, hogy nem tudunk rendesen együtt enni, csak píritott kenyeret. Na de holnap ez nem lesz nagy gond, mert a gyüliben kajálós nap lesz, így délutánig kettecskén leszünk itthon Csengével, lesz időnk kedvünkre diétázni s egymást szórakoztatni.

apróságok

Ez már a harmadik napja, hogy Csenge korán felébred és fel is kel, aztán miután a nagyon elmennek és egy kis olvasás után újra elnyomja az álom. Aztán délután is jön még egy kis szundi, mondjuk fél óra. Tetszik ez az új program, mert így együtt reggelizhetünk, s ez nagyon jó.

Tegnap délután és este úgy fájt a fejem! Még jó, hogy reggelre elmúlt.

Az este

így szólongatta Csenge az apját: apucikám. Kezdte: apa, majd lett apuci, apucika, meg apucikám.
Milyen variációk lesznek még az "apa" szóra?
Anya az anya és kész.

Hazafele jövet

vettem itt a sarki élelmiszerboltból egy liter 1,8 százalék zsírtartalmú zsacskós tejet, 3,2 ronért. Kissé drága, de ilyen esős időben ez van a legközelebb. Aztán itthon bekapcsoltam a rádiót. A tejtermelők és feldolgozók vitatkoztak. Mert van ahol 1 liter tejért nem tudom milyen faluban a néni 0,5 ront kap, ha nem akarja eladni a tejet ilyen árban, akkor megtarthatja. Van ahol 0,8 ront, vagy 1,2 ront fizetnek 1 l tejért. Egy hölgy azt mondta, ő a 2,5 ronért adja a tejet, azt nem értettem, hogy a feldolgozónak vagy másnak.
A tej amit én veszek már le van fölözve stb.
És azt is mondták, hogy nem ígérhetik, hogy a tej nem fog drágulni.
Hát így.

Ilyen is van...

Az este nem feküdtem korán.
Reggel 6 körül Csenge megébredt, forgolódott, szopizott (ez már inkább cumizás, mert nem nagyon van már tejem), nem találta a helyét. Mi lehet a baja?
-Csenge kérsz tejcsit? - kérdeztem
-Igen.
Kimentunk a konyhába. Megivott egy pohár tejet. Már fél hét volt. Visszamentünk, lefeküdtünk. Reméltem, telt hassal visszalaszik. De alig egy 5 perc múlva, megszólal újra:
-Kaka.
-Kell kakizni? - kérdeztem, és szerettem volna nemleges választ hallani.
-Igen. - jött a komoly válasz.
Akkor hát felkapcsoltam a villanyt. Elővettem a bilit és vártam. Csenge a bilihez "tartozó" kosárban keresgélt. Sejtettem, alvás most már nem lesz. J. is felkelt és Anita is, mire Csenge elvégezte a dolgát. És értésemre adta, már nem akar lefeküdni. Hát felöltöztünk, reggeliztünk. A nagyok elmentek, mi itthon maradtunk.
Olvastunk, danoninóztunk. Fél kilenckor már kissé kába volt Csenge, és én is.
Most alszik.
Még nem volt ilyen korai reggelem Csengével (hála Istennek a szoptatásért!). Meglátjuk szokás lesz-e belőle? Reggel 6.kor ébredni, s nem csak, hanem fel is kelni?! :(
Ma kell nemjek suliba, elég sokat leszek elmenve. :(
Nem valami fényes a jövő, zsúfolt napoknak nézek elébe. Május már szesszió, rövöd 20 nap. 11 vizsga. Semmi kedvem az egészhez. Nem is látom, hogy jutok a végére.
Most megyek, főzök egy kis borsólevest.

Ma este sem

sikerült Csengének elaltatnia, de most már megyek jószántamból lefeküdni, mert furán érzem magam, az orrom,  a torkom, a fejem... fázom... jobb lesz aludni, most amikor nem nagyon szedhetek gyógyszert, ez a legjobb orvosság.
Csak megjegyzem, hogy ma este Csenge mindenképp Apucitól akart szopizni :D.

No, megtudtam,

hogy a pszihopatológia szemináriumhoz csak egy jelenlét kötelező a Gátaljai ideggyógyintézetben (50 km). Akit érdekel mehet többször is. És lesz egy dolgozat. És aztán a szemeszter végi vizsga.
Egész jó. Elfogadható. Attól tartottam, hogy netalán kéthetente le kell utazni Gátaljára.

Olyan kába vagyok ma, pedig egész szép idő van odakint.
Anita ma itthon maradt, mert még nem heverte ki a hétvégi hasmenést, de holnap már megy oviba. Most kint vannak a lányok a mamával a parkban. Én pedig dolgozom kicsit a statisztikán.

Eljött az én sorom is,

hogy fájjon a torkom, csorogjon az orrom. Nem lehet, hogy csak kedveseimnek jusson s én kimaradjak :). Most én használom a zsepiket, szedem a C vitamint.
A yahoo 360 nem akarja mutatni amit írtatok, nem enged kommentelni :(.
Ma kell menjek suliba.
Szép hetet nektek.

A neveléshez bátorság kell

Ez a címe annak a Christa Meves könyvnek, aminek olvasását a tegnap fejeztem be. A könyv 1997-ben íródott, magyarul az Agapé Kiadó adta ki 2001-ben.
Egy másik könyv bibliográfiájában találtam utalást erre a könyvre és nagyon szerettem volna elolvasni, főleg miután szóban is ajánlást kaptam. Jó lett volna 7-8 évvel ezelőtt elolvasni. De most se késő.
A könyv alcíme: A lélek egészsége - hogyan adhatjuk át gyermekeinknek?

Miről is szól a könyv?
Agresszió és autoritás.
A televizió.
Magatartási zavarok.
Fiatalkorúak és a bűnözés.
Mi a kapcsolat a csecsemőgondozás és: az ősbizalom kialakulása, a kötődés képessége, a felelősségtudat, a beilleszkedés képessége, a rezignáltság, mohóság, teljesítményzavarok, a neurotikus depresszió, hisztéria, tulajdon elleni bűncselekmények, kéjgyilkosság között. Milyen pótolhatatlan az anyai szerető gondozás, a otthon.
Pszihológia, fejlődéspszihológia, de érthetően. Talán a legérthetőbben itt olvastam arról, hogyan épül egymásra az amit a gyerek egy-egy életkorban "megtanul", illetve milyen káros következménye van annak amit nem tanulhat meg.
Miért másak a múlt század első felében született emberek? Hová alakulhat a mai gyerekek jövője? Hogyan lehetne segíteni nekik? Az iskolai nevelés alakulásáról.
A jövő nem rózsás. De van remény!

Nem tudok

aludni.
Tegnap délután megint fejfájás kínozott. Nem állítom, hogy a pocaklakó miatt van, lehet ez a fura időjárás az oka, február végén nappal 22 fok, március 1. hideg viharos szél, eső, villámlás. Na de most nem fáj már a fejem. Az este Csenge sikeresen elaltatott. Már kicsit jobban van, ma éjjel még nem ébredt meg. Szeretem figyelni a szuszogását. De azért még jobban szeretnék ilyenkor aludni. De majd lassan hozzászokom ehhez a programhoz. Felkeltem, mert úgyis csak egyik oldalamról a másikra fordultam, hiába, miközben rém éhesnek éreztem magam. Meg is ettem egy fél nyers répát, így már sokkal jobban érzem magam. Az este lefelejtettem kivenni a húst a fagyasztóból a leveshez. Ezt is kivettem most. S kicsit pötygök.

március

Viszlát Tél!
Szervusz Tavasz!
Elteszem a csizmákat.
Örülök a napsütésnek, sétáknak a parkban.