Csenge már legalább egy hónapja tanult Katitól egy kis éneket:
Akinek a szeme kék
takarója a nagy ég.
Akinek barna
eledele alma.
Aztán Anita is tanult egy verset az oviban, amit hallottam megzenésítve is, így Csengének énekelni szoktam, nagyon tetszik neki, már van olyan szakasz aminek az első két sorát egyedül is mondja.
Szabó Lőrinc: Hangverseny
Háp! Háp! Háp!
Jönnek a Kacsák!
Hej, de szomjas, hej, de éhes
ez a társaság!
Bú! Bú! Bú!
Boci szomorú!
De hogy feszít tyúkjai közt
a Kukurikú!
Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
sonka-lábán Kucu néni
fürödni döcög.
Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá
Liba mama, ha a Szamár
rábőg, hogy "I-á"!
Rút! Rút! Rút!
Föl is, le is út:
mérges Pulyka, te szereted
csak a háborút!
Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
víg zenével így köszönt e
díszes társaság.
Babákat, macikat felállít, sőt a könyvet is, ha baba van benne, s mondja:
Áll a baba, áll,mint a gyertyaszál.
:)
VálaszTörlésugyes nagyon :)
Ez a kedvenc versem az első osztályból, akkor tanultam meg és mégmindig tudom...én is tanítgatom Krisztinának, remélem majd egyszer olyan ügyesen fogja tudni, mint a te lányod :)
VálaszTörlésBiztos! Minden gyereknek más a ritmusa, mi nagyon élvezzük Csengét a későn beszélő Anita után.
VálaszTörlésKiegészítés az első versikéhez:
VálaszTörlésAkinek zöld,
puha ágyat vet a föld.
Akinek fekete,
liliom a tenyere.
Pussz