Szentírás

Egyszer régen olvastam egy történetet, arról, hogy egy kisgyereknek adtak egy piszkos kosarat és elküldték, hogy hozzon vele vizet a folyóból. A kisgyerek próbálkozott, de mire visszaért, a kosárból minduntalan kifolyt a víz. Több próbálkozás után megbízójához fordult azzal, hogy ezt a feladatot nem lehet teljesíteni és megkérdezte miért kellett ezt tennie. A válasz az volt, hogy bár a kosárban nem tudott vizet hozni, de közben a kosár tiszta lett, ez volt a cél.

Közeledik az év vége és egy új évnek a kezdete. Tervezünk és döntéseket hozunk. Nekem sok év kezdetéhez kapcsolódik az a döntés, hogy egy év alatt újra elolvasom a Bibliát.

Először kiskamaszként hoztam meg ezt a döntést egy szilveszter éjjel. Akkor nem szerepelt a döntésben az 1 év, csak az, hogy el akarom olvasni magamnak elejétől a végéig ezt a könyvet. Nem tudom, mennyi időbe telt kiolvasni. Ma is emlékszem, ahogy a nyári vakációban a kisszéken kuporgok falun mamám háza teraszán és saját Bibliámat olvasom. Azokban a múlt századi régi időkben nem lehetett a könyvesboltokban Bibliát vásárolni. Életüket kockáztatva csempészték be az országba a Bibliákat. Volt olyan szállítmány, amelyet elkoboztak és wc-papírt készítettek belőle. Nagyon örültem, hogy van saját Bibliám.

Emlékszem, volt, hogy nehezen ment az olvasás. Voltak olyan részek amelyeket kissé unalmasnak találtam, pl. a nemzetségtáblázatokat, egyes hosszabb próféciákat, amelyeket nem értettem. De sok mindent megértettem. A történetek és még a próféciák is képet adtak Istenről. Azzal a gondolattal érkeztem a könyv végére, hogy ezt újra el kell olvasnom. 

Azóta sok év kezdetéhez hozzátartozik a döntés, hogy elolvasom, 1 év alatt a Bibliát. Azt mondják napi 20 perc, vagy napi 3-4 fejezet elolvasása kell ahhoz, hogy 1 év alatt ki lehessen olvasni a Bibliát. Az én történetemhez hozzátartozik az is, hogy több olyan év vége is volt, amikorra nem sikerült teljesítenem a magam elé tűzött célt. Volt hogy másfél, két év lett, mire egyszer átolvastam az egész könyvet. Voltak napok, amikor nem olvastam vagy csak épp pár sort olvastam vagy egy már régebben memorizált részt mondtam fel magamnak. Többszöri elolvasás után mondhatom, hogy mindent megjegyeztem? Nem. Ismerem most már a Bibliát? Ó, nem. De remélem, hatással van a gondolkozásomra. Hasonlíthatom a fejem a kosárhoz. A Biblia szavai, mint a víz a piszkos kosarat, tisztítják a gondolataim, s remélem segítenek jó felé változni. Úgy gondolom, hogy amit olvasunk, amit nézünk, amin gondolkozunk mind hatással van ránk, formál.

Ma nagyon sok lehetőségünk van a Szentírás olvasására. Szeretem a könyvesboltokban nézegetni a szebbnél szebb kötésű Bibliákat. Olvashatjuk könyvben, telefonon, applikációban vagy csak hallgathatjuk vasalás, takarítás vagy vezetés közben. Olvashatjuk elejétől a végéig vagy kronologikus sorrendben (nekem ez nagyon tetszett). Találhatunk különböző szempontok alapján készített terveket, féléves (nem mernék belefogni), éves, másfél vagy két-hároméves terveket. Készíthetünk tervet saját magunknak. Választhatunk különböző fordítások közül és olvashatjuk különböző nyelveken, akár gyakorlásként.

Jó, ha van egy okunk és egy célunk, ami segít kitartani az olvasásban. Miért olvassuk a Bibliát? Mert -nekem is ezt mondták: ez Isten írott üzenete az emberekhez. Vannak akiket ez nem érdekel, nem hiszik el. Én mindig kíváncsi voltam a nekem címzett levelekre, no nem a formanyomtatványokra, hanem a személyesen nekem szólókra, melyeket sok szeretettel, fáradságot nem kímélve írt nekem valaki. Úgy tekintek a Bibliára, mint Isten levelére. Újra és újra kíváncsi leszek, miről is szól. Szeretem, ahogy a rég leírt szavak mondanivalója  helyet kap gondolataimban, életemben. Máshogy látom e könyv hatására a világot, magamat, az életet.

A kitartó, folytonos olvasás nem mindig hoz számomra eget rengető felfedezést. Sokszor arra jövök rá, hogy lehettem volna bölcsebb is és főleg kedvesebb. Ami lenyűgöz, az Isten szeretete, mindenek ellenére. Úgy tanultam, hogy néhány egyszerű kérdés segít a szöveg jobb megértésében. Ilyenek a: Mit mond a szöveg Istenről? Mit mond az emberről? Kiről van szó? Hol történik? Mikor? Kivel? Miért? Hogyan? Mit tanulhatok belőle? Mit kell nekem tennem? Szeretek ceruzával (sőt színes cerúzával), jegyzetfüzettel olvasni, mert, hamar kihullik a fejemből az, amit megértettem. Ezért is szeretem újra és újra elolvasni ezt a könyvet.

Ha új év, legyen új olvasási kedv és terv (vagy a régi terv új lendülettel való folytatása).  Legyen időnk megállni, olvasni, gondolkozni, jót tenni. Az időnk egyre gyorsabban fogy, mint homokszemek, lepereg s olyan kevés az, amit megtarthatunk és magunkkal vihetünk.

Elmúlt az ünnep.

Az ég szürke és esik az eső. Mindenki itthon pihen. Én is. Maradt elég maradék, ma nem kell főznöm. Szabad csak ülni és nézni a fenyőn pislákoló apró égők meleg fényét. Van idő olvasni, gondolkozni, csak lenni. Ajándék ez is. Szeretteim kedvessége újból meglepett. S míg én kellett volna ajándékot adjak, a legnagyobb Ajándékozó kincseivel mehetek tovább az ünnep után:

-Ne félj, mert meghallgattatott a te könyörgésed (Lk.1,13),

-Ne félj, mert kegyelmet találtál Isten előtt (Lk.1,30),

-Mert az Istennél semmi sem lehetetlen (Lk.1,37),

-Boldog az, aki hitt, mert beteljesednek azok, amiket az Úr mondott neki (Lk.1,45),

-és végül: ünnep után is: Immánuel, velünk az Isten. 

December 21

számomra az év egyik kedvenc napja. Ma a legrövidebb a nappal. Miért vártam ezt a napot? Mert mától minden nap egy lehetnyit több lesz a fény. Hetekig, hónapokig tartó örömöt hoz ez a nap számomra.

Valaki nemrég azt mondta, hogy számára az advent az év egyik legszebb ünnepe a pünkösd mellett. Nem is tudom... Azt hiszem, nekem is többet jelent, mint a karácsony. Lassan lejár az idei advent. Minden évvel szebb lesz, többet jelent. És nincs vége... Akkor lesz vége, amikor valóra válik a reményem, a hitem. Addig várok...

... s míg várok, bízom Istenben, hogy nem csak megváltott, de megtart kegyelmében. Ha elcsüggedek, ha nem értem ami velem, körülöttem történik kedvenc könyvemből kapok erőt, reményt. Ez a Biblia. Olyan számomra, mint sötétben az útat mutató fény. Az egyetlen könyv, mely megunhatatlan. Újra és újra olvasom.

A Biblia olvasása az egyik lehetőség találkozni Istennel, megtudni mi végre is vagyunk a világon, ki és mi az, amire várunk karácsony után is.

Olyan sötétek

 a reggelek, hogy kell a gyertyák fénye. És olyan hamar sötét lesz délután, hogy kell a remény, hogy egyszer, újra meleg lesz és fény és ragyogás.

Nehezen viselem, ha napokig nincs napsütés. Ilyenkor az olvasás feledteti velem a szürkeséget. A jó hallgatnivaló míg kötőtűvel vagy horgolótűvel játszom a színes fonallal feledteti a napsütés hiányát. Gyenge próbálkozás a D-vitamin napi szedése, mert nem hoz meleg ragyogást. De remélem segít immunrendszerünknek helytállni.

Nem csak a karácsony közeledik, hanem az év vége is. Fontos megálló. Lehetőség újra számba venni céljainkat, veszteségeinket, új célokat kitűzni, terveket készíteni, hogy ne a véletlen változtasson, hanem felelősen részt vegyünk jövőnk alakításában. Ha sok minket érő eseményre nincs is hatásunk, dolgozhatunk azon, hogy hogyan viszonyuljunk ahhoz, ami ér bennünket. Jó ha tudjuk mik a céljaink és az elveink.

Az elmúlt években nagyon szívemhez nőtt a Bullet Journal módszer. Ez az első év, hogy füzetemet januárban kezdtem. Még van benne néhány üres oldal a következő két hétre. Aztán új füzetet kezdek. Általában 11-13 hónapig használtam egy füzetet, kivéve az elsőt, ami egy 48 oldalas matekfüzet volt.

Néhány hete lehetőségem volt magyarországi könyvesboltban és papírárú boltban járni. Megnézegettem a szép határidőnaplókat. Egyik szebb volt, mint a másik! A gyönyörű borítók csábítottak. De az előre elkészített oldalak, melyek határt szabnak napoknak, hónapoknak, terveknek, jegyzeteknek nem engedték, hogy annyira megkívánjam őket, hogy kosaramba tegyem bármelyiküket is. Tudom, van akinek erre van szüksége, pl. a fogorvosnőnk is egy határidőnaplóba írja, kit mikor fogad. De az én életmódom, napirendem vezetéséhez, követéséhez sokkal jobb a szabadon szerkesztett bujo módszer, amibe minden belefér.

Így hát lassan készülök az új füzet első néhány állandó oldalának előkészítésére. Nagyon tetszik most a füzet borítójának színe. Továbbra is maradok az egyszerű, gyors naplózásnál. Amikor kedvem tartja színezek, díszítek.

Sok szép bujo oldalt találhatunk a neten, amitől úgy érzik egyesek, hogy nehéz olyan szépen írni, rajzolni, színezni.

Megmutatok én is néhány oldalt. Általában nem használok vonalzót, színeket igen. De egyszerűen vezetem a naplóm. Néha nem is írok semmit egy-egy nap, máskor akár másfél oldalt is, ahogy az élet hozza.

Amikor megkaptam a tanév elején a gyerekek órarendjét, a következő üres oldalra beírtam, és bevezettem elől a tartalomjegyzékbe, aztán folytattam tovább a naplózást. Mivel nincs hetekre, hónapokra előre megrajzolva, bármikor beszúrhatok tematikus oldalakat amikor erre szükségem van. Látszik az is, egyik naphoz hosszabb, másikhoz kevesebb hely kellett. Nagyon szeretem ezt  nagy szabadságot.

 Persze, van színesebb oldal is:

Ha elutazunk, szoktam beragasztani jegyeket, képeket, kis térképeket, belépőjegyeket, legyenek emlékül. Pár év múlva jó lesz visszaemlékezni. 

Ritkán használok heti tervezőt, általában elég a havi és a napi tervező. Persze vannak zsúfoltabb hetek, amikor a heti tervezővel átláthatóbb a hetem.

Szeretem a havi tervezőket, amiket hónap végére teleírok, rajzolok. Visszanézve, sok minden eszembe jut arról a hónapról. Hónap elején előre írok bele, de szoktam nap végén is jegyezni. Próbáltam már Carroll Ryder egyszerű havi tervezőjét, de nekem jobban tetszik ez a térbeli tervzés, bizonyos dolgok hetente vagy kéthetente ismétlődnek, így jobban átlátom.

A decemberi havi tervezőm most kicsit díszesebb lett, így nézett ki a hónap elején:

Általában minden hónap elején még van négy oldal. A menü - van, hogy előre tervezek, van, hogy csak aznap írom be, amit főzni akarok, amit ettünk. Így látom, hogy már két hete nem ettünk pl. paradicsomlevest, akkor azt jöhet újra. Ha pedig  valamit gyakrabban főztem az elmúlt hetekben, akkor igyekszem variálni. Aztán van a hála-oldal, igyekszem minden nap feljegyezni valamit, ami szép volt, ami örömöt adott.

Aztán még van egy oldal, amely segít a céljaim elérésében illetve láthatom, mivel hogy haladok. Van, ami minden hónapban állandó, van amit csak 1-3 hónapig gyakorlok. 

Találjátok meg magatoknak a szíveteknek kedves füzetet vagy alkossátok meg.

Éljetek úgy, hogy elégedetten, hálával emlékezhessetek vissza arra, ami elmúlt. Amikor pedig nehéz, gondoljatok arra, hogy ez nem a cél, hanem csak az út egy része. Soha ne adjátok fel! Amikor elrontom a dolgokat, csalódom magamban, eszembe jut, hogy Isten ismer és mégis szeret. Még meg sem születtem, már akkor is szeretett. Neki nem okozhatok csalódást, mert tökéletesen ismer. Szeretete éltet és segít változni, tovább menni.

Végül, úgy gondolom, hogy a  csendes hosszú, sötét téli estéknek is megvan a maguk szépsége. Idő ez tervezésre, tanulásra, alkotásra bent (bezzeg nyáron volt,  hogy este tízkor locsoltam...), olvasásra, ünnepre hangolódni. Itt nálunk készülnek valami titkos ajándékok...

Tanulni kell a szeretetet

 

Sötét, borús napok járnak felénk. A gyerekek havat várnak, de csak eső és sár van. Hallottam, láttam: másoknál már hullt a hó. Itt egy hete még ragyogó napsütésben sétáltunk. Virágzott a rózsa a kerítés mellett, mintha nem is december lenne. 

Míg gyermekeink kicsik voltak, csak kapták az ajándékokat karácsonykor. Csodálkoztak és örültek. Mi pedig az ő örömüknek örültünk és újra kicsit gyerekek lettünk. Aztán, egyik évben azt mondtam, hogy nem lesz nagy ajándékozás, hisz nem mi vagyunk az ünnepeltek. Egymásnak készítünk ajándékot, illetve ha valaki venni akar, csak nagyon keveset költhet. Egyeseknek ez először nagyon rosszul esett. Talán az elmaradó ajándékokra gondoltak. De végül nagyon jó lett. (Akkor kaptam a vécépapír gurigából készült nagyon szép ceruzatartót, amit most is használok.) A másnak örömöt szerező öröm megtapasztalása is ajándék. Azóta a változás lassú csodáját láthatom, mert  kérték, hogy legyen újra úgy, mint akkor, amikor mindenki adott ajándékot... és látom, hogy keresik, minek is örülne a másik. Nincs is nagyobb örömöm, mint amikor látom, hogy gyermekeim szeretik egymást.

Advent

Ebben az évben is meggyújtottuk az első adventi gyertyát. Várunk egy ígéret beteljesedésére. A Szentírásban egyik helyen Pál apostol így ír erről: Ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak,  azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel!

Nem kisbabát, hanem királyt várok... és közben végzem a napi teendőimet. Például ebédet főzök, segítek a tanulásban, magam is tanulok, ráveszem magam egy-egy régóta halogatott házimunka elvégzésére, arcom a nap felé fordítom, félelmeimet imává alakítom, kétségbeesve reménykedek. Örülök a délutáni közös sétáknak. Hálát adok a finom barna kenyérért, az alma zamatáért, a hozzám bújó gyermekarcért, az ölelő karokért, az életért.