Búcsú az évtől

Nagyon hálás vagyok Istennek ezért a tovatűnő évért.

Amit Dávid mondott a 34. Zsoltárban én is elmondhatom: Az Úrhoz kiáltottam, és Ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem. Örömre derülnek, akik rátekintenek, nem pirul az arcuk.

A napokban olvastam azt a részt a Bibliából, ahol Sámuel próféta egy győztes csata után emlékkövet állít, amit úgy nevezett el, hogy Ében-Háézer. Jelentése: "Mindeddig megsegített minket az Úr". Visszanézve az elmúlt évre, de akár az egész életemre, családunk történetére elmondhatom, mindeddig megsegített minket az Úr. Erre emlékezve indulok tovább.

Áldott, békés, boldog Új Évet!

Olvasni jó!

Az elmúlt két hónapban kiolvasott könyvek közül említek meg itt -szokásom szerint- párat, most négyet. Ezek azok, amelyek valamiért nagyon tetszettek, örömmel gondolok rájuk és öröm volt olvasni őket.

Prodán Márta: Felettem az ég (Luther kiadó, 2022). Többször próbáltam az elmúlt hónapokban megszerezni  Márta könyvét, sikertelenül. Mikor már nem is reméltem, hogy ebben az évben kézbe vehetem, mégis eljutott hozzánk a könyv. Nagyon köszönöm kedves ismerőseimnek, akik segítettek, örömöt szereztek nekünk. Márta blogját mindig örömmel olvasom. A "Felettem az ég" sokkal mélyebb olvasmány.  A szavak, mint szépen felfűzött gyöngyök sorakoznak. A lélek mélyéből, csendjéből hozott gondolatok a  hétköznapokat ünneppé alakítják. Felismerésre, továbbgondolásra, örömre, hívnak. Kevés könyv van, amit a magam kedvéért újra elolvasok. Ez is ezen kevesek egyike. 

Süveges Gergő: Apakaland -Egy nagycsalád válogatott történetei (Harmat kiadó, 2022). Egy könyv, amit egyszerre négyen is olvastunk. Csak egyetlen fejezetet elolvasása is elég volt, hogy mosolyogjunk vagy nevessünk, mert lám, milyen szép (és nehéz) és vicces is az élet, ha kisgyerekekkel élünk együtt. Nem volt nehéz együttérezni az íróval, elképzelni az épp olvasott  élethelyzetet. Közben eszembe jutott, hogy nálunk is volt hasonló vagy épp teljesen más mulatságos vagy határokat feszegető, türelempróbáló eset. Az elmúlt napokban, ha valaki olvasott és nevetett, akkor biztos az Apakaland volt a kezében.

Mihalec Gábor: PÁR-percek. Heti gondolatok a növekedéshez (Harmat kiadó, 2020). Ez egy olyan  könyv, amit ajánlott együtt olvasni azzal, akit szívünkből szeretünk, házastársunkkal. A könyv 52 rövid gondolatébresztő, inspiráló írást tartalmaz és beszélgetésindító kérdéseket, feladatatokat. Csak pár perc, nem fárasztó, nem kimerítő. Inkább frissítő. Jó volt együtt olvasni, beszélgetni, gondolkozni. 

Boros Lajos: Rácsok mögött szabadon (Harmat kiadó, 2017) Ezt a könyvet pár évvel ezelőtt kezdtem el olvasni. Aztán valahogy elveszett, elkallódott. Majd idén valamikor újra előkerült, s benne volt a könyvjelzőm is. Így hát folytattam, ahol pár éve abbahagytam. Nem egy letehetelen könyv. Mégis egy nagyon szép, szinte hihetetlen történet arról, ahogy egy bünözőt megváltoztat Isten kegyelme és szeretete. Ritkán hallott, egyszerű módon, egyszerű szavakkal leírva. Nincs olyan mélység, ahová Isten nem tud lehajolni és kiemelni. S lehet a börtönben is Istennel élni.

Túlélés

Az elmúlt néhány napban próbáltam túlélni a fáradságot. Gyakran főztem teát. Hársfavirág, kakukkfű, fenyőrügy adta a tea alapízét variálva egy kis mentával, kamillával, citromfűvel, bodzavirággal. Ki örömmel, ki szükségből itta. Volt nálunk láz, torokfájás, orrcsorgás, rekedtség és szörnyű köhögés. Utóbbi nem csak nappal, de főleg éjjel. S a legnagyobb gond: egy kialvatlan (és már nem olyan fiatal) anya, aki elfelejtette milyen kialvatlanul élni heteken, hónapokon át. Így hát pihentünk, mert nem tehettünk mást.

Végigolvastam és átgondoltam Ann Voskamp adventi könyvét. Közben kiragasztottam a kis képeket a szekrényajtóra, melyek egy-egy bibliai történetre, ígéretre, Isten szeretetére és hűségére emlékeztetnek.

Megszerettem az adventi időszakot. Nem azért, mert a karácsonyt várom, hanem ilyenkor még inkább emlékeztetem magam arra, hogy Jézus vissza fog térni, mint király. De előtte még ígéretünk van arra, mielőtt Isten kiönti haragját a Földre, ha addig élünk elragadtatunk a felhőkbe azokkal együtt akik addig az Úrban haltak meg a nagy találkozásra, hogy mindenkor az Úrral legyünk. Bármilyen zordnak is látszik a jövő, van Megtartónk, van reménységünk és Velünk az Isten.

Első hó

Megérkezett hozzánk is az első hó. Most már itt a tél. A hideg is hidegebb, mint eddig volt.

A tél a fázást juttatja eszembe. Nem ez a kedvenc évszakom. Mégis a mindent beborító fehérség láttán csodálkozó gyermekké leszek. Nem tudok betelni a lágy szépséggel, ami mindent beborít. A megszokott kép az ablakon túl csodák földje lesz. Szeretném néha a múlt egyes részeit is így eltüntetni. Ne sötét foltok, árnyékok legyenek. Legyen helyettük fény, remény és derű. Ann Voskamp adventi könyvét olvasom reggelente. Útravaló az adventi úton. Mint kincseket gyűjtöm a gondolatokat a füzetembe, kiragasztom a szekrényajtóra, újra és újra felsorolom őket magamnak. Emlékezni akarok rájuk. A kép, a szavak személyes üzenetté válnak lassan. Régi történeteket olvasok hitről, reményről, szeretetről, hűségről, gondviselésről, kegyelemről, ígéretről. Közben minden nap rácsodálkozom Isten szeretetére, mely ezerféle módon jön felém. A legapróbb dolgokban is meg tud lepni gondoskodó szeretetével. S mert olyan könnyen felejtek, leülök és lejegyzem a mai nap örömeit, szépségeit. Ma is egy volt a "jó napok"-ból.

"A kiemelkedő emberek nem tagadják a sötétséget, csak kitartóan keresik Isten fényét."

"Mindig úton van felénk az öröm." 

gondolat

Álmosan jöttem le reggel a konyhába. Egyik lányom épp akkor gyújtotta meg az adventi gyertyákat. Ma reggel már hármat.

A reggeli homályban a mindennapi örömre árnyék vetült. Úgy éreztem, hogy az idő sokkal gyorsabb, semhogy lépést tarthatnék vele. Miközben egyik kezével ad, a másikkal elvesz. De mire elfogy az időm, talán bölcsebb leszek, megtanulom, mi az a kevés, ami több a soknál.