Ebben a könyveben olvastam egy érdekes dolgot a nyafizós, hisztiző vislekedéssel kapcsolatban.

Éspédig azt, hogy sokszor  a hisztinek a gyerek által elfogyasztott édesség az oka. A gyerek édességet kap, pl. reggel szörp vagy egyéb cukor tartalmú ennivalót, ami hirtelen megnöveli a vércukor szintet. Hogy ez a sejtekbe jusson, inzulinra van szükség, jó sokra és jó gyorsan (szegény hasnyálmirigy). Ez sokszor és elég gyorsan nagyon is lecsökkenti a vércukorszintet (egy-másfél óra), ami rossz közérzettel jár, a gyerek rosszul érzi magát, éhes, édességet akar (nyafizik, nem lehet bírni vele). Attól megnyugszik,  mert cukor gyorsan felszívódik, de minden kezdődik elölről... A megoldás sok folyadék, zöldség, gyümölcs, nem pedig nasi, édesség...

...valami ilyesmit ír, legalább én ezzel maradtam, ki lehet próbálni. Persze a nyafizásnak és hisztinek vannak más okai is, de ez is lehet egy. Nálunk még egy jó megoldás egy kis odafigyelés, csak rá, nem számít akárhogy szalad a ház, a befektetett iső és energia megtérül: lesz legalább fél órán át egy olyan gyerekem aki jókedvő és lefoglalja magát. Ez mindenképp jobb mint egy egész nap nyafizó.

Nálunk úgy vettem észre a képernyőzés is negatívan hat a kisgyerekre.

Ötlet az oviból

Az oviban ahol a mama-baba klub volt ki voltak téve a gyerekek munkái. Tehát az ötletet onnan "loptuk",  Csengével együtt ezt alkottuk ma.Az oviban a ház nem színes papírból volt, lehet úgy érdekesebb, mert a gyerekek színezték ki a házat, sok szép házat láttam. Aztán a házat is ki szélen, ki lent, ki fent helyezte el. Csenge középre ragasztotta :). Kellett rajzoljak bele is agyat, asztalt, széket, megbeszéltük ki költi fel a gyerekeket. Ott a ház alatt a vonal a cica farka, amit a kibontott házba rajzolt. Élveztem együtt rajzolni vele és közben beszélgetni. 

apróságok

Ma elmentem a gyerekkel baba-mama klubba. Balázzsal most voltam először. Hordozókendő bemutató volt. Így én is vittem kendőt. Balázs aludt egyet a hátamon, mert épp a délutáni alvás ideje volt neki.

Csenge ma nagyon nyafogós volt. Keresem az okát... illetve azt, hogy lehetne ezt elhagyni, mert néha nagyon zavar. Amúgy aranyos. Nagyon szereti Balázst. De már két nap egymás után felébresztette Balázst amikor ő felébredt a délutáni alvásból. Egyszerűen kimászik a hordózóból és odagurul Balázs mellé, átöleli és ez elég, hogy a kicsi felébredjen. Mondtam neki, ne még ébressze fel. Mire ő: Segítettem Balázsnak felébredni, mert egyedül nem tud. Reggel is ha elébb ébred mint a kicsi és ha résen vagyok és nem egedem, hogy felébressze megkérdezi nem tudom hányszor: felébredt Balázs? aki már csak ezért fel kell ébredjen.
Aztán csak tegnap, a blúza alá betett egy kis plüss macit és mutatta: itt a hasamban a baba. Kedvenc még a plüssállatok hordokéndőbe (egy hosszabb sálam) hordása.

Anita ma megvált még egy fogától.
Mikor a kicsik alusznak néha nagyon jókat játszik magában.

Nálam az már úgy van,

hogy amikor tanulni vagy dolgozatot kell írni, hát minden más házimunka érdekesebbnek tűnik. 

Ma reggel ittam egy kávét, hogy ne aludjak lábon, vagy épp meseolvasás közben. Aztán megpróbáltam minél hatékonyabb lenni. Van valami, ami nálunk soha nem fogy el, úgy hívják: vasalatlan. Balázst letettem a szőnyegre néhány játék közelébe és betettem egy dvdt filharmonikus zenekarral, tehát volt hang is, kép is, és Csengével nekiálltunk vasalni. 

Aztán főztem egy tökfőzeléket az ebédhez, bepakoltam a mosógépbe, a kenyérsütőgépbe betettem a hozzávalőkat egy kenyérhez. És már majdnem dél lett mire kimentünk a parkba. Végre találkoztam a logopédussal, akihez Anitát vitte Józsi másfél évig. Jók ezek a váratlan örömök.

A tegnap olvastam egy konyhás blogon valami eperfagyiról -legalább nekem így jutott eszembe. Aztán ma kerestem-kerestem, s meg is találtam, csak nem fagyi, hanem epertorta. De nagyon finom! Nekem ilyenre sikerült.

A receptet itt olvastam. Üvegtálba tettem, mert a tepsim aminek az alját ki lehet venni, beragadt a sok nemhasználástól. De így is megesszük, Anitával már megkóstoltuk. Olyan-olyan finom! És hamar elkészül, mert nem kell sütni.

Aztán tegnap tarthatatlanná vált a helyzet, így a Csenge asztalka-székjét újra etetőasztallá alakítottam (még az Anitáé volt). 

Csenge egyelőre asztal nélkül maradt. Nem szeretném, hogy az Anita íróasztalát hasznája, keresünk valami megoldást...

A kávé hat, mert a kicsik altatásakor nem voltam álmos. De mi lesz este, mikor a dolgozatot kell írjam? Megpróbálok írni most is pár sort, mert még sok sor hiányzik. 

P.S. Mire a torta igazán összeállt volna felét megettük. Több epret is elbírt volna, de olyan finom volt ma az eper és olyan jó étvágyunk nekünk, hogy csak néhány maradt a tortának. Remélem Józsinak is jut kóstoló.

Végre

sikerült átrendezenem az íróasztalt. Nem lett rajta kevesebb ez-az-amaz, csak átrendeztem, a nyomtató helyére tettem át a sok megkezdett könyvet, lapot, mindenfélét így a laptopot is hátra tolhatom, és van hely olvasni, írni. Nekem tetszik. Remélem ettől hamarabb megíródik az a dolgozat.

Meleg van,

bent 26 fok, a légkondi elromlott s várni kell a javításra. Végre Csenge is kéri, hogy menjünk már ki a parkba.

Örülök a friss gyümölcsöknek, zöldeknek.

Balázsnak ma levágtam a haját. Ez már a második hajvágás, először (már vagy 2-3 hónapja) csak épp a nagyon hosszú hajtincseket vágtam le, mert össze-vissza állt, de most géppel, 12mm-re. Egész szép fiús fejecskéje van. Eddig a parkban sokszor mondták róla, hogy lány, pedig fiúsan öltöztetem. Azért vágtam le a haját, mert izzadt. Nem is tudom, egyesek miért mondják, hogy nem jó levágni a baba haját 1 éves korig. Nekünk ez így jó most. Amúgy itt nálunk a férfiak nagyon jól megértik egymást és összetartanak. A fiú ha az apját látja máris ölébe kéri magát, nem tudom hogy tud olyan ellenállhatatlan lenni. Nagyon szeretik egymást. És a nagy mintha kitalálná a kicsi gondolatait. Pl. a múlt este azt mondta nekem, hogy Balázs értésére adta, hogy fürdeni akar, kézzel, tekintettel. Én nagyon élvezem őket. S arra a következtetésre jutottam, hogy érdekes az, ahogy a gyerekek sorban szép lassan de biztosan változtatnak bennünket (hogy nem mondjam megnevelnek, mert sokat kell még mi is tanuljunk). És jó ez így.

Az ebédhez a lányoknak

két mesét is 'felszolgáltam', mert Csenge nem szerette sem a levest sem a másodikfogást, pedig már ki tudja hányszor evett ilyet. Így hát meséltem, s míg  a mese tartott fogyott a kaja is, szerintem nem is tudta mit eszik, mert nagy kék szemeivel csak úgy 'falta' a mesét. S este is kérte, meséljem el újra. Na, ezt már kevésbé szeretem. Azt hiszem le kellene írjam ezeket a rögtönzött meséket, lehet még könyv is lehetne belőlük. Mert nagyon izgalamas elkezdeni egy mesét úgy, hogy nem tudjuk mi lesz a második és következő mondat, még a mesélőnek is tartogat így a mese váratlan fordulatot, viszontagságot és tanúlságot. Mert most az első mese arról a kis cicáról szólt, aki mikor anyukája enni hívta mindig azt mondta: nem szeretem vagy ez nem kell nekem (mint jól tudod te ki,- de ezt nem mondjuk ki), de végül saját kárán rájött, jó lesz megenni amit a mamája eléje tesz. Persze Anita mindjárt tudta miért ez a mese. De a második Cincogiról szólt és az csak mese volt a mese kedvéért, még Anita is azt mondta a végén, hogy szép volt. Szóval, most inkább leírnék tíz mesét, mint tíz oldalt a dolgozatomhoz. Ez utóbbi ha elkészül hónap vége előtt nagy csoda lesz. Mert úgy érzem, nincs esélyem rá ilyen sebességgel.

Hát így vagyok.

Amúgy ma -vagyis tegnap- annak örültem még nagyon, hogy babázhatok, hogy puszilhatom, ölbe vehetem, szerethetem, örülhetek neki. A kiváltságosok közé tartozom.

Könyvtári látogatás

Ma én mentem Anitáért az iskolába, Csengével. S mivel közel van az iskolához a megyei könytár gyerekrészlege, s a tanító néni már régebb mondta, hogy be lehet íratni a gyerekeket, vannak ott magyar nyelvű könyvek is, hát elmentem a két lánnyal. Beírattam Anitát.

Vettünk is ki 3 könyvet. Anita először írt alá "hivatalos papírt". Nagyon örültünk a Pöttyös Panni naplójának, mert itthon is van már 3 Pannis könyvünk. Sajnos csak itthon vettük észre, hogy ez tartalomra ugyanaz, mint Pöttyös Panni az iskolában, ami megvan nekünk. Csak a képek másak. A lányok nem bánják, újraolvassuk. Csak én vagyok kicsit csalódott, mert nem szeretem, mikor egy könyvet két különböző cím alatt is kiad egy kiadó, a könyvtári '79-es az itthoni  2007-es. Amúgy nem sok magyar könyv van, és sok nagyon réginek néz ki. De azért van mit olvasni. Tetszik, hogy be lehet menni a könyvespolcok közé, keresni, nézelődni. Csenge annyit fészkelődött, míg leesett egy székről, még jó, hogy jó vastag, puha szőnyegre esett.

Hát, így lett az a mai nap más mint a többi. S más mert ma van a mennybemenetel napja is. 

Blogozás nélkül

is teljesek a napok, és hamar este lesz. Esetleg a vasalatlan lesz kevesebb és egyéb hasznos tevékenységek is beleférnek a 24 órába. Azért nem hagytam abba se a blogolvasást se az írást. Csak megegyeztem saját magammal, hogy nem blogozok addig amíg... és hogy kevesebb időt szánok blogolvasásra is és írásra is. Tulajdonképpen az írás elsőbséget élvez, de mire odajutnék, már nincs erőm vagy épp kedvem vagy nem is tudom. 

Azért annak akit érdekel, leírom, hogy jól vagyunk. A gyerekek is jobban vannak, bár még mindig taknyolódnak. Anita antibiotikumot is kap, mert csúnyán köhögött. Ennek ellenére, nem vagyok biztos, hogy feltétlenül szükség volt rá, de nem akartam egy esetleges tüdőgyulladást kockáztatni... 

Ezelőtt 8 hónappal ilyenkor már készülődött Balázs megszületni. Elröpült ez a 8 hónap! És annyit változott Balázs! Nagyon tetszik neki monden ami mozog, örül, ha labdázunk vele. Szereti a lányokat. Nem szeret egyedül. Kiságyiszonya van. Fő tápláléka az anyatej. De azért kóstolgat s néha eszik is ezt-azt. Böfikor sokszor kijön -mikor mennyi- abből ami lement. S ha erőltetem az evést, úgyszintén. És akkor is, ha valami megakad a torkán. Mindent a szájába tesz, kell vigyázzak, hogy nehogy valami apró dolog kerüljön a kezébe. Szereti a papírt. Alvás után pisil a bilibe. Nagyon szeret fürdeni. Éjszaka még legalább 2-szer felébred, ilyenkor szopit kap. Nem tudom mennyit ért, de van amit megért, amikor mondom neki. Nagyon aranyos, olyan fiús. Örülünk, hogy van nekünk. 

Nem panaszként mondom, csak tény, amit elfogadtam, miután két nagyon közeli rokon menyegzőjére sem tudtam elmenni, hogy kisgyerekes anyaként nem tudok mindenhova eljutni, ahova szeretnék. Már nincs ezzel nagy gondom, mármint, hogy nehezebb mozdulnom, sokszor nem is kivitelezhető, hogy ide-oda elmenjek, azt mondom ilyenkor magamnak, hogy ennek (mármint, hogy itthon legyek, kéznél, ha szoptatni kell, gyógyító anyapuszi ha kell) most van az ideje. De nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy nagyon örülök, hogy a zilahi konferencia előadásai meghallgathatók az emabisz oldalán, itt, és így én sem maradtam le teljesen, mert az élő adásról későn értesültem, s nem is tudtam itt ülni mindig és nézni, hallgatni (de azért belehallgattam), s most saját tempómban bepótolom a lemaradásom.

Az elmúlt napokban gondolatban íródott egy-két pószt, miközben aról is gondolkoztam mi értelme van a nyílvános blognak, nem lenne jobb egy zárt stb. Egyelőre marad minden így. De lehet hogy a következő két hétben ritkábban írok. 

Azt még leírom ide magamnak, hogy ma elmentem elég messzire a két kicsivel. Hazafele kicsit nyűgösek voltak. Itthon 1 órám volt, ebédig. A két kicsit lefektettem, szoptattam. Aztán gyorsan kimentem a konyhába. A kicsik épp 5-8 perccel a nagyok érkezése előtt ébredtek, amikor nekem le kellett szűrni a makarónit, sűrteni-ízesíteni a levest, mind a két kicsi sírt, egyik a konyhában, másik a szobában... közben reméltem, hogy semmi nem ég oda... Ha csak 5 perccel később ébrednek! De végül mindegyik sírósnak mosolyra görbült a szája, mert hazajöttek a nagyon. Volt és lesz még ilyen, mozgalmas az élet és szép.

Ez nem reklám

de nem is éppen reklamáció. Csak egy elszomorító valóság, ami a héten velünk megesett. Szóval megjöttek a booklinetól rendelt könyvek. Egyik közülük: Az égigérő mesefa.(Irisz Book, 2006). Anita még aznap szinte együltében kiolvasta, míg Csenge aludt. Délután  Csenge lapozta. Nem törte ki a könyvet. De egy gyerekkönytől elvárható, hogy rendesen ki legyen nyitva. De ez elkezdett szétesni. Nem jó a kötése. Legalább a lapok fele kihullott. Kár érte, mert a mesék szépek, rövidek. Ebben találtam meg először magyarul a répa meséjét (amit olyan nehezen húztak ki a földből :) ).

De más mesék is szépen, röviden vannak leírva, jó a könyv olvasásra és  kisiskolásoknak felolvasásra is. De sajna' repülnek a lapjai...Ilyen is megesik, főleg ha az ember online vásárol. De így is olvassuk.

De azért volt kellemes meglepetésem is. Lehet majd arról is írok, ha lesz időm. 

Mikor kölcsöm kaptam

nem is gondoltam, hogy ilyen nagyon fog tetszeni ez a könyv: Frittmann Lászlóné: Virágos katedrám. Történetek egy hívő tanítónő életéből. Szoptatások, altatásokkor olvastam. Pihentető és mégis elgondolkodtató. Szeretet, hit Istenben, imádság. Ez a 3 szó ami számomra megmaradt a történetek nyomán. A háború okozta nélkülözés, nehézség, a tanítás adta kihívások nem keserűséget okoztak. Derű van az írások mögött, jó volt elolvasni.

Nem lehet túl korán kezdeni

a felolvasást, a mesélést, a könyv megszerettetését a babával.

Eljutottam végre

én is ebben a tanévben először Anitához az iskolába. Beszélgettem is kicsit a tanító nénivel. Anita szeret villamosozni. A iskolatáskája viszont nagyon nehéz egy elsősnek. Még nekem is, pedig én rendszeresen hátizsákkal járok. 

Más: Balázsnak kibújt az első foga lent. Még nem láttam, de éreztem. Valószínű igaza volt Beának, mikor legutóbb találkoztunk, bár akkor én nem láttam - éreztem semmit. Semmiképpen nem engedi, hogy megnézzem, lássam a kis fogacskát Balázs. 

A gyerekek jobban vannak. Én vagyok álmos.

Ja, és ma jól rámijesztett egy egér vagy valami hasonló. A fürdőben kapart, a kád alatt. Remélem nem sikerül kibújnia. Egy-két csempét le kellett venni nem olyan rég, mert folyt a kád alatt a víz, és csak úgy betömte az ember a csempék helyét (mert úgyis ki kell cserélni a kádat)... Egyszer már jött be egér a fürdőből a házba, mikor a fűtésrendszert újjítottuk. Azért remélem, utolsó alkalom is volt... Ha mégis sikerül betörnie, remélem megtalálja a diót az üveg alatt...

Ezt már valamikor régen kaptam egy mailben,

de tetszik, ezért kiteszem ide is: 

Gyimóthy Gábor : Nyelvlecke
(Firenze 1984. X. 12. ) 

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, a ki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki 'beslisszol' elinal,
Nem 'battyog' az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .! 

Milyen gazdag a magyar nyelv, hány szinonimája van a menni szónak...

Már régóta itt állt a kamrában

egy zacskó "arpacas" amit magyarul talán árpakásának mondanak. Tettem-vettem, nem igazán tudtam, mit készíthetnék belőle, hogy más is megegye. Hát ma megbontottam, főztem belőle egy keveset a maradék hús és káposztafőzelék mellé. S bár először nem lelkesedtek a lányok, de aztán mind a ketten jóízűen ettek belőle. Úgy főztem mint a rizset, de közben, mivel nehezen puhult felhívtam a nagymamámat és megkérdeztem, evett-e ilyet és hogy lehet ezt enni. Azt mondta, mint a rizset, régen, mikor nagy szegénység volt töltött káposztába is ezt tettek rizs helyett, lassú tűzön kell főzni, lassabban fő, mint a rizs, és nagyon egészséges, jó a beleknek. Aztán most olvastam a neten, hogy be lehet áztatni 2-3 órára főzés előtt. Mindenképp jól esett, hogy újra kipróbáltam valamit, és jó is lett.

Itthonülős vasárnap

Úgy érzem elfogytak a tartalékaim, pedig igazán nem történtek nagy dolgok felénk, ilyen apró semmiségekbe meg igazán nem illik belefáradni. Csenge ma már annyit nyafizott (pedig délelőtt nem is volt itthon), hogy egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele s lassan már magammal sem, s még itt volt a kis orrcsorgós és egy másik lázas gyerek. Hát fogtam és a hordozóval a hátamra tettem. Addig legalább csend volt, kicsit tettem-vettem itt a házban, s érzelmileg mind a kettőnknek jót tett ez a testközelség. Úgy 8 perc után már kérte, tegyem le. S egy darabig nem volt nyafizás, nem kellett olvassak sem, el tudta foglalni magát, én meg mehettem nyugodtan szoptatni.  Úgy vettem észre, Balázs ismeri már a hordozókendőt, tudja mire való, mire számíthat, s kicsit csalódott volt, hogy nem őt került sorra, nagyon ritkán esik meg ilyesmi. Lassan azt mondom, nem is tudom, néha hogy boldogulnék a kendő nélkül, főleg, ha ketten akarnak egyszerre anyázni. Mert Csenge néha úgy viselkedik mint egy bébi, amin nem csodálkozok, s nem is haragszom érte. Csak néha úgy érzem, nehéz derűsnek lenni. S ilyenkor meg tudom érteni,miért vágynak egyes anyukák munkába a gyerek mellől. Magam a kettesek közé sorolom, akik ilyen "néha" alkalmakkor elmennének sétálni, csak míg elalusznak a gyerekek... A hármasok milyenek?

"Narnia ébredj!"

Kölcsön kaptuk vagyis Anita kapta elolvasni Narnia első kötetét, "A varázsló unokaöccse". Anita már a vége felé tart, mi is segítettünk neki. Én az előbb fejeztem be. Ez a rész nagyon sokat mondott most nekem:

Digory nem bírt megszólalni, fojtogatták a könnyei. Fölhagyott minden reménnyel, hogy megmentheti édesanyja életét. Ugyanakkor megvilágosodott előtte, hogy léteznek még annál is rettenetesebb dolgok, mintha a halál elveszi tőlünk azt, akit a legjobban szeretünk.

Amúgy az egész könyv nagyon tetszett, de főként attól kezdve, ahol megjelenik Aslan. ...

A többi kötet nincs meg magyarul, Anitának még várnia kell a folytatásra, (J. szerint nem is elsősnek való könyvek), én meg lehet a nyáron belelapozok a román nyelvű folytatásba.

... pihentetőnek,

csak hogy világgá ne szaladjak. Ezeket ma kaptuk. Nem veszekednek, kiabálnak, nyösziznek. Örülök nekik.
De a kis játékrontó, veszekedőst se adnám senkinek, semmi kincsért.

Reggel

egyedül szerettem volna kimenni vásárolni, de Csenge ragaszkodott hozzám,  így együtt mentünk, de lassabban, s csak ide a közelbe, s persze volt nyöszi, is, hogy menjünk már haza. De kaptunk virágot. S életemben először most vettem rebarbarát. Finom kompótot főztem belőle, amit a lányok nem kóstoltak meg, de nem is baj. Mit lehet még  készíteni rebarbarából?  Van valakinek kipróbált jó receptje?Aztán vettem tárkony, majd megszárítom. Wikipédiából:

Leveleit fogyasztják. Friss, zöld állapotában, vagy sóban, illetve ecetes vízben eltéve és szárítva is felhasználható. Saláták, ecetes savanyúságok eltevésénél, de levesek, főtt húsok, szárnyasok, birka, bárány, vadhúsok, valamint zöldbab-, zöldborsó-, és burgonyafőzelékek, ecetek ízesítésére is használják.

Teája (Dracunculi herba) vesetisztító, epehajtó, étvágyfokozó hatású.

Edddig nem nagyon használtam a tárkonyt épp ezért ideje kipróbálni.

Amúgy itthon volt bőven nyűgölődés, nyafizás, sírás, veszekedés, visítás. Még jó, hogy J. kicsit kiment a kicsivel és naggyal míg a középső aludt. Amúgy az akinek külön főzök volt kedves kihányni az ebédet. Van egy könyv, amit egyszerre hárman olvasnánk. Hát így.

Szerdán

kapta Balázs a 6 hónapos oltásokat (tetraxim és hepavax). Örömömre nem volt láza vagy egyéb látható reakció. Tegnap mikor Csengének fájt a hasa azt mondtam, hogy Balázs kapott oltást és Csenge lett beteg. De ma estére olyan szortyogó lett Balázs, hogy úgy nézem, nehezen fogunk aludni az éjjel. Úgy gonodolom, az oltás legyengítette az immunrendszerét, hisz hidegebb, szelesebb időben se betegedett meg, tegnap nem is voltam kint vele. Hát ez van.

Amúgy itt tornyosul a vasalatlan, amit amikor Csenge meglátott, így kiáltott: "de szép hegy". Elgondolhatjátok. Szép. A héten nem voltam valami jó formában. Mindennel el vagyok maradva. Ma míg szoptattam, Csenge egy csomó játékot kiborított, annyira, hogy be se lehetett lépni a szobába. A nyomtató is akkor nyomtat amikor akar és azt amit akar. Ebben csak az a jó, hogy J. átköltöztette az ő íróasztalára, így itt nekem kicsit több helyem lett, de még nem rendeztem át az asztalt (persze nem lesz itt több a hely, csak máshogy lesz elrendezve a nem tudom hány könyv és egyéb). 

Ma a kiserdőben Áronékkal olvasókört rendeztünk. Sőt Csenge kapott egy könyvet kölcsön jövő hétig, amit addig én fejből megtanulok és csukott szemmel is 'olvasom' Csengének. De tényleg aranyos könyv. S a lányok úgy örültek a könyveknek! Itthon is olvasunk és olvasunk és olvasunk.

Narnia krónikáit

7-8 évvel ezelőtt olvastam románul. A múlt vasárnap Anita ajándékba kapta a második kötetet, C. S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény. 4 nap alatt kiolvasta. Csak az első oldalakból olvastam fel neki vagy 3 oldalt és a vége felé néhányat, épp a nekem legkedvesebb részt, ahol Aslant megöli a boszorkány és aztán újra megjelenik a lányoknak. És ettől a néhány oldaltól kedvet kaptam, hogy újra elolvassam a könyvet. A hét elején szoptatáskor ezt olvastam. Nem is tudom, hogy fogalmazzak... élmény volt, gyönyörű a történet.

Tegnap délután

kicsit későn jutott eszembe, amit szombaton mondott a nagymamám. Az történt ugyanis, hogy Csengével a konyhában voltunk, ő az asztalnál ült, amikor Balázs felébredt. Otthagytam Csengét, hogy felvegyem Balázst, biliztessem, mert csak ilyenkor szoktam, ébredés után, mert biztos nem ül hiába a bilin, és az egész csak egy-két perc. A konyha felől csörömpölés és üvegtörés hallatszott. Mikor kimentem, szerintem Csenge cukrot készült enni (előtte teát kért), minden csupa cukor, az én poharam az asztal alatt nem tudom hány darabban...

... szóval mama azt mondta, sose csinált gondot abból, ha eltört valami, ha a gyerekek eltörtek valamit, hisz az nem veszteség. Ha egyik gyermeke meghalna, azt is ki kellene bírni, egy eltört pohárból, tányérból nem érdemes ügyet csinálni...

Végül Csenge megengedte, hogy az ő poharát használjam, míg veszünk nekem másikat és megegyeztünk, hogy nem nyúl a cukorhoz ha tortát akar sütni (vagy cukros epret enni amikor nincs is itthon eper) csak ha szól előtte nekem. Én pedig... azt kívánom, sose érjen ennél nagyobb veszteség és nyugodtabban oldjam meg az ilyen helyzeteket. Mi lett volna, ha egy jó nevetéssel fogadom a helyzetet? Miért van, hogy néha fel se veszem az ilyesmit máskor meg szúnyogból elefánt lesz a pár perc be nem számított munkáért, mint ragacsos kezek megmosása, cukor és üvegszilánk eltakarítása... Még gyakorolnom kell, hogy az élet derűs oldalát lássam. És igen, úgy van, nagyon sok múlik kisgyerekes háznál az anyán (ahogy a minap mondta valaki).

A szombat délutánt

az tette felejthetetlenné, hogy (köszönet férjemnek és anyósoméknak) másfél-két órát beszélgethettem a nagymamámmal. (Jó lenne hetente legalább egy ilyen beszélgetés!) Mint régen és mégis kicsit másképp. De felüdítő volt! Bár kissé szomorúan jöttem el tőlük... de hát ilyen az élet. Már nagyon hiányzott nekem ez a beszélgetés vele. 

Amúgy -talán mert már rég nem voltam Hunyadon- most nagyon sok régi emléket felidéztem. Mindig szerettem mamámnál lenni, nem tudom mi vonzott úgy hozzá... de szebb lett az életem, mert van ő nekem.

Tatám készített néhány ilyen házat, fából, mikor még fiatalabb volt. Mindig szerettem őket nézni. Talán ez a kettő tetszik a legjobban.

Most jutott csak eszembe, hogy ezzel az ügyességgel igazi babaházat is készíthetett volna, csak akkor nem jutott eszembe ilyesmi, babaház nélkül is jókat babáztam, babáztunk.

Amúgy a lányok jót játszottak a mamájuknál, volt bababútor, s mindenféle játék ami itthon nincs, jót tett nekik a mamázás.

Szombat délelőtt

elmentünk csak mi öten Piskire az árborétumba. Azt hiszem úgy 25 éve jártam ott először. S most másodjára. Nagyon szép volt. Csak épp térképünk nem volt s nem tudtunk épp merre kószálunk. De megtaláltuk a kijáratot.
Tehát elindultunk. Józsinál hátizsák, Balázs a hátamon, Csenge a  kocsiban, Anita mellettünk gyalog (egyszer sem panaszkodott, hogy elfáradt a gyaloglásban) (és nem maradhatott el a bili sem).

Kitaláltunk a Maros partra is, mely a park mellett folyik és a kerítés a Maros felől itt-ott hézagos.


Ez itt bambusz:

Hátamon a zsákom :) - itt épp alszik.

Ilyen táblák voltak jelezték a növények nevét főleg a park első felében.

Nem tudom mikor hallottam olyan madárcsicsergést mint itt, csodálatos volt!

Csengés rigmus

Anita : "Fáj a hasam !"
Csenge :

Fáj a hasa rémesen,
Pislog szeme pépesen.

Apa : "Ezt hol tanultad ?"
Csenge : "Az iskolában, mikor a tanító nénivel beszélgettünk."

A hosszú hétvége rövidnek tűnt

Hunyadon voltunk a hétvégen. Nagyon jól éreztük magunkat.  Balázsnak ez volt az első  utazása. Nagyon jól bírta a kocsikázást. Egy helyen megálltunk a hegyekben, majdnem egy órát sétáltunk egy  hegy úton.
Vadmentát szedtem. Láttunk néhány pillangót is és énekeltük ezt: Lepke, lepke, szállj a tenyerembe, Nem szállok, mert félek, örülök, hogy élek.
Hunyadon volt egyszer egy kohászati kombinát.
Hazafele egyik oldalt sütött a nap, másikon jött az eső.  
Szép volt, rövid volt. Majd még teszek fel pár képet.