Nálam az már úgy van,

hogy amikor tanulni vagy dolgozatot kell írni, hát minden más házimunka érdekesebbnek tűnik. 

Ma reggel ittam egy kávét, hogy ne aludjak lábon, vagy épp meseolvasás közben. Aztán megpróbáltam minél hatékonyabb lenni. Van valami, ami nálunk soha nem fogy el, úgy hívják: vasalatlan. Balázst letettem a szőnyegre néhány játék közelébe és betettem egy dvdt filharmonikus zenekarral, tehát volt hang is, kép is, és Csengével nekiálltunk vasalni. 

Aztán főztem egy tökfőzeléket az ebédhez, bepakoltam a mosógépbe, a kenyérsütőgépbe betettem a hozzávalőkat egy kenyérhez. És már majdnem dél lett mire kimentünk a parkba. Végre találkoztam a logopédussal, akihez Anitát vitte Józsi másfél évig. Jók ezek a váratlan örömök.

A tegnap olvastam egy konyhás blogon valami eperfagyiról -legalább nekem így jutott eszembe. Aztán ma kerestem-kerestem, s meg is találtam, csak nem fagyi, hanem epertorta. De nagyon finom! Nekem ilyenre sikerült.

A receptet itt olvastam. Üvegtálba tettem, mert a tepsim aminek az alját ki lehet venni, beragadt a sok nemhasználástól. De így is megesszük, Anitával már megkóstoltuk. Olyan-olyan finom! És hamar elkészül, mert nem kell sütni.

Aztán tegnap tarthatatlanná vált a helyzet, így a Csenge asztalka-székjét újra etetőasztallá alakítottam (még az Anitáé volt). 

Csenge egyelőre asztal nélkül maradt. Nem szeretném, hogy az Anita íróasztalát hasznája, keresünk valami megoldást...

A kávé hat, mert a kicsik altatásakor nem voltam álmos. De mi lesz este, mikor a dolgozatot kell írjam? Megpróbálok írni most is pár sort, mert még sok sor hiányzik. 

P.S. Mire a torta igazán összeállt volna felét megettük. Több epret is elbírt volna, de olyan finom volt ma az eper és olyan jó étvágyunk nekünk, hogy csak néhány maradt a tortának. Remélem Józsinak is jut kóstoló.