kicsit későn jutott eszembe, amit szombaton mondott a nagymamám. Az történt ugyanis, hogy Csengével a konyhában voltunk, ő az asztalnál ült, amikor Balázs felébredt. Otthagytam Csengét, hogy felvegyem Balázst, biliztessem, mert csak ilyenkor szoktam, ébredés után, mert biztos nem ül hiába a bilin, és az egész csak egy-két perc. A konyha felől csörömpölés és üvegtörés hallatszott. Mikor kimentem, szerintem Csenge cukrot készült enni (előtte teát kért), minden csupa cukor, az én poharam az asztal alatt nem tudom hány darabban...
... szóval mama azt mondta, sose csinált gondot abból, ha eltört valami, ha a gyerekek eltörtek valamit, hisz az nem veszteség. Ha egyik gyermeke meghalna, azt is ki kellene bírni, egy eltört pohárból, tányérból nem érdemes ügyet csinálni...
Végül Csenge megengedte, hogy az ő poharát használjam, míg veszünk nekem másikat és megegyeztünk, hogy nem nyúl a cukorhoz ha tortát akar sütni (vagy cukros epret enni amikor nincs is itthon eper) csak ha szól előtte nekem. Én pedig... azt kívánom, sose érjen ennél nagyobb veszteség és nyugodtabban oldjam meg az ilyen helyzeteket. Mi lett volna, ha egy jó nevetéssel fogadom a helyzetet? Miért van, hogy néha fel se veszem az ilyesmit máskor meg szúnyogból elefánt lesz a pár perc be nem számított munkáért, mint ragacsos kezek megmosása, cukor és üvegszilánk eltakarítása... Még gyakorolnom kell, hogy az élet derűs oldalát lássam. És igen, úgy van, nagyon sok múlik kisgyerekes háznál az anyán (ahogy a minap mondta valaki).
Az en velemeny is ez az eltort poharral
VálaszTörlésSzeretnek en is jol vizsgazni ezekben.nagyon megertelek. Jo tanulast mindonknek. Adina
VálaszTörlés:o) Ez nekem szerencsére megy.
VálaszTörlésSose felejtem el mostohafiam rémült arcát, aki tálcán vitte be a kertből a poharakat (vendégség után vagy egy tucatot) és ahogy a könyökével nyitotta az ajtót, egyszerre az összeset leborította... Az anyukája ugyanis az ilyenből ügyet csinált volna. Nagyot nőttem a szemében, amikor megöleltem és mondtam, hogy majd veszünk helyettük szebbeket... Aztán jót röhögcséltünk, ahogy porszívóztuk a füvet (a szilánkok miatt, hogy ne lépjenek bele szandállal). Azért az feeling, nem?
De az én anyám is mindig "ügyet csinált" a törött tányérokból-poharakból, szóval átéreztem, hogy mennyire megijedhetett.
Szerintem meg tudod majd tanulni. Ha valami hülyeséget csinálnak a fiúk, én mindig veszek pár mély lélegzetet és csak aztán intézkedem. :o)
Egy kérdés: a lányokat is ilyen korukban kezdtetd el biliztetni?
VálaszTörlésA törött dolgok nem ügy nálam( nálunk otthon az volt), mert pótolhatók és nem direkt csinálják.És ha már akkorák segíthetnek összetakarítani, hogy lássák mivel jár.( Bálázs kb. 3 évesen piros üdítőt öntött a világos szőnyegre és a kezébe adtam a vizesrongyot hogy szabad segíteni takarítani és annyira tetszett neki, hohy még akart kiönteni:)Zsófi a "törékeny" nálunk, de általában úgy, hogy az asztalon marad 1 pohár vagy csésze és véletlenül leveri, mellé rakja.
VálaszTörlésAzt hiszem, a szüleink s a nagyszüleink idejében sokkal nehezebb volt bármit beszerezni... Nekünk jóval egyszerűbb a helyzetünk. Sok múlik a kontextuson.
VálaszTörlésHát biztos. Igyekszem nem ügyet csinálni az ilyesmiből. De most nem sikerült.
VálaszTörlésAltair, köszönöm, amit leírtál.
Emesének a bilizésről írtam régebb egy bejegyzést itt.
VálaszTörlésAnitával még nem tudtam erről, Csengével remekül műkörött, pl. rájöttem, hogy a gyerek nem pisil álmában. Most látom Balázzsal is működik, na van, hogy lekésem az ébredés pillanatát, de nem gond. Általában naponta 2szer pisil a bilibe, nem is ültetem többször rá.
Érdekes dolgokat olvastam még a Szirkababa blogján is, aki egyáltalán nem hordott pellenkát. Nekem erre nem volt elég türelmem, figyelmem, de érdekesnak találom.