az tette felejthetetlenné, hogy (köszönet férjemnek és anyósoméknak) másfél-két órát beszélgethettem a nagymamámmal. (Jó lenne hetente legalább egy ilyen beszélgetés!) Mint régen és mégis kicsit másképp. De felüdítő volt! Bár kissé szomorúan jöttem el tőlük... de hát ilyen az élet. Már nagyon hiányzott nekem ez a beszélgetés vele.
Amúgy -talán mert már rég nem voltam Hunyadon- most nagyon sok régi emléket felidéztem. Mindig szerettem mamámnál lenni, nem tudom mi vonzott úgy hozzá... de szebb lett az életem, mert van ő nekem.
Tatám készített néhány ilyen házat, fából, mikor még fiatalabb volt. Mindig szerettem őket nézni. Talán ez a kettő tetszik a legjobban.
Most jutott csak eszembe, hogy ezzel az ügyességgel igazi babaházat is készíthetett volna, csak akkor nem jutott eszembe ilyesmi, babaház nélkül is jókat babáztam, babáztunk.Amúgy a lányok jót játszottak a mamájuknál, volt bababútor, s mindenféle játék ami itthon nincs, jót tett nekik a mamázás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mi a te véleményed?