két mesét is 'felszolgáltam', mert Csenge nem szerette sem a levest sem a másodikfogást, pedig már ki tudja hányszor evett ilyet. Így hát meséltem, s míg a mese tartott fogyott a kaja is, szerintem nem is tudta mit eszik, mert nagy kék szemeivel csak úgy 'falta' a mesét. S este is kérte, meséljem el újra. Na, ezt már kevésbé szeretem. Azt hiszem le kellene írjam ezeket a rögtönzött meséket, lehet még könyv is lehetne belőlük. Mert nagyon izgalamas elkezdeni egy mesét úgy, hogy nem tudjuk mi lesz a második és következő mondat, még a mesélőnek is tartogat így a mese váratlan fordulatot, viszontagságot és tanúlságot. Mert most az első mese arról a kis cicáról szólt, aki mikor anyukája enni hívta mindig azt mondta: nem szeretem vagy ez nem kell nekem (mint jól tudod te ki,- de ezt nem mondjuk ki), de végül saját kárán rájött, jó lesz megenni amit a mamája eléje tesz. Persze Anita mindjárt tudta miért ez a mese. De a második Cincogiról szólt és az csak mese volt a mese kedvéért, még Anita is azt mondta a végén, hogy szép volt. Szóval, most inkább leírnék tíz mesét, mint tíz oldalt a dolgozatomhoz. Ez utóbbi ha elkészül hónap vége előtt nagy csoda lesz. Mert úgy érzem, nincs esélyem rá ilyen sebességgel.
Hát így vagyok.
Amúgy ma -vagyis tegnap- annak örültem még nagyon, hogy babázhatok, hogy puszilhatom, ölbe vehetem, szerethetem, örülhetek neki. A kiváltságosok közé tartozom.
:) Hat akkor kitartast az irasban. Remlemem akad annyi idod, hogy be tudd idejeben fejezni. :)
VálaszTörlésaranyosak a gyerekeid :) olyan kis életvidám volt tegnap - élmény volt rá nézni :)
VálaszTörléssok erőt a dolgozatodhoz!