mi Örülünk

mert Józsi újra itthon van.
Csenge meg se várta, hogy Józsi letegye a hátizsákját, kabátját, ölébe ment, s nem lehetett letenni. Puszit is adott neki. És este kiabált utánna, amikor J. kiment a szobából: pa-pa, pa-pa. Hiányzott neki, nagyon szereti.
Anita is örült. Az ajándéknak is , amit nagyon várt már. S bár Józsit vártuk haza, ő a hétvégi vendégeket várja már nagyon.

Ki korán fekszik korán is kel -lányaimra igaz ez a kijelentés. Csenge is fél nyolckor frissen ébredt, s jelezte hogy menni akar. Máskor fél kilenckor is kábán ébred, fél órát még szopizik, játszunk az ágyban. Nyolc után mindjárt reggeliztünk. S kezdődött a munka: először építőkockázás, Anita baromfiudvart épített, itt egy éjszakai pillanaltkép. Aztán előkerült a kövecskés doboz, majd gyöngyfűzés, meseolvasás, képeskönyvlapozás következett. Közben bilizés és egy kis szopizás. Na és engedték a lányok hogy hajat mossak, mosogassak, bepakoljam a ruhákat a mosógépbe.

egy napom

'Hajnali' 7-kor felkeltem torováladékot venni Anitának. Aztán még vissza akartam feküdni, mert Csenge aludt, de Anita kért, játszodjak vele. Memóriáztunk míg Csenge felébredt. S milyen jó, hogy Csenge első reggelije szopika, így néhány percre mégis viszontláthattam a párnámat. Aztán 9 körül vakációs reggeli. Aztán mivel szép napos idő volt kimentünk a parkba, sajnos nem sokat, mert Csengének bili kellett. Aztán altatás, ébredés. S már kellett is menjek suliba. Több mint egy hét betegápolás és betegeskedés után, mikor láttam mennyi mindent kell elintézni, megírni, olvasni, áttanulmányozni, elkészíteni... Nem valami derűlátóan indultam el. Egy pár találkozás, kedves szó, mosoly helyrebillentett. Azért a tennivaló nem lett kevesebb. De hogy aggódni nem érdemes tapasztalom, mert most fáj a fejem. Suliból a parkba mentem átvenni a lányokat édesanyámtól. Csenge majdnem két órát aludt kint. Aztán hazasétáltunk. Ettünk. Feljött Klári. Aztán nem tudom hogy történt, elnéztem az órát vagy mi, de hamarabb lefektettem a lányokat. Anita álmos volt, nem aludt délben, sokat volt kint a parkban. De Csenge nehezen aludt el. És mikor Csenge már elaludt jöttem rá, hogy még korán van. De ma én is hamarabb akarok feküdni, fáradt vagyok. Nem tudom mitől.

Egy beszélgetés nyomán megértettem, hogy nagyon gazdag vagyok. Máskor is mondták már évfolyamtársnőim, hogy milyen jó nekem. Miért? Mert van családom: férjem, gyerekeim, munkahelyem. Mi kell még egy nőnek a boldogsághoz? Ma is elhangzott, hogy: milyen jó neked. Biztos nem könnyű férjet keresni vagy csak úgy várni rá. Magamnak sem kívánom még egyszer. Bár megvolt azoknak az éveknek is megismételhetetlen szépsége. De azért mondjuk aki 21-22 éves és egyedülálló sokkal többet tud tanulni, olvasni... És néha szeretnék olvani mindent ami érdekel... Ezt csak úgy leírtam, nem panaszként, hisz minden elolvasható infomációnál drágább nekem a három kincs.

Már itt van este 11 óra

és én nem jutok egyről kettőre. Hát nem rémes?!
Hiába itt a net, csak két röpke levélkére futotta és pár szó Józsival. Végre fél tizenegy után blogolvashattam. Na, de jó volt, még nevettem is. Így kicsit jobb. Csak azt kérdezném meg magamtól, mi lesz így az egyetemmel. Persze tudom, megvan nélkülem is.
Na, kérdezte egyik munkatársnőm, nem megyek-e vissza dolgozni, mert akit felvettek a helyemre elmegy, mert talált végleges posztot, itt viszont csak addig maradhatott volna, míg nekem lejár a két év. Hát... mondtam, nem uantkozom itthon, maradok még. Három évet is maradnék,-lásd mennyire szeretek dolgoni. De azért az biztos, hogy jó a munkahelyem, lehet oda kedvvel, szívesen járni. Ezt a helyet úgy kaptam ajándékba az én mennyei Apukámtól.
Antibiotikum úr mindképp szállást akar verni nálunk, de megpróbálok túljárni az eszén. Először Csenge által kapott helyet nálunk. Aztán, mivel én itthon nem szeretem a zoknit a lábamon, a nődoki nekem is felírt egy kúrát. El is határoztam, ezentúl itthon is szeretni fogom a zoknit (olvastam ugyanis, hogy a szeretet nem ézelem, hanem akarati döntés), ennek bizonyítékául megjegyzem, hogy most piros zokni van a lábamon. Na, tehát először Csenge, majd én, s ma Anitának is felírták, mert nem lehet tudni, talán sztreptokokusz van a torkában. De hát van vagy nincs? Ennek utánna járunk, mégpedig holnap, mert Anita jobban van, és elhatározta, hogy legyőzi a betegséget. S hátha kitehetem a szőrét Antibiotikun úrnak. Elég volt belőle, bár tudom, néha nélkülözhetetlen.
Míg a rendelőben voltam Anitával, Csenge elaludt mamával. Hát ez nagyon jó.
Nem tudom miért, de néha mindennek csak a rossz oldalát látom. Jó, hogy ez nem állandó.
Azért még elég gyerek vagyok. Azt hiszem, olyan könnyű az élet. S szeretnék ezt meg azt, tervek, álmok. Aztán néha meglátom, hogy nem is olyan könnyű annak, akiről azt hittem de jól megy sora... S hogy nekem nagyon, de nagyon jó dolgom van.
S nagyon örülök azoknak, akik ilyen józsitlan napokban ajtót nyitnak rám. Meglátogatnak, segítenek így vagy úgy, fölhívnak, ...s gondolnak ránk.
Szeretnék gyerek lenni s egy nemtudommilyen játékra várni, mindig arra gondolni, vajon milyen is lesz, s aztán mikor megkapom azt mondani "mindig ezzel akarok játszani"... Na, jó,ez nem lehet. De nagyon tetszett, ahogy Anita ma azt mondta egyik most kapott játékra, hogy ez a kedvence, meg hogy ma éjjel is az új játékaira fog gondolni, s hogy várja a játékot amit neki Apa hoz. Eszébe se jut arra gondolni, hogy vajon fog-e tetszeni neki. Előre örül. És vár. És olyan aranyos. :)
És mindjárt éjfél. Ma alig olvastam. Nem tanultam. De a káposztafőzelékem remekre sikeredett, már alig van belőle. Fáradt vagyok.

Hátamon a zsákom :)

Végre jól megy a háti hordozás is. Magyarországon van tanfolyam babahodozásról, ahol ki lehet probálni, be lehet gyakorolni a kendő megkötését. Én a netről és a hordozókendő füzetéből tanultam, van ott vagy 16 megkötési mód, elől hordozás fekve, ülve, csípőn hordozás, háton hordozás. Eddig a háton hordozás nem ment valami jól, lecsúszott egy kissé a gyerek. S mivel rosszul vettem magamra, nem tudtam hátul csomózni, hanem elől kellett megkössem.

A hétvégén viszont, talán mert fogytam egy icur-picurt, vagy csak egyszerűen, mert feljebbre tettem a gyereket, sikerült elől keresztezni a kendőt és hátul megkötni. És sokkal jobban éreztük magunkat, no nem mert hátul volt a csomó, hanem mert Csengét jobban a hátamra kötöttem. Nem csúszott lejebb, a vállam fölött jól látott mindent, és még aludt is. És ha észrevette a hordozókendőt, kérte tegyem bele. Olyan aranyos volt. Jó dolog ez a hordozókendő. Persze ezelőtt pár évvel nem írom le, mit gondoltam volna a hordozásról, de változik az ember lánya. És ha lesz még egy babánk, alig várom, hogy hordozókendőbe tegyem. Nekem Nandu kendőm van, de láttam 'jobb' kendőket is, lehet, beszereznék még egy más fajtát, de nem biztos. Mert azért meg vagyok elégedve vele. És Csenge is nagyon szereti.

Aki nem hiszi járjon utánna és próbálja ki.

Infó a hordozásról:

http://www.hordozo.hu/ ,

http://www.babakozelben.hu/

Hordozókendőkről:

http://www.szuleteshete.hu/cikk.php?id=125&cid=48210

U.I. Miért hordozom még mindig Csengét, hisz már nagy?! Mert tetszik mind a kettőnknek. Néha, ha dolgom van és Csengi nyűgös, nekem így jobb, mint ha a kiságyban ordít. És mert ezt most még lehet, 15 év múlva már csak szép emlék lesz.

Nem unatkozom

Csengi még köhög néha, de ma befejezzük az antibiotikum szedését.
Én is jobban vagyok.
Fellélegeztem.
erre
Ma délre Anita belázasodott. Reggel alig evett, délben egyáltalán. Mamáék és Adina elhozták neki a szülinapi ajándékot. Meg se nézte. Lefeküdt.
Tehát holnap reggel újra irány a rendelő.
A gyülibe ma hálaadó nap van.

Gdansk, Lengyelország

Józsi ma Gdansk-ban járt és a Balti tenger partján.
Fotók a picasaweb-en itt.

Torun, Lenyelország

Ma tanultuk Anitával

Kovács Barbara: Levél a szélben

Egy kis huncut szélgyerek,
Falevelet kergetett.
Össze-vissza kavarta,
Feldobálta magasra.

Rászórta a fejemre,
Leráztam én nevetve.
Feldobáltam fel az égbe,
Kapaszkodjon meg a szélbe.

Sajnos nem tudom letölteni a kölcsöngépről a képeket, amiket rólunk készítettem, ezért felteszek egy Józsitól kapott képet, csak azért, mert képekkel szebb a blog. Tehát egy kép Bydgoszcz központjáról.

Ma.

Csenge nyűgös volt délelőtt. Végre elaludt, de mikor felkeltem mellőle, mindjárt ő is megébredt. Ebéd kellett, hát a hátamra vettem a hordozókendőben. Nem valami jól ment eddig a háti hordozás, de most nagyon jól sikerült, aludt is egyet míg én tettem-vettem a konyhában, mindkettőnknek jó volt. :)

Délután itt volt édesanyám, finom húslevest főzött nekünk.

Csengének kezd jobban enni. Volt vagy két nap, amikor alig evett. De elszopikázgatott. Többet mint máskor. De most már enni is jobban eszik. Az orvosságsziropokat viszont nem szereti.

Anitával elmentünk a magyar könyvesboltba, vettem két munkafüzetet Anitának, mert jövő héten vakáció lesz, és két képeskönyvet a lányoknak, az egyikben szép történetek is vannak, a másik állatokról, mert Csenge mindig lekéri az Anita képeskönyveit, de már kezdi 'tudni' őket, és félreteszi, kér újat. Könyv és baba -ezekkel játszik Csenge a legtöbbet.

Este feljött Klári a fürdetéshez, miután kiveszem Csengét a kádból, segít Anitának.

És most Józsival skypozok. :)) És látom is őt. :)

És a héten nem voltam suliban. Ez pszihoLÓGÁS.

miCSODA kérdések!

Ma este építőkockázás közben egyszer csak megszólalt Anita:
-És ahol Levente most lakik, ott fog venni magának feleséget?
-Nem tudom.
-Ott csak román feleségek vannak?

Szülésről

animáció itt

Mindenféle semmiségek

"Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van."
Wass Albert

Az előbb a fenti sorokat írta ki nekem a "+1 idézet".

Én pedig azon gondolkoztam, míg Csengét altattam, és nem csak most, hanem ma, hogy milyen rossz, hogy J. nincs itthon. Meg eszembe jutott, amit egy néni szokott mondogatni, hogy a Baj sosem jár egyedül. Hát itt is egyik elmúlt, jött a másik, kétségbe estem. Cseppet sem vagyok bátor. Nagyon is félős, pánikbaesős vagyok. De végül, mikor úgy éreztem, nem bírom tovább, segítséget kaptam. :)

Van néhány személy akinek érettségét, bölcsességét tisztelem. Szeretném magamnak is. De azt hiszem nem vagyok hajlandó megadni az árát. Nem szeretem a nehézségeket.

Elszomorít, hogy az, ami szép kellene legyen, nem az. Hogy sokaknak a látható fontosabb mint a lényeg. Hogy jó úgy ahogy van. Hogy nem kell a változás. Nem mintha én szeretném a változást. De néha szükséges vagy elkerülhetelen. És miért kell álarc? Persze, tudom nekem is kell. Csak úgy, önvédelemből. Vagy nem tudom...

Olvastam valahol azt, hogy "poroszos nevelés". Pro és kontra. Ez így érdekes. Más amikor saját bőrén próbálja az ember, s nem kezdheti újra, ha elrontotta.
Miért számít olyan sokat a mások véleménye? S hogy amit "hangoztatnak" az-e a 'többség'?

S hogy meg ne ártson a sok gondolkodás, jöjjenek a gyakorlati dolgok.
Ma este Klári segített a lányok fürdetésénél. És persze reggel vitte, délután hozta Anitát az oviból. -Tehát nagyon jó dolgom van.
Ma délután az édesanyám gyógyteája valóban gyógyított. :) Be kell szereznem egy jó teafüves könyvet.
Ma este mit se törődve a norbi update-tal, sütit ettem. Nem bánom, mert ezek a párosan járó bajok az előírtnál többet elvettek tőlem. :) Persze azért még nem lötyög rajtam a ruha.
Még alszok egyet arra a kérdésre, hogy holnap meglátogassam-e a dokimat.

S hogy mindezt leírtam, könnyebb lett a szívem. S most azon gondolkozom, hogy érdemes-e ilyen témátlan bloggal lopnom a rendes emberek idejét, hisz nincs benne semmi fontos, különös. Csak apróságok. Én nem tudom, egyesek hogy írnak olyan jó blogokat. S hogy szabad-e mindenfélét össze-vissza írnom?

Még megjegyzem, már csak hetet alszunk J. nélkül.

Még egy vers Anitának

Drégely László: Macskaházi Benedek

Macskaházi Benedek
megfogott egy egeret,
egér mondta: "Benedek,
engedj már el engemet!"

Nem engedte Benedek,
hanem nagyot nevetett.
"Ne nevess ki Benedek,
megharapom kezedet!"

Megijedt a Benedek,
letette az egeret.
Az egér jót nevetett
-hoppon maradt Benedek.

józsitlanul

Családi fotókat nézünk minden nap Csengivel. Ha Józsit látja, "pa-pa" mondja hangosan, s mutatja is.
Ma úgy egy félórával a képnézes után megkérdeztem Csengét: hol van Apa? Válaszul a képernyőre mutatott :)), pedig nem volt ott semmi apás kép.
Az éjjel még egy kicsit lázas volt. Alig eszik, de szopizik. Kéri az ennivalót, de mikor szájához teszem elfordul. Az orvosságtól van ez. Már jobban lélegzik, de elkezdett köhögni, emiatt meg-megébred. Nehéz neki, hogy nem tudunk kimenni. Anita minden képeskönyvét átlapoztuk. És ő egyre csak kéri a könyveket. Kutyás könyvek előnyben. A könyvnek úgy mondja: "kö". És babázunk. Elaltatjuk a babákat, macikat mind. És újra kezdjük...
Anita élvezi az ovodát. Nincs gond a reggeli felkeléssel. És itthon is jókat eszik.
Én... jobb' szeretem, ha Józsi itthon van.

Simon András: Igen és nem

A szeretetnek két eszköze van
arra, hogy megmutassa magát:
az igenlés és a tagdás.
A szeretet annyival több a vonzalomnál,
hogy nincs alávetve
érzelmeink hullámzásának,
hanem az akaratunkkal is irányíthatjuk.
A szeretet ugyanis
nem érzelem,
hanem
szabad akaratunk horgonyvetése
valami, vagy valaki mellett,
akit megmagyarázhatatlan
megérzéseink,
vagy éppen tudatos megfontolásaink alapján
kiválasztunk magunknak
az arctalan
tömeg-
ből

Október 23 (Yahoo 360-ról)

Simon András: Igen és nem

A szeretetnek két eszköze van
arra, hogy megmutassa magát:
az igenlés és a tagdás.
A szeretet annyival több a vonzalomnál,
hogy nincs alávetve
érzelmeink hullámzásának,
hanem az akaratunkkal is irányíthatjuk.
A szeretet ugyanis
nem érzelem,
hanem
szabad akaratunk horgonyvetése
valami, vagy valaki mellett,
akit megmagyarázhatatlan
megérzéseink,
vagy éppen tudatos megfontolásaink alapján
kiválasztunk magunknak
az arctalan
tömeg-
ből

S ha újra 1999 október 23. lenne, nem csak IGEN-t mondanék, hanem ezt a fogadalomtételt, amit egy előadásban (itt behelyettesítem a saját nevem) hallottam.

Fogadalomtétel.
Én, Szekrényes Erzsébet-Lidia kijelentem az élő Jézus Krisztus nevében, hogy Szekrényes Józsefet, aki mellettem áll (most Bydgoszcz-ban van), szeretem.
Szerelemből megyek (mentem) hozzá feleségül a Szentlélek vezetése alapján.
Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek,
vele tűrök, vele szenvedek és őt sem egészségben,
sem betegségben, sem boldog, sem boldogtalan állapotában,
holtomig vagy holtáig hűtlenül el nem hagyom,
hanem egész életemben hűséges segítőtársa leszek,
és soha nem akadályozom őt abban, hogy Istennek szolgáljon.
Gyermekeimet Isten akarata szerint nevelem, róluk Isten szeretetével gondoskodom.
Mindehhez Isten erejét és áldását kérem.
Ámen.

A "Mindehhez Isten erejét és áldását kérem." nélkül el se merném mondani.

Szóval ma újból nagyon örülök, hogy Ő engem választott.

Minden rosszban van jó is. Csak meg kell látni.

Az éjjel Csengi rosszul aludt, lázas volt, a lázhúzót kihányta. Tehát kúpot tettem, ez maradt. De azután is rosszul aludt hajnalig. Reggel elég mélyen aludt ahhoz, hogy csak miután Anita elment az oviba ébredjen fel. Nagyon örülök, hogy sikerült Anitát elkészíteni oviba. És ki vitte el az oviba? Hát érte jött az ovónéni. :) S haza is hozza.
Aztán, hogy kettecskén maradtunk Csengivel, hát visszaaludtunk, bepótolni az éjszkát. Nagyon jó volt ez is. :)
Még örülök annak, hogy mikor már-már kétségbe estem, Józsi életjelt adott Bydgoszcz-ból. Oda az éjjel érkezett, és akkor már nem hívott fel, így egyeztünk meg. Csak Bécsből és Varsóból szólt be. Tehát mindenki megvan, ki hol.
Bár nem örülök, hogy Csengi beteg, de ha már így kellett lenni, hát annak örülök, hogy Józsi itthon volt amikor először lázasodott be, és itt volt, mikor el kellett menni megvenni a gyógyszert.
Más: Csenge újra és újra jelzi, hogy ki szeretne menni. Nehéz csak bent. Lekéri a polcról az Anita könyveit, megnézzük a képeket. Sétálunk egyik szobából a másikba. Nem szereti a gyógyszereket. Nem tud köhögni, pedig kellene neki, lassan majd megtanul. ÉS: szombaton volt Csenge 11 hónapos.
Megint más: 1 kg leolvadt rólam, kevesebb mint egy hét alatt, de ebben Csenge segített a legtöbbet. Mikor a gyerekek betegek, főleg ha súlyosabb (pl. most a kórházba beutalás esélyes volt) az állapotuk. Na de ilyen fogyást nem kérek. Elég volt.
Kívánom találjatok ti is valami szépet aminek örüljetek ezen a nálunk borus napon.

Itthonülős vasárnap

Péntek és szombat reggel ébredéskor Csenge kicsit rekedt volt. Vasárnapra virradó éjjel belázasodott, nehezen szuszogott. Kihivtuk az orvosnőt. Reméli nem kell kórházba menjünk. Én is ezért imádkozom. J. megvette a gyógyszert, délután pedig elrepült. Nagyon hiányzik nekünk.
Megyek én is lefeküdni, hallgassam hogy szuszog Csengi.

Ma újra elővettük a mondókákat.

Tanultunk is Anitával egy új versikét. És persze átismételtük amit a nyáron tanultunk.
Alig emlékszem mondókákra gyerekkoromból. Versekre se. Román oviba jártam, ott tanultam meg románul. De se magyarul se románul nem tudok verseket. Anitával se mondókáztam, csak vagy kettőt, amire emlékeztem. Aztán míg Csengére vártam sokat olvastam a neten, többek között a mondókáról is. És a nyáron elkezdtünk mondókázni. Kiírtam egy kis füztebe néhány mondókát, versikét. Főleg utazáskor nagyon jó volt mondogatni, hisz mi mást lehet tenni utazás közben? De Csenge megkedvelte azt a kis füzetemet. Ezért kiírom majd ide, hogy meglegyenek azok, amiket megtanultunk s még megtanulunk.

Máris kezdem mondókákkal:

Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére!
Mert a rétes nagyon jó,
Katonának az való !

Áll a baba, áll,
mint a gyertyaszál.

Kicsi vagyok én,
Majd megnövök én,
Esztendőre vagy kettőre
Nagylány leszek én.

Boci, boci megfázott,
Varrtam neki nadrágot,
Nem akarta felvenni,
Ágyba kellett fektetni.

Ha én cica volnék,
Száz egeret fognék,
De én cica nem vagyok,
Egeret sem foghatok.

Macska fogott egeret,
Játszott vele eleget.
A játékot megunta,
Az egeret bekapta.

Esik az eső
(az ujjainkkal zongorázunk az asztalon)
Kopog a jég
(kopogunk az asztalon)
Dörög az ég
(dörömbölés az ökleinkkel)
Villámlik
(felemeljük a kezeinket)
Lecsap
(az asztalra csapunk)
Kisütött a nap!
(Kezek széttárása, tenyérrel felfelé)

Versikék:

DIÓBÉL BÁCSI

Ki lakik a dióhéjban?
-Nem lakhat ott bárki,
csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra,
kinyílik a csontkapuja,
és cammogva előmászik
vén Dióbél bácsi-

csak a szádat
tátsd ki!
(Csoóri Sándor)

EGY BÉKA A TÓPARTON

Egy béka a tóparton
Annyit se mond, ó, pardon,
rálépett a gólyára,
hosszú piros lábára.

Gólya csőre jót koppan,
béka fején dudor van,
szól a gólya: nem számít-
s bekapta mint szalámit.
(Garai Péter)

LABDAJÁTÉK

Száll a labda, röpp, röpp,
száll rajta a pötty, pötty.
Kislány dobja, fiú kapja,
itt a labda, hol a labda.

Száll a labda, röpp, röpp,
száll rajta a pötty, pötty.
Jobbra-balra és forogva,
sose essen le a porba.
(Kiss Dénes)

KISCSIBE

Csupasz még a kis csibe,
alig van rajta pihe.
Most bújt ki csak a tojásból,
körültekint, ámul-bámul,
nyújtogatja a nyakát,
tetszik neki a világ.

Pitypiritty, pitypiritty
éhes is már egy kicsit.
Felcsippent egy kis magot,
s el is ejti, ejnye, hopp!
Jaj, de sok mag elgurul,
amíg enni megtanul.
(Dénes György)

JÁTSZÓTÉREN

Építettem sárból házat,
mellé meg egy lángosgyárat.
Azt is sárból építettem
ezzel a két kis kezemmel.
Sár az ajtó, sár az ablak,
elől sárkutyák ugatnak.
És akik ott sorban állnak,
mind a sárlángosra várnak.
Sár a kocsi, sár a kosár,
ez a sár-gyár, Sárosdon áll.
Sárosdon a játszótéren
minden reggel meg is nézem.
És, ha építek egy várat,-
eladom a lángosgyárat...
(Kopré József)

Megjegyzem, hogy majdnem mindet itt találtam.

ez-az

A tegnap amikor a rádiót hallgattam (tehát a konyhában voltam Csengivel) épp egy a Humanitas-nál megjelent könyvről beszéltek. Írót, címet nem jegyeztem meg, pedig azt hiszem belelapoznék. Ami megragadt bennem:
Egyes vallások kezdenek elavulni. A jövő vallása a gazdaság, az istentisztelet a közös hétvégi, vasárnapi bevásárlás a szuper-, hirepmarketekben. Életformánk nem a tulajdonunk megtartása, hanem a lecserélése, még szerencse, mert máskülönben felhalmozódna a raktázzott áru. ...

... na megyek, dolgom van.

könyvecske

Dr. Pálhegyi Ferenc: Pszihológia és lelkigondozás. Éjféli Kiáltás Misszió, 2000.
Nagy kedvvel fogtam hozzá ehhez a könyvhöz. Vékony. Nagybetűs. Jó, de én több remény fűztem hozzá. Ami tetszett, hogy szól a pszihoterápiákról. A diákok egy része már tervezgeti, hogy ilyen vagy amolyan pszihoterápias képzéshez fog hozzá licensz után, mert hát anélkül milyen pszihológus a pszihológus.
Meg kell találni, kinek melyik terápiás módszer felel meg, hogy gyakorolja. A képzés nem kevés euró és három-négy-öt-hat év.
Ezekkel a terápiákkal csak az a gond, hogy -amennyire én értek hozzá, és ez nagyon kevés, - hogy Isten nélkül akarnak megoldást adni. Nem mondom, hogy nem tudnak segíteni, csak nincs szükség megváltásra, az ember rendelkezik a szükságes erőforrásokkal problémái megoldására.
Egy-egy pszihológiai irányzat mögött élefilózófia áll. Ezért nem tetszik nekem Freud pszihanalizíse.
"minden pszihológiai elméletet, eredményt és ismeretet kettős szürőn kell átfolyatni. Az első a tudományosság szűrője. ... A második szűrő a bibliai tanítás. Vajon a pszihológiai vagy pszihoterápiás elméletben felkínált ember- és életszemlélet, ígéret s gyógyulásra és a kiteljesedésre, megfelel-e annak az értékrendnek és életfilozófiának, amit Isten kijelentése közöl velünk?"
Megjegyzem, nem vagyok a pszihoterápia ellen. Az ellen sem, hogy gondjainkkal pszihológushoz forduljunk. De hiszem, hogy mind bűnös természettel születtünk, szükségünk van megváltásra Jézus Krisztusban. A jó lelkigondozó nem muszáj pszihológus legyen. Viszont a pszihológiai ismereteknek nagy hasznát lehet venni.
Még egyszer: nagyon érdekes a pszihológia.

Egy fecske nem hoz nyarat...

de ma sikerült a norbi kódok szerint enni, nem mondom, este éhes voltam, J. édességgel kedveskedett, de nem ettem belőle. S nem ettem meg amit Csenge meghagyott a vacsorájából, mert a krumpli csak du. 3-ig ajánlott a fogynivágyóknak. Majd holnap reggel. De jóllaktam 1-es kódú kajával. Kell pár nap míg megszokom... És egy kis izomlázam is van, persze nem az evéstől :D.
Kb. 4 hónap Norbi Update után olyan leszek mint lánykoromban... No, majdnem. Kibírom-e? De 2 hónap is nagyon jó lenne. A múltkor 2 és fél hónap 5 kg jelentett. Jó volt, jól éreztem magam, s mindent ettem, csak nem akármikor, pl. sütit délelőtt, ill. sütöttem teljeskiőrlésű lisztből, kevesebb cukorral...

mit is mondjak?

Ma nagyon a padlón éreztem magam a szeminárium után. Úgy éreztem, túl sok a feladat, nem fogok tudni mindent megcsinálni januárig. Érdemes-e? Megéri-e? Aztán most már nem olyan sötét minden.
Csenge nagyon aranyos. Örülök, hogy nem sír utánnam, bár keres. De míg nincs esős idő és kint lehet lenni, könnyebben viseli a hiányom. De ha hazaérek rámragad.
Már néhány lépést megy egyedül is. Lassan megjön a bátorsága.
Anitának nagyon jó az ovi, annyit tanul és beszél arról ami ott történik! Olyan lelkes. Ma olyan aranyos volt, megmutatta Csengének amit az oviban színezett. Hozott haza két pontot is, egy pirosat és egy sárgát. És írja rajtuk, hogy miért kapta őket, ez nekem nagyon jó. És ma Klárival jött haza. Kéthetente szerdán a város másik végében van órám, nehéz lenne utánna menni, épp ötre beérnék. Még több mint egy félóra míg hazaérnénk... Csengének túl sok lenne.
Na, végre megtaláltam a neten a Norbis kódokat. Jó lenne újra betartani és persze minden nap egy kis torna is jó lenne. Mert a súlyommal stagnálok. Ezért elég nehezen tudtam magamnak nadrágot vásárolni. No, de azért még jó reménységgel vagyok. :) Mert ez egyszer már bevált nekem, csak aztán jött Csenge és én elengedtem magam.
Na megyek, mert olvasgatok ezt-azt a dolgozatomhoz.

A legtörpösebb ovoda. Ide jártam én, most pedig a lányom jár ide :)

még egy

Derick Bingham: William Wilberforce, a rabszolgafelszabadító

Harmat, Budapest, 2005

Érdekes. Nem is tudtam. A rabszolgaságról a Tamás bátya kunyhójára emlékszem. Egy kis olvasmányos betekintés a rabszolgafelszabadítás történetébe vagy történelmébe.

Amire még gondoltam a könyv nyomán: milyen sokat jelentett Nyugat-Európának a reformáció! Felbecsülhetetlen érték az élő hit, az imádkozás, istenfélő élet. Nemzetek sorsát meghatározza, megváltoztatja. Jelent és jövőt.

Ilyen is van

vasárnap délben ilyet játszott Anita :)

Csak úgy megjegyzem:

továbbra is rendszeresen olvasom a blogokat. A 'kevesebb idő blogozásra' csak két napig működött. A még kevesebb komennt talán menni fog.

Ezt hallgatom. Nagyon jó!

http://baptista.hu/velence/predikaciok.html
Szentség a családban konferencia, Kovács György és felesége előadásai. Köszönöm Adinka.

A napokban ez a vers jutott eszembe:

Áprily Lajos
Tetőn
Kós Károlynak

Ősz nem sodort még annyi árva lombot,
annyi riadt szót: „Minden összeomlott...”

Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem,
vasárnap reggel a hegyekre mentem.

Ott lenn: sötét ködöt kavart a katlan.
Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan.

Időkbe látó, meztelen tetőjén
tisztást vetett a bujdosó verőfény.

Ott lenn: zsibongott még a völgy a láztól.
Itt fenn: fehér sajttal kinált a pásztor.

És békességes szót ejtett a szája,
és békességgel várt az esztenája.

Távol, hol már a hó királya hódít,
az ég lengette örök lobogóit.

Tekintetem szárnyat repesve bontott,
átöleltem a hullám- horizontot

s tetőit, többet száznál és ezernél -
s titokzatos szót mondtam akkor:
Erdély...

vásárlás

Tegnap délután, este Adina eljött velem a kiállításra. Kaptam egy poncsót. Aztán vettem sapkát Anitának és magamnak. Na meg egy új textil táskát. És egy olcsó, de szép pulóvet. Remek volt nézelődni, vásárolni Anita és Csenge nélkül. Senki nem mondta: mikor megyünk már, szomjas vagyok, kell pisilni stb.
Ma is voltunk vásárolni mind a négyen még ezt azt, mert mindjárt nyakunkon a tél. Mivel nem fogytam, hát elég nehézen találtam magamnak nadrágot. S egy szép blúzba se fértem bele :( pedig nagyon tetszett, s olyan ritkán találok valamit ami első látásra megtetszik, s nem is drága. Sokat jártunk. Csenge bele is aludt. Végül mindenki kapott valamit.
Azért ez a nagy vásárlás most, mert szertném, ha jövő szombaton inkább "csak úgy" itthon lehetnénk együtt. Mert nekem nagyon sok a két hét és Bydgoszcz is nagyon messze van.

Jók ezek a kis könyvek

vagy zsebkönyvek, mert akárhol lehet őket olvasni. A napokban ezt olvastam szoptatás közben. Kis bepillantás a szerző életébe, családjába. Arról, hogy jó és érdemes Istennel élni. Istenfélelemmel a családban. De nem tanítás. Inkább csak pillanatképek az életből.
Papp József: Unokáimnak és másoknak is BMA Jánoshalma, 2007.

Ezt is megértem :)

Az este későn majdnem fejjel előre lemászott (leesett) az ágyról. Persze félig aludt. Éjjel össze-vissza forgolódik. Ezért elhatároztam, itt az ideje kiságyban aludni, így lesz jobb mindőnknek. Nehéz lesz míg megszokja. De már ma sikerült egy óra ki-be tevés után. A fáradság, az, hogy végül aludni kell, nagy segítség. Gondolom lesz még kudarc is, főleg, hogy nem lehetek mindig mellette, s ha kell suliba menni, lehet melléfekszem. De legalább a hétvégén kiságyozunk. Remélem bírni fogom. :) Hogy nyugisabb napok virradjanak ránk. Köszi Emi a tanácsod, megfogadtam, segített.

Ha ez így folytatódik...

Tegnap reggel, vagyis inkább hajnali hatkor Csenge felébredt. Szopizni? Nem! Kakizni. Először arra gondoltam, nem lesz semmi. De lett, főként a pellenkába, de a bilibe is. Véletlen, gondoltam. De ma éjjel már az első jelre villanyt gyújtottam, gyors bilire ültettem, épp ideje volt. Nem hasmenés. Csak új divat. Ja és nem hajnai hat volt, hanem hajnali négy óra. Alig aludtam három órát... Reggel kávés tejet reggeliztem.
Mi következik még?

ma

este elovastam az olvasatlan blogokat - ehhez nem kevés idő kellett...
Anita ma Ibi vendége volt. Csenge kereste őt délután többször is a szobájában, de nem volt.
Csenge oda- s vissza volt a sok babától Ibinél :)) és elvolt nélkülem is egy kicsit.
mi sok szép képet láttunk Ibiéknél, kicsit beszélgettünk. Szép volt.

Olvasok miközben

Csenge szopizik vagy busszozok (végállomásnál szállok fel). Ezt a kis könyvecskét is így olvastam el.

Kai S. Scheunemann: Egyház távol levőknek. Kiadó: Baráti Missziós Alapítvány, Jánoshalma 2002

Kicsi, vékony könyv.

Nagyon jó. Olvasmányos. Elgondolkodtató. Sőt, "valamit nekem is tenni kell" maradt bennem. Változnom kell abban, ahogy a gyülekezetről gondolkodom. És az életemről, s mindarról ami az enyém. Újra a vasárnap délelőtt elhangzott tanításra gondolok.

Miért lett a gyülekezet "gettó", megmaradásáért küzdő, változni nem akaró, hagyományokat őrzők 'egyesülete?' Ez így kicsit talán durva. Magam is nehezen mozduló, konzervativ típus vagyok. De hogyan lehet elérni az egyháztól távol élőket? Meg lehet nézni, hogyan sikerült másoknak. Talán...

...mert az egyház nem magáért van, hanem másokért. Kik ezek a mások? Hol vannak? Mivel töltik szabadidejüket? ...

...rohanok...

csak épp bekukintottam a blogokhoz, nem tudtam mindet elolvasni :(  majd holnap is egy kicsit... mert erről nem akarok lemondani. De a kommentelésről talán igen.
Mennyi feladatot tudnak adni a suliban! nem mondom, hogy unalmas, de idő is kell hozzá.
Van időm a parkban sétálni, játszani a lányokkal, beszélgetni Ani nénivel s még ezzel-azzal.
Azt hiszem reggeli helyett ebéddel kell kezdjem a napot, mert szinte minden nap ebédidőben bent vagyok a suliban, s ha hazajövök Csenge rám ragad. Ki fog derülni, a stressz hízlal vagy fogyaszt engem, szerintem az első.
A szoptatás a lazítás ideje, akármennyi dologom is lenne.
Nagyon örülök, hogy egy évig itthon lehettem, nem kellett busszozni, zsufolódni.
Jó, hogy este későn, bármennyi dolgom van, lefeküdhetek vagy ha nem, hát itt alszok el.

hát...

csak néztem ezeket a fiatalokat... micsoda nyűzsgés! Frizurák. Ruhák. Arcok. Átlag tíz évvel fiatalabbak... De, ni, ebben az évfolyamban van egy negyven körüli hölgy is. Milyen furcsa egy 2 év alatt valamenyire összeszokott csapatba 'belepottyanni'... S micsoda kezdés! Csupa határidők. De dV-t eddig csak unottan láttam két vagy három féléven át a szemináriumokon, most pedig micsoda lelkesedéssel beszél! Jó volt. A titkárnő ha nem is nagyon kedves, de szolgálatkész volt. Pecsét a diákkönyvben. A könyvtári igazolványom kell még frissítenem. Hazagyalogoltam. Mert kellemesebb, mint busszozni. Rém zsufolt ez a város és szennyezett. Még jó hogy vannak parkok. És úgy belejöttem a gyaloglásba, ami gondolkodással jár együtt, hogy elfelejtettem megnézni egy órarendet, pedig ott mentem el. Majd máskor. Szusszanásban reménykedve értem haza, de az itthoniak az ajtóban épp indulni akartak, tehát indultam a lányokkal a parkba. Szép volt, kivéve hogy a körhintán rosszul lettem, még jó, hogy nem ebédeltem.
...és mit tegyek, egyek, hogy a fáradtság le ne verjen? Aludjak, örüljek, mosolyogjak. Még jó hogy itt vannak a lányok s kell mesélni, játszani. A többi lényegtelen :)

Még egy utolsó könyv...

C.S.Lewis: A zsoltárokról, Harmat Kiadó Budapest, 2006

...és vagy tíz hónapig mást sem olvasok, mint pszihológiát, és minden csupa pszihológia lesz, oly' annyira, hogy álmomban pszihológus leszek, de persze ez nem jelenti azt, hogy a valóságban valamikor is az leszek... mert először négy határidőt be kell tartanom, addig rengeteget olvasni, írni és számolni, s még annyi minden... de legalább megpróbálom.

Még annyit akartam leírni,

hogy egyik gyengém a könyvek. J. szerint az utóbbi két hónapban annyi könyvet vásároltunk, hogy... megvettük előre a következő két évre a könyveket. No, ma még megvettem a harmadik évre is :)). Csak olvasni legyen időm. De ami igazán fontos arra lesz időm. Valami könyvespolc jó lenne...

Újra suli

Már egy hete megkezdődött a suli. Én csak az órarendért voltam. De holnaptól szinte minden nap be szeretnék menni egy-egy szemináriumra. Kurzusokra nem fogok járni, talán csak kettőre. Nem túl zsúfolt ez a félév. De a téli szeszióban le kell adnom vagy négy különbözeti vizsgát, így elég sok anyagon kell átrágjam magam (legalább). Tehát... azt hiszem kevesebb idő jut bologozásra, bár ez nekem kikacsolódás. Ha nem rendszeresen, de olvasom majd a blogokat, néha írok is, vagy inkább írok és kevesebb időt töltök olvasással... nem tudom. De azért itt vagyok, és gondolok rátok, akik visszajeleztek és akiket olvasgatok...

A délelőtt margójára

A gyülekezet célja:

1. Isten imádása
2. Evangélizálás
3. Közösség gyakorlása
4. Nevelés
5. Szolgálat mások felé

Olyan szép az ősz itt felénk pár napja. S mi hölgyek mind meg vagyunk fázva. Csenginek csorog az orra, Anitának is, de ő csúnyán köhög is hozzá, nekem meg fáj a torkom, hogy írni is alig tudok, csorog az orrom és kerülget a köhögés, emellett fáradtnak érzem magam. De azért jó volt sétálni a parkban, találkozni, örülni a napnak, hulló faleveleknek.

borúra :Derű

Esti sétánk alkalmával bocsanátot kértem Anitától (kissé viharos volt a délelőtt). Mire Anita visszaemlékezve gyorsan és őszintén válaszol: Nem bocsájtok meg. Pár lépés után megfogja a kezem, majd újabb néhány lépés után kedvesen megszólal: Ha akarod, megbocsájtok. Mire én: Persze, hogy akarom, köszönöm szépen. Ezután puszi-puszi. Én: most könnyebb lett a szívem. Mire Anita: Ezt hol érzed? ...

Nahát

a ma délelőtt olyan volt, mint ez a mutogatós mondóka:

Gyűlnek a felhők.

Esik az eső.

Kopog a jég.

Dörög az ég.

Villámlik.

Lecsap.

Kisütött a nap.

Reggelre ébredve

Anitának csorog az orra rendületlenül -kell néhány nap míg az orr nyálkahártyája rendbejön.
Csengének is be van dugulva az orra, nem is csoda, Anitával gyakran megszeretgetik egymást.
Az este kicsit rosszul éreztem magam, fájt a fejem, na most fáj a torkom.
C-vitamin, orrcsepp, napsuár. Jó reménység.

Legyen megfázás nélküli szép napotok! :)

Mennyit? Eleget!

http://www.youtube.com/watch?v=cSPU1P6dk1M&mode=related&search=

Tetszik?

Míg Csenge aludt délelőtt

Anita annyit kérdezett, hogy belefáradtam a válaszolásba. Egy-egy kérdést többször is feltett. Elővettem a dobozt a fényképekkel, megnézte a fényképeket, s persze kérdezett.

Kár hogy nem én születtem előbb (mint te, anya).

Adinával egyszerre szerettem volna születni.

Pirike nem költözik Afrikába? Nem. Miért? Mert nem akar. Miért nem akar?.....Nem tudom, kérdezd meg. Neked meg van a telefonszáma? Nincs. Pirikenénjének megvan? Igen, azt hiszem. Majd kérd el.

Ez mama? Nem, én amikor kislány voltam.

Aztán beszéltünk arról, hogy én egyenruhában jártam oviba és iskolába, akkor az volt a szabály. És akinek nem volt egyenruhája? Az vásárolt. De akinek nem volt? Mindenkinek volt. De akinek nem volt, az mibe ment? Mindenkinek volt. ...

Neked volt tanítóbácsid? Igen.

Ez ki? Adina....Mama....Tata....

Ez a kép Hunyadon van! Nem, mamánál.

Ez ki? Tata testvére, emlékszel rá? Nem. Ő hol lakik? ...

 Anya, olvasol mesét? Igen...

szép az ősz

pillangó a járdán

Anita ma nem ment oviba, mert csorog az orra. Arra a kérdésre, hogy örül-e hogy nem ment oviba,azt mondta, igen, mert így egész nap láthatja Csengét. Délután kint voltunk a parkban. Nagyon jól telt, olyan szép idő van. A park egy részében sárgák a fák és csak úgy hull a sok levél. Anita leveleket gyűjtött, színes krétával rajzolt a járdára. Persze Csenge is csupa kréta lett. Volt labdázás is. Csenge lápegetett egyedül is, a labdába fogózva :).

1990 szeptember 30.

Úgy érzem... kisütött a nap

Tegnap nagyon szép napom volt. Délelőtt és délután is voltam istentiszteleten és elég jól tudtam figyelni Csengével az ölemben. Igaz segített a húgom (könyvet hozott) és Gyuri (kutyát és babát hozott) lekötni Csenge figyelmét.
Délelőtti gondolatok:
- aki megvallja és elhagyja vétkét irgalmat nyer (Pb. 28:13)- és irgalmas szívűvé válik.
- a nyomorúságnak van célja és/vagy oka. Mit kell tenni ha nyomorúság ér? Imádkozni, böjtölni, s ha kell, áldozatot is hozni.
Délután:
-nézz Jézusra -Karcsi bácsi és Szivi néni 50 éves házassági évfordulója.
És sok szép ének.
Már nagyon várom a jövő vasárnapot, itt lesz Bayer György lelkipásztor. Jó tanítása van.
Az elméleti tudást gyakorlatra kell váltani.
Még sokat-sokat kell változnom, de jó, hogy van aki bízik bennem, és reméli, lesz változás.