Minden rosszban van jó is. Csak meg kell látni.

Az éjjel Csengi rosszul aludt, lázas volt, a lázhúzót kihányta. Tehát kúpot tettem, ez maradt. De azután is rosszul aludt hajnalig. Reggel elég mélyen aludt ahhoz, hogy csak miután Anita elment az oviba ébredjen fel. Nagyon örülök, hogy sikerült Anitát elkészíteni oviba. És ki vitte el az oviba? Hát érte jött az ovónéni. :) S haza is hozza.
Aztán, hogy kettecskén maradtunk Csengivel, hát visszaaludtunk, bepótolni az éjszkát. Nagyon jó volt ez is. :)
Még örülök annak, hogy mikor már-már kétségbe estem, Józsi életjelt adott Bydgoszcz-ból. Oda az éjjel érkezett, és akkor már nem hívott fel, így egyeztünk meg. Csak Bécsből és Varsóból szólt be. Tehát mindenki megvan, ki hol.
Bár nem örülök, hogy Csengi beteg, de ha már így kellett lenni, hát annak örülök, hogy Józsi itthon volt amikor először lázasodott be, és itt volt, mikor el kellett menni megvenni a gyógyszert.
Más: Csenge újra és újra jelzi, hogy ki szeretne menni. Nehéz csak bent. Lekéri a polcról az Anita könyveit, megnézzük a képeket. Sétálunk egyik szobából a másikba. Nem szereti a gyógyszereket. Nem tud köhögni, pedig kellene neki, lassan majd megtanul. ÉS: szombaton volt Csenge 11 hónapos.
Megint más: 1 kg leolvadt rólam, kevesebb mint egy hét alatt, de ebben Csenge segített a legtöbbet. Mikor a gyerekek betegek, főleg ha súlyosabb (pl. most a kórházba beutalás esélyes volt) az állapotuk. Na de ilyen fogyást nem kérek. Elég volt.
Kívánom találjatok ti is valami szépet aminek örüljetek ezen a nálunk borus napon.