hát...

csak néztem ezeket a fiatalokat... micsoda nyűzsgés! Frizurák. Ruhák. Arcok. Átlag tíz évvel fiatalabbak... De, ni, ebben az évfolyamban van egy negyven körüli hölgy is. Milyen furcsa egy 2 év alatt valamenyire összeszokott csapatba 'belepottyanni'... S micsoda kezdés! Csupa határidők. De dV-t eddig csak unottan láttam két vagy három féléven át a szemináriumokon, most pedig micsoda lelkesedéssel beszél! Jó volt. A titkárnő ha nem is nagyon kedves, de szolgálatkész volt. Pecsét a diákkönyvben. A könyvtári igazolványom kell még frissítenem. Hazagyalogoltam. Mert kellemesebb, mint busszozni. Rém zsufolt ez a város és szennyezett. Még jó hogy vannak parkok. És úgy belejöttem a gyaloglásba, ami gondolkodással jár együtt, hogy elfelejtettem megnézni egy órarendet, pedig ott mentem el. Majd máskor. Szusszanásban reménykedve értem haza, de az itthoniak az ajtóban épp indulni akartak, tehát indultam a lányokkal a parkba. Szép volt, kivéve hogy a körhintán rosszul lettem, még jó, hogy nem ebédeltem.
...és mit tegyek, egyek, hogy a fáradtság le ne verjen? Aludjak, örüljek, mosolyogjak. Még jó hogy itt vannak a lányok s kell mesélni, játszani. A többi lényegtelen :)