Év végére

Jó kicsit megállni, elgondolkozni, számot vetni, számot adni.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
TEGNAP

"Követni fog Izráel Istene" (Ézs 52,12).

A tegnapból nyert biztonság. "Isten visszahozza, ami elmúlt" (Préd 3,15). Az év végén buzgón kutatjuk, mit tartogat Isten nekünk a jövőben, és mégis könnyen felébred bennünk a félelem, ha a tegnapra gondolunk. Mai örvendezésünket Isten kegyelmében könnyen tompítja a múlt bűnei és a vétségek emléke. De Isten a múltnak is Istene; azért engedi meg a tegnapra való visszaemlékezést, hogy a jövőre nézve azok segítségével előbbre vigyen minket, nehogy a jelenben felületes biztonságérzésbe ringassuk magunkat.

Biztonság a holnapra. "Mert előttetek megy az Úr" (Ézs 52,12). Ez a drága kijelentés mutatja, hogy Isten akkor is őriz minket, amikor mi elmulasztunk magunkra vigyázni. Ő őrködik, nehogy megint kudarcot valljunk, ami bizonyára bekövetkeznék, ha nem Ő lenne a mi "hátvédünk". Isten keze visszanyúl a múltba és lelkiismeretünket figyelmezteti a visszaemlékeztetés által.

A ma biztonsága. "Mert ne sietséggel jertek ki" (Ézs 52,12). Amint most a következő évre "kivonulunk", ne a túláradó öröm "sietségével", de ne is felületes gondatlansággal tegyük, hanem kitartó erővel, hiszen tudjuk, hogy Izráel Istene előttünk megy. A tegnap helyrehozhatatlan bűnökkel vádol: sok alkalmat elmulasztottunk, amelyek soha vissza nem térnek, de Isten ezt a megsemmisítő megszégyenülésünket a jövőre nézve alkotó meggondoltsággá formálja át. Hagyd pihenni a múltat - de Krisztus szívén pihenjen.

A helyrehozhatatlan múltat hagyd ott az Ő kezében és lépj ki - Ővele - a kikerülhetetlen jövőbe.

És a Mai Igéből (Bob Gass):

Okos évkezdet
„…az igaz ragaszkodik a maga útjához, és a tiszta kezű ereje megnő.” (Jób 17:9)

Bárki is mondta: „A halogatás időrablás”, igaza volt. Folyton halasztgatunk; megígérjük magunknak, hogy jobban fogjuk csinálni. Légy őszinte: hányat tartottál meg a tavalyi elhatározásaidból? Ebben az évben csináld másképp! Okosan válassz célt! Más szóval a célod legyen: Konkrét: Kelj fel korábban, hogy Bibliát olvass és imádkozz munkába indulás előtt. Szánj időt a családodra! Tornázz! Étkezz helyesen! Törődj a testeddel, hiszen Isten temploma (1Korinthus 6:19-20)!

Szerény: ha egyszerre több dologba vágsz vele, az gyengíti a fókuszt, és nehezebb lesz kitartani mellette. Ha túl sokba fogsz bele, túl kevéssel fogsz végezni. Kezdd kicsiben, és úgy építs a sikereidre, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozol.

Elérhető: Ne próbálj egy harapással lenyelni egy egész elefántot. A titok az apró lépésekben rejlik. Pál azt mondta: „egyet teszek” (Filippi 3:14). A célok megfogalmazása arról szóljon, hogy mit fogsz megtenni, ahelyett, hogy arról beszélnél, hogy mit nem. Például ahelyett, hogy azt mondanád: „Nem leszek olyan kritikus”, mondd azt: „Mindenkiben, akivel ma találkozni fogok, keresek valami jót” (Filippi 4:8).

Mérhető: Nem tudjuk kezelni azt, ami nem mérhető. Ha dokumentálod az előrehaladásodat (vagy annak a hiányát), az elszámoltathatóvá tesz, megmutatja, hogy milyen messzire jutottál, és mi az, amin még dolgoznod kell.

Időspecifikus: hetente vizsgáld felül a céljaidat (vagy akár naponta, ha nagyon küszködsz)! Így időben ki tudod küszöbölni a hibákat, és irányt tudsz váltani, ha szükséges. A Biblia azt mondja: „Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt!” (1Timóteus 4:15). Rajta, határozd el magad, kelj fel a kanapéról, és láss neki!

Nem csak olvasásból áll az élet...

Vége az előszobában a glettelésnek. A festéshez érkeztünk. A képen épp színpróba. Még marad munka jövőre is, padlózás, falburkolás, stb. De már nem lesz annyi por... míg neki nem fogunk a nagyfürdőnek vagy a nagyszobának. Lesz itt még ami nem volt... De reméljük egyszer végül szép lesz. (Vagy megint újra kell kezdeni?)

 Aztán főzni is kell. S ha már kóla került az asztalra (egy évben kétszer ha előfordul, hogy ilyen mérget vásárolunk), hát megsütöttük a kólás sütit is. Segítségem is volt, főleg a kóstolásnál.
A héten vendégeskedtünk is, finomat ettünk, valami krumpli, sajt, tejföl, maradék kevés hús, egymásra rakva, letejfölözve, finom-finom volt. Így hát itthon is készítettem nekünk. Most pedig épp a rakott krumplit vettem ki a lerből. Néha főzicskézni is kell, mert olvasásból nem lakik jól a család.

Gondolom, idén ez az utolsó könyv,

amit kiolvastam.
Ez szoptatós, altatós olvasmány, magam sem tudom, mikor kezdtem el. Már vagy 5 éve vásároltunk egyszer Parajdon. Párszor már nekifogtam elolvasni, de néhány oldalnál nem jutottam tovább, mert akadt érdekesebb olvasnivalóm. De most odatettem a párnám mellé, és szoptatás-altatáskor ezt olvastam. Nem találtam unalmasnak, érdekelt a téma is, mert erről suli idején valahogy lemaradtam. Otthon sem volt téma.

Dr. Görög Ferenc: A magyar nemzet története (Horizont Press). Szerintem elég olvasmányos, nincs teletömve dátumokkal, bár van belőle elég. És érdekesek is. Jó lett volna gyerekként, kamaszként tudni mindezt, akkor valahogy máshogy illeszkedtek volna be a képbe Jókai regényei és nem csak, és a magyar irodalom is.
Emlékszem, történelmet úgy tanultunk, hogy negyedikben kezdtük Románia történelmével, románul, aztán három évig világtörténelmet tanultunk magyarul, majd újra Románia történelmét románul. Aztán a liciben három év alatt újravettük a világtörténelmet, majd megint egy évig Románia történelmét tanultuk. Magyarországról a világtörténelemben jutott egy icipici hely, Erdélyről pedig románul tanítottak, ahol a hősök mindig a román vajdák voltak, a Habsburg-magyarok pedig az elnyomók - legalábbis így emlékszem, bár nem öltem magam a tanulással.

A licibe volt egy jó tanárunk, aki talán egy évet tanított csak történelmet (de tanított még földrajzot és geológiát), aki nem volt szigorú a lecke visszakérdezésében, tehát nem kellett sokat tanulni, viszont az órái olyan érdekesek voltak, hogy észre sem vettük, hogy elmúlt az óra utáni szünet, öröm volt hallgatni, mindig voltak kérdéseink, neki pedig mindig voltak válaszai, teljes beleéléssel magyarázott. Ott és akkor értettem meg dolgokat, akkor kezdtem látni az összefüggéseket. De sajnos magyar történelem nem szerepelt az oktatási programban. Így arról kevés szó esett. Magyar történelmet még a magyar irodalomórán tanultunk, mert a tanárnő mondott néhány dolgot, hogy jobban megértsük az anyagot. Mindez roppant kevés volt. Ezért épp ideje volt egy ilyen témájú könyv olvasása. Nem vagyok elragadtatva történelmünkkel, voltak rossz királyok, viszályok, nehéz idők, rossz döntések.  De ez minden népnél így lehet. Érdekes lenne még több történelmet olvasni.  No, és nem elfogultat, ahol mi vagyunk a jók, a többiek pedig mind rosszak. Szerintem egy nép múltja, jelen esetben nemzetünk történelme adva van. Tudni illik. Identitástudatunk alakulásához szükséges. Okulni lehet belőle. Összefüggéseket találni.  Voltak nagy emberek, akikre tisztelettel lehet emlékezni.
Nekem érdemes volt elolvasni. Nem lettem tőle magyarabb, mint eddig, de jó ismerni népünk múltját. Hasznos.

Mert hozzátartozik az élethez

és mert hallottam a könyvről, olvastam róla, most amikor lehetőséget kaptam kölcsön kérni, éltem vele és elolvastam C. S. Lewis: A bánatról című könyvét (Harmat, 2005).

Fülszöveg:

"Miért nem mondta soha senki, hogy a bánat ennyire hasonlít a félelemhez?" - kérdezi naplójában C. S. Lewis, amelyet feleságe hosszú, fájdalmas betegségét követő halála után kezdett írni. Az angol irodalom professzora, a keresztény hit ismert védelmezője egy iskolásfüzet lapjain engedi szabadjára legnyomasztóbb kétségeit és gondolatait, hogy leküzdhesse azokat. Noha könyvei millióknak segítettek bizonyosságra jutni, a gyász terhe alatt ő maga is meginog, és kérdőre vonja mindazt, amit korábban papírra vetett.
"A gyász kockázatos, mert a gyászoló nagyon könnyen belecsúszik abba a hibába, hogy a múltját, az emlékeit, a fájdalmát, a fájdalom enyhülését, vagy a saját szeretét szeresse" -írja. Lewis naplója, ez az éles és őszinte valóságfeltárás szöges ellentéte az önsajnálkozásnak. A gyászolók megszokott viselkedésmintáit sorban, határozottan elutasítja magától,  s a fájdalom józan leküzdésében az együttérzés mellett együttműködésre hívja az olvasót.

Olvasás közben gondoltam arra, hogy néhány gondolatot kiírok ide magamnak. De mégsem... mert így egészében érthető a könyv, kiragadva egy-egy gondolatot könnyen félreértelmezheti aki azt akarja. Nem kifejező azt mondanom, hogy érdekes volt a könyv. Örülök, hogy végre elolvashattam (egy este elég volt rá). elgondolkodtató... mert kisebb veszteségek is megvislenek és mert emlékeztet, hogy ahogy a jegyesség természetes következménye a házasság, úgyanúgy a házasság természetes velejárója a hálal általi elválás. A gyász, a bánat pedig csak elmélet marad amíg az ember meg nem éli. Akkor az elmélet elhalványul, a prédikációk nem sokat érnek. És előbb vagy utóbb mindenkinek szembe kell nézni a halál okozta elválás fájdalmával. S míg ez meg nem történik nem azt hinné az ember, hogy bár ez az élet legtermészetesebb velejárója, ő majd valahogy kimarad belőle? ...
Istenem, tarts meg kegyelmedben, a jó és a rossz napokban, ha majd eljönnek... 

Nem rólam?

Már amikor először hallottam tetszett a cím. A nyáron meg is vettem a hódmezővásárhelyi református könyvesboltban. Azóta itt várt a polcon, hogy elolvassam.

Max Lucado: Az élet nem rólam szól c. könyvét (KIA, 2007) olvastam tegnap és ma, miután az elmúlt napokban többször is eszembe jutott a könyv címe. Mert ha nem is mondtam ki, nem ezekkel a szavakkal futott át rajtam a gondolat, de ott volt, hogy szeretném, ha az élet rólam szólna. Na, nem az Élet, de az én kis apró életem. Mi másról is szólna? Hát nem enyém a főszerep? Végül is nekem kell jó legyen, tetszedjen. Ezt én alakítom magamnak. Az én életem mi másról is szólhatna? Jó, tudom a szép szövegeket, amiket magam is komolyan gondoltam. De mikor? S mi lett azóta?
Úgy vettem kezembe a könyvet, hogy tudtam, újra szemléletváltásra van szükségem. Mert az élet nem rólam szól. Akár tetszik akár nem. És ez így van jól.
Nagyon jó, gondolatébresztő, olvasmányos könyv.

Karácsony

üzenete ma nekem:

"Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet."  Lukács ev. 19, 10

Nálunk most ez van

a folyosón, előszobában:

hi-hi-hideg van

-17 fok. Ritkán van erre felénk ilyen hideg. Csak a harmadik sarokig mentem, de mire visszaértem már fájt az arcom a hidegtől. De legalább elmondhatjuk majd, hogy volt egy kis tél. S bár nehézkes aközlekedés, a hó még gyönyürű.

Hó, hó és szánkózás

Rég nem volt ilyen szép havas telünk. Vagy lehet, hogy volt valamikor, csak már nem emlékszem. Tavaly nem kellett elővenni a szánkót. De most olyan szép hó van kint. Az éjjel is és ma délelőtt is havazott. Az éjjel járt a hókotró, kellett is, mert még így is nagyon havasak az utak.

Csenge ma istentisztelet után, meghívatta magát anyukámmal, így ő nincs itthon. Csendes a ház. Nekem hiányzik.
Ebéd után míg anyu mosogatott mi Józsival kimentünk a gyerekekkel. Anita szánkón, Balázs hordozókendőben. (Hát ilyenkor télen, nem lehet vagy csak nehezen lehet babakocsival járni ebben a hóban, nagyon  hasznos a hordozókendő. Voltam kint Balázzsal kendő nélkül is, de mikor elfáradt cipelhettem az ölemben.)
Volt egy kis domb a parkban. (Amúgy itt felénk minden lapos.)

Így szánkózott Balázs:

Itt már hazafelé:

 

Balázs már-már elaludt:

 

Már nem vagyok gyerek, de nekem is nagy élmény ennyi havat látni itt felénk. Nincs hideg kint. De olyan tiszta a levegő. Ez a puha fehérség minden piszkot befed.

Hamar eltelt a hét,

néha úgy éreztem szabadságon vagyok :). Sokat voltam elmenve itthonról. Jártam a várost, vásároltam. Összefutottam pár rég nem látott ismerőssel. Voltam a munkában is. Senki nem adatta be az ingyen járó influenzaoltást, se orvos, se kémikus, se biológus, se ápoló, mindenki aláírta, hogy köszöni szépen nem kéri.
Azt mondták, hogy örüljek, hogy nem kell munkába járnom, mert sok probléma van. Pl. mire adja ki a kórház a pénzt? Ahelyett, hogy a laborba új, performáns gépeket vásárolna, vásárolt a nyolcvanas években gyártott kínai gépet. Erre a kollegáim aláírták, hogy ők olyanon nem hajlandók dolgozni. Erre vizsgálatot indítottak a menedzser ellen, aki viszont megfenyegette őket. De jó kis csoport van a laborunkban, összetartanak. Igazán nem csodálkozom, hogy nincs az egészségügyben pénz fecskendőkre, fájdalomcsillapítókra és egyéb fontos, szükséges dologra...
Végül annyit jártam, hogy pénteken nem mentem sehová. Hideg van. Előkerült a szánkó. És ma-holnap itt a karácsony...

Valami vidámabb

Gyönyörűség fehér hótakaró próbálja eltakarni a koszt a port és betakarni a didergő fákat. Van latyak is, mert városon a havazás ezzel jár, főleg ha előtte esett az eső. De akkor is gyönyörűek a parkok.
Itt van nálunk anyósom, ezért nekem nagyon jó dolgom van ezen a héten. Eddig a várost jártam, s még van járni valóm, hisz ilyen lehetőségem kétszer adódik egy évben, de lehet, hogy csak egyszer. Érzem, hogy Balázs már nem bébi, egész jól elvan nélkülem. Persze azért, amikor hazaérek rámragad, de ez jó és természetes. Mától vakáció is van. Újból együtt vannak a gyerekek egész nap és lazább a napi program.
Azt hiszem túl sok mindent szeretnék elrendezni a héten... nem futja mindenre az időmből, energiámból. De mindenképp ajándék nekem ez a hét.

hallottam,s megjegyzem itt magamnak,

hogy megy az oltási kampány. Most már minden 16 éven felüli személy kérheti az oltást a családi orvostól. Elsőbséget élveznek a krónikus betegségben szenvedők. Az ő esetükben és az egészségügyben dolgozók esetében, ha elutasítják az oltást és mégis megbetegszenek, fizetniük kell a kórházi gondozást. Gondolom csak akkor, ha túlélik a kórházi gondozást. És állítólag az alkotmány jogot ad arra, hogy bárki elutasítson bármilyen orvosi beavatkozást, ez vonatkozik az oltásokra is. Azt nem tudom, hogy akkor hogy van, hogy egyesek fizetik az  egészségbiztosítást és mégsincs joguk ingyenes elsősegélyre szükség esetén? Januártól pedig kiterjesztik az oltási kampányt a 6 éven felüliekre is a Canacuzino intézet által gyártott oltásra.

Más: a Szendi Gábor oldalán olvastam, hogy van új mutáns, ami ellen nem véd az oltás, ami sokkal súlyosabb, mert egyenesen a tüdőt támadja vagyis a tüdőben levő sejekhez kötődik. Vagyis aki beoltatta magát is megfertőződhet általa. Sokszor ki sem tudják mutatni és ezt is az egyszerű áháegyenegyre fogják. És állítólag még várni kell a wéháó állásfoglalására. Mindez nem tudom, mennyire igaz. Majd még kiderül ... talán.

Meglepetés

méghozzá kellemes meglepetés ért ma reggel: szállingózott a hó. Persze nem maradt meg, mert tegnap egész nap esett az eső, de az autók tetjén, a háztetőkön látszik némi fehérség. Így kicsit elviselhetőbb a napok óta ránktelepedett felhő és köd. Már nagyon hiányzik egy kis napsütés, nagyon! Tél van, legyen hideg, de olyan jó lenne egy kis napsütés, mint az elmúlt teleken...

Más:
-még minidg csorog az orrunk, köhögünk, és sorban állunk a finom kakukkfüves sziropért.
-tegnap a lányok jártak egyet a tatájukkal a városban, persze nem üres kézzel jöttek haza, és ez még állítólag nem karácsonyi ajándék, de addig is van min veszekedni.
-kaptunk még egy sütőtököt, most sül, ez igazi őszi-téli finomság.

Végül:
-körültekintve azt látom, hogy Isten nagyon jó hozzánk.
-keresem az ünnep lényegét, szeretnék egy kis csendet...

Már nagyon rég,

mikor még nem voltam férjezett, hallottam erről a könyvről és szerettem volna elolvasni, de nem sikerült megszerezni.
Nemrég, mint antikvár könyvet találtam rá.
Nem mondanám, hogy olvasmányos, mégis, mivel érdekelt a téma, pár nap alatt kiolvastam. J. Carl Laney : A válás mítosza (Baptista Kiadó, 1996).
A szerző sorbaveszi mit ír a Biblia a válásról, házasságról, újraházasodásról.
Egyszerű, világos, egyértelmű. Úgyanakkor nem hinném, hogy népszerű nézeteket vall. De számít ez?

Ezen túl, elgondolkodtató. Nem a könyv, hanem a családok helyzete. Közben rákerestem és elolvastam több egyház hitvallásában mit írnak a házasságról, válásról, újraházasodásról.
...elmélet és gyakorlat... a valós élet... az isteni elv, törvény és a jézusi könyüörület, ami azért nem teszi semmisé Isten elgondolását a házasságról...

Szép olvasmány

Nicholas Sparks: A leghosszabb út (General Press Kiadó, 2007)
Magdi blogján láttam, olvastam a könyvről. Kiváncsivá tett.

Fülszöveg:

Árpilisban, amikor az óceán felől fújó szél orgonaillattól édes, Landon Carternek mindig eszébe jut a Beaufort High-ban töltött utolsó év. Az akkor tizenhét éves Landon azt hitte, tudja, mi a szerelem. Álmában sem gondolta volna, hogy a városka baptista lelkészének lányába, Jamie Sullivanbe szeret bele úgy istenigazából. Jamie-t, akinek mindig ott volt a Biblia az iskolatáskában, egy világ választotta el a többi tizenévestől. Ő viselte gondját özvegy apjának és besegített az árvaház munkájába. Nem akadt fiú, aki randevút mert volna kérni tőle. Landonnak sem jutott volna eszébe, ám a véletlen a lányt szemelte ki partneréül az iskolai előadásban, és abban a pillanatban megváltozott az élete.

Olvasás közben jöttem rá, hogy e könyv alapján készült filmet láttam valamikor régen, A walk to rememeber.
De megéri elolvasni a könyvet. Nekem is tetszett. És a filmet is újra előkerestem s meg is néztem :)

Köhögésre

Sárosdi Virágnál találtam egy receptet, házi köhögési szirop. Tegnap elkészítettem, csak fél adagot. Hmm, nagyon finom. Csenge kérte is, hogy töltsek a poharába. Mondtam, hogy nem pohárral, kiskanállal fogyasztjuk. Rémségesen édes, de nagyon finom. Cukor, méz és kakukkfű van benne, no meg víz. Biztos, mert én készítettem. Még ha nem lenne is hatása, érdemes próbálkozni vele, egészségesebb mint a boltból vett karamella, és finomabb. Növénykivonatos köhögési szirop. Köhögéskor szoktam főzni a gyerekeknek kakukkfű (románul cimbrişor) teát, de nem szerették az ízét. Így viszont nagyon finom. Amúgy tudatában vagyok, hogy a cukor nem egészséges, de csak kiskanállal fogyasztjuk (azt nem mondom meg, egyszerre hánnyal s hogy hányszor naponta- de még nem volt túladagolási tűnetünk). És nem is köhögünk már annyit.

Közben elővettük a sófúvó gépet is, amit pár évvel ezelőtt Parajdon vettünk, csoda jó román gyártmány, így éjjel sós levegőt szívunk, ami megint nagyon jó hatással van orrcsorgásra, köhögésre.

Bal vagy jobb - Jobb vagy bal?

Kanalat, ceruzát bal kezével használ. Talán balos? Nem lenne egyedül a családban, már a bővebb családban. Majd még eldől.

Ma láttam Balázst szabályszerűen négykézláb mászni. Most miután már tud egyedül járni, rájött a mászás titkára is.

Szeret labdával, autóval játszani. Mindenféle kis tárgyak működését megfigyelni. Van egy kis kerek hegyezőm. Azt szertni gurítani. Sokszor elkéri a szivárvány piramist. És persze könyveket lapoz.

Szavak amiket mond: anya, apa, Anta, Ene (Csenge), abu (víz), ház, tata, mama, baba, didi. Brummog amikor autózik. A kutya: vau-vau, a cica: mau-mau.

És minden nap változunk...

Örültünk

a mai napsütésnek, jó időnek, mert már egy hete nem voltunk kint.
Levert bennünket valami ... virus. Lehet épp a szezonális influenza vagy miért ne a háegyenegy vagy valami más. Ez senkit nem érdekel különösebben... amennyiben nem alakul ki semmi különös, kórházi kezelést igényelő szövődmény, lényegtelen esetek vagyunk, nem lehet velünk pánikot kelteni...

Azért megviselt bennünket. Józsival szinkronban kezdtük. Ilyen nem volt még. Ott fáztunk a takaró alatt. Egy éjjel nem aludtam, mert minden csontom, izmom fájt. Szeptember elején rosszul voltam, egy nap feküdnöm kellett. Most is szívesen feküdtem volna, de nem lehetett. Sorra betegedtek le a gyerekek, mindenkinek jutott láz, szédelgés, étvágytalanság, kedvtelenség, nyűgösség, köhögés, orrcsorgás. Még most is lábadozunk. Csenge nagyon sokat unatkozott az elmúlt napokban. Nem futotta részünkről, csak a létfentartásra. Balázs csak hordozóban akart lenni. Szívesen hordozom, de most úgy fájt a derekam. De nem volt más választásom. Éjszaka nem tudom hányszor felébredni, eselteg el sem aludni... Hát így telt a hetünk, a hétvégénk, összezárva, egymást boldogítva vagy sem. Én végre ma, öt nap után azt mondhatom, hogy jobban vagyok.
Kíváncsi lennék, mi is volt ez, a háegyenegy vagy más...

Hallottam a liciseket és egyetemistákat már oltják a H1N1 ellen.
S ha már oltásról van szó, a HPV oltási kampány nyomán a százezer kislányból 565 kapott szülői engedélyt, ennyit oltottak be. Állítólag májusban lejár az oltások szavatossági ideje. Tehát sok millió kidobott euró... Cikk a témában itt.

Próbálom összeszedni magam. Mindennel le vagyok maradva, hisz az elmúlt napokban alig volt erőm ételt adni kedveseimnek... Azért olvastam egy keveset és megnéztem egy rég látott filmet. Ez volt a betegszabadság.

Elkészültem a saját készítésű karácsonyi képeslapokkal

Elég ötletszegény vagyok vagy nincs sok időm ilyesmiken gondolkozni, a netről inspirálódtam, sajnos a linkeket nem jegyeztem meg magamnak amikor képeslapokat kerestem, próbáltam most újra keresni, de nem akadtam rá az oldalakra. Az angyalkásak ötlete Evódiától van. Az alkotni jó oldalon tettem ki képet róluk.

Megjegyzem itt magamnak,

hogy azt olvastam, mától érvénybe lépett a Liszabonai Szerződés. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, majd meglátjuk, megtapasztaljuk.
S a héten olvastam azt is, hogy visszautasították azt a törvényjavaslatot, amely azt kérte, hogy azok a termékek, amelyek genetikailag módósított élelmiszereket tartalmaznak, legyenek megjelölve, ill. a csomagoláson feltűntetve, hogy GM, el lett utasítva. Tehát nem tudhatjuk mit eszünk.
December. Temesvár. Valakik szabadságról álmodtak...

Micsoda hi-hi-hideg széllel

érkezett ez a December! Ki se léptünk ma a házból.
Készülgetnek a karácsonyi képeslapok.
Adventi naptár, koszorú az idén elmaradt.
Holnaptól újból kell menni iskolába az iskolásnak.

Végére értem egy román nyelvű könyvnek: Cine eşti când nu te vede nimeni - Bill Hybels, nagyon jó volt. Néha kell román neyelven is olvassak, jót tesz, hisz most, hogy nem járok munkába, nagyon keveset beszélek románul.

Most egy a magyarok történetéről írt könyvet olvasok, mert Anita elkezdte olvasni Erdély meséjét (Jel-Kép, 2006), s mindenféléket kérdez. S én, aki történelemből sose voltam jó, most próbálom pótolni mulasztásomat. Az Erdély meséje nagyon szép könyv, 4-12 éves korosztálynak.

Felolvasni pedig a Mesélő Bibliából (Harmat, 2008) olvasunk. Pár hónapja vettük, az első két történet után már nem akarta Csenge, hogy olvassak neki. Már arra is gondoltam, kár volt megvenni. De nemrég újra előkerült, s naponta többször is kell olvasni belőle. Olyan kisgyerekeknek való, rövid történetek vannak benne. Igazán megkedveltük.

Végül még annyit, hogy nem tudok eleget tenni kicsinyeim azon óhajának, hogy két könyvből olvassak egyszerre. Balázs is már hozza a könyveit s kéri olvassak. S ha meglátja, hogy Csengének olvasok, mindjárt hoz ő is egy könyvet. És ennek a vége mindig sírás. Na, ezt nem szeretem.