Olvasni érdemes!

Így év vége felé visszanéztem, milyen könyveket is olvastam ebben az évben. Év elején volt egy listám, annak talán a felét sem olvastam el. Pedig úgy gondoltam, hogy azokat feltétlenül el fogom olvasni. Viszont olvastam sok más könyvet. De sajnos sokkal kevesebbet, mint amennyit szerettem volna. Mégis hálás vagyok az időért, amit olvasással tölthettem és a sok érdekes könyvért.

És akkor legyen itt három könyv az utóbbi időből:

1. Hargita Árpád: Tűzoszlopoddal jéghegyek között - Zimányi József életútja. Ezt a könyvet egy kedves ismerősöm ajánlotta. Mondta, hogy nagyon nehéz beszerezni. Végül találtam egy elérhető árú antikváriumi példányt. Mondtam is a lányomnak, hogy megrendeltem a könyvet. Erre ő rákeresett a neten, és megtalálta a könyvet a zimányi.hu oldalon,  letölthető változatban. Így mire a könyvet megkaptam már el is olvastam, mert valóban nagyon érdekesnek találtam.

Zimányi József református lelkész volt, akit elhurcoltak Oroszország északi részébe munkatáborba. Isten segítségével túlélte és hazakerült. Megrendítő olvasmány. Kicsit ismerős volt a szörnyűség, amiről írt, Szolzsenyicin könyve után. A történelem folyamán mindig voltak olyan keresztyének, akik szenvedtek a hitük miatt. Ma is sok helyen és egyre többen néznek szembe az üldözés valamilyen formájával. Azt hiszem, ez a tendencia csak erősödni fog. Ezért tartom nagy kincsnek, bátorításnak az ilyen könyveket. Zimányi József csodálatos módon tapasztalta Isten megtartó erejét, gondviselését,vezetését a nyomorúság idején. Amikor hazaengedték a munkatáborból, Magyarországon is nehéz helyzetbe került. Megpróbálták elhallgattatni, élő hite zavarta az akkori rendszert. Több, mint egyszerű életrajzi írás.

"Azt éreztem állandóan, hogy velem nem tehetnek semmit, mert Isten védelme alatt vagyok. Főleg a kihallgatásokon éreztem Istennek megújító erejét, különös szeretetét."

"Isten hűséges volt hozzám, bármilyen úton vezetett..."

2. Kertész Erzsébet: Titkos házasság. Már hallottam, hogy Mikszáth Kálmán házassága érdekesen alakult, elvált, majd újraházasodott azzal a nővel, akitől elvált. Hogy is történhetett meg ez?  Erről szól a Titkos házasság. A való élet fordulatosabb, mint a regények. Nem mindennapi történet. Szomorú, izgalmas és mégis felemelő, mert erős jellemű nőt ismerhetünk meg Mikszáth Kálmán feleségében. Miközben az írónő bemutatja Mauks Ilona életét, megismerhetjük a korabeli vidéki társadalmi életet is. És persze Mikszáth Kálmán életére is könnyebb emlékezni ezt a könyvet olvasva, mintha csak tankönyvi adatokat próbálunk megjegyezni.

3. Laurent Obertone: Gerilla - Franciaország végnapjai. Úgy hallottam, megjelent magyarul a sorozat harmadik kötete. Gondoltam, hogy legalább az első kötetet elolvasom. Főleg, hogy  Földi László az előszóban azt írta, hogy "Kötelező olvasmánnyá tenném 500 millió európai állampolgár számára.". Sajnos nem olyan könyv, amit örömmel tudnék olvasni. Nem szeretem a disztópiákat. Borzasztóan lehangoló, ijesztő volt a sok szörnyűség, ami akár valóra is válhat... Bár eltelt már vagy 6 év a megjelenés óta, mégis így egyben olvasni ezt a sok változást, aminek egy része már múlt, nekem sok(k) volt.Valami visszafordíthatatlan szörnyű változást élünk át. Európa átalakul. A közeli jövő nem túl biztató. Mindezek ellenére engem vigasztal az, hogy végül Isten minden ígéretét valóra váltja. Lesznek nehéz idők, különböző, sokszor nem békés változások, nehézségek mindenfelé. De végül a háborúk után lesz béke, amit Jézus hoz el. Advent idején olvastam ezt a könyvet, ez segített, hogy ne csak a sötét, fenyegető oldalt lássam. Mert Istentől elfordulva az ember elképesztő, szörnyű gonoszságokra képes.

Nem is tudom... talán egy kicsit érdekel, hogy miről is lehet szó a következő két kötetben, főleg a történet vége. De egyelőre nem szeretném őket elolvasni, talán majd később.

"Erkölcsi fölénynek álcázták a gyávaságot, a Nyugat profi volt ebben. Emelt fővel fogadni a vereséget, amit százan szenvedtek el egy ellen."

"A franciák elképedve és sokkosan vártak a csodára. De egy külföldi ország se gondolt a beavatkozásra egy ilyen kényes helyzetben. A "népfelkelés" őket is könnyen megfertőzhette volna. Csak tétlenül figyeltek. Tartottak néhány beszédet, megszavaztak néhány határozatot, és ennyi."

Búcsúzik az ősz

Már volt egy kis hó, volt fagyás és sok hideg szél. Már-már itt a tél. Előkerültek a bakkancsok, csizmák, sálak, sapkák és kesztyűk. Elővettem a tavasszal eltett gyetyákat is, mert korán sötétedik és nappal is kevés a fény, ha a szél nem hajlandó elcipelni a makacs szürke fellegeket. Sokkal finomabb a meleg tea és a kávé, mint nyáron. Minden megoldódó probléma, minden meg nem érdemelt kedvesség fényt, meleget és reményt hoz. Egyre zordabb, káoszba forduló világunkban úgy kell az öröm!  Szeretném észrevenni, hol az én helyem, hol az én részem, amivel szebbé tehetném a világot. Kezdem azzal, hogy számba veszem ma minek örülhetek. Mert a hálás szív elűzi a szomorúságot. A derű pedig átragadhat másra is. 

Olvasni jó!

Jessica Bruder: A nomádok földje - Túlélni Amerikát, avagy a boldog társadalom kívüliség.

Amerika másik arca. Az író tényfeltáró újságíróként három éven át "próbálta" a főleg anyagi gondok miatt lakókocsiban élők utazásait, munkáját, pihenőit. Ezek az emberek főleg ötven év fölöttiek, akik különböző okok miatt nem tudtak fenntartani, megfizetni egy lakást vagy elvesztették otthonukat, mert elvesztették a munkájukat, így nem volt miből fizetni a szép lakásra felvett bankkölcsönt. Társadalomkritika, amely megmutatja, mi van az amerikai álmon túl. Milyen keményen dolgoznak a főleg fehér nyugdíjasok. Megdöbbentem ennyi embertelenségen, ez rosszabb, mint a rabszolgaság. Az állatokkal is jobban bánnak, mint az Amazonnál vagy a cukorrépa szedő- és feldolgozó üzemeknél ezekkel az utazómunkásokkal. Egy érdekes, de szomorú könyv, ami bemutatja a valóság kevésbé vonzó arcát.

Steven Levy: Facebook. A közösségi oldal titkai.

Ennek az évnek az elején olvastam egy könyvet az Instagramról, amelyet végül a Facebook vásárolt fel. Bár nem vagyok szakmabeli, érdekesnek találtam azt a könyvet. Ezért úgy gondoltam, ez is érdekes lesz. Hát...nem volt egy könnyű olvasmány, több mint hétszáz oldal. A könyv bemutatja a Facebook történetét a kezdetektől, hogyan nőtte ki magát szinte megkerülhetetlen óriássá egy egyetemi kampusz közösségi hálója. Mennyi  felhasználói adattal való visszaélés történt! A cél minél több adat szerzése és az, hogy a felhasználók minél több időt töltsenek a platformon. A Facebook nem hivatalos mottója: Haladj gyorsan és törj-zúzz. Most, a könyv olvasása után legszívesebben azt kérdezném magamtól, hogy: Ugye törölted magad a Facebookról? De nem kérdezem, mert még mindig használom. Nem hiszem, hogy a könyv minden szörnyűségre fényt derített, de épp elégre, hogy az ember elveszítse minden maradék bizalmát - ha valaha egyáltalán volt ilyen- a Facebook iránt. Mégis annyira része lett az életünknek ez az alkalmazás! Szülői csoport, munka csoport, emberek, akikkel itt lehet "találkozni", akikkel tartani kell a kapcsolatot és ezt ezen a felületen tesszük. Sok információ itt érhető el. De semmi sincs ingyen. "Ha valami ingyen van, akkor ott te vagy a termék."

Fényes Tóth Olga: Nők a szovjet börtönében. Riportregény.

A Gulág szigetcsoport olvasása után kíváncsi voltam erre a könyvre is, amit több, mint hatvan éve adtak ki. Egy nő személyes visszaemlékezése az orosz rabságban töltött 11 évre (1945-1956). Elborzaszt a nyomor és a gonoszság, amiről olvastam. Sajnos nem vagyok jó történelemből, de igyekszem pótolni. Azt olvastam ebben a könyvben, hogy az USA támogatta a szovjet hatalmat, ezt az egész szörnyűséget. Annyira hihetetlen. Csupa olyan dologról ír ez a könyv, amit tudni kell, amit nem szabad elfelejteni. Ahogy tudni kell és nem szabad elfelejteni a Holokauszt szörnyűségét sem.

" A szovjet fogolykórház minden emberi fantáziát felülmúló szörnyűség."

"Ti nem tudjátok, milyen harc folyik itt a hatalomért. Hogy gyilkolják azok ott egymást a Kremlben. S hogy a nép milyen terror alatt nyög. Hogy egész Moszkva egy nagy börtön! Mindenütt munka-táborok, hosszú időre elítélt foglyokkal...Kifelé csalás, hazugság, képmutatás, bent éhezik a nép! Rongyokban járnak. Moszkva nem alszik nyugodtan, mert soha nem tudja senki, mikor viszik..."

"1936. Sztálin tízezer gyermeket végeztetett ki, mert itt, Moszkvában, már nappal se lehetett az utcán járni a csavargó gyermekektől, akiknek szüleit a forradalom vagy a börtön vitte el."

Nehéz idők voltak és nehéz idők lesznek. Nagyon szép az író imája, amikor elfogják: "Isten kezében a sorsom... Tudom, hiába lázadok ellene... Arra kérem, adjon erőt ahhoz, hogy olyan bátran nézzek szembe a rám váró veszéllyel, ahogy egész életemben tettem az élet nehézségeivel..."

Ősz

Lassan egy hónapja készülök írni ide. De nagyon nehéz bármit is írnom. Nem tudok nem gondolni az október 7-én történtekre. Azt hittem a tatárjárás kegyetlenségei régi dolgok, hozzá fogható ma már nem történhet. De ez tán annál is szörnyűbb lehetett. S hogy annyi gyűlölet lappang a felszín alatt itt erre felénk, számomra hihetetlen.

S míg mások szörnyűbbnél szörnyűbb dolgokat éltek át, nálunk az ősz gyönyürű volt, mint mindig. Nem emlékszem ilyen hosszan meleg őszre. Szokatlanul sokáig élvezhettük a meleget, a napsütést. De most már lassan kezd lehűlni, bent is néha bekapcsol a fűtés. A fákról hullanak a levelek. Volt a kertben alma, körte, szőlő, füge.  A fügefáról másfél hónapig eszegettük a fügét, (csak a család fele szereti), minden napra vagy kétnaponta jutott pár darab finom édes gyümölcs. A kissé savanyú, gyakran férges kerti almák miatt többször is sütöttem almás sütit. Most érik az első datolyaszilva. A naspolya még éretlen, de majd ha megcsípi a dér finom lesz. Még van szőlő is, de mivel kissé félárnyékban van, kicsit később érett, mint a napos részen levő társa, és nem is olyan édes. Lassan leszemezgetjük majd, ha nem lesz más finomság. Itt-ott pár szem málna is van még. Már bújik a zöldhagyma, amit nagyon szeretünk frissen szedve enni. Van a kerttel munka de öröm is.

Volt a családban szülinap és évforduló is. Mit is mondhatnék visszanézve az elmúlt évekre, mint azt, hogy Isten jó hozzánk? 

Utaznunk is kellett. Szép volt de fárasztó is. Három nap alatt mind a két autónk elromlott. Mégis Isten gondot viselt rólunk. Minden nap volt öröm és szépség. Nehézségeink pedig sokkal kisebbek, mint másoknak. Mostanában többször láttam azt, hogy jó, kedves, istenfélő emberekkel is szörnyű dolgok történnek. Ilyen világban élünk.

Az elmúlt hét iskolai szünet volt egyeseknek. Én nagyon örültem, nagyon jól jött egy kis pihenés, több olvasás, egyéb munka, egy kis játék. 

Ma elmehettem a kedvenc román könyvesboltomba. Rámtalált egy könyv, amelynek még csak a borítóját olvastam el. Többek között azt írja, hogy a szenvedéshez viszonyulhatunk úgy, mint kiváltsághoz, nem pedig büntetéshez. Az öröm nem csak a fájdalommentes élet velejárója. Míg megküzdök a magam apró gondjaival, eszembe jutnak kedves ismerőiseim, akik sokkal súlyosabb terheket cipelnek. És újra leírom, hogy kedvenc imádságom: Jöjjön el a Te országod! 

Kincses Temesvár

2008-ban jelent meg az első Kincses Képeskönyv, Kolozsvár történetét mutatta be rövid, érdekes szövegekkel és gyönyörű színes képekkel. Az évek során új és új kötetek jelentek meg több szép városról, mint Marosvásárhely, Visegrád, Segesvár, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Székesfehérvár, Székelyudvarhely, Csíkszereda. A hétvégén pedig megjelent a tizedik városról szóló kincses képeskönyv, TEMESVÁR. Végre! Ahogy egyre jelentek meg a új albumok, megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne az én városomról is egy ilyen könyv. S lám, eljött ez is. Részt vehettem a könyvbemutatón és el is olvastam már a könyvet. De a szövegen túl nagyon kedvelem az illusztrációkat. Ezekért szeretek újra és újra belelapozni.

Ünnepek ünnepe

Mózes 3. könyvében a 23. részben olvashatunk az ÚR ünnepeiről. Ezek megtartásáról azt mondta Isten, hogy örök rendelkezés. Ezek között van az engesztelés napja, amiről azt olvassuk, hogy "ünnepek ünnepe ez nektek". Nem tudom, hogy tényleg így tartják-e a ma élő zsidók. Az ószövetségi áldozatok elfedezték a bűnt. Nekünk, akik az Újszövetség népe vagyunk, bűneink nem csak el vannak takarva, hanem el vannak törölve, mert Jézus, Isten Báránya tökéletes áldozat a bűneinkért.

Ma Yom Kipur alkalmával 25 órán át böjtölnek a zsidók és sok imát mondanak. Többek között Jónás könyvét is felolvassák ezen a napon. A bűnvallás és a megtérés összetartoznak. A megtérés jelentheti azt is, hogy életemet Isten terveihez, céljaihoz igazítom. Jónas is ezt tette. Azt is olvastam, hogy van a zsidóknak erre a napra egy külön bűnvalló imádságuk. A bűnbánó zoltárok, segítenek Isten elé jönni a bűneimmel. Kíváncsi lettem erre az imára is, mi állhat benne? Ez a zsidó ima nem szentírás. Mégis lehet több, mint érdekesség. Sorra lehet venni a lehetséges bűnöket, számot vetni, önvizsgálatot tartani. ( Itt találtam magyarul)

Nagyon megfogott ez a mondat az imából: " Eltértünk rendeleteidtől és jó törvényeidtől, bár nem volt érdemes." Valóban, minden rosszra, amit elkövettem, elmondhatom, hogy nem volt érdemes. Nem volt érdemes... 

Legyen itt egy részlet a bűnök listájából: 

Vétkeztünk, árulók voltunk, raboltunk, rágalmaztunk, rontottunk, igazságtalanul viselkedtünk, önhittek voltunk, erőszakoskodtunk, hazugságot koholtunk, rosszat tanácsoltunk, hazudtunk, gúnyolódtunk, lázadoztunk, káromoltunk, félreléptünk, vétettünk, bűnöztünk, gyűlölködtünk, nyakasak voltunk, gonoszkodtunk, romlottak lettünk, elvetemedtünk, megtévedtünk és tévútra vezettünk.

Eltértünk rendeleteidtől és jó törvényeidtől, bár nem volt érdemes. Te pedig igazságosan jártál el mindenben, ami velünk történt, mert igazul cselekedtél, s mi voltunk a rosszak.

Mivel állhatunk elébed, ki a magasban trónolsz, mit mondhatunk Neked, ki az egekben lakozol, hisz a nyilvánvaló és a rejtett dolgokat egyaránt ismered. Ismered a világ rejtelmeit, minden élő leplezett titkait. Betekintesz bensőnk rejtett zugaiba, kivizsgálod szívünk legbelső gondolatait. Semmit sem lehet elrejteni előled, eltitkolni szemed elől. Ezért legyen az az akaratod, Örök Istenünk, őseink Istene, hogy eltörlöd minden bűnünket, elnézed összes vétkünket, megbocsátod minden gaztettünket!

A bűnt, amit kényszerből* vagy szándékosan követtünk el ellened,

és a bűnt, amit makacsságból* követtünk el ellened,

a bűnt, amit tudtunk nélkül* követtünk el ellened,

és a bűnt, amit meggondolatlan szavakkal* követtünk el ellened, ...

Bűnbocsánat Istene, mindezt bocsásd meg nekünk, nézd el nekünk, engedd el nekünk.

Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőkenek. - tanított Jézus imádkozni. Jézus számunkra az engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, de nem csak a mienkért, hanem az egész világért is. Ha megvalljuk bűneinket ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minden hamisságtól- írja János apostol (1 Jn.2:2, 1:9)  

Szeptember

Először csak azt vettük észre, hogy hamarabb sötétedik. Az éjszakák már nem olyan melegek, jobban lehet pihenni. Már megérett a korai szőlő. Az almák is elkezdtek potyogni a fáról.

A boltokban mindenütt előtérbe kerültek a füzetek, a tanszerek. Nem lehetett nem gondolni arra, hogy vége a nyárnak.

Életünket, mindennapjainkat újra megpróbáljuk beszuszakolni az iskola, a rendszeres és irányított tanulás adta keretbe. Örömmel és szívesen? Nem. Mert itt is ott is kimarad valami: nincs elég idő arra, amit nagyon szeretnénk. De igyekszünk helyt állni, a lehetőségeket kihasználni, a legjobb formánkat nyújtani.

Nagyon sok okunk van az örömre. Elég csak körülnézni: otthon, család, házi kedvenceink. Békében élhetünk. Bőven van ételünk. Nyugodt körülmények között lehet tanulni, dolgozni. S olyan szép az ősz! Színek, ízek, illatok... Sose tudom, melyik a kedvenc évszakom. Most épp az ősz. 

Olvasni jó! Nyárvégi ráadás

 Az előző posztban olyan könyvekről írtam, amiket egy véletlenszerű könyvesboltozás során vettem ezen a nyáron. Most olyan könyvekről írok, amiket már rég (hónapokkal, évekkel ezelőtt) vásároltam, de csak ezen a nyáron olvastam el őket, és tetszettek is.

Aki követ itt a blogon, már tudja, hogy szeretem az életrajzokat, az igaz történeteket. Most is egy ilyen könyvvel kezdem:

Tass Saada: Arafat harcosa voltam. (Koinónia) Nagyon tetszett a könyv. Hihetetlen történet. Hogyan lesz egy palesztin fiatalból Arafat harcosa (1960-as évek)? Hogyan sikerül eljutnia az Egyesült Államokba? Hogyan szólítja meg Jézus? Hogyan változik meg teljesen az élete? Hogyan lehetséges, hogy szereti Izráelt? Gázába költözik jó hírt vinni a Remény Ismáelnek keresztyén misszió által. Olvasmányos, érdekes, fordulatos, igaz történet. 

Kevin Leman: Péntekre új én. (Harmat) Sokat ízlelgettem a címet. Ez vicc? Mindenki tudja, hogy nem lehet csak úgy megváltozni. De már olvastam egy könyvet Kevin Lemantól, s megértem, hogy jó címet kellett adni a könyvének, s ez sikerült is. Vajon mi újat mondhat? Többször nekifutottam már a könyvnek, általában este, fáradtan, és néhány oldal után letettem, hogy majd folytatom. Majd hónapok után újra belelapoztam s ugyanaz lett a vége. Most viszon a szabadságon olvastam, és nem volt semmi gond a könyvvel. Olyan Kevin Lemanos, de ő csak ilyen lehet. Nekem nem sok újdonság volt benne. Sorra vesz néhány dolgot, ami nagy hatással van ránk, hogy milyenek is vagyunk: személyiségünk, születési sorrendünk, gyermekkori tapasztalataink, szeretetnyelveink. Végül önmagunkat megértve hogyan változtathatunk szokásainkon. Hogy én megváltoztam-e? Nem. Az említett dolgok nem voltak újak nekem. Itt viszont szépen egymás mellé vannak téve, értelmezve. Aki nem otthonos a fentebb felsoroltakban, ezek megismerése segítségére lehet önmaga és mások megértésében.  

Gary Chapman: A szeretet másik arca - a harag. (Harmat) Gary Chapmant gondolom sokan ismerik. Az ő nevéhez fűződik a szeretetnyelvek fogalmának megismerése és elterjedése. Sok könyve megjelent magyarul is. Ez a könyve is nagyon jó a témában. Sajnálom, hogy nem olvastam el korábban. Nagyon szépen, érthetően tárgyalja a témát. Segít megérteni, hogyan működik a harag, hogyan "uralkodjunk" rajta. Gyakorlati példákat hoz, hogy segítse a megértést. Reményt ad, hogy lehet változni. Ott kell lennie a polcon!

Olvasni jó!

Általában nyáron több időm van olvasni.  Az egyik román könyvesbolt polcai között találtam egy kis sarkot, ahol volt néhány magyar könyv is. Nagyon jól esett ezt látni. Vettem is két magyar és egy román nyelvű könyvet és el is olvastam őket. Ez azért különleges, mert jó néhány könyv hónapok, évek óta vár elolvasásra a polcon. Nem mintha meggondoltam volna magam, hanem mert nincs annyi időm olvasni, mint amennyit szeretnék, s közben új érdekes könyveket fedezek fel, olvasok el.

Egyik könyv Fábián Jankának egyetlen regénye itt a boltban: A könyvárus lány. Kortárs író, sokszor láttam szép borítójú könyveit magyarországi könyvesboltokban. Gondoltam, ideje elolvasnom már egyik könyvét. Tetszett a könyv címe. A kötetet is olyan jó volt kézbe venni, nagyon szép a borítója és még könyvjelzője is van. Szabadsághetem egyik olvasmánya volt.  Azt olvastam, hogy Fábian Janka történelmi romantikus regényeket ír. Ez is egy ilyen regény. A második világháború utáni Magyarországon, Budapesten kezdődik a regény. Az '56-os forradalomról és az országból való menekülésről, a szomorúságban az emberi szeretet-kapcsolatok megtartó erejéről olvashatunk. Aztán tanúi lehetünk a messzi idegenben új otthonra találásnak és persze egy kis könyvesboltról olvashatunk. Izgalmas események állnak szépen össze egy egésszé és visznek oldalról-oldalra a befejezés felé. Ahol nem szeretnénk megállni, mert jó lenne egy folytatás. Örülök, hogy rátaláltam erre a könyvre. 

Szintén a kikapcsolódás kategóriája, egy kis kíváncsisággal keveredve: Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész. Bár nem nagyon tanultam világirodalmat, az évek során  annyi csak eljutott hozzám, hogy Poe egy nagyon híres amerikai író.  A könyv borítóján pedig azt írták (lehet csak reklámként), hogy ez a legjobb regénye: "Ez a vérfagyasztóan izgalmas történet Poe legnagyszerűbb műve". Ha egy ismeretlen íróval akarok ismerkedni, akkor csakis a legnagyszerűbb művel érdemes kezdeni. Ráadásul ez a kötet egy kis olcsó kiadású könyv, egyéb áhított könyvek árához viszonyítva semmiség, ezért meg kell venni és kultúrálódni. Miről is lehet szó benne? Nem tudtam. Nem úgy az egyik lányom, aki megkérdezte, hogy komolyan gondolom-e, hogy ezt el akarom olvasni? Lelkesen mondtam, hogy persze, mert fogalmam sem volt, mi vár rám és mert azért veszek könyveket, hogy elolvassam őket. Most már tudom, nem az ilyen stílusú, témájú könyvek a kedvenceim. Nem semmi ennyi szörnyűséget leírni, jobb nem belegondolni az olvasottakba. Mégis van egy sodrása a regénynek. A végén a Narnia egyik kötete jutott eszembe. És igazán tetszett a befejezés, olyan  csattanós. Remek, sodró, néhol szörnyen félelmetes kalandregény. Igazi változatosságot hozott olvasmányaimba.

2021-ben olvastam Pak Janmi: "Élni akartam" című könyvét. Felejthetetlen. Aztán megtudtam, hogy van folytatása is, csak azt nem fordították még le magyarra. Amit a könyvről hallottam, abból azonnál rá került az "el kell olvasnom" listára. A könyvesboltban már épp a kijárat felé tartottam, amikor hirtelen megakadt a szemem a könyvön: Yeonmi Park: "Cât mai este timp" vagyis: Amíg még van időnk (While Time Remains). Az előszót Jordan Peterson írta. Nagyon érdekesnek találtam a könyvet. Az alcím így fordítható: egy észak-koreai menekült keresi a szabadságát Amerikában. Megtalálja, ugye? A döbbenet az, hogy a válasz nem ilyen egyszerű. Egyre több hasonlóságot fedezett fel Észak-Koreával, ahonnan elmenekült. Úgy vette észre, hogy elnyomják a kritikus gondolkodást, a szólásszabadságot. Itt is ideológiák vannak. Nem gondolkozhatsz akárhogy, csak ahogy előírják. Nagyon érezte ezt az egyetemen. Leírja, milyen bonyodalmakba keveredett, mert nem az elvárt névmást használta a társaival, főleg az elején, mikor gyakran ejtett nyelvtani hibákat. Az amerikai egyetemen azt is megtudta, miért rossz a nyugati klasszikus zene: mert a fehér zenészek elnyomták a feketéket. (Megkérdezném, hogy hol voltak ezek a híres és rendkívül tehetséges zenészek Németföldön  a 17-19. században?)  Az elitek képmutatása is teljesen kiábrándította, mindaz amivel a különböző előadások alkalmával találkozott, amelyekre beszédet mondani hívták meg. Ezeken semmit nem mondhatott arról, amit a kínai embercsempészek tesznek az észak-koreaiakkal, mert a szervezők Kínával üzleteltek. Az igazság, a segítségnyújtás nem számított, csak a saját érdek. Mert máshonnan jött, máshogy érzékelte a társadalmi változásokat és gyakran kigyúl fejében a piros lámpa, mert valami hasonlót már átélt. Valahogy úgy, ahogy mi, akik még emlékszünk kicsit a kommunista diktatúrára, egy életre megtanultunk bizonyos leckéket és most csodálkozunk, hogy azok, akiknek ebben nem volt részük, nem látják, nem veszik észre azt, ami bennünket az átélt diktatúrára emlékeztet...A szabadság nem egyértelmű juss, könnyen elveszíthető, vigyázni kell rá. Érdekes és elgondolkodtató könyv. Remélem, magyarul is olvasható lesz.

Szolzsenyicin: Gulág szigetcsoport

11 hónapra volt szükségem, hogy végére érjek a tavaly nyáron elkezdett elég vastag kötetnek. Nem a lapok száma, hanem a kötet témája miatt olvastam ilyen nehezen Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág című könyvét. Főleg a könyv első részével haladtam nagyon nehezen. De az egész könyv szívfájdítóan szomorú. De el kellett olvasnom, azért, mert ez nem fikció. Az író megtörtént, átélt, látott, hallott eseményekről számol be. Kimondhatatlan sötétség, kegyetlenség, gonoszság és mérhetetlen szenvedés. Hogy történhetett meg mindez? Lev Tolsztoj írta: "Ha emlékezetünkben tartjuk a múltat és szembenézünk vele, ezzel azt az új kórt is leleplezzük, mely éppen hatalmába akar keríteni."

Sokáig azt hittem, hogy a koncentrációs munkatáborok a németekhez kötődnek. Aztán egyszer meglepetten hallottam arról, hogy az első koncentrációs munkatáborokat a britek létesítették a századforduló táján Dél-Afrikában, ahová főleg búr gyerekeket és nőket zártak be, civileket. Micsoda  kegyetlenség!

Aztán Oroszországban 1918-ban alakították ki az ottani első koncentrációs táborokat. "már 1918-ban is szerveztek lágerokat emberek sanyargatására és dolgoztatására." Átnevelő munkatáborok voltak. "Hiszen 'A Gothai Program Kritikájában' már Marx rámutatott arra, hoy a rabok megjavításásnak egyetlen eszköze a termelő munka." "Mert a mi célunk a teljes megjavulás, hogy a fogoly mint öntudatos dolgozó hagyja el a lágert."

"Csak olyasmid legyen, amit mindig magaddal vihetsz: tudj nyelveket, ismerj országokat, embereket. Egyetlen poggyászod emlékezeted legyen. Tanulj, emlékezzél! Csak abban bízhatsz, hogy egyszer még kicsíráznak az így elraktározott keresrű magvak."

"Azt azonban el kell ismerni, hogy Arhipelág agytrösztje valóban Frenkel. Ama szerencsés halandók egyike ő, akiket szomjaz és óhajtva vár a történelem. Igen, voltak Frenkel előtt is lágerok, de még nem nyerték el azt a végleges, egyedi jelleget, mely a tökéletesség ismérve. Mint minden nagy próféta, Frenkel is akkor tűnt fel, amikor a legnagyobb szükség volt rá: a metasztázisok burjánzásának kezdetén érkezett Arhipelágra." Török zsidó volt, Konstantinápolyból, gazdag kereskedő. A  Szovjetunióban valamiért börtönbe került, de valahogy sikerül különleges bánásmódot kieszközölnie magának. Szolovkában gazdasági vezető lesz a szabadoknak kijáró kiváltságokkal. Sztálinnal is tárgyal. Az ő nevéhez fűződik a híres tétel a fogoly kiszipolyozásáról az első három hónapban és annak bevezetése, hogy a rabok az elvégzett munka mennyisége szerint kapjanak ételt. 

"Uram, Istenem! A gránáttűzben, a bombazáporban arra kértelek, hogy tartsd meg életemet. Most azonban arra kérlek, küldd el az irgalmas halált!"

Hol lenne ma Oroszország, ha azt a sok értékes embert élni hagyják?  "...ez a 'viszonylag könnyű' hazai gyártmányú diktatúra 66 azaz hatvanhatmillió emberéletbe került nekünk az Októberi Forradalomtól 1959-ig". Hihetetlen volt olvasnom, hogy 1930 körül elég volt a kitelepítéshez, halálhoz az, hogy valaki mérnök. Micsoda vezetése volt az országnak, hogy ekkora kárt tegyen saját magának? A kollektivizálás következtében kialakult 2-3 évig tartó éhségben 7 millió paraszt halt éhen. Meg kellett találni a felelősöket. Várt rájuk a börtön, a láger, a halál. Önkényes letartóztatások, terror. "Politikai az olyan fogoly, kinek meggyőződése van, s ha ezt megtagadná, visszanyerhetné szabadságát. Akinek nincs ilyen meggyőződése, az csak politikai ocsú."   "Csak olyanokat hagytak békében, akik a puszta vegetálás szintjén maradtak."

Nem csak a mérnökök, a parasztok, kulákok, gondolkodó diákok, hazatérő hadifoglyok, bárki aki ismert, talákozott valakivel, aki ki merte mondani a véleményét, de a keresztyéneknek sem volt helyük Oroszországban. "S megindult a keresztyének áradata: transzportok és tömegsírok, újabb transzportok s újabb tömegsírok számlálatlan milliók. Észrevétlenül hunytak ki, mint a gyertya, mely nem világít, csak közvetlen környezetének. Oroszhon legigazabb keresztyénei voltak ők. A gyöngébbek meginogtak, dezertáltak, meglapultak."

Többféle láger volt, különböző nehéz munkákat (csatornaépítés, favágás stb.) végeztettek a rabokkal. Egy év alatt általában a rabok 10% - a meghalt a munka, nehéz körülmények, betegség miatt. De ez nem volt gond, hisz végtelen volt a tartalék, akikkel pótolni lehetett a kiesőket.

"A 20x6 méteres sátor közepén egyetlen benzineshordó volt a kályha, fűtésre egy vödör szenet utaltak ki naponta - azontúl csak a tetveiket égethették. A sátorponyvát belülről vastag zúzmararéteg borította. Priccs nem volt elegendő: egy rész feküdt, a többi járkált, aztán cseréltek. Napi harminc deka kenyér s egy tálka balánda. Hébe-hóba, nem mindennap, egy darabka tőkehal. Víz nem volt, jégdarabkákat osztottak, mint a kenyeret. Magától értetődik, hogy sohasem mosdhattak, fürdésről nem is beszélve. Testüket ellepték a scorbut foltjai."

"Akiknek már jártányi erejük sem volt, azokat ugyancsak végsőkig leromlott, de még nem annyira fölpuffadt társaik vontatták ki szánokon a munkahelyre. A lemaradozókat bottal ütlegelték és kutyákkal maratták. A munkahelyen 45 fokos hidegben sem engedtek tüzet rakni, nem melegedhettek (csak a tolvajoknak engedték meg ezt is)."

"(A lágerban ugyanis kedvtelve szokták verni a gyöngébbeket, nem csak a munkaelosztók és a brigádvezetők, hanem a közönséges rabok is: érezni akarják, hogy még nem vesztették el minden erejüket. Ez már csak így van: az ember nem győzheti meg saját magát saját erejéről anélkül, hogy ne kegyetlenkedne másokkal.)"

"Megfigyeléseim arról győztek meg, hogy az ember nem válhat aljassá a lágerban, hacsak azelőtt is aljas nem volt. Ha valaki rohamosan elzüllik a lágerben, meglehet, hogy nem is züllésről van szó, csak az az aljasság bújik ki belőle, amelyre korábban egyszerűen nem volt indoka."

"Ezért mondja D.Sz. L...v, ősz lágerveterán, hálás-bűntudatosan: hogy ma élek, az azt jelenti, hogy valaki más került helyettem a kivégzendők listájára; hogy ma élek, az azt jelenti, hogy valaki más fulladt meg helyettem a bárka fenekén; hogy ma élek, az azt jelenti, hogy nekem jutott húsz dekával több kenyér, amelynek hiánya valakit sírba vitt."

"A szabadulás napja? Mit adhat nekünk annyi év után? A fölismerhetetlenségig megváltozunk arra, megváltoznak szeretteink, azok a helyek, ahol valamikor boldogok voltunk, - minden, minden idegen... Lassan már magát a gondolatot is furcsának, képtelennek találjuk, hogy egyszer nekünk is üt a szabadulás órája. 'Szabadság'? Mintha volna szabadság ebben az országban! Vagy mintha szabaddá lehetne tenni az olyant, aki maga nem szabadult fel léllekben!"

"Igen, lehet gondolkodni a börtönben, de azért a lágerban sem lehetetlen. Mert ami a fő: nincsenek gyűlések! Tíz évre föl vagy mentve minden gyűlés alól: hát nem főnyeremény? Míg nyers őszinteséggel, egész a végkimerülésig, sőt a halálig, igénylik munkádat és testi erődet, a rabtartók nem avatkoznak gondolataidba, nem próbálják foglalkoztatni, lekötni agyadat. S ez sokkal konkrétabb, kézzelfoghatóbb szabadságélmény, mint lábunk szabadsága, hogy odafuthatunk, ahová akarunk. ... 'A fej szabadsága' - vajon nem privilégium? Arhipelág lakóinak előjoga. Az is szabadságod ismérve, hogy téged nem foszthatnak meg családtól, tulajdontól, mert már meg vagy fosztva. Akinek nincs, attól nem lehet elvenni. Márpedig ez a szabadság lényege!"

"Egyszerű igazság, de ezért is meg kell szenvedni: nem a győztes háborúk hoznak áldást; hanem a vereséggel végződők. Győzelemre a kormányoknak van szükségük, vereségre a nemzetnek. Győzelem után újabb győzelemre támad étvágy, vereség után szabadságra - s ezt rendesen ki is harcolja a nép. Úgy kellenek a vereségek a népeknek, ahogy a bajok és szenvedések az egyes embernek: arra késztetnek, hogy elmélyüljünk lelki életünkben, keressük a szellem magasságait."

A nyár az nyár

Nem maradhatott el ezen a nyáron sem a hosszan tartó kánikula. Az elejét a hegyekben, patak mellett egy tisztáson töltöttük. Nagyon jó volt újra egy hétre kikapcsolódni, pihenni.

Aztán pedig itthon próbáltuk házon kívül tartani a nagy meleget.

Itthon várt a gazos kert. Időpont a fogorvosnál. Nem az évi rutinvizsgálat, hanem a másfél órát székben ülős, nem szeretem és még nincs vége. Örülök, hogy az autóval sem volt gond, csak hazafelé jelezte, hogy jó lenne már a szerelőhöz is elvinni. Szóval pihenés után vár ránk sok elintézni való. Ha egyszerre akarok mindent számbavenni, kétségbeesés környékez. Lebontva, egyszer csak egy problémára összpontosítva, lépésről lépésre haladva élhető az élet. Sőt kellemes meglepetéseket is tartogat. És újra meg újra tapasztaljuk Isten gondviselését.

Nagyon örülök, hogy tavaly nyár óta van egy kis villanysütőnk kint. Így amikor nagy meleg van, akkor is süthetek, anélkül, hogy nagyon felmelegíteném a lakást.

Nyári kedvencem lett a focaccia Annuskámtól. A család 5/6-a szereti is. Még utazásra is ezt vittünk szendvics helyett, nagyon finom volt.

A másik újdonság, hogy végre én is készítettem szilvás gombócot. Eddig úgy gondoltam, hogy nehéz, de most úgy találtam, hogy mégsem. Családom ezt is hasonlóan fogadta, mint a focacciát. Hat különböző személy esetén nem túl gyakori, hogy valami mindenkinek egyformán tetszedjen. Ha pedig valami a többség szerint finom, akkor abból újra kell készíteni. Így hát tervbe van véve az új adag szilvás gombóc. 

Közben nem lehet nem észrevenni, hogy sokkal hamarabb sötét lesz. Közeleg az ősz. A boltok tele vannak tanszerekkel. De ki szeretné felcserélni a nyár szabadságát az iskola kötöttségére? Itt nálunk senki, mert még nem volt idő unatkozni a vakációban.

Séta a városban

Nagyon örülök, hogy már nem lakok a városban. Nem hiányzik a zsúfoltság, a zaj, a rohanás. Néha mégis jól esik csak úgy sétálni a város központi részén. Sok régi, hangulatos épületet felújjítottak. Öröm rájuk nézni. Aztán van itt könyvesbolt, fagyizó, park, minden ami egy jó nyári-esti sétához kell. Csak szabad pakolóhelyet kell keresni, kitartóan keresni. Vagy gyalog járni, esetleg kétkerekűvel.

Hétvége nyáron

Milyen is egy nyári hétvége? Van, hogy utazás. Néha pihenés, lazítás. Most a nyár második felében, ha itthon vagyok, készülés a télre.  Hétvégén, pénteken és szombaton termelői piac van nálunk. Szeretek a piacon vásárolni az évek óta ismert termelőktől. Messze nem vagyok olyan ügyes, mint a régiek, hogy mindent eltegyek amit lehet. De egy kis ezt-azt igyekszem eltenni télre, figyelembe véve, mit szeretnek a kedveseim. Tegnap erdei áfonyából főztem lekvárt, mostanában ez a legkedveltebb lekvár nálunk. Paradicsomot is főztem télire. Már évek óta nem csak a levét főzöm meg. Az egész paradicsomot héjastól összeturmixolom, úgy teszem el. Nem szoktuk csak úgy magában inni a paradicsomlevet (mint gyerekkoromban), főzésre használom, levesbe, szószokba. Ezekhez ez a kicsit sűrűbb állagú paradicsom is kiválló és nekem egyszerűbb, mint a paradicsomdarálót használni. S amit én főzök és teszek el télire valahogy finomabbnak tűnik, mint a bolti. 

Olvasni jó!

Lemaradásban vagyok. Egy hónappal ezelőtt kellett volna írjak a májusi és júniusi olvasmányaimról. Ez elmaradt,  bár egy rendhagyó könyvet már említettem. Most akkor hadd legyen itt egy rövid emlékeztető három különleges olvasmányomról az említett időszakból.

Richard Wurmbrand: Mélységekben járatta őket. Számomra ez egy újraolvasás. Sok évvel ezelőtt románul olvastam ezt a könyvet. Nagyon örülök, hogy tavaly megjelent (újra) magyarul a Koinónia kiadónál. Idén már olvastam egy könyvet Wurmbrand életéről. Ez a kötet nem olyan mutatós, mégis nagyon érdekes, mert maga Richard Wurmbrand egyes szám első személyben beszél az átéltekről. Nagyon szép az ajánlás: "Keresztyén mártírok emlékének, akik életüket áldozták Isten szolgálatában, és bátran haltak meg a kommunisták kínzásai közepette." Miről szól a könyv? A Krisztusért való szenvedésről és a megtartó kegyelemről. Richard Wurmbrandnak nehéz, kegyetlen bánásmódban volt része a börtönben, mert kitartott keresztyén hite mellett. De nem csak magáról ír, sok érdekes beszámóló, beszélgetés van feljegyezve a könyvben. A befejezésből is hadd idézzem, amit a beszámoló végén maga az író mond e könyvről, "amely egy ember életének mozzanatait írja le, azoknak a történetével együtt, akik vele voltak a börtönben. Mindannyiuk mögött ott áll láthatatlanul Krisztus, aki megtartott a hitben, és erőt adott, hogy győzzünk."

"A börtön némelyeket szentté, másokat vadállattá változtatott." Nem ez az elmúlt korszak, rendszer volt az utolsó, amely nem szenvedhette az igazi Krisztus-követőket. Nehéz idők voltak és lesznek. A múltból tanulhatunk, hogy a győzelem mindig Krisztusé. Ezért jól gondoljuk meg, kinek az oldalára állunk. Erősítsük meg szívünket, ismerjük meg a múltat, hogy szembenézhessünk a jövővel.

Jean Raspail: Szentek tábora. Talán mondanom sem kell, hogy azért döntöttem úgy, hogy elolvasom ezt a könyvet, mert Orbán Viktor említette tavaly. Emiatt kíváncsi lettem, miről szól. Hát...szörnyen nehezen haladtam vele. Nem tetszett, nehéz téma, elgondolkodtató kérdéseket vet fel. Nagyon érdekes volt számomra az, hogy ez a könyv nem most íródott, hanem 1973-ban. Hogy lehetett akkor, olyan régen ilyen könyvet írni? Mi ez a könyv? Politikai disztópia? Indiából száz hajó indul Európa felé. Hogyan lehet elképzelni, hogy Franciaországot elárasztják a hajókon érkezők? Az egész hihetetlen. Aki valami szépet szeretne olvasni, annak nem ajánlom ezt regényt. De aki kíváncsi és nem csak valami szívmelengetőre vágyik, olvassa el.

Vésey Miklós: Apa kezdődik. Ezt egy ajánló alapján vettem meg. Rövid egyperces novellákat tartalmaz az apává válásról, az apalétről. Kedves, néha mosolyt fakasztó rövid írások. Pihentető olvasmány volt, olyankor, amikor csak pár percem volt olvasni vagy épp kikapcsolódásra vágytam.