Olvasni jó!

Általában nyáron több időm van olvasni.  Az egyik román könyvesbolt polcai között találtam egy kis sarkot, ahol volt néhány magyar könyv is. Nagyon jól esett ezt látni. Vettem is két magyar és egy román nyelvű könyvet és el is olvastam őket. Ez azért különleges, mert jó néhány könyv hónapok, évek óta vár elolvasásra a polcon. Nem mintha meggondoltam volna magam, hanem mert nincs annyi időm olvasni, mint amennyit szeretnék, s közben új érdekes könyveket fedezek fel, olvasok el.

Egyik könyv Fábián Jankának egyetlen regénye itt a boltban: A könyvárus lány. Kortárs író, sokszor láttam szép borítójú könyveit magyarországi könyvesboltokban. Gondoltam, ideje elolvasnom már egyik könyvét. Tetszett a könyv címe. A kötetet is olyan jó volt kézbe venni, nagyon szép a borítója és még könyvjelzője is van. Szabadsághetem egyik olvasmánya volt.  Azt olvastam, hogy Fábian Janka történelmi romantikus regényeket ír. Ez is egy ilyen regény. A második világháború utáni Magyarországon, Budapesten kezdődik a regény. Az '56-os forradalomról és az országból való menekülésről, a szomorúságban az emberi szeretet-kapcsolatok megtartó erejéről olvashatunk. Aztán tanúi lehetünk a messzi idegenben új otthonra találásnak és persze egy kis könyvesboltról olvashatunk. Izgalmas események állnak szépen össze egy egésszé és visznek oldalról-oldalra a befejezés felé. Ahol nem szeretnénk megállni, mert jó lenne egy folytatás. Örülök, hogy rátaláltam erre a könyvre. 

Szintén a kikapcsolódás kategóriája, egy kis kíváncsisággal keveredve: Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész. Bár nem nagyon tanultam világirodalmat, az évek során  annyi csak eljutott hozzám, hogy Poe egy nagyon híres amerikai író.  A könyv borítóján pedig azt írták (lehet csak reklámként), hogy ez a legjobb regénye: "Ez a vérfagyasztóan izgalmas történet Poe legnagyszerűbb műve". Ha egy ismeretlen íróval akarok ismerkedni, akkor csakis a legnagyszerűbb művel érdemes kezdeni. Ráadásul ez a kötet egy kis olcsó kiadású könyv, egyéb áhított könyvek árához viszonyítva semmiség, ezért meg kell venni és kultúrálódni. Miről is lehet szó benne? Nem tudtam. Nem úgy az egyik lányom, aki megkérdezte, hogy komolyan gondolom-e, hogy ezt el akarom olvasni? Lelkesen mondtam, hogy persze, mert fogalmam sem volt, mi vár rám és mert azért veszek könyveket, hogy elolvassam őket. Most már tudom, nem az ilyen stílusú, témájú könyvek a kedvenceim. Nem semmi ennyi szörnyűséget leírni, jobb nem belegondolni az olvasottakba. Mégis van egy sodrása a regénynek. A végén a Narnia egyik kötete jutott eszembe. És igazán tetszett a befejezés, olyan  csattanós. Remek, sodró, néhol szörnyen félelmetes kalandregény. Igazi változatosságot hozott olvasmányaimba.

2021-ben olvastam Pak Janmi: "Élni akartam" című könyvét. Felejthetetlen. Aztán megtudtam, hogy van folytatása is, csak azt nem fordították még le magyarra. Amit a könyvről hallottam, abból azonnál rá került az "el kell olvasnom" listára. A könyvesboltban már épp a kijárat felé tartottam, amikor hirtelen megakadt a szemem a könyvön: Yeonmi Park: "Cât mai este timp" vagyis: Amíg még van időnk (While Time Remains). Az előszót Jordan Peterson írta. Nagyon érdekesnek találtam a könyvet. Az alcím így fordítható: egy észak-koreai menekült keresi a szabadságát Amerikában. Megtalálja, ugye? A döbbenet az, hogy a válasz nem ilyen egyszerű. Egyre több hasonlóságot fedezett fel Észak-Koreával, ahonnan elmenekült. Úgy vette észre, hogy elnyomják a kritikus gondolkodást, a szólásszabadságot. Itt is ideológiák vannak. Nem gondolkozhatsz akárhogy, csak ahogy előírják. Nagyon érezte ezt az egyetemen. Leírja, milyen bonyodalmakba keveredett, mert nem az elvárt névmást használta a társaival, főleg az elején, mikor gyakran ejtett nyelvtani hibákat. Az amerikai egyetemen azt is megtudta, miért rossz a nyugati klasszikus zene: mert a fehér zenészek elnyomták a feketéket. (Megkérdezném, hogy hol voltak ezek a híres és rendkívül tehetséges zenészek Németföldön  a 17-19. században?)  Az elitek képmutatása is teljesen kiábrándította, mindaz amivel a különböző előadások alkalmával találkozott, amelyekre beszédet mondani hívták meg. Ezeken semmit nem mondhatott arról, amit a kínai embercsempészek tesznek az észak-koreaiakkal, mert a szervezők Kínával üzleteltek. Az igazság, a segítségnyújtás nem számított, csak a saját érdek. Mert máshonnan jött, máshogy érzékelte a társadalmi változásokat és gyakran kigyúl fejében a piros lámpa, mert valami hasonlót már átélt. Valahogy úgy, ahogy mi, akik még emlékszünk kicsit a kommunista diktatúrára, egy életre megtanultunk bizonyos leckéket és most csodálkozunk, hogy azok, akiknek ebben nem volt részük, nem látják, nem veszik észre azt, ami bennünket az átélt diktatúrára emlékeztet...A szabadság nem egyértelmű juss, könnyen elveszíthető, vigyázni kell rá. Érdekes és elgondolkodtató könyv. Remélem, magyarul is olvasható lesz.