Gyönyörű a tavasz

ahogy így elnézem az alblakból. Napsütés, madárcsicsergés, derű. Gyerekeink, mint valami kecskegidák szaladtak, ugráltak a lépcsőházból az autóig. Öröm nézni őket. Öröm, hogy vannak. Ahogy így elnéztem őket, arra gondoltam, hogy megérte minden terhesség és szülés körüli nehézség, szenvedés. Hisz ezek elmúlnak. Isten kegyelmében reménykedünk, hogy vigyáz ránk, megőríz, átsegít a nehézségeken. Kicsi fiam szerint még nincs tavasz. Csak akkor lesz, amikor megszületik Dóra.

Már egy hónapja

nem írtam. Újra levert bennünket sorban az influenza. Hála Istennek senkinek nem kellett antibiotikumot szedni. Kicsit nehezen épültünk fel.

Várjuk a tavaszt. Nem ezt a téliest, hanem az igazit. Amikor már lesz kerti petrezselyemzöld és sóska. De most is örülünk a napsütésnek, a hosszabbodó nappaloknak.

Ezekben a tél végi tavaszodó hetekben nagy hasznát vesszük a télire eltett kompótoknak és közben arról beszélgetünk, hogy mikor is érik az eper, a cseresznye, a barack, a körte itt nálunk.

Mostanában sokat olvasok. Pihenek. Gondolkodom. S amikor nem vagyok nagyon jól, jobban értékelem azt, ami eddig természetes volt.